Mégse

Rá öntötték a szingapúri pályázatot

A 2008 óta Szingapúrban edzősködő Babella Balázst 2014-ben az Év Edzőjének választották meg az ázsiai városállamban, ahol majd hatmillió ember él. A versenyzőként kétszeres világbajnok, ma már 40 éves szakember nyaranta rendszeresen csoportokat hoz magyarországi edzőtáborozásra. Karácsony táján pedig Vácon élő családtagjait látogatja meg feleségével, Annabellával. A szülői házban sikerült elérni és beszélgetni vele.

Edzősors
Hír

– Kilencévesen kezdtünk el kajakozni ikertestvéremmel, Tamással. Én is elsősorban azért jártam az edzésekre, mert ott voltak a barátaim is. Sok éven át Tamástól várták a jó eredményeket, én pedig „szélárnyékban”, mindenféle elvárás nélkül vittem elég sokra. Felnőttként Tamás ugyanis elhagyta a kajakozást, nekem viszont kezdettől fogva az volt a tervem, hogy előbb versenyzőként, majd edzőként megmaradjak a sportágban. Kezdőként Latrovszki László, majd Csernák Károly foglalkozott velem, tizennégy éves koromtól pedig édesapám, Babella László csoportjában készültem. Tizenkilenc évesen kerültem Csepelre, ahol akkor Sári Nándor volt a vezetőedző. 2003-ban Pécsre igazoltam, az edzőm pedig Séra Miklós lett.

– 2008-ban vonult vissza, milyen sikereket mondhat a magáénak?

– Kétszeres világbajnok és kétszeres Eb-győztes voltam, leginkább a 200 méteres táv feküdt nekem, ahol négyesek tagjaként voltam részvényes a győzelmekben. Magyar bajnoki címeim számát sem tudom, az érmeim közül is csak a legfontosabbak vannak kéznél, a többi a szertárban pihen. Igazából soha nem az érmekért versenyeztem. Leginkább azért hagytam abba, mert nem akartam megérni, hogy elég legyen az, ha a másiknak nem megy jól. Pécsett testnevelés szakon végeztem, ezzel a diplomával elkezdhettem az edzői munkát.

– Mikor kezdte el ezt az izgalmas pályát?

– Mivel én pécsi versenyzőként is Vácott edzettem, már 2006-ban elkezdtem besegíteni édesapám csoportjában. Kis létszámú, de igen erős volt ez a korosztály, akikből a Noé-fivérek (Milán, Bálint és Zsombor) még ma is itt lapátolnak. 2008-ban még kijutottam az Eb-re, ahol négyesben bronzérmesek lettünk.

– Miként került ki Szingapúrba?

– Olyan edzőt kértek a nemzetközi kajakberkekben mindmáig nagy tekintélynek számító Szántó Csabán keresztül, akinek megfelelő versenyzői múltja van, és azonnal tud edzőként is funkcionálni. Mondhatom, ezt a szerepet mintha rám írták volna. Örülök, hogy az ajánlatokból engem választottak – ez egy igazi nagy fejesugrás volt egy egészen más világba.

– Milyen viszonyokat talált?

– Nagyon gyenge alapokkal rendelkeztek versenyzőik, viszont

kifogástalan volt a hozzáállásuk.

A felnőttek és az ifik együtt lehettek vagy negyvenen, eltelt 2-3 év, amíg le tudtam szűkíteni a kereteket. Ott az Ázsiai Játékok jelentik a legfontosabb sporteseményt. A legutóbbi, 2018-as játékokon, Indonéziában több sportágban és többen indultak, mint a 2016-os olimpián. Az első sikert egyébként 2011-ben, a Délkelet Ázsiai Játékokon, 11 ország versenyzői között értük el. Nagy dolognak számított, hogy 2012-ben egy női kajakosunk 500 méteren kijutott Londonba, az olimpiára, ahol a középfutamba is bekerült.

– Az egyik nagy vágya az olimpiai kiküldetéssel teljesült. Melyek voltak a további célok?

– Szingapúrban a legnagyobb tett az Ázsiai Játékokra kijutni, s ott jól szerepelni. 2014-ban ez egy nagyobb csapat révén sikerült, amelynek minden tagja a saját számában bejutott a döntőbe, ahol két-két arany-, ezüst, illetve bronzérmet szereztek! 2018-ban pedig férfi K-1 200 méteren az első érem is megszületett, a nőknél pedig 0,07 másodperccel maradt le versenyzőnk a dobogóról.

– Mások egy-két év után feladták, Ön pedig már a második évtizedet kezdi.  

– Nagyon jól érzem magamat ott, és még néhány évet legalább maradni szeretnék azért, hogy amit elkezdtem, folytathassam és minél magasabb szintre juttassam a sportágat.

– Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy akár élete végéig Szingapúrban marad?

– Semmiféle konkrét tervem nincs. Bármit hozzon is az élet, bárhol éljek, nekem az a fontos, hogy mindig a feleségemmel együtt legyek és ott érezzük jól magunkat, ahol éppen vagyunk. Most is lenne három országból is ajánlatom, de nem érdekelnek, mert 2021 végéig Szingapúrhoz köt a szerződésem.

jochapress/Jocha Károly

Komoly fejlesztés a Tímár utcában

Jelentősen bővítéssel folytatódik a sportág első olimpiai bajnokairól elnevezett UTE-létesítmény felújítása Óbudán. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) vagyonkezelésében működő Urányi-Fábián vízitelep új épületrésszel gazdagodik, így a szakosztály versenyzői ősszel már lényegesen jobb körülmények között kezdhetik meg az alapozást. A beruházás forrásait az anyaegyesület és az MKKSZ közösen teremtette elő.

Vízitelep bővítés
Hír

2013 nyarán a nagy dunai árvíz jelentős pusztítást végzett az UTE vízitelepén. A károk helyreállításához komoly összefogás kellett. A szakosztály előbb a létesítmény árvízvédelmét oldotta meg, majd elsősorban az MKKSZ-től kapott sportágfejlesztési támogatásokból 2014-ben felújították a telep főépületét is, a lila-fehérek kajak-kenu bázisa abban az évben kapta meg az Urányi-Fábián nevet. A munkálatok most folytatódnak a Tímár utcában.

“A Kormánytól kapott kiemelt sportágfejleszetési támogatások jelentős részét arra fordítjuk, hogy a hosszú évtizedek alatt leromlott csónakházak megújuljanak – mondta Schmidt Gábor, a MKKSZ elnöke. – Eddig szerte az országban több mint 50 helyen történtek felújítások és bővítések. Nagyon örülök, hogy a sportág első olimpiai bajnokairól elnevezett, Urányi-Fábián vízitelep – az UTE és a szövetség összefogásának eredményeként – fejlesztésre kerül. A klubbal közösen kiírtuk a közbeszerzést, majd megkötöttük a szerződést a nyertes ajánlattevővel, így a munkálatok rendben elkezdődtek.”

A vízitelepen az elmúlt 50 év legjelentősebb fejlesztése zajlik. A kivitelezők vadonatúj emeletet építenek a tanmedence és az konditerem épületének tetejére, ahol egy komplett női szárny öltözőkkel és szociális helységekkel, valamint egy tornaterem kerül kialakításra.

„A fejlesztésnek köszönhetően komfortosabban fognak elférni sportolóink a telepen és az új tornateremben olyan saját súlyos gyakorlatoknak végezhetnek majd, ami hozzájárul a még minőségibb munkához – mondta a beruházásról Doma Gergő, az UTE kajak-kenu szakosztály-igazgatója. – Az UTE 2018-ban megnyerte az egyesületek közti olimpiai pontversenyt, ebben pedig hatalmas szerepe van két versenyzőnknek, Kozák Danutának és Tótka Sándornak. Az ilyen kiváló sportolóknak is

méltó lehetőséget kívánunk nyújtani a felkészüléshez,

és az utánpótlásnak is.”

Az anyaegyesület az építkezésre szánt összeget abból a pénzből fedezi, amit a hat nagy fővárosi egyesület kapott a Kormánytól létesítményfejlesztésre. Az UTE hozzájárulása fedezi a vízitelepen zajló beruházás 70 százalékát, a dráguló építőanyagárak miatti többletköltségeket pedig az MKKSZ állta.

„Egy réges-régi szerződés alapján az vízitelep üzemeltetője mi vagyunk, a vagyonkezelő pedig a kajak-kenu szövetség – mondta Őze István, az UTE klubigazgatója. – Szerencsére az MKKSZ-el hosszú évek óta kiváló a kapcsolatunk, így bele tudtunk vágni ebbe a nagyszabású fejlesztésbe közösen. Szükség van a bővítésre, mert emelni szeretnénk a létszámot, hiszen a sikeres olimpiai szereplés miatt

hatalmas az érdeklődés a kajak-kenu szakosztályunk iránt.

Az UTE egyébként is nagy hangsúlyt fektet a fejlesztésekre, kormányzati és önkormányzati programok segítségével több sportlétesítményünk épül illetve áll felújítás alatt.”

A munkálatok a Tímár utcában néhány héttel ezelőtt kezdődtek és várhatóan a nyár végéig tartanak, a létesítményben a sportolók felkészülése addig is biztosított. A kibővített épületrészt a tervek szerint szeptembertől használhatja majd a szakosztály.

Kiszolgálták a hokis vb-hősök a kajak-kenusokat

Ismét kiváló hangulatban zajlott a Séra Miklós Kajak-Kenus Jégkorong Bajnokság, amelyet második alkalommal rendeztek meg.

Hír

A korábbi kiváló kajak-kenus és hokiedző emlékére megrendezett tornát – akárcsak tavaly, az idén is – az Endreffy Zoltán Ügyvédi Iroda nyerte meg, ám ezúttal jóval nagyobb csatákat láthattak a nézők.

„Az idén nem volt olyan csapat, amely annyira kilógott volna felfelé a mezőnyből, sokkal szorosabb mérkőzéseket játszottak – kezdte Foltán László főszervező. – Elég csak a két elődöntőt említeni, amely egyaránt döntetlennel zárult, és büntetőkkel dőlt el, a döntőben pedig a győztes csapat 3-1-re győzött. Az látszódott, hogy a kajak-kenus társadalomban van egy réteg, amely ki van éhezve arra, hogy megmérettesse magát egy ilyen hokitornán.”

A tornagyőztes csapat a vándorserleggel

A Megyeri úti jégcsarnokban rendezett torna gálamérkőzésén a magyar jégkorong aranygenerációja, a sapporói Divízió I-es világbajnokságon aranyérmet nyert válogatott több játékosa egy-egy vegyes csapatot alkotott a kajak-kenus olimpikonokkal. Jégre lépett például – a teljesség igénye nélkül – Kangyal Balázs, Vas Márton, Tokaji Viktor, Peterdi Imre, Szélig Viktor, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba, Gebei Péter és Svasznek Bence is, míg a kajak-kenusok közül többek között Horváth Gábor, Fidel László, Bozsik Gábor, Beé István és Boros Gergely is ott volt a csapatban. Megtisztelte továbbá jelenlétével az eseményt Pat Cortina, a sapporói vb-hősök szövetségi kapitánya, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke is.

Pat Cortina is ellátogatott a gálára

„Egyedülálló volt a gálameccs,

a jégkorongozók nagyon szépen kiszolgálták a kajak-kenusokat,

sorra osztották nekik az asszisztokat, nagy élmény volt látni őket játszani. Gólt azonban így sem volt könnyű ütni, mert az egyik kapuban a MAC U16-os válogatott hokisa, Oláh Dávid, a másikban pedig az UTE U20-as válogatott kapusa, Márkus Levente állt. A rendes játékidőben 3-3 volt az állás, és hét másodperccel a hosszabbítás vége előtt szerzett góllal dőlt el a gálameccs. Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, köszönjük a nézőknek is, hogy kijöttek. Jövőre folytatjuk” – mondta Foltán László.