Régi idők sportja, ultramodern kivitelben

Mától vasárnapig a dél-afrikai Pietermaritzburgban rendezik meg a kajak-kenu maratoni világbajnokságot. Várhatóan nyomasztó magyar fölénnyel, ugyanakkor csekély érdeklődés közepette. Utóbbiért nagy kár. A maratoni szakág egyrészt látványos, másrészt – megkockáztatjuk – jobban megjeleníti a sportág szépségeit, lényegét, mint az olimpiacentrikus sík vízi műfaj. A Magyar Idők múltidéző, elemző cikkét olvashatjátok Novák Miklós tollából.

Hír

A magyar kajak-kenu első olimpiai aranyérmét Urányi János és Fábián László tízezer méteren szerezte 1956-ban Melbourne-ben. Négy év múlva, a római játékok műsorán már nem szerepelt a hosszútáv. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadta a szervezők érvelését, miszerint a 3,5 kilométer hosszú – egyébként festői, vulkáni kúpban keletkezett – Albano-tó nem alkalmas ennek a megrendezésére. Ez az érvelés persze csak részben felelt meg a valóságnak. Akkoriban kétségtelenül úgy bonyolították le a tízezres futamokat, hogy a kajakosok, kenusok öt kilométert eveztek egy irányba, majd visszafordultak. Éppenséggel már 1960-ban is rájöhettek volna arra, sokkal érdekesebb úgy a küzdelem, ha a versenyzők kisebb kört teljesítenek többször is, de az olaszoknak a kajak-kenu igazából sohasem volt a szívük csücske.

Ennél is megmagyarázhatatlanabb, hogy a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség 1994-től miért vette le a világbajnokságok műsoráról a tízezer méteres számokat. Nem egyik évről a másikra, de idővel szerencsére felülbírálta a rossz döntést, 2010-től ötezer méteren osztanak érmeket; a körpályán zajló, hosszú távú elemeket felvonultató verseny roppant látványos, továbbá óriási a presztízse, a sportág nagyágyúi rendre rajthoz állnak.

Az első maratoni világbajnokságot 1988-ban rendezték, akkor még 42 km-t kellett lapátolni, a táv idővel rövidült, hajóegységtől függően 25–35 km-re. A hosszútáv-specialisták, akiknek még a tízezer méter is rövid, megtalálták a számításukat, s amióta futni is kell, végképp nehéz az átjárás sík vízről maratonira. Időről időre azért mindig akadnak próbálkozók, de ezek a kísérletek inkább azt mutatják, egy fenékkel két kajakot is nehéz megülni.

Csipes Ferenc például 1991-ben a sprinttől (akkor még 150 méter), az 500 és az 1000 méteren át 10 000 méterig valamennyi távon megnyerte az országos bajnokságot, s úgy volt vele, hogy teljes legyen az egyeduralma, begyűjti a maratoni ob-aranyat is. Tőle igazán nem állt távol ez a műfaj, köztudott, hogy edzésen felül, akár csak a maga örömére gyakran evezett „hosszút”. A maratonistákkal mégsem bírt, akik állítólag túljártak az eszén. Csipes egy idő után megszomjazott, s így szólt az élboly többi tagjához: „Iszunk?” „Igyunk!” – jött a válasz, s mindenki lapátolt tovább… Csipes kisvártatva ismét megszólalt: „Akkor iszunk?” „Rendben, igyál!” – felelték a többiek. Majd amikor Csipes lenyúlt a lába közé a kulacsért, hirtelen iramot váltottak, ledobták a vízről a nagy bajnokot, aki ezután már nem tudott visszazárkózni.

Idézhetnénk a serdülőként, ifistaként legalább heti rendszerességgel szigetet kerülő – de nem ám a Margitszigetet, hanem a Szentendreit! – Kammerer Zoltán esetét is. „1997-ben elindultam a válogatón. A rajt után az élen haladtam, az első fordulóból, máig nem értem, hogyan, mégis csak hetedikként jöttem ki. Visszaküzdöttem magam az élre, majd jött az első futószakasz, ami után hetedikként, leszakadva ültem vissza a kajakba. Kieveztem a stégre, elhatároztam, soha többé nem indulok maratonin” – elevenítette fel kérésükre az élményét. Vajda Attila viszonylag rendszeresen „maratonizott”, kétszer a világbajnokságra is kijutott, de a hetedik hely volt a legjobb eredménye. „Ha nyernék, szerinted kihagynám?” – Vereckei Ákos pályája csúcsán így kérdezett vissza, amikor azt firtattam, miért nem nevez be a maratonisták közé. Ám különösen a hölgyek között ma is általános, hogy fiatalon ezt a műfajt is űzik. Az év felfedezettje, Takács Tamara például az idén a kettesben a sprinttávon vb-aranyat nyert Hagymási Rékával lett bronzérmes a 2011-es világbajnokságon.

Idővel a többség a – ne szépítsük, a jobb anyagi lehetőségekkel kecsegtető – sík vízi, olimpiai számok felé fordul. A maratoni szakág báját részben éppen ez jelenti: nincs benne pénz, vagy legalábbis sokkal kevesebb. Így is kiváló sportembereket vonultat fel, mint korábban Csabai Edvint, az immár tizennyolcszoros világbajnok, negyvenévesen is aktív Csay Renátát, vagy éppen a kajakos Boros Adriánt. Utóbbi az idei válogatón úgy nyert, hogy az utolsó szakaszon a kajakját nekicsapta a kordonnak, s a hajó oldalán tenyérnyi lyuk tátongott. Ő mégsem esett kétségbe, a másik oldalára döntötte a hajót, úgy evezte le az utolsó ötszáz métert, s hajrázta le könnyedén a riválisát.
Régi idők sportja, modern kivitelben – ez a maratoni kajak-kenu.

Önfeledt jégkorongozás Miki bácsi tiszteletére

Az I. Séra Miklós Jégkorong Bajnokságon egyik legnagyobb hobbijuknak hódolhatnak kajak-kenusaink. A korábbi legendás edző tiszteletére február harmadikán rendeznek rendhagyó hokitornát a Megyeri úti jégcsarnokban.

Séra Miklós
Hír

Világbajnoki ezüst- és bronzérmes ifjabb Foltán László fejéből pattant ki az ötlet, hogy az egykori legendás edző, Séra Miklós emlékére jégkorongtornát rendezzen. A 60 évesen, 2007-ben elhunyt szakember kajak-kenu és jégkorong szakedzői diplomát is szerzett, és volt az ifjúsági jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya is. Kajak-kenus tanítványai olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki címeket nyertek, köztük a kétszeres olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes Horváth Gábor a legeredményesebb, ám a sprintszámokban érmeket halmozó, hétszeres világbajnok Fehérvári Vince és az ötszörös világbajnok Beé István is az ő irányításával készült

„Miki bácsi előszeretettel vitte le a versenyzőket télen kiegészítő mozgásként jégkorongozni, és bár abból a korosztályból már sokan kiöregedtek, de hobbi szinten még mindig nagyon sokan lejárunk játszani, ezért arra gondoltam, hogy a tiszteletére rendezzünk egy tornát – kezdte a főszervező Foltán László. – Miki bácsi ráadásul hagyományt teremtett, mert azóta is több edző beépíti a téli felkészülésébe heti egy-két alkalommal a jégkorongozást, mint egy futóedzést, mivel rendkívül jól fejleszti a mozgáskoordinációt és a robbanékonyságot, valamint színesebbé is teszi a monoton téli felkészülést.”

A jégkorong alapvetően rendkívül kemény sport, ám egyrészt mindenki visel védőfelszerelést, másrészt itt vigyáznak egymásra – az emléktornán szabály, hogy mellőzik a test-test elleni küzdelmet, hiszen az aktív kajak-kenusoknak figyelniük kell a sérülésekre.

Eredetileg nyolccsapatosra tervezték a tornát, de már most 11 csapat jelezte részvételi szándékát. „Inkább átszervezem a lebonyolítást, de nem fogunk visszautasítani senkit. Olyan is volt, aki úgy hívott fel, hogy egyedül van, de járt le régen Miki bácsival, szeretne most is játszani, és szerezzünk neki egy csapatot. Örülök annak, hogy ez egy kicsit összerántja a kajak-kenus társadalmat így télen, amikor ebben a sportban nincs esemény, és versenyszezonon kívül, felszabadultan ki tudunk egy kicsit kapcsolódni” – mondta Foltán László.

Elárulta azt is, hogy lesz egy 12-13 éves gyerekekből álló csapat, de az egyik együttesben pályára lép Pápa Márton, az ERSTE Ligában szereplő Újpest jégkorongozója is, aki korábban serdülőként igazolt kajakos volt. Az aktív kajak-kenusok közül többen csak a lelátóról fogják nézni a mérkőzéseket, de olyan korábbi klasszisok, mint az olimpiai bajnok Horváth Gábor, a világbajnoki ezüstérmes Bozsik Gábor, az Eb-bronzérmes Németh Szabolcs vagy maga a főszervező, a vb-ezüstérmes Foltán László viszont jégre lép majd.

A február 3-án, a Megyeri úti jégcsarnokban rendezendő tornára január 24-ig lehet nevezni, a győztes egy vándorkupát kap.

Az esemény Facebook-oldalát itt lehet megtekinteni.

https://www.facebook.com/events/638252939898731/

Átadták a Jövő Reménységei program ösztöndíjait

A Kolonics György Alapítvány a tavalyi év lezárásaként gálavacsorát tartott, amelyen öt kiváló utánpótláskorú versenyző kapott fél éves ösztöndíjat. A kuratórium döntése értelmében a pályázat 2018-as díjazottja lett Opavszky Réka, Nagy Viktória, Kiss Ádám, Zombori Dominik és Horváth Benedek is.

Reménységek
Hír

A Kolonics György Alapítvány magánadományokból indította tavaly útjára a Jövő Reménységei programját. A fél éves ösztöndíjra összesen 34 pályázat érkezett, közülük választotta ki az alapítvány kuratóriuma az öt győztest:

  • Férfi kajak: Kiss Ádám (Váci Kajak-Kenu SE)
  • Férfi kenu: Zombori Dominik (NKM Szeged VE)
  • Női kajak: Nagy Viktória (Szekszárdi Kajak-Kenu Egyesület)
  • Női kenu: Opavszky Réka (Pacs-Pacs SE)
  • Különdíj: Horváth Benedek – kenu (Rácalmás SE)

A nyertes pályázok idén februártól kezdve fél éven keresztül havi negyvenezer forintos támogatásban részesülnek. A kuratórium a sportsikerek mellett figyelembe vette a nyertesek tanulmányi eredményeit is, és olyan versenyzőknek ítélet oda a díjakat, akiknek a sportágban a továbblépésükhöz anyagi segítségre van szükségük.

“Nagyon sokat segít a visszajelzés, az erkölcsi támogatás, vagyis jól esik, hogy engem választottak ki a legendás kenusról elnevezett alapítvány kurátorai – mondta a női kajakban győztes Nagy Viktória. – A támogatást leginkább a megfelelő táplálkozásra fogom fordítani, ami egy élsportolónál nem csekély összeg, idén a maraton mellett szeretnék jól szerepelni a gyorsasági szakágban is.”

A férfi kenusok között győztes Zombori Dominik 2017-ben ezüstérmes lett az ifi világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is, a szeptemberi racice-i ORV-n pedig minden számban győzött, amelyikben rajthoz állt, ezzel öt aranyérmet szerezve.

“Szeretném azokat az értékeket és szellemiséget továbbvinni, ami jellemző volt Kolóra. Valószínűleg ő volt a világ egyik legcéltudatosabb sportolója, aki soha nem adta fel” – mondta a szegediek kenusa, Zombori Dominik.

Az eseményen személyesen köszönte meg a Kolonics György Alapítvány egész éves munkáját, valamint emlékezett meg a kétszeres olimpiai bajnokról többek között Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Sárfalvi Péter, az EMMI helyettes-államtitkára, Révész Máriusz kormánybiztos, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, valamint Borbély Lénárd, Csepel polgármestere is. A kerület vezetője arról is beszélt, hogy idén nyáron a Kolonics Alapítvánnyal szoros együttműködésben szerveznek megemlékezést a kenus halálának 10. évfordulóján, miután Koló Csepelen lakott, sportolt és a városrész díszpolgára volt.