Mégse

Parti János 20 éve távozott közülünk

Parti Jánosra emlékeztek barátok, családtagok, pályatársak az Óbudai temetőben március 6-án. A sportág egyik legmeghatározóbb egyénisége éppen 20 évvel ezelőtt távozott közülünk. Az olimpiai bajnok és egykori szövetségi kapitány sírjánál a sportág nevében Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke mondott beszédet.

Hír

Kedves Sporttársak!

Hihetetlenül gyorsan szalad az idő, tudjuk jól – és nap, mint nap meg is tapasztaljuk. De az egyik legmegdöbbentőbb módon talán akkor szembesülhetünk ezzel a ténnyel, amikor visszaemlékezünk valakire, akit ismertünk, és aki egykor itt járt közöttünk. „Mintha tegnap történt volna” – mondjuk ilyenkor – „vagy legalábbis, tegnapelőtt”….. Parti János, a sportág egyik legmeghatározóbb egyénisége ma 20 éve távozott közülünk és mégis: itt cseng a fülünkben a jellegzetes orgánuma, magunk előtt látjuk, ahogy Szent Jupát avatott főpapja kedvenc westernkalapjával a fején megérkezik…

Akik ismerték, tudják: Róma aranyérmese sokoldalú tehetséggel megáldott személyiség volt, zseniális kreátor és bajnok – a kiemelkedők öntörvényűségével. Fizikai adottságai éppen olyan egyértelműek és látványosak voltak, mint szellemi muníciója. Sajátos egyéniségét tervezte-alkotta bele legendás, „négycsillagos” hajóiba éppúgy, mint kapitányi működésének mozzanataiba. – „Ha a győzelem volt a tét, az ájulás határáig adtam ki magamból mindent „– vallotta magáról. Helsinki és Melbourne ezüstje után 1960-ban állhatott fel az olimpiai dobogó legfelső fokára és szerezte meg ezzel az „első magyar olimpiai bajnok kenus” címet is. 28 éves volt akkor… Sokak álmában szerepeltek hasonló sikerek – de számára mégsem tűnt felhőtlen diadalmenetnek ez a pályafutás. Úgy érezte, sok mindent későn ért el a sportban és a magánéletében egyaránt. Ez persze önmagában nem törte meg sem a lelkesedését, sem a sportág iránti elhivatottságát. Kapitánysága idején meghatározó sikerek születtek. Tette a dolgát a maga elszánt, határozott elvei szerint. Amint a hajdani csapattagok és sporttársak emlékeznek az egykori szövetségi kapitányra: „Rögtön döntött és ki is állt a döntése mellett. Ilyen értelemben nagyon kemény volt. És rendkívül értékelte a teljesítményt.”

A keménység és a megingathatatlan határozottság példájának fényében talán még megdöbbentőbbek voltak azok a pillanatok, amikor érzékenysége, sebezhetősége is leplezetlenül láthatóvá vált. Azok számára, akik jelen voltak, mindmáig feledhetetlen az a jelenet, amikor könnyeivel küszködve bejelentette a válogatott csapatnak, hogy nem vehetnek részt a Los Angeles-i olimpián.

Talán ez is egy ilyen pillanat. Ha most lát bennünket, biztosra veszem, hogy most is elérzékenyül, de talán el is mosolyodik a bajusza alatt:

– Hát itt vagytok, fiúk!…. Nem feledkeztetek el rólam….

Tudod János, amikor erre a megemlékezésre készültem, eszembe jutott még valami. Az az álmod, hogy némi szemléletváltással még visszatérhet az a kor, amikor a sportegyesületek csónakházai ismét megtelnek túrahajókkal és nemcsak a kiválasztott tehetségek lesznek ott rendszeresen, hanem a vizet kedvelő baráti társaságok is. Szeretném, ha tudnád, hogy ezt az álmodat sem felejtettük el és ennek érdekében is megtesszük, ami tőlünk telik….

Schmidt Gábor

Kopasz Bálint megállíthatatlan

A 22 éves versenyző a világbajnoksághoz hasonlóan Tokióban, az előolimpián is oktatta a mezőnyt, nem tudták megzavarni a körülmények, simán nyert K-1 1000 méteren. Rajta kívül pénteken érmet szerzett a Medveczky Erika, Gazsó Dorka összeállítású alkalmi kajakpáros, valamint Suba Róbert is a KL1-es kategóriában.

Hír

“Újra meg akartam mutatni az ellenfeleknek, hogy

engem nem könnyű megverni”

– mondta a 1000 egyes döntő után Kopasz Bálint, akivel csak a szegedi vb-n bronzérmet szerző Fernando Pimenta tudta tartani a lépést, de ő is csak 900 méterig. A hajrában a magyar versenyző húzott “három nagyobbat”, és ezúttal is simán nyert a portugál előtt, a harmadik pedig a német Jacob Schopf lett.

“A körülményeken azért még lesz mit javítaniuk a szervezőknek itt Tokióban. Hullámos a pálya, főleg a felevező sávon, ahol hatalmas a motorcsónak-forgalom is, megfeszített izmokkal kell bemelegíteni, hogy ne boruljunk be, ez pedig sérülésveszélyes. Sok a hal, medúzákat is láttam a vízben, és itt a pályán nem jutottunk jó minőségi ételhez. A szálloda ugyanakkor csúcsszuper, szerencsére jövőre is ott fog lakni a csapat. Három napja érkeztem Japánba, nem volt gondom az akklimatizációval, de ha jövőre sikerül csapatba kerülnöm, akkor érdemes lesz hamarabb kiutaznom – értékelte a helyi körülményeket Kopasz Bálint.

A világbajnokság után két hét alatt mindössze háromszor szállt  hajóba Medveczky Erika, aki ráadásul kedden evezett először párost Gazsó Dorkával. A lányokon látszott, hogy futamról-futamra jobban csúszik alattuk a hajó, a döntőben közel voltak a világbajnok fehérorosz pároshoz, de végül egy apró baki miatt lecsúsztak a harmadik helyre, a lengyel duó mögé.

“A végén csak arra tudtunk koncentrálni, hogy

nehogy beboruljuk a cél előtt

– mondta a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika. – Nem vagyunk összeszokott páros, és jelenleg edzettek sem, rettenetesen elfáradtunk a táv végére, ráadásul nagyobb méretű hajóban is eveztünk, így a cél előtt elkezdtünk billegni. Reggel még csak reménykedtem abban, hogy be tudunk jutni a döntőbe, így most nagyon örülünk ennek a bronzéremnek.”

A pénteki versenynap utolsó érmét Suba Róbert szerezte, aki harmadik lett a KL1-es kategóriában. A számot – a friss világbajnok Kiss Péter távollétében – a korábbi vb-győztes brazil Cardoso Da Silva nyerte. A másik magyar, Juhász Tamás megbillent a döntőben, így nem jutott közel az éremszerzéshez.

C-2 1000 méteren a Kiss Balázs, Dóri Bence duónak sem sikerült a dobogóra lépnie, pár tizeddel elmaradva a bronzéremtől az ötödik helyen végeztek. A hölgyeknél K-1 200 méteren az alig 20 éves Lucz Anna hetedik lett a rendkívül erős mezőnyben.

Női C-1 200 méteren is derekasan helyt álltak a mieink, annak ellenére, hogy Devecseriné Takács Kincső és Balla Virág csak a B-döntőbe tudott bekerülni. Előbbi olyan idővel nyerte meg a futamot, hogy az A-döntőben azzal dobogóra állhatott volna, mögötte pedig párja, Balla Virág másodikként futott be.

Túl a tapasztalatszerzésen

A gyorsasági csapat 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett a tokiói előolimpián, ezzel a legeredményesebb nemzet lett a tesztversenyen. Hüttner Csaba az eredményeket elégedetten értékelte, de hozzátette, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja a Japánban begyűjtött tapasztalatokat.

Hír

– Rég szerveztek olyan nemzetközi versenyt, ahol mindkét K-1-es olimpiai számot Magyarország nyerte meg, ezt kivitelezhető lehet jövőre is Tokióban?

– Nagyon remélem, hogy kivitelezhető, de nem szeretnék még ennyire előre szaladni. Kopasz Bálint esete persze egyértelmű, ő idén bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb versenyzője K-1 1000 méteren, neki egészen biztosan erre a számra kell koncentrálnia. Arra is számítottam, hogy Tótka Sándor és Birkás Balázs gyors lesz 200 méteren, többször elmondtam a világbajnokság előtt is, hogy az egyes teljesítmények alapján a mi négyesünk a legerősebb, kár, hogy ez idén nem jött ki K-4-ben Szegeden.

– A négyes ugyanakkor teljesítette a küldetését, és megszerezte a kvótát a hazai rendezésű vb-n, ezek után érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a 200 egyesre?

– Ezt most még nem lehet megmondani. A válogatókon, a Világkupákon, valamint az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján majd eldöntjük, hogy milyen számokra érdemes fókuszálni a K-1 1000 méteren kívül az olimpián. 500 négyesben biztos, hogy el kell indulnunk, mert abban a számban kvótát szereztünk, nem kizárt, hogy a négyes egyik tagja mehet majd 200 egyest. Ez a kérdés attól is függ, hogy összejön-e tavasszal a hatodik férfi kajakos kvóta.

– Két hetet töltött a csapat Japánban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Mind az edzőtáborban, mind itt Tokióban megszereztük azokat a tapasztalatokat, amikre szükségünk lesz jövőre. Kipróbáltuk a szállodát, a helyi közlekedést és természetesen a pályát is, valamint azt, hogy mennyire gyorsan tudnak a versenyzők alkalmazkodni az időeltolódáshoz és a körülményekhez. Egyedül az zavar, hogy az elmúlt napokban a szokásosnál hűvösebb volt az idő Tokióban, jó lett volna közel olyan klímában versenyezni, mint amilyen várható az olimpián.

Milyen következtetéseket lehet levonni a tapasztaltak alapján?

Jövőre Budapestről egyenesen a jól bevált takamacui helyszínre érkezik majd a csapat, ott nyugodt körülmények között lehet akklimatizálódni, és elvégezni a verseny előtti finomhangolást. Miután senkinek sem volt komoly gondja az átállással, így nem kell olyan hamar kiutaznunk Japánba, mint korábban terveztük. Elég, ha a versenyzők lépcsőzetesen, 5 nappal a saját számuk előtt jönnek majd Japánba. Nem szeretném, ha az olimpiai előtt túl sok időt töltetnének az itteni augusztusi forróságban.