Mégse

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…

Három parakvóta a cél

A rutinosabb versenyzők mellett az ifjú titánok is okozhatnak kellemes meglepetést a szegedi kajak-kenu világbajnokság paraversenyeiben.

Hír

„Főleg a régi nagy nevektől várjuk azt, hogy a döntőbe jussanak, és ott kvótákat szerezzenek, amely az első hatba kerülést jelenti. Kata pedig nagyon jó úton halad, hogy elérje célját, hiszen már az Európa-bajnokságon is érmet tudott szerezni” – mondta Weisz Róbert szövetségi kapitány, utalva a paralimpiai ezüstérmes Suba Róbertre, valamint Juhász Tamásra és a nőknél egyre jobb formába lendülő Varga Katalinra, aki a felkészülési időszak alatt azt tűzte ki célul, hogy a világbajnokságon a dobogóra álljon.

„Nagyon várom a hazai közönség előtti szereplést – kezdte Varga Katalin. – A legtöbb nemzetközi eseményen megjelenik a magyar szurkolótábor, a kemény mag,

ismerős a dobszó és a biztatás, ami csakis rájuk jellemző,

itthon még inkább a magaménak érzem majd. Az állapotom elfogadható a korábbi sérülésekkel tűzdelt szezonokhoz képest, ez már önmagában bizalmat ad. Remélem, a hazai pálya előnyt fog jelenteni számomra. A 3-5. helyet lövöm be pillanatnyilag, ami kvótát ér Tokióra.”

A paralimpiai ezüstérmes Suba Róbert kajakban és kenuban is elindul a vébén. „Jó formában vagyok, bár remélem, hogy a jövő héten már kipihentebb leszek. Kajakban az első ötbe kerülést tűztem ki célul, de nagyon szeretnék dobogóra állni.

A kvótát a fiatal Kiss Péter vagy én nagy eséllyel meg tudjuk szerezni.

Kenuban már nehezebb a helyzet, az Eb-n épphogy bejutottunk a döntőbe Juhász Tomival. Ez a szám először lesz az olimpián. Remélem, hogy a hazai közönség segít majd megszerezni a kvótát. Az utolsó hetekben itt készültünk a Maty-éren, fantasztikus lett a pálya, és bár a paralimpián már versenyeztem sok néző előtt, de annyi magyar szurkoló ott sem volt, mint amennyi itt lesz. Nagyon izgatottan várom a vébét” – mondta Suba Róbert.

A mindössze 16 éves Kiss Péter csupán egy éve kezdett el komolyan kajakozni, előtte paraúszó volt, az idei poznani Európa-bajnokságon pedig egy rendkívül erős mezőnyben tudott aranyérmet nyerni. Megverte a riói olimpia első három helyezettjét, valamint az aktuális világbajnokot is, de az erősen kérdéses, hogy egy ekkora világeseményen, hazai közönség előtt hogyan tud majd teljesíteni.

„Az Eb óta próbáltuk őt minél többet versenyeztetni, de egy hazai vébén azért elég komoly nyomás lesz rajta, meglátjuk, hogy elbírja-e. Az biztos, hogy ettől a hirtelen jött sikertől nem szállt el, pozitívan éli meg, ami vele történt, és továbbra is egy aranyos kisgyerek maradt” – mondta Weisz Róbert szövetségi kapitány.

Debütáló versenyző lesz Rescsik Csaba és Pulai Erika, ők még soha nem álltak rajthoz nemzetközi versenyen. A fiatal generációt képviseli Kiss Erik és Török Dávid, előbbi 18, utóbbi 19 éves, de Weisz Róbert szerint mindketten jó úton haladnak.

A szövetségi kapitány úgy gondolja, összességében három olimpiai kvóta a reális célkitűzés a magyar paraversenyzők számára a vébén.

A magyar parakeret:
Nők:
KL1 200 m: Pulai Erika
KL2 200 m: Varga Katalin
KL3 200 m: Fehér Annamária, Molnár Nikoletta
VL3 200 m: Varga Katalin, Molnárné Tóth Julianna

Férfiak:
KL1 200 m: Kiss Péter, Suba Róbert
KL2 200 m: Rozbora András, Rescsik Csaba
KL3 200 m: Kiss Erik, Török Dávid
VL2 200 m: Suba Róbert, Juhász Tamás

Tartalék: Fábián István

Szegeden lehet a trónfosztás a király számban

Nem mondhatjuk, hogy 2019 eddig Fernando Pimenta éve lenne. A K1 1000 méteren világbajnoki címvédő portugál versenyzőt az idén többször is legyőzték, például Kopasz Bálint is. Mi várható a férfiak király számában a szegedi vébén?

Hír

Talán mindenkinek megvan a kép, amikor egy jetskin állva ünnepli győzelmét Fernando Pimenta a hazai közönség előtt tavaly a portugáliai világbajnokságon a férfiak király száma, a K1 1000 méter döntője után. Pimenta előtte zsinórban háromszor lett Európa-bajnok, a világ tetejére tavaly állhatott fel először, ám tavaly ilyenkor nem fért ahhoz kétség, hogy ennek a számnak ő a legjobb versenyzője. Az idén azonban újabb fordulatot vett a történet, erről is ír világbajnoki beharangozójában a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF).

A 2019-es év jóval nehezebb Pimenta számára. Egyrészt a duisburgi Világkupán időtlen idők óta először lecsúszott a dobogóról, a negyedik helyen végzett, majd az Európa Játékokon sem tudott nyerni, ugyanis legyőzte őt mind 1000, mind 5000 méteren egy bizonyos Kopasz Bálint.

„A világbajnoki címért hatalmas harc lesz közte és a hazai közönség előtt versenyző Kopasz Bálint között. A magyar kajakos 2017-ben az ötödik lett a vébén, tavaly a harmadik, az idén már megnyerte az Európa Játékokat, a fejlődése teljesen egyértelműen látszik. Méltó kihívója lesz Pimentának” – írja az ICF.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány is bízik Kopaszban. „Azt gondolom, hogy a magyar férfi kajakosok az egyéni teljesítmények alapján jelen pillanatban a világ élvonalába tartoznak, ezt megmutatta például Kopasz Bálint is az idén az Európa Játékokon és a Világkupán is. Bálintnak ráadásul ez dupla hazai pálya lesz, hiszen Szegeden töltötte élete nagy részét, szóval sokat várunk tőle.”

„Előnnyel fogok itt indulni a vébén – erősítette meg a szövetségi kapitány szavait Kopasz Bálint.

Anyukám főztjeit fogom enni, amit dietetikus tervez meg,

és hazai versenyen egyébként is mindig jobban tudtam teljesíteni. Nagyon sokat fog számítani a szurkolók biztatása.”

Az ICF beharangozó cikkében megjegyzi, hogy beleszólhat a versengésbe a cseh Josef Dostal, aki a riói olimpián ezüstérmes volt, a legutóbbi két vébén egyaránt bronzérmet nyert ebben a számban, és világeseményen egyébként sem szokása lemaradni a dobogóról.

Az esélyesek között tartják még számon a veterán dán Rene Poulsent, a szlovák Peter Gellét, a spanyol Roi Rodriguezt és a francia Etienne Hubert-t, de nem lepődnénk meg, ha Kopasz, Pimenta és Dostal végezne az első háromban. Ezzel a sorrenddel mondjuk ki is egyeznénk.