Rakusz Éva: maradok a kicsik csillogó szeménél

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Prima Primissima díjasa lett Rakusz Éva, olimpiai ezüst- és bronzérmes kajakosunk, aki a Tiszaújvárosi VSE utánpótlás edzője, nem mellesleg a Sárkányanyák csapatának oszlopos tagja. Őt faggattuk a kitüntetésről, a mindennapokról és arról, hogy a kajakozást sosem lehet abbahagyni.

Hír

Megyei Prima Primissima-díjas lett a hétvégén, amelyhez szívből gratulálunk. Sokak szerint már régóta járt volna önnek ez az elismerés.

Örülök, hogy gondoltak rám, köszönöm azoknak az embereknek, akik felterjesztettek erre a díjra, ami nagy jelentőséggel bír az életemben. Ez elismerése a kajakos és az edzői pályafutásomnak is, fontos, hogy nagyra értékelik azt a munkát, amelyet gyerekekkel végez az ember – mondja Rakusz Éva.

Főállásban testnevelő tanárként dolgozik, mit jelent önnek a napi gyerekzsivaj után délután lemenni a vízitelepre?

Élményt. Eddig heti háromszor, az ősztől azonban négyszer tartok edzést a gyerekeimnek. Két úszás, két szárazföldi edzés van a programunkban. Mivel kicsikkel foglalkozom, így inkább a kajakozás alapjaira, a vízenjárás szabályaira tanítom őket. Nekem ez élmény, játék, egyáltalán nem munka. És nem csak a partról irányítom őket, a mai napig beülök a kajakba is. Az új gyerekek elsőként velem, MK párosban jönnek ki a vízre, és jelentem büszkén, még beleférek. Ez a legjobb megoldás, ha már látom, hogy megvan a kellő biztonságuk, egyedül is vízre szállhatnak. Nem akarom, hogy elsőre rossz élményeket éljenek át.

A kicsik tudják, hogy kicsoda „Éva néni”?

Persze. A szülők is sokszor kifejezetten hozzám hozzák le őket. A múltamat ismerik, és azt is, hogy gyerekcentrikus vagyok.

Az utánpótlás korosztályból a legkisebbek tartoznak önhöz. Sosem gondolkozott azon, hogy egészen a felnőtt korosztályig továbbvigyen egy-egy csoportot?

Nem. Én annál jobban sajnálom őket. Egyszer Kati néni nyilatkozta azt, hogy nem szabad megsajnálni a versenyzőket a vízen. Nos, nálam biztos, hogy eljönne az a pont, amikor megállnék, amit már nem tudnék átlépni, és talán ezért, nem is lennék eredményes. A kicsikkel remekül érzem magam, szeretek velük foglalkozni, a nagyoknak ott van Jancsár László, aki kellő fegyelemmel és határozottsággal irányítja őket. Szóval én inkább maradok a kicsik csillogó szeménél.

A versenyhelyzetet pedig megéli a Sárkányanyákkal, hiszen ön is tagja ennek a masters csapatnak. 

Meg, de az is inkább a jó társaságról, a csapatérzésről szól. A pesti lányok heti háromszor közösen edzenek, én általában a nagy versenyeken csatlakozom hozzájuk. Sajnos az iskolai elfoglaltságaim miatt a tavalyi moszkvai világbajnokságra nem tudtam velük tartani, pedig szívesen megnéztem volna, hogy az 1980-as olimpia óta milyen változáson ment keresztül a pálya. A lényeg, hogy szeretek a vízen lenni, legyen szó sárkányhajó-versenyről vagy a masters magyar bajnokságról.

És milyen célokkal fut neki a 2018-as esztendőnek?

Edzőként továbbra is eredményesen szeretném terelgetni a gyerekeket, a vízen pedig mindig akadnak célok. Hol kisebbek, hol nagyobbak. De ilyenkor már nem is a cél a lényeg, hanem az odavezető út. És az, hogy az ember élvezze, amit csinál.

fotó: Varga Tamás/kulcsmagazin.hu

Holnap Nagy Hideg-hegy!

A hagyományok szerint a szövetség szombaton ismét megrendezi a Nagy Hideg-hegy futást, amelyre több mint 1200 nevezés érkezett.

Hír

Szombaton az MKKSZ ismét megrendezi az őszi-téli felkészülést indító közös eseményét, a Nagy Hideg-hegy futást. A meredek terepen zajló közel 7.5 kilométeres futásra 46 tagszervezet több mint 1200 versenyzője adta le nevezését. Többek között rajthoz áll az olimpiai ezüstérmes Pauman Dániel, a világbajnok Vasbányai Henrik, Devecseriné Takács Kincső, Balla Virág és több U23-as és ifjúsági világbajnoki érmes is. Az eseményen más sportágak, így az evezés, az atlétika, a triatlon képviselői is tiszteletüket teszik majd.

A szervezők a célban teával és egy szelet csokival fogadják majd a futókat. A szövetség pedig a futáson résztvevő kajak-kenu szakosztályok között egy-egy darab kajakot és kenut sorsol ki.

Akit dinamitnak hívnak

A Magyar Kajak-kenu Szövetség pénteken választotta meg a sportág idei legjobbjait. Az utánpótláskorú lányok között a kajakos Gazsó Alida Dórkára és a kenus Nagy Biankára esett a választás, a fiúk közül kajakban Varga Ádám, kenuban pedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős lett a legjobb. A KSI SE 17 éves kajakosát, Gazsó Alida Dórát kérdeztük az idei eredményeiről, erősségeiről és terveiről a díjátadót követően.

Hír

A kajak-kenusoknak most már biztosan lezárult az évad, az Egerben megtartott közgyűlést és szakmai konferenciát követő gálaesten ugyanis kihirdették az esztendő legjobb versenyzőit. A sokéves hagyományokhoz híven nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótláskorúak közül is kiválasztották azt a négy sportolót, akik a szakemberek döntése szerint teljesítményükkel kiemelkedtek társaik közül. A lányok közül Gazsó Alida Dóra lett a legjobb kajakos, Nagy Bianka pedig a legjobb kenus. A fiúk között kajakban Varga Ádám lett a kiválasztott, kenuban pedig páros, mégpedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős nyerte el az év legjobbjának járó címet.

A 17 éves Gazsó Alida Dóra az idén elsőéves ifjúsági korú versenyzőként lett ötszáz méteren egyesben világbajnok. De már 15 évesen ORV-t nyert, s tavaly serdülőként zsebelt be két vb-aranyat az ifjúságiak között. Edzőjét, Gintl Andreát nem lepte meg tanítványa eredménye.

− Bár Dorka még fiatal, benne volt a levegőben, hogy akár meg is nyerheti a világbajnokságot. Nagy pofont kapott az Eb-n, de talpra állt, és bebizonyította, mire képes, amiért büszke vagyok rá. De ő ilyen, ha valamiben hisz, akkor azt végig is viszi bármi áron. Kicsit ugyan még kell nógatni, szüksége van az edzői támogatásra, de amint összeállnak a dolgok a fejében, akkor nagyon jó teljesítményre képes. Tavaly sokat dolgoztunk a csípő- és lábmunkáján, ami a későbbiekben sokat segíthet még neki – jellemezte versenyzőjét a KSI SE edzője, Gintl Andrea.

A díjátadót követően Gazsó Alida Dórának tettük fel a kérdést, számított-e arra, hogy az idén ő lesz az év legjobb fiatal kajakosa?

− Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen a többiek sem voltak nálam gyengébbek. Nagyon jólesett és nagyon örülök neki. De szerintem a lányok mind megérdemelték volna, nem csak én.

− Nem jöttek kicsit korán a sikerek?

− Az igaz, hogy nagyon nagy nyomás van rajtam, de tudomásul veszem, ezzel együtt kell versenyeznem. Érdekes, de nekem pont ez ad erőt a folytatáshoz. Az is motivál, hogy jönnek mögöttünk a picurkák, és ugyanúgy nyomják, mint mi. Én pedig meg akarom tartani a helyemet, amiért tudom, hogy keményen kell edzenem.

− Tökéletes versenyzéssel, nagy fölénnyel nyerted meg a világbajnoki címet. Pedig a főpróbán, az Európa-bajnokságon még a dobogó közelébe sem kerültél.

− Nagy csalódás volt a hetedik helyem, még akkor is, ha nem a kontinensviadal volt a főversenyünk. Valójában az én hibám volt, nem voltam ott fejben. Akkor fájt, de most már örülök neki. A legjobbkor jött az a pofon. Tanultam a hibámból, és még egy lapáttal rátettem az edzéseken, és fejben is sokat gyúrtam a világbajnokságra. Edzőmmel, Gintl Andreával gyakoroltuk a hasonló helyzeteket. Hátrányból indultam az edzéseken, és meg kellett tanulnom beérni a többieket. A világbajnokságon már minden ment magától.

− Mit gondolsz, mi az erősséged?

− Nagyon jó a fizikumom és az izomzatom, amitől elég robbanékony vagyok. Az egyik edzőm Dinamitnak hív. Fejben is ott tudok lenni, ha kell, ami szintén nagyon fontos. Az idén három másodpercet tudtam ötszázon javítani annak köszönhetően, hogy megtanultam csípőből és lábból is kajakozni. Nem volt könnyű, Andrea vagy százszor rám szólt edzésenként, míg a végére ösztönös lett. Nagy munka volt. Most alapozzuk igazából a szép technikát, azt hiszem, van még mit csiszolni rajta.

− Rövid- vagy hosszú távra tervezel, amikor az eredményeidre gondolsz?

− Csak a jövő évi ifjúsági világbajnokság lebeg a szemem előtt. Nagyon szeretnék ötszázon egyest menni, és csapathajóba is, talán a négyesbe beülni.

− Nagyon szép neved van. Kitől kaptad?

− A dédnagymamám választotta az Alidát, amely a német Adelheidből származik. Az iskolában mindenki így szólít, a kajakosok között azonban csak Dorka vagyok. Ha felnőttkoromban valakit nem ismerek meg, a megszólításból tudni fogom, hogy sport- vagy iskolatársam volt-e az illető.

forrás: utanpotlassport.hu/Gy. Szabó Csilla