Mégse

Rakusz Éva: maradok a kicsik csillogó szeménél

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Prima Primissima díjasa lett Rakusz Éva, olimpiai ezüst- és bronzérmes kajakosunk, aki a Tiszaújvárosi VSE utánpótlás edzője, nem mellesleg a Sárkányanyák csapatának oszlopos tagja. Őt faggattuk a kitüntetésről, a mindennapokról és arról, hogy a kajakozást sosem lehet abbahagyni.

Hír

Megyei Prima Primissima-díjas lett a hétvégén, amelyhez szívből gratulálunk. Sokak szerint már régóta járt volna önnek ez az elismerés.

Örülök, hogy gondoltak rám, köszönöm azoknak az embereknek, akik felterjesztettek erre a díjra, ami nagy jelentőséggel bír az életemben. Ez elismerése a kajakos és az edzői pályafutásomnak is, fontos, hogy nagyra értékelik azt a munkát, amelyet gyerekekkel végez az ember – mondja Rakusz Éva.

Főállásban testnevelő tanárként dolgozik, mit jelent önnek a napi gyerekzsivaj után délután lemenni a vízitelepre?

Élményt. Eddig heti háromszor, az ősztől azonban négyszer tartok edzést a gyerekeimnek. Két úszás, két szárazföldi edzés van a programunkban. Mivel kicsikkel foglalkozom, így inkább a kajakozás alapjaira, a vízenjárás szabályaira tanítom őket. Nekem ez élmény, játék, egyáltalán nem munka. És nem csak a partról irányítom őket, a mai napig beülök a kajakba is. Az új gyerekek elsőként velem, MK párosban jönnek ki a vízre, és jelentem büszkén, még beleférek. Ez a legjobb megoldás, ha már látom, hogy megvan a kellő biztonságuk, egyedül is vízre szállhatnak. Nem akarom, hogy elsőre rossz élményeket éljenek át.

A kicsik tudják, hogy kicsoda „Éva néni”?

Persze. A szülők is sokszor kifejezetten hozzám hozzák le őket. A múltamat ismerik, és azt is, hogy gyerekcentrikus vagyok.

Az utánpótlás korosztályból a legkisebbek tartoznak önhöz. Sosem gondolkozott azon, hogy egészen a felnőtt korosztályig továbbvigyen egy-egy csoportot?

Nem. Én annál jobban sajnálom őket. Egyszer Kati néni nyilatkozta azt, hogy nem szabad megsajnálni a versenyzőket a vízen. Nos, nálam biztos, hogy eljönne az a pont, amikor megállnék, amit már nem tudnék átlépni, és talán ezért, nem is lennék eredményes. A kicsikkel remekül érzem magam, szeretek velük foglalkozni, a nagyoknak ott van Jancsár László, aki kellő fegyelemmel és határozottsággal irányítja őket. Szóval én inkább maradok a kicsik csillogó szeménél.

A versenyhelyzetet pedig megéli a Sárkányanyákkal, hiszen ön is tagja ennek a masters csapatnak. 

Meg, de az is inkább a jó társaságról, a csapatérzésről szól. A pesti lányok heti háromszor közösen edzenek, én általában a nagy versenyeken csatlakozom hozzájuk. Sajnos az iskolai elfoglaltságaim miatt a tavalyi moszkvai világbajnokságra nem tudtam velük tartani, pedig szívesen megnéztem volna, hogy az 1980-as olimpia óta milyen változáson ment keresztül a pálya. A lényeg, hogy szeretek a vízen lenni, legyen szó sárkányhajó-versenyről vagy a masters magyar bajnokságról.

És milyen célokkal fut neki a 2018-as esztendőnek?

Edzőként továbbra is eredményesen szeretném terelgetni a gyerekeket, a vízen pedig mindig akadnak célok. Hol kisebbek, hol nagyobbak. De ilyenkor már nem is a cél a lényeg, hanem az odavezető út. És az, hogy az ember élvezze, amit csinál.

fotó: Varga Tamás/kulcsmagazin.hu

Letesztelték versenyzőink az olimpia helyszínét

Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya szerint nagyon hasznos volt, hogy egy kisebb csapattal Japánba utazhattak, és felmérhették a helyi körülményeket a 2020-as tokiói olimpia előtt.

Hír

A versenyzők közül Medveczky Erika, Kárász Anna, Bodonyi Dóra, Tótka Sándor, Molnár Péter, Kopasz Bálint, Balla Virág és Takács Kincső repült Japánba, de velük volt három edző, egy orvos, egy masszőr is és egy személy, aki a mérésekért felelt.

„Azért utaztunk ki, hogy felmérjük a körülményeket, még akkor is, ha most nem volt olyan meleg, és nem volt olyan magas a páratartalom, mint amilyen az olimpia ideje alatt lesz – kezdte Hüttner Csaba, miután szerdán délután landoltak a Liszt Ferenc Repülőtéren. – Most 25-30 fok volt, ennél szerintem tíz fokkal melegebb lesz az olimpia alatt. A páratartalom azonban így is nagyon magas volt, így fontos információkkal gazdagodtunk odakint. Mindenki át tudott állni négy-öt-hat nap alatt, de azt csak jövőre, az előolimpián tudjuk majd lemérni, hogy érdemi munkát mennyire tudunk majd végezni, hiszen akkor a világbajnokság után egy héttel, csúcsformában érkezünk Japánba. Azt viszont már most is láttuk, hogy

az anyagcserefolyamatok nagyon lelassulnak, a folyadékpótlás rendkívül fontos,

az első két napban így is megterhelőek voltak az edzések néhány versenyző számára.”

A szövetségi kapitány és csapata folyamatos mérésekkel próbált minél több hasznos információt begyűjteni. Edzés előtt és után is rendszeresen mérték a versenyzők súlyát, a hematokrit szintet, a folyadékveszteséget, a reakcióidőt, de pszichológiai teszteket is töltettek ki velük, hogy lássák, milyen a közérzetük. Különböző protokollok szerint volt, hogy edzés alatt nem szabadott inniuk, volt, hogy csak tiszta vizet fogyaszthattak és volt, hogy különböző izotóniás italokat is ihattak.

Folyamatosan mérték versenyzőinket

Ami a helyszínt és az étkezést illeti, a szállodák rendkívül tiszták, az ételek választéka nagyon bő, bárki megtalálhatta a magának való ételt. Sokan elmélyedtek a helyi gasztronómiában, de egyetlen versenyző sem rontotta el a gyomrát a két hét alatt. Hogy az olimpián melyik tokiói szállodában fog lakni a magyar küldöttség, az egyelőre nem dőlt el. Mindenesetre két hotelt néztek meg, abból az egyik a helyi Disneyland ellátószállodája, ahol rengeteg gyerek fordul meg. Nem valószínű, hogy a játékok ideje alatt bezárnák a Disneylandet, így várhatóan nem az a zsúfolt hotel lesz a szálláshely, hiszen ott nem lehet zavartalanul pihenni.

„Maga a versenypálya kívülről már látszik, de még titkos, nem engednek be senkit. Azt tudjuk, hogy lebontottak egy hidat, mert a lábai miatt nem tudott volna áthaladni alatta a verseny, és építettek egy másikat a helyére, amelynek nincsenek lábai. A céltorony és kiszolgáló épületek félig kész vannak, a hullámfogó rendszer elkészült mindkét oldalon, azt folyamatosan tesztelik, láthatón szépen elnyeli a hullámokat” – mondta Hüttner Csaba.

Hüttner Csaba szerint nagyon hasznos volt a japán túra

A szövetségi kapitány beszámolt arról is, hogy a japánok kitűnő vendéglátók voltak, mindig gondoskodtak arról, hogy a magyar csapat a szabadidejében ki tudjon kapcsolódni. „Bármilyen program, ahova elvittek bennünket,

plusz töltöttséget adott a versenyzőknek.

Felgyalogoltunk például egy szentélybe, amely egy hegy tetején volt, az is felért egy kisebb edzéssel ebben a páratartalomban, de voltunk a térség legnagyobb botanikus kertjében, megnéztünk egy 2000 éves épületet egy szigeten, kilátóban és barlangban jártunk és fogadást is tartottak a tiszteletünkre, ahol a polgármester mellett több nagyhatalmú vezető is megjelent. Minden programot percre pontosan és tökéletesen megszerveztek nekünk” – számolt be a szövetségi kapitány, utalva egyúttal arra, hogy mi várható az olimpián is Japánban 2020-ban.

Egy pillanatra megpihenni, majd tovább menni az úton

Beérett az ötéves munka Szegeden, miután az NKM Szeged nyerte meg a kajak-kenu pontversenyt 2018-ban a versenysportot tekintve. Az összetettben a Graboplast Győr végzett az élen.

Hír

A szabadidős és a masters eredményeket is beleszámítva a győriek zárták az első helyen a magyar bajnoki pontversenyt a Szeged és a KSI előtt, ám ha csak a versenysportot nézzük, akkor a tavaly harmadik helyen záró NKM Szeged volt a legeredményesebb klub az idén.

„Az elmúlt öt évben egy folyamatos fejlődést mutat a klub, ha ábrázolnom kellene, akkor egy felfelé ívelő görbét rajzolnék. Annak tükrében, hogy a tagszervezetek létszáma és a versenyhelyzet folyamatosan nő, ez a fejlődés nagy elégedettséggel tölt el” – kezdte Sík Márton szakmai vezető, aki 2013 ősze óta irányítja a klub szakmai munkáját.

A világbajnoki ezüstérmes egykori kajakos ezzel együtt úgy gondolja, hogy nincsenek a többiek előtt. „Egyszerűen most mi kerültünk ki győztesen ebből a versenyből. Hogy mi az oka ennek? Az egyik, hogy nagyon jó egyesületek versenyeznek egymással,

a Győr és a KSI legalább annyira kiegyensúlyozott volt egész évben, mint mi,

és ha ők nincsenek, akkor mi sem tudtunk volna ilyen eredményeket elérni. A másik indok pedig, hogy az edzőink a szürke hétköznapokban is rendkívül szorosan és hatékonyan tudnak együtt dolgozni.”

Sík Márton kiemelte, hogy az állami és a Magyar Kajak-Kenu Szövetségtől kapott támogatásokat igyekeztek úgy beépíteni, hogy azzal erősítsék a klub működését és rendszerét. „Mindenki próbálkozik újításokkal, mi is így tettünk. Nagyobb edzői létszámra volt szükségünk, hiszen egyre több gyereket kell megmozgatnunk. A tehetségmenedzselés az egyik legfontosabb pontja a rendszerünknek, amelynek lényege, hogy

a gyengébbeket nem engedjük kihullani,

hanem megpróbáljuk őket megerősíteni és felzárkóztatni. Akik pedig eredményesek, azokat kiemelten menedzseljük a versenysportban és a tanulásban egyaránt, megpróbálunk mindent megadni nekik, hogy beválthassák a hozzájuk főzött reményeket.”

Ezzel együtt a felnőtteknél is kiemelkedően teljesített a többek között Kárász Annát, Birkás Balázst, Nádas Bencét, Kuli Istvánt, Bodonyi Andrást, Molnár Csengét, Nagy Biankát, Suba Róbertet és Varga Katalint is foglalkoztató szegedi klub, amely a világbajnokságon például minden szakágban, a parások között is indított versenyzőt.


„Most egy pillanatra meg kell állnunk, visszacsatolást kell adnunk minden itt dolgozónak, hogy jó úton járunk, ám maximálisan soha nem lehetünk elégedettek, tovább kell haladnunk ezen az úton” – zárta a szakmai igazgató.

Sík Márton szavait alátámasztja, hogy valóban kiváló versenyhelyzet alakult ki az idén is a klubok között, az olyan kisebb egyesületek, mint a Tiszafüred, a Tiszaújváros, a Tata, vagy a Dunaferr is remekül szerepeltek.

A teljes pontversenyt ide kattintva lehet böngészni.