Mégse

Nomád körülmények között kezdték, világbajnoki címekig vitték

Ma ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Nagymarosi Sportegyesület, amely ezidő alatt az ország egyik legkomolyabb utánpótlásbázisává nőtte ki magát, számos világ- és Európa-bajnokot kinevelve a magyar kajak-kenu sportnak. De hogyan jutott el idáig?

Hír

Visky Erzsébet kétszeres olimpiai ezüstérmes, tizenegyszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok, Petrovics Kálmán világbajnok, Réti Roland Európa-bajnok – hogy a teljes igénye nélkül csak néhány nevet említsünk azok közül, akik Nagymaroson kezdték el pályafutásukat, és később nagy világversenyen is dobogóra tudtak állni.

A dunai vízi élet a múlt század közepén, a háború után kezdett el feléledni Nagymaroson, ahol egyre népszerűbbek lettek a vízisportok. Néhányan elhatározták, hogy versenyszerűen kezdik el űzni ezeket a sportokat. Segítségükre sietett Mohácsi Ferenc, az 1956-os melbourne-i olimpián kenu kettesben bronzérmes versenyző, aki hat leselejtezett kajakot és egy tízszemélyes kenut ajándékozott a nagymarosi klubnak. Ezekkel a hajókkal kezdte meg működését a Magyar Honvédelmi Szövetség keretein belül a nagymarosi klub, 10-14 éves fiatal kajak-kenusokkal.

Eleinte társadalmi munkában folyt a működés, 1963-ban került Nagymarosra az akkor 18 éves Gyimesi László, aki megpróbálta a fiatalokat összeszedni, rendszerbe szervezni őket és az edzéseket. Hajókat szerzett, és egy régi csónaktároló lett az egyesület bázisa.

„Akkoriban úgy edzettek, hogy egyikük végzett az edzéssel, átadta a hajóját a másiknak, aki beleült és elkezdte a saját edzését. Ám egy idő után olyan szintre jutott a klub, hogy elkezdték bővíteni a hajóparkot, és a 60-as évek közepén már 10-12 versenyzőjük volt, sőt, 1965-ben megnyerték az első vidékbajnoki címet is Perbíró Józsefnek és Bidó Sándornak köszönhetően” – mesélte kérdésünkre Döbrössy László, a Nagymarosi Sportegyesület elnöke.

A tudatos felkészülésnek és a lelkiismeretes munkának köszönhetően 1967-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert a nagymarosi kajak négyes 500 méteren (Nieberl Károly, Heincz Zoltán, Perbíró József, Hoffmann Zoltán), megelõzve az MTK négyesét is, ami akkor igen nagy dolognak számított egy vidéki kis egyesület részéről.

„Az előfutamban még a saját, régi, nehéz hajójukkal mentek, utána azonban kaptak egy jobb négyes kajakot a Fraditól, és meg is nyerték vele a döntőt. Bosszankodtak is a fradisták, hogy ha tudták volna, hogy ilyen jók, akkor hagyták volna őket a vacak hajójukban versenyezni.

Akkoriban pedig nomád körülmények között edzettek Nagymaroson.

Néha beengedték őket a helyi iskola tornatermébe, de gyakran az időjárástól függött, hogy melyik nap milyen edzést tudtak végezni” – mondta az elnök.

Folyamatosan fejlődött a nagymarosi szakosztály, a létszám és a bővülő hajópark pedig szükségessé tette egy új csónakház építését. A csónaktárolót lebontották, és 1970-ben elkezdődött egy akkoriban korszerűnek számító csónaktároló és egy vízikomplexum építése tanmedencével, konditeremmel, irodával, öltözővel, zuhanyzóval.

A társadalmi munkában végzett építkezésbe a község vállalatai is besegítettek egy-egy szakemberrel, de a munka nagy részét a versenyző gyerekek, azok szülei, illetve az edzők végezték. Két év alatt elkészült a teljes épület. Az anyagi hátteret nagyrészt a Megyei Sporthivatal állta, emellett a körzet képviselőjétől, Kárpáti Ferenc volt honvédelmi minisztertől is kaptak támogatást. A társadalmi összefogás az építkezés után is töretlen maradt, a sportolók a távoli helyekre vonattal utaztak, míg a sporteszközök szállítása a helyi vállalkozók által biztosított teherautókkal történt.

„Versenyzőink azóta is ebben az épületben edzenek. A 80-as években hozzáépítettek egy toldalékrészt, valamint a Magyar Kajak-Kenu Szövetség programjának köszönhetően felújítottuk az épületet, de a súlyokat például nem dobáltuk ki, az ékszíjtárcsákból és fogaskerekekből összerakott súlyokkal dolgoznak ma is a konditeremben” – mondta Döbrössy László.

A jobb körülményekkel párhuzamosan jöttek a jobbnál jobb eredmények is, 1985-ben már világbajnokságon is szerepeltek nagymarosi versenyzők, 1988-ban Petrovicsék olimpiai kerettagok voltak, majd több vb-érmet is szereztek, a legnagyobb eredmények pedig Visky Erzsébet nevéhez fűződnek, aki a számtalan világbajnoki cím mellett két olimpiai ezüstérmet is nyert.

A klub életének mélypontja 1978-ban jött el, amikor a korábbi kiváló versenyző, későbbi edző Krix Judit egy edzésen egy szerencsétlen sportbalesetben egy fiatal versenyzőjével együtt életét vesztette. „A Duna magához szólította őket. Mindenki nagyon megijedt, az egy rettenetesen nehéz időszak volt, de túltette magát rajta az egyesület. Most 75-80 gyerek jár le a telepre, tavaly újraindítottuk a kenu szakosztályt is. Soha nem volt itt sok kenus, de nem is volt igazából olyan szakedző, aki foglalkozhatott volna velük. Most Mozga Péter személyében van egy ilyen szakemberünk, reméljük, hogy vezetésével a kenu szakágunk is fellendül” – nyilatkozta a klubelnök.

Szombaton délután a Nagymarosi Művelődési Házban tart ünnepséget a 60. születésnapját ünneplő egyesület.

Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok az Asztalitenisz Világnapján

Az elmúlt hétvégén az Asztalitenisz Világnapja alkalmából Magyarországon közel 40 településen tartottak bemutató mérkőzéseket, rendhagyó versenyeket. A központi eseményen, a budapesti Ormai László Asztalitenisz Csarnokban részt vett Kőbán Rita, Storcz Botond, valamint az olimpiai ezüstérmes párbajtőröző, Imre Géza is.

ping-pong nap
Hír

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a magyar szövetség honlapjának elmondta: az asztalitenisznek külön varázsa van, és ezt a világnap is bizonyította.

“Anno sportgimnáziumba jártam. Hatalmas pingpongcsatákat vívtunk. Ez a játék magával ragadja az embert” – fogalmazott a MOB elnöke.

Nátrán Roland, a magyar szövetség elnöke a Világnapon tapasztalt nagy érdeklődés kapcsán elégedetten nyilatkozott.

“Fantasztikus azt látni, hogy ez a mozgásforma kicsiket és nagyokat ugyanúgy megmozgat, mint más sportágból érkezőket. Külön öröm, hogy olimpiai, világ- és Európa-bajnokok is kilátogattak a rendezvényre” – mondta a sportvezető.

Az eseményen az 1979-ben világbajnoki címet szerző magyar férfi asztalitenisz válogatott tagjai, vagyis Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor is játszott.

Az Asztalitenisz Világnapja magyar kezdeményezés, az alapötlet Aranyosi Pétertől, a férfiválogatott szövetségi kapitányától származik. Az eseményt 2015 óta rendezik meg, a szervezők célja az, hogy népszerűsítsék a sportágat.

Idén az április 18-én kezdődő budapesti világbajnokság jegyében bonyolították le az Asztalitenisz Világnapját. A központi eseményen Imre Géza a júliusi budapesti vívó-világbajnokságot-, Kőbán Rita és Storcz Botond pedig az augusztusi, szegedi NKM olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságot népszerűsítette.

Az idén is megszületik a varázslat a Balatonon

Lángossal vagy anélkül, ezen a nyáron ismét rajthoz állhatnak a vízi sportok kedvelői a magyar tenger déli partján, ahol tavaly is kiváló volt a hangulat. A 2019-es Balaton-átevezésre már várjuk a nevezéseket.

Hír

Kajakban, kenuban, SUP hátán vagy épp sárkányhajóban lapátolva is megtehető majd a közel 10 km-es táv, azon a vitorlásokból összeállított vízi folyosón keresztül, amely a déli partról vezet át Badacsonyba és vissza. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség által először megrendezett, 2018-as hagyományteremtő esemény sikere nyomán már javában zajlanak az idei program szervezési munkálatai. A július 6-án Fonyódról induló szabadidős regatta célja továbbra is az, hogy széles közönség számára kínáljon biztonságos lehetőséget egy igazán élményszámba menő sportteljesítményhez. Az élményfaktor fokozása érdekében, valamint, hogy a lebonyolítás még gördülékenyebb lehessen, néhány újítással is előrukkolnak majd a szervezők.

– Szeretnénk egész napos programot nyújtani a résztvevőknek, hogy ne csak a vízen, hanem a táv teljesítése után a parton is szórakozási lehetőségek várják a Fonyódra érkezőket – mondta Berényi Péter szervezési igazgató. – Fontosnak tartjuk a nevezési rendszer megreformálását is,

mindenképp egyszerűbb lesz a tavalyinál.

De módosításokat tervezünk a díjazás tekintetében és a vízi út kialakításában is, hogy a fordulók jobban beláthatóak legyenek.”

Tavaly a 746 hajóegység nevezésével minden elképzelést felülmúlt a jelentkezők száma. “Teljesen reális az az elképzelés, hogy még többen vesznek majd részt a programon – folytatta Berányi Péter. – Ez egy szabadidős verseny, és tavaly rengetegen jöttek úgy is, hogy reggel felkeltek, gondoltak egyet, és beneveztek. Tavaly nem reméltük, hogy ennyi érdeklődő, illetve induló lesz, de erre számítva, idén a megközelítést, közlekedést illetve a parkolást is szeretnénk megkönnyíteni a résztvevők számára.”

Az idén még gördülékenyebb lesz a nevezés

Bár a sajátos körülmények közt való evezést a nagyközönség számára hozták létre, jó néhány aktív sportoló és egykori bajnok is hajóba szállt a tavalyi megmérettetésen, és terveik szerint az idei programot sem hagyják ki.

“Számomra azért is volt meghatározó élmény, mert öt év után térdeltem újra kenuba –mesélte Csabai Edvin 17-szeres maratoni kenuvilágbajnok.

De maga a hely is hozzájárult a varázslathoz,

hiszen bár sokféle vízen versenyeztünk már, a Balaton ebből a szempontból még „szürke foltnak számított. Fantasztikus volt az is, hogy mi, öreg csontok csapathajóban, hetes kenuban tettük meg a távot és megtapasztalhattuk, hogy nem kopott meg az érzés.  Visszafelé már résztávoztunk is.”

Storcz Botond sárkányhajóban, az Olimpiai Ötpróba részeként teljesítette a kihívást, mondhatni, maradéktalanul, noha a lángosevés kimaradt. “Az élmény attól is egyedi, hogy normálisan nem engedélyezett így átkelni a Balatonon, és én nagyon élveztem, hogy most olyan perspektívából is megtapasztalhattam a tavat, ahonnan egyébként nem. Talán az a legfontosabb, hogy ez egy mindenki által teljesíthető verseny, ugyanakkor van sportértéke. Lángossal, meg anélkül is” – mondta az olimpiai bajnok korábbi kajakos.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség várja a nevezéseket ide kattintva, valamint érdemes lesz követni az esemény Facebook-oldalát is friss hírekért.