Mégse

Nem az a rinyálós típus – interjú Kiss Ádám edzőjével

Maraton világbajnoki ezüstérmes kajakosból lett autókereskedő, majd utánpótlásedző. László Csaba második apja Kiss Ádámnak, aki ifjúsági olimpiát nyert Buenos Airesben. Pedig a 16 éves kajakos messze volt a csúcsformától Argentínában, egy szerelmi bánat is visszavetette, a kiesés szélén is állt az olimpián, de edzője, aki nyolc éves kora óta foglalkozik vele, tudta, hogy mikor mit kell mondani neki. Interjú László Csabával.

Hír

Hogyan mutatkozna be három bővített mondatban?
Ha jól számolom, 45 éve vagyok benne a sportágban. Versenyzőként a maraton világbajnoki ezüstérem volt a legkiemelkedőbb eredményem, majd a visszavonulásom után tíz évig autókereskedő voltam, igaz, akkor is szinte minden nap lementem evezni. Utánpótlásedzőként kilenc éve dolgozom, Vácon kezdtem, és azóta is itt vagyok. Tanítványaim számtalan magyar bajnoki címet nyertek, volt olyan év, hogy a 20 fős válogatottba kilenc gyereket adtam. Az első komoly nemzetközi eredményemet edzőként tavaly értem el, amikor az Olimpiai Reménységek Versenyén Kiss Ádám az 500 és az 1000 egyest is megnyerte, 200-on pedig bronzérmes lett. De a pályafutásom eddigi csúcsa természetesen Ádi idei ifi olimpiai bajnoki címe.

Kiss Ádám és László Csaba Buenos Airesben

Most hány versenyzővel dolgozik?
Jelenleg 20 gyerekem van 12-17 évesek. Közülük 15-en versenyeznek, a többiek az egészségükért járnak le kajakozni.

A felkészülés már elkezdődött a következő szezonra, Kiss Ádám azért kapott egy kis pihenőt?
Most még pihenget és élvezi az olimpiai bajnoki létet, de már szóltam neki, hogy a jövő héten el kellene kezdeni edzeni, mert az ellenfelek már két-három hete nyomják a felkészülést. Ha jobban belegondolunk, három hétig volt kint Buenos Airesben, ahol azért nem edzette halálra magát, egy kisebb kirándulásnak is felfogható az ott töltött idő nagy része, nem egy kőkemény háromhetes edzőtáborban vett részt.

A csapattársak már edzenek:

Magát az olimpiai versenyt nem kezdte jól, nem került egyből a főtáblára a selejtezőből. Ott azért megijedtek?
Kezdjük talán azzal, hogy rossz formában érkezett Argentínába. Betegséggel küzdött és szerelmi bánata is volt, ezek eléggé visszavetették a felkészülését. Csoda volt, hogy így össze tudta magát kapni. Ha végig egészségesen és maximálisan csak az edzésekre koncentrálva tudott volna készülni, akkor valószínűleg úgy nyeri meg az olimpiát, mint Rendessy Eszti, mindenkit hatalmas fölénnyel legyőzve. A csúcsforma azonban nagyon messze volt. Igen, az első kör után kicsit megijedtünk, de tudni kell, hogy egy gyenge tunéziai srác volt az ellenfele, akit nagyon megvert, és közben nem tudta, hogy hol tart a pályán, hogy mennyire kell húznia, akkora volt az előnye. Utána leültettem, és elbeszélgettünk, megmondtam neki, hogy a következő körtől kezdve

az életünk a tét minden egyes futamon.

Ádám azt nyilatkozta, hogy az okozta neki az egyik legnagyobb nehézséget, hogy ön nem lehetett ott vele az első perctől Buenos Airesben. Ekkora szimbiózisban élnek vagy egy 16 éves versenyzőnél ez még természetes, hogy ennyire hiányzik neki az edzője?
Nem természetes, de szerintem nyugodt szívvel mondhatom, hogy a második apja vagyok. Az első másfél hétben nem voltam tudtam ott lenni vele Buenos Airesben, pont abban az időben, amikor készülnie kellett volna. Tartottam is tőle, hogy eltűnnek majd az edzések ennyi idő alatt, de szerencsére nem így volt. Nyolc éve, nyolc éves kora óta ismerem, ránézek, és meg tudom mondani, hogy mire van szüksége. Azért is mentem ki az olimpiára, hogy ha csak a kerítésen keresztül is be tudok kiabálni egy mondatot, amivel segíteni tudom, akkor már megérte.

Kiss Ádám az ifjúsági olimpia dobogójának tetején

Hogy emlékszik vissza Ádámra, milyen volt, amikor először találkoztak?
Egy pufi kisgyerek volt, úgy vette a levegőt, mint egy nyuszi, szipogott. Az tudni kell róla, hogy ő kétéves korától asztmás. Szerintem azért is hozták le a szülei kajakozni. Egy haverjával jöttek le, így kezdődött a pályafutása.

Egy tizenéves srácnál akarva akaratlanul is benne van, hogy elszáll magától. Most ennek az elkerülése az egyik legfontosabb feladat?
Ha rajtam múlik, nem fog elszállni, azt biztosan állíthatom. Tudom, hogy milyen következményei lehetnek egy ilyen sikernek egy gyerek életében,

minden nap tenni fogok azért, hogy a földön maradjon,

hogy ugyanolyan keményen eddzen, ahogy eddig is tette. Ha én nem tudnék rá hatni, akkor szólnék a szülőknek, de az apja például azt mondta, hogy rám talán jobban hallgat, mint rájuk, szóval ezzel biztosan nem lesz gond.

Miben jobb Ádám a korosztály többi versenyzőjénél?
Jóval érettebb, mint a vele egyidős srácok. Méretben ugyan ez nem látszik, de erőben, gyorsaságban és főleg fejben előrébb jár a korosztályánál. Nagyon jó versenyző típus, sokkal többet kihoz magából a versenyeken, mint az edzéseken, ezért, ha jól megy edzésen, akkor tudom, hogy a versenyen is minden rendben lesz.

Nem az a rinyálós típus, nem ijed meg senkitől.

Az olimpián például az elődöntőben egy hazai versenyzővel került össze, akinek háromezer fanatikus argentin szurkolt, de Ádi csak annyit mondott a futam előtt, hogy milyen rossz lesz az ellenfelének a saját közönsége előtt kikapnia. A döntőben pedig egy olyan belga fiú volt az ellenfele, akiről fogalmunk sincs, hogy hogyan jutott ki az olimpiára, a kvalifikációs versenyek szerint egyszerűen nem szabadott volna ott lennie. Ádi a döntő előtt erre utalva ennyit mondott: „Nehogy már olyannak adják oda az aranyérmet, akinek itt sem szabadna lennie!”

Lépésről lépésre haladva a legfőbb cél, hogy egyszer a felnőttek között is olimpiai bajnok legyen Kiss Ádám?
Erről még nagyon korai beszélni. Tény, hogy minden versenyző erről álmodozik, főleg, aki már nyert ifi olimpiát, de ettél még iszonyatosan messze vagyunk. Jövőre már ifi korú lesz, az a célunk, hogy kijusson egy ifi világeseményre, és ott helytálljon. Főleg 1000 egyesben szeretnénk ezt megcélozni, de az 500 négyesbe is jó lenne bekerülni és az 500 egyestől sem zárkózunk el. Szóval nem áll meg az élet ezzel az olimpiai bajnoki címmel, komoly feladatok várnak ránk a következő szezonban is.

Kiváló körülmények között készülnek Tótkáék

Lassan túl van az első komoly héten a Hüvös Viktor vezette férfi kajakos csoport, amely Dél-Afrikában edzőtáborozik.

Hír

Hat versenyző (Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István, Dudás Miklós, Nádas Bence, Molnár Péter) utazott ki november 10-én, szombaton az afrikai országba, hogy december 3-ig melegvízi edzőtáborban végezze el a téli alapozás egy részét.

Napi három edzés (két vízi és egy kiegészítő edzés, általában kondi) szerepel a programban. “Tökéletes körülmények között edzhetünk – kezdte az Újpest világbajnok kajakosa, Tótka Sándor. – A szállást már ismerjük, hiszen legutóbb tavasszal is itt voltunk edzőtáborozni, a szállás mellett a kaja és a pálya is nagyon szuper. Mindig nagyon jó érzés a hidegből a melegbe elutazni,

itt most 30-35 fok van, szóval tényleg minden adott a munkához.

Ha valami negatívumot kellene mégis említeni, akkor azt mondanám, hogy hétvégén nagyon sok a motorcsónak, nehéz előlük elbújni, hogy ne zavarjanak.”

A rengeteg edzés mellett nem igazán jut idejük és erejük más programot csinálni. “Az utolsó hétvégén átmegyünk Fokvárosba, az lesz a három hét kemény munka jutalma” – zárta Tótka Sándor.

Kemények, mint a katonák

Péntektől november 30-ig az olaszországi Sabaudiában készül a Párizs-keret. Nyerges Attila vezetőedző szerint nagyon jól dolgoznak a fiatal tehetségek, ezért egy római kiruccanással is meglepi őket.

Hír

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség a Tokió-keret mellett létrehozott egy úgynevezett Párizs-keretet is. Ez a csoport olyan versenyzőkből, akik az elmúlt években ifi és U23-as versenyeken már mutattak jó eredményeket, és esélyesek lehetnek arra, hogy akár ebben az olimpiai ciklusban is, de elsősorban a Tokiót követő négy évben ott legyenek a világ élmezőnyében.

A férfi kajakos csapat október 15-én kezdte meg az első közös edzőtábort Szolnokon a szarvasi sikeredző, Nyerges Attila vezetésével, aki a tervek szerint minden hónapban két-három hetes edzőtáborban irányítja majd a felkészülést a legtehetségesebb fiataloknak. Most két hetet Sabaudiában készül a keret, amelyet ezúttal 11 ember alkot: Solti László, Noé Zsombor, Erdőssy Csaba, Erős Patrik, Béke Kornél, Kós Benedek, Németh Viktor, Koleszár, Gecső Máté, Varga Dominik és Kammerer Zoltán, utóbbi egyfajta mentorként is segíti a tehetségek munkáját.

„Voltak, akik a tanulmányaik miatt nem tudtak eljönni, egyébként pedig a keretet főleg az alapján állítottam össze, hogy a szolnoki edzőtáborban hogyan dolgoztak a srácok. Nagy különbség egyébként nem volt közöttük – kezdte Nyerges Attila, aki a szolnoki első hét után még úgy fogalmazott, hogy az egy ismerkedős hét volt. – Már van mintegy két hét ismeretségünk, kölcsönösen megismertük a másiknak azt az oldalát, amely ehhez a munkához elengedhetetlen. Egy kicsit talán lazábbak a srácok, nincs akkor feszültség az edzéseken, már tudjuk, hogy mit várunk el egymástól.”

A szakember elmondta, hogy tudják magukat tartani ahhoz az ütemtervhez, amelyet felépített. „Tökéletes időben érkeztünk ki pénteken, kellemes meleg fogadott bennünket, ez tartott egészen a mai napig – mesélte hétfőn este Nyerges. – Délután megérkezett az eső, amivel számoltunk is, kicsit csúszott a vízreszállásunk, ezért estébe nyúló evezésünk volt. A sötét, a szél és az eső nagyon megnehezítette a versenyzők dolgát. Hallottam is, hogy az edzés után az öltözőben arról beszéltek, hogy

keményebbek voltak, mint a katonák.

Most pár napig még esőt mondanak, de azért megpróbálunk minél többet vízen lenni, naponta kétszer, és mellette a kiegészítő edzéseket végezni.”

Sötétben ért véget a hétfői edzés

Egy kis pihenésre is jut azért idő, Nyerges Attila a hét közepén egyik nap csak egy kondiedzést iktat be, egyébként pedig egy római kirándulás vár a fiúkra.

Decemberben várhatóan egy rövidebb tábor vár rájuk, egy ötnapos futótábor szerepel a közös programban Mátraházán.