Mégse

Pulai Imre: „Olyan nincs, hogy nincs kenu”

Ötven esztendős lett olimpiai bajnok kenusunk, Pulai Imre. Sportágunk "Sumákjának" az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvbe készült beszélgetéssel kívánunk boldog születésnapot. Azóta párja, Novák Ferenc hazatért már külföldi "kiküldetéséből", míg Sumák az észt csapat felkészülését irányítja.

Születésnap
Hír

Mi van, Sumák, csak nem megnőttél? – szólt a „frocli” a jó két méter magas óriásnak, olimpiai bajnok kenusunknak, Pulai Imrének egy nyár esti, üde honvédos összejövetelen. Egy estén, amikor tért nyernek az emlékek, amikor egy habos sör felett jó elmerengeni a múlton, és úgy igazán jó érzés örülni az összetartozásnak. Még akkor is, ha az ember párja, az érme „másik oldala”, Novák Ferenc több ezer kilométerre van tőle.

Megtalálta az igazit?

Ó hogyne! – nevet Pulai Imre. – Egyértelműen Feri volt az. Még úgy is, hogy elsőre nem állt össze a mozgásunk. Ettől függetlenül az első közös edzésünkön jó időt mentünk, és tudtam, hogy ha sikerül megtalálnunk a ritmust, ebből valami nagyon jó is kisülhet.

Kisült, hiszen Sydneyben lett egy olimpiai bajnok párosunk, és ha úgy vesszük: összeállt, az egyik legmókásabb formáció, amelyet a magyar kajak-kenu sport magáénak tudhat.

Az kétségtelen, hogy jól elszórakoztattuk egymást Ferivel. Poénokért sosem kellett a szomszédba mennünk. Legalábbis nekem nem, mert Feri – remélem, olvassa ezt a könyvet – folyton csak másolt engem. Mindig mondtam neki, hogy ne legyen már annyira esetlen, találjon ki valami újat, valami egyedit.

Mondana néhány példát, hogy a kevésbé unalmas perceiket mivel ütötték el?

Van egy-két jó történetünk. Például Feri futócipőit télen rendszeresen feltöltöttem vízzel, ami természetesen jégtömbként fagyott bele. Aztán megesett, hogy a tavaszi, nyári edzéseken a vízre szállást követően Feri cipőit gyorsan leszögeztem a stégre, Dunavarsányban pedig rendszeresen leragasztottam az ágya elé a papucsát. Remek pillanatokat szereztem ezzel magamnak. És remélem, neki is, így lesz mit mesélnie az unokáinak. Amúgy a viccet félre téve: tényleg jó kettős volt a miénk. Ha megnézi a magyar sportot vagy szűkebben a kajak-kenut: hány olyan páros van, amelynek tagjai vérig tudják sérteni egymást, nagy összeveszéseket élnek meg. Mi találtunk egy sajátos kommunikációt, poénokkal közvetítettük egymásnak az érzéseinket, az örömünket vagy éppen a kritikáinkat a másikkal kapcsolatban. Szerintem így jobban be is tudja fogadni, jobban meg is tudja élni az ember.

Ha a vízparti pletykáknak hinni lehet, gyerekként sem tartozott a mimózák közé.

Hát nem. Már az első versenyemet meg akartam óvni. Úgy tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk, kétezer méteren indultunk, ráadásul úgy, hogy a hét elején mentünk le először a vízitelepre, akkor kezdtünk el ismerkedni a sportággal. Annyira újoncok voltunk a srácokkal, hogy még fordulni sem tudtunk. Természetesen tök utolsók lettünk a versenyben, sőt, mire célba értünk, a versenybíróság már össze is pakolt és hazament. Na, ezen én vérig sértődtem, mondtam is a többieknek, hogy óvjuk meg a futamot. Így kezdődött minden, a BSE-ben. Emlékszik még arra a vízitelepre?  Arra a nagy sóderdombra? Nem? Pedig arra vittük fel a négyest, és a tetejéről úgy csúsztunk le a vízbe, mintha szánkóztunk volna. Volt nagy öröm, amikor az edzőink meglátták, hogy tönkrevágtuk a hajó alját. Igen, valóban elég nehezen kezelhető kölyök voltam, de éppen ezért nekem találták ki ezt a sportágat. Imádtam a vízitelepet, a jó kis társaságot, és a srácokkal alig vártuk a pénteki edzések végét, hogy másnap indulhassunk Szentendrére sátrazni. Nagyon szép időszaka volt az életemnek. De valójában minden korszaknak megvolt a maga szépsége és a maga nehézsége is.

Melyik volt a legjobb?

Ha a kenuzás élményét és az eredményességet nézem, az atlantai olimpia előtti két évem. Hihetetlen volt megélni, hogy akármennyit edzhettem, egyszerűen képtelen voltam elfáradni. Ha tíz résztávunk volt, akkor is úgy éreztem, hogy még képes lennék kettőre-háromra. Nagyon jó érzés ennyire tudatában lenni annak, hogy kirobbansz az erőtől és bármit véghez tudsz vinni.

Például egyéni aranyat tud nyerni C–1 1000 méteren?

Na, az a duisburgi világbajnokság volt életem egyik csúcspontja. Az a győzelem ugyanannyit adott érzésekben, mint a sydneyi olimpia aranya. Ráadásul annak idején jóval erősebb és nagyobb volt a hazai mezőny, sokkal nehezebb volt egy-egy világversenyre kikerülni, mint mondjuk most, amikor szinte már csak egy döntőnyi versenyzőt lehet összekaparni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy időben versenyezhettem Kolonics Gyuriékkal, sőt korábban Vaskuti és Sarusi Kis ellen is. És hálás vagyok azért is, hogy ilyen sokáig a pályán tudtam maradni.

Az újabb sportága, a szánkózás vagy most éppen a bob afféle pótlék? Egy versenyző mindig versenyző marad, és egész életen át nem tud kibújni a bőréből?

Nem, ez egyáltalán nem pótlék. Már korábban is sokat néztem ezeket a sportágakat a televízióban, és mindig bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. A száguldás élménye és az, hogy minden évben előrébb lépjek, igazi kihívást jelent. Itt is meg tudom élni a magam sikereit. Például amikor egy edzésen meg tudtam verni a németek legjobbját, Felix Lochot, az fantasztikus érzéseket adott.

Össze lehet hasonlítani a téli sportokban és a kenuzásban szerzett élményeket?

Felesleges mérlegre tenni őket, mert mást és mást jelentenek az életemben. Harmincöt évig kenuztam, az egyes olimpiai győzelem kivételével mindent megkaptam ettől a sportágtól, amelyben a mai napig úgy mozgok, mint a saját otthonomban. Még most, jóval negyvenen túl is lemegyek edzeni a hajómmal, és rendszeresen indulok a mastersbajnokságokon, mert kitörölhetetlen ez az egész életemből. Olyan nincs, hogy nincs kenu. A szánkó és a bob más világ, profibb közeg, profi versenyrendszerrel, amelyhez jó tartozni, aminek szintén jó részesévé válni.

16 számban 8 magyar aranyérem a minivébén

Minden második számban magyar győzelem született a Poznanban zajló Olimpiai Reménységek Versenyén szombaton, amikor az 500-as futamokat rendezték meg.

Hír

A második nap során 16 döntőre került sor, ezeken nyolc arany-, öt ezüst- és három bronzérmet nyertek a magyar fiatalok.

Lány kajakosainkra most sem lehetett panasz, hiszen egyesben a 2002-es korosztályban Zupkó Vanda győzött, itt Vásárhelyi-Nagy Anna kilencedik lett, a 2003-asoknál kettős magyar siker született: Máró Anna nyert Ujfalvi Laura előtt, míg a 2001-esek között Szellák Szabina másodikként, Mányi Zsófia pedig harmadikként zárt.

Párosban a 2002/2003-as korosztályban a Rugás, Kőhalmi egység aranyérmes, itt a Fülöp, Kulcsár duó a negyedik helyen ért célba, a 2001-eseknél pedig a Lődi, Zupkó hajó ezüstérmet nyert, a Pazár, Kovács kettős ötödik lett. A Szellák, Kőhalmi, Csikós, Mányi négyes arany-, míg a Csizmazia, Rugási, Lődi, Máró kvartett bronzérmet szerzett.

Férfi kajakosaink is remekül szerepeltek 500 méteren, egyesben Kövesdi Patrik (2003) arany-, Opavszky Márk (2001) pedig ezüstérmes, a 2002-eseknél Keresztes Kristóf Domonkos a negyedik, Tamási Zsombor a hatodik helyen ért célba. Az Őry, Erdélyi, Redl, Vajda kajak négyes ezüstérmes, ugyanitt az Opavszky, Szendy, Majoros, Nyerges hajó hetedik lett.

Kenusaink is kitettek magukért, a lányoknál egyesben a 2003-asoknál Opavszky Réka arany-, Gönczöl Laura bronzérmet nyert, Horányi Dóra (2002) ötödik, Csorba Zsófia (2001) nyolcadik. Párosban a Gönczöl, Opavszky egység győzött, a Kuti, Horányi kettős ötödik a 2002/2003-as korosztályban, míg a 2001-eseknél a Csorba, Molnár duó a negyedik, a Seres, Uracs páros a nyolcadik.

Szép versenyzéssel a Hodován, Kollár, Horváth, Besenyei fiú kenu négyes is aranyérmet nyert.

Két nap után egészen elképesztő fölénnyel vezetjük az éremtáblát a megszerzett 15 arany-, 12 ezüst- és öt bronzéremmel.

Vasárnap a 200 méteres versenyekkel zárul a serdülők mini-világbajnoksága.

Élen az éremtáblán és a pontversenyben is fiataljaink

Fantasztikusan szerepeltek a magyar serdülő kajak-kenusok a mini-világbajnokságnak is mondott Olimpiai Reménységek Versenyén Poznanban.

Hír

A zárónapon is szereztünk három arany-, két ezüst- és három bronzérmet a 200-as döntőkben. Az első helyen Keresztes Kristóf Domonkos (2002-es korosztály) végzett K1-ben, valamint a Gönczöl, Opavszky (2002-2003 – fenti képünkön) lány és a Hodován, Kollár (2001) fiú kenu páros.

Ezüstérmet nyert Máró Anna (2003) és Lengyel Barnabás (2003) K1-ben, a bronzérmek pedig Orosz Ákosnak (K1, 2002), Gönczöl Laurának (C1, 2003) és a Besenyei, Horváth (2001) fiú kenu párosnak köszönhetőek.

A további magyar eredmények a vasárnapi 200 méteres döntőkről:
Lány K1: Ujfalvi Laura (2003) negyedik, Szellák Szabina (2001) negyedik, Zupkó Vanda (2002) hatodik, Mányi Zsófia (2001) hetedik.
Fiú K1: Opavszky Márk (2001) ötödik.
Lány C1: Opavszky Réka (2003) ötödik, Molnár Csenge (2001) hatodik, Horányi Dóra (2002) hetedik, Győri Ivett Julianna (2002) kilencedik.
Fiú C1: Kuska Bence (2003) negyedik, Hodován Dávid (2001) hetedik, Vajkai András (2002) kilencedik, Csanki Márk Bese (2003) kilencedik.
Lány C2: Csorba, Molnár (2001) negyedik, Kuti, Horányi (2002-2003) ötödik.
Fiú C2: Csanki, Papp (2002-2003) hatodik.
Fiú K2: Kurdi, Katona (2002-2003) ötödik, Keresztes, Vajda (2001) hatodik, Orosz, Tamási (2002-2003) hetedik, Erdélyi, Őry (2001) kilencedik
Lány K2: Fülöp, Kulcsár (2002-2003) negyedik, Pazár, Kovács (2001) hatodik, Szabó, Párdi (2001) nyolcadik

Az éremtáblán 18 arany-, 15 ezüst – és 7 bronzéremmel óriási fölénnyel végeztünk az élen, valamint az országok közötti pontversenyt is megnyertük a németek előtt.