Olimpiai bajnokok példaképe volt a magyar kajakkirály

A kajak-kenuban kétszeres Európa-bajnok Petróczy János szerdán ünnepli 80. születésnapját. A Honvéd örökös bajnoka korát meghazudtolóan éli mindennapjait. Születésnapján például 90 kg-t nyomott fekve. A kiváló sportember egész életét a sportágban töltötte, attól a mai napig képtelen elszakadni. Az olimpiai bajnok Kökény Roland is felnézett rá, de világbajnokok egész sora tartotta Petróczyt példaképnek. Petróczy János kitartása és akaratereje a mai napig legendás, személye és pályafutása etalonként állítható mindenki elé.

Hír

Átütő magyar sikerek a kajak-kenu Eb-n – ezzel a címmel jelent meg a Népsport 1959. augusztus 30-i száma. A Duisburgban megrendezett Európa-bajnokságon a férfi kajak kettes 10 000 méteres versenyszámában a Szöllösi Imre, Petróczy János kettős aranyérmes lett. 

“Pontban három órakor dördült el az a pisztolylövés, amelynek nyomán egyszerre harminc versenyző tizenöt kajakban ülve kavarta lapátjával a Berta See vizét, hogy eldöntse, melyik közülük Európa legjobb párosa a 10 000 méteres távon.

És egészen pontosan 45:05.8 másodperc múlva a célban lévő harang kondulása jelezte, hogy ez a páros: Szöllösi–Petróczy. Alig néhány perc múlva a tóparton felcsendült a Himnusz, miközben négy magyar versenyző, az aranyérmes Szöllősi és Petróczy mellett a bronzérmes Urányi-Fábián kettős is a dobogóra állhatott.”Ez volt Petróczy János első Európa-bajnoki győzelme, amelyet 1961-ben a kajak négyesek 10 000 méteres versenyszámában Poznanban megismételt.

Az 1956-os melbourne-i olimpián aranyérmes Fábián László így beszélt Petróczy Jánosról: “Rendre fáradtan mentem az iskolába, ehhez jöttek még a kajakos edzések. Az első nekibuzdulásom után hamar feladtam ezt a sportot, de aztán visszatértem.

Többek között azért, mert rettentően tetszett, ahogyan kortársam, Petróczy János lapátolt.Az első versenyemen úgy lettem harmadik, hogy Petróczytól legalább 100 métert kaptam.”

A nagyszerű állóképességekkel rendelkező Petróczy János azonban nemcsak az Európa-bajnokságokon, hanem két világbajnokságon is remekelt. 1958-ban Prágában a férfi kajak négyes 1000 méteres számában, majd 1966-ban, Berlinben a K4 10 000 méteren lett világbajnoki ezüstérmes.A már említett 1959-es duisburgi Eb-n szerzett aranyérme mellé nyert egy ezüstöt is a K2 1000 méteren.

Petróczy János soha nem tudott elszakadni a kajaksporttól. A legjobb bizonyíték erre, hogy 1989-ben, azaz 52 évesen a veteránolimpiának is nevezett Master’s Gamesen világbajnok lett.A verseny nehézségét jól mutatta, hogy a huszonhat indulóból mindössze tizenketten fejezték be a versenyt, Petróczy János pedig négyperces előnnyel lett világbajnok.

forrás: origo.hu

Idén is elindul a Vándortábor program

Idén is elindul a Vándortábor program felső tagozatos és középiskolás diákoknak 14 új útvonalon, idén az erdei és vízi vándortáborok mellett kerékpáros táborra is lehet jelentkezni - jelentette be a keddi sajtótájékoztatón Révész Máriusz kerékpározásért és aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos.

Hír

Hozzátette: a programokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) és a Kerékpározásért és Aktív Kikapcsolódásért Felelős Kormánybiztosi Iroda támogatja, arra az idei költségvetésben 600 millió forint áll rendelkezésre. Az egyhetes vándortáborokban idén egységesen 21 ezer forintos részvételi díjért vehetnek részt a 12-18 évesek, a program a tervek szerint legalább 10 ezer diák számára biztosít majd nyári táborozási lehetőséget a tanév végétől augusztus 20-ig – mondta.

A vándortáborokat az Országos Erdészeti Egyesület, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetséggel közösen szervezték, a gyerekeknek minden felszerelést – bicikliket, hajókat, túrázáshoz szükséges kellékeket – biztosítanak – mondta.

Révész Máriusz kiemelte: a programot azért indították el, hogy közvetlen élményeken keresztül ismertessék meg Magyarország természeti és kulturális értékeit a fiatalokkal. Az erdei, kerékpáros és vízi vándortáborok útvonalai végigvezetnek az ország legszebb területein: a Dunakanyarban, az Őrségben, a Szigetközben, az Alsó-Dunán, a Bakonyban, a Mecsekben, a Mátrában és a Felső-Tisza vidékén – sorolta.

Hozzátette: a programok, a szállás, és az étkezés is előre meg van szervezve, a táborokat lebonyolító tanárok részére pedig folytatódik a továbbképzés. A képzést elvégző pedagógusok a táboroztatásért külön díjazást, bruttó 100 ezer forintot kapnak, a tanárok 30 órás továbbképzésének ára 10 ezer forint. Közlése szerint tavaly már közel 500 pedagógus végezte el sikeresen a vándortábor-vezető képzést, idén a számításaik szerint 1000-1500-an végzik majd el, és nem csak nyáron, hanem más évszakban is el fogják vinni a gyerekeket táborozni.

Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke ismertette: minden útvonalon külön erdei iskolai programokkal várják a jelentkező csoportokat. A túravezetők számára minden segítséget megadnak a helyi erdőgazdaságok erdészei – mondta.

Elmer Tamás, az erdei vándortábor program projektfelelőse ismertette: öt hegységben – Mátra, Börzsöny, Pilis, Bakony, Mecsek – kialakították és tesztelték az egyhetes útvonalakat, 350 kilométernyi erdei túraútvonalon 18 táborhelyet építettek ki. Idén tavasszal több régióban lesznek képzések a pedagógusok részére, jelentkezni február elsejétől lehet, a táborozási időszak június 16-tól augusztus 20-ig tart.

Pénzes Erzsébet, a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség alelnöke azt mondta, hogy a hatéjszakás táborokat úgy alakították ki, hogy ismeretlen helyeket lehessen bejárni biztonságosan, kis forgalmú utakon kerékpárral, négy útvonalat alakítottak ki, amelyek az Őrség-Vasi-hegyhát, Felső-Tisza vidék, Közép-Magyarország, és a Kőrösök völgyén át vezet. Június 18-tól augusztus 20-ig napi 20-60 kilométeres távokat jelöltek ki a gyerekeknek.

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) elnöke elmondta a többi vándortáborhoz hasonlóan a jelentkezés a vízi táborozásra a www.vizivandor.hu oldalon elindult. A honlapon minden információ megtalálható a vízi vándortáborozási lehetőségről és a 2018-as szezontól elérhető vízi-osztálykirándulásokról is.

“A tavalyi év tanulságait levonva próbálunk minél szélesebb rétegeknek kedvezni VíziVándor táborainkkal, ezért hoztuk létre a vízi-osztálykirándulások lehetőségét, amelyek három naposak és a jelenlegi tanév végén, valamint a következő tanév elején bonyolítjuk le őket. A köztes nyári időszakban pedig az általános hosszabb táborainkra lehet pályázni. Mind a két túra típusnál a szervező pedagógusok minden segítséget megkapnak a tábor sikeres és biztonságos lebonyolításához. A pedagógusok számára egy vízitúra-csoportkísérői képzést mi is indítunk a Testnevelési Egyetemmel együttműködve, ezen a tanárok elsajátíthatják a túrák és kirándulások megszervezéséhez és lebonyolításához szükséges tudást és evezésben, víztúra vezetésben való jártasságot szerezhetnek.”

Az idei táborokat, azaz az osztálykirándulásokat és a hagyományos vándortáborokat 2018 május 14. és szeptember 16. között bonyolítja le hat helyszínen az MKKSZ: a Szigetközben, a Felső-Tisza vidékén, a Bodrogon, a Dunakanyarban Esztergomnál, Pakson és egy közös helyszínen a Bringásvándorral, a Körösök-vidékén. A programokra minden alapfokú köznevelési vagy szakképzési intézmény, valamint civil szervezet pályázhat 18 év alatti korosztályban.

Dombi Rudolf: Kívül kerültem a komfortzónámon és élvezem

31 évesen döntött az élsportolói pálya lezárása mellett londoni aranyérmesünk, Dombi Rudolf. A motiváció és a dinamizmus korántsem veszett ki belőle: továbbra is az a célja, hogy képességeit a sport terén kamatoztassa – csak éppen más vizeken.

Hír

– Hogyan fogadták a döntést, milyen visszajelzéseket kapott?

– Sokakat letaglózott, sokan meglepődtek, ami aztán engem lepett meg.  Nem is értettem, hiszen köztudott volt, hogy az elmúlt két-három évben már nem úgy jöttek az eredmények, ahogy én szerettem volna. Mindenesetre, jó érzés volt megtapasztalni, hogy még sokan szurkoltak nekem.

– Életkorát tekintve azért nem számít még „túlkorosnak” a sportágban…

– Valóban nem, de ha belegondolunk, mennyi idős valaki, amikor kijön egy egyetemről és mennyi  vagyok én most, nem gondolom, hogy a klasszikus értelemben fiatal lennék. Jó döntést hoztam.

– Volt konkrét impulzus is, ami azt súgta: eddig és ne tovább?

– Nem, semmi konkrét dolog nem történt. Semmi nem ábrándított ki a sportágból, sőt, ugyanúgy szerettem, élveztem, mint korábban és ez bizonyos tekintetben így is marad, hiszen ha versenykajakba nem is ülök egy darabig, ugyanúgy le fogok járni a Dunára. Megérett bennem a váltás. Sportolói karrierem beteljesült, már olimpiai bajnok vagyok.  Most civilként szeretnék bizonyítani.

– Ennek is megvan a maga sajátos kihívása. Több egykori olimpiai bajnok, világbajnok is említette, hogy miután megízlelte a „a világ legjobbja vagyok” élményét, nehéz ehhez foghatót találni…

– Biztos, hogy egészen más helyzet. Felülírni nem lehet ezeket az élményeket, legalábbis a szó szoros értelmében nem, de ha az ember a civil életében előre tud lépni a ranglétrán és idővel megbecsült tagja lesz a sportéletet támogatók közösségének, szerintem az is óriási sikerélmény lehet. Ami a szükséges adrenalint illeti: számomra jelenleg épp elegendő az, hogy mennyi új dologgal kell foglalkoznom. Nincs ugyan olyan hatalmas téthelyzet, de nem is bánom, ebből nekem már volt elég. Kihoztam belőle a maximumot és boldog ember vagyok. Ebből a szempontból már kiteljesedtem, nincs mit hajkurásszak, ami miatt önigazolást kellene keressek.

– Édesapja – akinek fontos része van abban, hogy kajakos lett – azt mondta, utólag sajnálja, hogy ő maga nem ezt a sportágat választotta. Úgy sejtem, Önben ilyen megbánás biztosan nincsen, de biztos tett egyfajta visszatekintést, összegzést. Mi az, amit esetleg másképp csinálna?

– Most elkezdtek bennem kavarogni a gondolatok és eszembe jutottak a középiskolás korombeli hajnali edzések, a hajtás, aztán a délutáni összerogyás. Azt nem tudom, hogy csinálnám még egyszer végig. Valójában egyetlen dolog van, amit bánok, ami nem volt szép: a Kökény Rolanddal való szétválásom. Azt bánom, hogy ott nem voltam elég okos vagy tapasztalt, hogy másképp legyen. Nem mondom, hogy ez rajtam múlt teljesen, de azt gondolom, néha talán az is elég, ha az egyik fél fel tudja nyitni a másik szemét  – vagy  a sajátját. Ezt sajnálom egyedül, mert Rolit én nagyon szeretem és ennek nem így kellett volna történnie.

– Egy nagyon diplomatikus megfogalmazással azt nyilatkozta: „kommunikációs hiba” történt. Mit jelentett ez pontosan? Akár elkerülhető is lett volna, vagy csupán szebb lehetett volna az elválás?

– Nem kellett volna, hogy hagyjuk, hogy bárki más vagy mások kívülről  beleszóljanak abba, ami egyébként működik. Csak azért, mert nekik sajátos meglátásai vannak a saját karrierjükre nézve.

– Szóval akár együtt is maradhattak volna?

– Igen, én azt gondolom.

– Mi adta ennek a duónak a hatékonyságát?

– Nagyon jól kiegészítettük egymást. Roli volt a rutin, a sok tapasztalat, a bástya, amire én támaszkodni tudtam. Ez nagyon meghatározta az egészet. Nekem meg ott volt a fiatalságom, a robbanékonyságom, a dinamikus lendületem, amit ő nagyon jól tudott használni.  Mindkettőnk adottságaira szükség volt és mi szerencsésen ötvöztük egymás tulajdonságait.

– Ennek a szakításnak ellenére már így is a hűséges versenyzők közé van elkönyvelve, hiszen nem váltogatta sűrűn sem a párokat, sem az edzőket. Mit gondol, mi az oka annak, hogy Szilárdi Katalinnal ilyen hosszú ideig tudott összhangban együttműködni?

– Ez mindenképpen Katinak köszönhető, aki nagyon jól bánt velem, nagyon jó dolgokra tanított. Illetve annak, hogy én is lojális ember vagyok.

– Emlékszem, milyen lelkesedéssel mesélte azt a számára máig meghatározó élményt, amikor ön annak idején először és a többiek közt egyetlenként érezte meg és adta vissza azt a ritmust, azt a „dallamot”, amit ő edzőként elvárt. Hogyan emlékszik erre?

– Bennem nem fogalmazódott meg, hogy ez egy különös ritmus, csak annyit éreztem, hogy sokkal kisebb erőfeszítéssel sokkal gyorsabban tudom futtatni a hajót, mint mások. És ezt én is nagyon élveztem.

– Az olimpiai győzelmük talán azért is volt „nagy dobás”, mert ennek az egységnek a sikerében talán kevésbé bíztak. Ön ezt hogy élte meg?

– Valóban, igazán senki nem tett volna erre a győzelemre, de talán nem is miattunk. Roli akkor már kétszeres világbajnok volt, sokat bizonyított. Én fiatal voltam ugyan, de az utánpótlásban meghatározó, az Európa-bajnokságon legeredményesebb versenyző huszonkét-huszonhárom évesen. Viszont a nemzetközi mezőny nagyon kemény volt. Szóval, tényleg úgy éreztük, hogy annyira nem hisznek bennünk, de ez jót tett, mert mindhárman még inkább bizonyítani akartunk.

– A pályája utolsó szakaszában való edzőváltásban benne volt az a meggondolás, hogy akkor nézzük meg, mit lehet még kihozni ebből a történetből egy másféle edzői meglátás mellett?

– Nem, nem igazán. Nem kerestem más megoldást. Azért került képbe egyáltalán ez az egész, illetve a Hüvös Viktorral való munka, mert beszéltünk egy lehetséges négyes variációról, ami az ő keze alatt készült, ezért kerültem át hozzá, aztán ottmaradtam, mert szimpatikus volt a helyzet.

– Csapathajóban mindig Ön diktálta az iramot. Civilként is irányító-vezető típus marad?

– Azt gondolom, igen, de nem ezzel operálok. Nagyon praktikus agyam van és ezt szeretném használni, anélkül, hogy az elképzeléseimet ráerőltetném másokra. Remélem, hogy a jelenlegi helyemen, a Magyar Diáksport Szövetségnél is élni fognak ezzel a képességemmel.

– Mi a konkrét feladatkör, amelyben dolgozik?

– A sportba való bevonásról, a diákolimpiákról szól elsősorban ez a munka, minden sportágban, a kis házi versenyektől kezdve egészen az országos döntőkig. A szervezésről valamint a képzésről is, hiszen fontos, hogy a testnevelők elsajátítsanak bizonyos módszereket, melyek révén még felkészültebben tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Központi irodaként is működünk, illetve a budapesti régió tartozik hozzánk. Az a dolgunk, hogy adjunk egy alapot az utánpótlásnak, hogy a fiatalok megszeressék a sportot, mert ez a legfontosabb. Ha valaki ebből kiindulva élsportoló lesz, az egy nagy siker, de ha csak rendszeresen lejár majd futni, az is fantasztikus dolog.

– Azt nyilatkozta, hogy az edzőség nem vonza, viszont a sportággal továbbra is szívesen együttműködne…..

– Valóban, az edző csak pár emberrel foglalkozik, akiknek bizonyos értelemben ki is szolgáltatott és sokat kell távol lennie , ami már szintén nem az én asztalom. Ennél jóval átfogóbban szeretnék sportolókkal foglalkozni és erre úgy néz ki, hogy kajak-kenu világában is módom nyílhat, a Dunakanyar-régió területi képviselőjeként.

– Lazítani is volt már némi ideje? Olyan dolgokra, amiket köztudottan szeret: mozi, főzés, vitorlázás…?

– Azokra mindig volt! De az az igazság, hogy most ugyanolyan komolyan veszem a dolgokat, mint eddig: nagyon sok mindent el kell sajátítanom és kicsit türelmetlen vagyok. A speciális tudásom még nincs meg, ott még nem tartok, de mindent megteszek azért, hogy ez minél előbb sikerüljön. Emiatt van bennem egy kis feszültség , hiszen már nem csak egy ember sorsáért tartozom felelősséggel, hanem rengeteg gyerekről van szó. Úgyhogy nem lazább a helyzet, csak más.

– Az olimpia utáni időszakban volt egy olyan kijelentése, hogy „ magamon kívül kerültem egy kicsit”. Azóta visszatalált?

– Igen. Bár ugye éppen most produkáltam egy olyan tényezőt, hogy nem vagyok birtokában minden tudásnak, amire szükségem van. Nem tudom, lesz-e egyáltalán ilyen, valahol remélem is, hogy nem, hiszen az ember élete végéig tanul és tapasztal, illetve rádöbben, mennyi mindent nem ismer még. Éppen úgy, mint például ha valaki elmegy külföldre és meglát egy gyönyörű új tájat, arra gondol: Úristen, milyen nagy a világ és mennyi ilyen szép hely lehet még…  Most azt mondhatni, kívül kerültem a komfortzónámon egy ideje  –  de ezt élvezem.

– A két karján London óta ott áll megörökítve egy jelmondat: „Hold fast”. Miben lesz kitartó most, hogy befejezte a kajakozást?

– Az elveimben és a hozzáállásomban. Ugyanúgy, mint eddig.