Parti János neve és egész életútja összefonódott a kajak-kenu sporttal. Tizenhat magyar bajnoki címet harcolt ki egyes kenuban, világbajnok és háromszoros Európa bajnok volt, versenyzőként három olimpián vett részt, és két olimpiai ezüstérem után pályafutását a római olimpián aranyéremmel koronázta meg.
Kenusként
született tehetség volt, és az egyik legnagyobb küzdő, hajóépítőként és
szövetségi kapitányként pedig aktív sportpályafutását
követően is nagyon alkotott. Kevesen tudják, hogy Parti János olimpiai
bajnokságát is a saját tervezésű, „Kenusaurus” nevű hajójában nyerte. Első
olimpiai bajnokunk, Fábián László páros társa, Urányi János emlékére „Janász”
névre keresztelt kajak négyest is tervezett.
1976-ban
kérték fel, hogy vállalja el a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi
kapitányi tisztségét. Kapitánysága
alatt összesen 3 olimpiai bajnokságot, 4 olimpiai dobogós helyezést, 27
világbajnoki aranyat, 28 világbajnoki második helyet, valamint 24 VB harmadik
helyet ért el a magyar válogatott.
Mindösszesen 86 éremet!
Noha már
nem lehet közöttünk, gondolatait megőrizték a vele készített, ma már klasszikus
üzenetekt hordozó interjúk. Az alábbi idézetekkel emlékezünk sportágunk egyik legnagyobb alakjára.
Parti
János önvallomása:
„Az eredményeimet köszönhettem annak az elméletnek is, amelyet magam
dolgoztam ki, és amely szerint edzettem, versenyeztem. Balczó Andráshoz
hasonlóan uralkodtam magamon, mindig igyekeztem kihozni magamból a maximumot.
Csak a nálamnál jobbak győzhettek le. Soha nem mondtam ki, még magamban sem, hogy
nyernem kell. Arra figyeltem, hogy a lehető legtöbbet adjam ki magamból… nem
volt szokásom feladni a küzdelmet. Kitartottam bármi áron is – versenyzői
magatartásom fontos eleme volt, hogy a futamot be kell fejezni”.
Parti
János római győzelméről:
„Ugyanúgy nem emlékszem a finis részleteire, amint a célba
érkezés után sem tudtam, mi történt. Szepesi György letörten kürtölte
Magyarországra, hogy Parti lemaradt, majd a maga módján fellelkesülve
állapította meg, hogy jövök fel. Nem néztem én akkor senkire sem, csak húztam
inam szakadtából. Nagyon fáradt voltam, azt se tudtam, ki nyert. Aztán
körbevettek a fotósok, és lassacskán világossá vált, hogy én vagyok a bajnok.
Utólag már tudom, hogy ennél jobban nem mehetett volna, bármit is csináltam
volna akkor Rómában. Így tudtam magamból kihozni mindazt, amit az edzések
folyamán felhalmoztam. Az a futam nem lehetett simább.”
