Mégse

Nem az a rinyálós típus – interjú Kiss Ádám edzőjével

Maraton világbajnoki ezüstérmes kajakosból lett autókereskedő, majd utánpótlásedző. László Csaba második apja Kiss Ádámnak, aki ifjúsági olimpiát nyert Buenos Airesben. Pedig a 16 éves kajakos messze volt a csúcsformától Argentínában, egy szerelmi bánat is visszavetette, a kiesés szélén is állt az olimpián, de edzője, aki nyolc éves kora óta foglalkozik vele, tudta, hogy mikor mit kell mondani neki. Interjú László Csabával.

Hír

Hogyan mutatkozna be három bővített mondatban?
Ha jól számolom, 45 éve vagyok benne a sportágban. Versenyzőként a maraton világbajnoki ezüstérem volt a legkiemelkedőbb eredményem, majd a visszavonulásom után tíz évig autókereskedő voltam, igaz, akkor is szinte minden nap lementem evezni. Utánpótlásedzőként kilenc éve dolgozom, Vácon kezdtem, és azóta is itt vagyok. Tanítványaim számtalan magyar bajnoki címet nyertek, volt olyan év, hogy a 20 fős válogatottba kilenc gyereket adtam. Az első komoly nemzetközi eredményemet edzőként tavaly értem el, amikor az Olimpiai Reménységek Versenyén Kiss Ádám az 500 és az 1000 egyest is megnyerte, 200-on pedig bronzérmes lett. De a pályafutásom eddigi csúcsa természetesen Ádi idei ifi olimpiai bajnoki címe.

Kiss Ádám és László Csaba Buenos Airesben

Most hány versenyzővel dolgozik?
Jelenleg 20 gyerekem van 12-17 évesek. Közülük 15-en versenyeznek, a többiek az egészségükért járnak le kajakozni.

A felkészülés már elkezdődött a következő szezonra, Kiss Ádám azért kapott egy kis pihenőt?
Most még pihenget és élvezi az olimpiai bajnoki létet, de már szóltam neki, hogy a jövő héten el kellene kezdeni edzeni, mert az ellenfelek már két-három hete nyomják a felkészülést. Ha jobban belegondolunk, három hétig volt kint Buenos Airesben, ahol azért nem edzette halálra magát, egy kisebb kirándulásnak is felfogható az ott töltött idő nagy része, nem egy kőkemény háromhetes edzőtáborban vett részt.

A csapattársak már edzenek:

Magát az olimpiai versenyt nem kezdte jól, nem került egyből a főtáblára a selejtezőből. Ott azért megijedtek?
Kezdjük talán azzal, hogy rossz formában érkezett Argentínába. Betegséggel küzdött és szerelmi bánata is volt, ezek eléggé visszavetették a felkészülését. Csoda volt, hogy így össze tudta magát kapni. Ha végig egészségesen és maximálisan csak az edzésekre koncentrálva tudott volna készülni, akkor valószínűleg úgy nyeri meg az olimpiát, mint Rendessy Eszti, mindenkit hatalmas fölénnyel legyőzve. A csúcsforma azonban nagyon messze volt. Igen, az első kör után kicsit megijedtünk, de tudni kell, hogy egy gyenge tunéziai srác volt az ellenfele, akit nagyon megvert, és közben nem tudta, hogy hol tart a pályán, hogy mennyire kell húznia, akkora volt az előnye. Utána leültettem, és elbeszélgettünk, megmondtam neki, hogy a következő körtől kezdve

az életünk a tét minden egyes futamon.

Ádám azt nyilatkozta, hogy az okozta neki az egyik legnagyobb nehézséget, hogy ön nem lehetett ott vele az első perctől Buenos Airesben. Ekkora szimbiózisban élnek vagy egy 16 éves versenyzőnél ez még természetes, hogy ennyire hiányzik neki az edzője?
Nem természetes, de szerintem nyugodt szívvel mondhatom, hogy a második apja vagyok. Az első másfél hétben nem voltam tudtam ott lenni vele Buenos Airesben, pont abban az időben, amikor készülnie kellett volna. Tartottam is tőle, hogy eltűnnek majd az edzések ennyi idő alatt, de szerencsére nem így volt. Nyolc éve, nyolc éves kora óta ismerem, ránézek, és meg tudom mondani, hogy mire van szüksége. Azért is mentem ki az olimpiára, hogy ha csak a kerítésen keresztül is be tudok kiabálni egy mondatot, amivel segíteni tudom, akkor már megérte.

Kiss Ádám az ifjúsági olimpia dobogójának tetején

Hogy emlékszik vissza Ádámra, milyen volt, amikor először találkoztak?
Egy pufi kisgyerek volt, úgy vette a levegőt, mint egy nyuszi, szipogott. Az tudni kell róla, hogy ő kétéves korától asztmás. Szerintem azért is hozták le a szülei kajakozni. Egy haverjával jöttek le, így kezdődött a pályafutása.

Egy tizenéves srácnál akarva akaratlanul is benne van, hogy elszáll magától. Most ennek az elkerülése az egyik legfontosabb feladat?
Ha rajtam múlik, nem fog elszállni, azt biztosan állíthatom. Tudom, hogy milyen következményei lehetnek egy ilyen sikernek egy gyerek életében,

minden nap tenni fogok azért, hogy a földön maradjon,

hogy ugyanolyan keményen eddzen, ahogy eddig is tette. Ha én nem tudnék rá hatni, akkor szólnék a szülőknek, de az apja például azt mondta, hogy rám talán jobban hallgat, mint rájuk, szóval ezzel biztosan nem lesz gond.

Miben jobb Ádám a korosztály többi versenyzőjénél?
Jóval érettebb, mint a vele egyidős srácok. Méretben ugyan ez nem látszik, de erőben, gyorsaságban és főleg fejben előrébb jár a korosztályánál. Nagyon jó versenyző típus, sokkal többet kihoz magából a versenyeken, mint az edzéseken, ezért, ha jól megy edzésen, akkor tudom, hogy a versenyen is minden rendben lesz.

Nem az a rinyálós típus, nem ijed meg senkitől.

Az olimpián például az elődöntőben egy hazai versenyzővel került össze, akinek háromezer fanatikus argentin szurkolt, de Ádi csak annyit mondott a futam előtt, hogy milyen rossz lesz az ellenfelének a saját közönsége előtt kikapnia. A döntőben pedig egy olyan belga fiú volt az ellenfele, akiről fogalmunk sincs, hogy hogyan jutott ki az olimpiára, a kvalifikációs versenyek szerint egyszerűen nem szabadott volna ott lennie. Ádi a döntő előtt erre utalva ennyit mondott: „Nehogy már olyannak adják oda az aranyérmet, akinek itt sem szabadna lennie!”

Lépésről lépésre haladva a legfőbb cél, hogy egyszer a felnőttek között is olimpiai bajnok legyen Kiss Ádám?
Erről még nagyon korai beszélni. Tény, hogy minden versenyző erről álmodozik, főleg, aki már nyert ifi olimpiát, de ettél még iszonyatosan messze vagyunk. Jövőre már ifi korú lesz, az a célunk, hogy kijusson egy ifi világeseményre, és ott helytálljon. Főleg 1000 egyesben szeretnénk ezt megcélozni, de az 500 négyesbe is jó lenne bekerülni és az 500 egyestől sem zárkózunk el. Szóval nem áll meg az élet ezzel az olimpiai bajnoki címmel, komoly feladatok várnak ránk a következő szezonban is.

Átugrani a magasra tett lécet

Az év ifjúsági női kajakosa Rendessy Eszter, férfi kajakosa pedig Kós Benedek lett 2018-ban. Tavaly ilyenkor egyikőjük sem számított arra, hogy ilyen kiváló szezont futnak majd. Rövid évértekelőre és előretekintésre kértük a két tizenéves tehetséget.

évzárás
Hír

Rendess Eszter ifjúsági olimpiai bajnok lett egyéniben, valamint serdülő létére ifjúsági világbajnoki címet is szerzett K1-500 méteren. A világbajnokságon való indulás jogát úgy érte el, hogy a tavalyi egyéni világbajnokot kellett legyőznie a hazai válogató versenyen.

Kós Benedekkel már kétszeres egyéni ifjúsági világbajnokként beszélgettünk, hiszen K1-500 és 1000 méteren, a klasszikus versenyszámokban lett győztes az ifi vb-n – ezt utoljára Kammerer Zoltán tudta megcsinálni.

Hogy telt a karácsony?
Rendessy Eszter: Kevés edzéssel. Utoljára 24-én edzettünk, a két ünnep között pedig nem volt vezetett edzésünk. Mozogni persze kellett, de egyénileg futottunk. Legközelebb január 2-án találkozunk.

Kós Benedek: Mi is 24-én edzettünk utoljára, reggel kondiztunk egyet, de a két ünnep között mi már edzettünk. Sőt, még 31-én reggel is lesz egy kondink, de az elsejét megkaptuk pihenőnapnak. Másodikán aztán ismét belecsapunk a munkába.

Kós Benedek karácsonykor két napot pihenhetett

Milyen érzés volt, amikor a szövetség gálavacsoráján bejelentették, hogy az év ifjúsági versenyzője lettél?
RE: Nem hittem el, álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan versenyzők mellett állhatok majd, mint akik nyerték a különböző kategóriákat. Az ifjúsági olimpiai bajnoki címem ellenére sem számítottam rá.

KB: Én sem számítottam rá, hogy nyerni fogok, de titkon azért reménykedtem benne. Külön örültem annak, hogy edzőm, Nyerges Attila lett a legjobb ifjúsági edző. Ott van a díj a többi kupám között, pont középen.

Rendessy Eszter (balról a második) nem gondolta, hogy ilyen illusztris társasásba kerül

Ha tavaly ilyenkor felajánlották volna, hogy olyan idényed lesz, mint amilyen végül lett 2018-ban, akkor előre aláírtad volna?
RE: Hát, ha valaki nekem tavaly ilyenkor ezt mondja,

biztos, hogy körbenevetem,

és közlöm vele, hogy az lehetetlen. Hogy minek köszönhető mégis ez a jó év? Nem tudok nagy titkot elárulni, a megfelelő szakemberek és a rengeteg edzés lehet a válasz.

KB: Örültem volna, ha valaki ezt előre megmondja, de nem hittem volna el neki. Szerencsére a világbajnokság hétvégéjén minden összejött. A felkészülésem is nagyon jól sikerült, annak is köszönhető, hogy kicsit változtattunk rajta. Én észre se nagyon vettem, edzőm, Attila mondta, hogy úszásban, futásban és kondiban apróságokat változtatott, többet is spinningeltünk.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat 2018-ban?
RE: Amikor kijutottam a világbajnokságra.

KB: Amikor 1000 méteren világbajnok lettem, ugyanis akkor nyertem először vébét. Az 500 méteren aratott győzelemre pedig azért emlékszem vissza szívesen, mert vert helyzetből tudtam felállni, nagyot küzdve nyerni.

Kós Benedek két aranyérme az ifi vébén:

Mik a céljaid 2019-re? Át lehet ugrani azt a lécet, amit az idén ilyen magasra tettél?
RE: Biztos, hogy át lehet, de azt még nem tudom, hogyan. Ehhez azonban mindenben fejlődnöm kell, és az eddigieknél is keményebben kell edzenem.

KB: Az biztos, hogy az idén is változtatunk egy kicsit a felkészülésen, de még nem beszéltük meg Attilával, hogy milyen célokkal vágunk neki az évnek. Mindenesetre nagyon várom már a szezont, kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lesz az U23-as korosztállyal versenyezni. Elsősorban fizikailag kell sokat fejlődnöm, de mentálisan is. Hiába, hogy idősebbek és erősebbek az ellenfeleim, de el kell hinnem, hogy oda lehet érni ebben a korosztályban is a legjobbak közé.

Kenusként példát kell mutatnunk

Szombaton és vasárnap Mátraházán rengeteg klub és versenyző részvételével összetartáson vett részt a magyar kenutársadalom.

Hír

„Azért Mátraházán tartottuk, mert itt volt edzőtáborban a férfi kenuválogatott – kezdte Csabai Edvin, a Kolonics György Alapítvány elnöke. – A reggeli gyülekezőnél kilenc egyesület legalább 80, főleg utánpótláskorú versenyzője jelent meg. Nagyon örültünk, hogy ilyen szép számban jöttek el a nagy havazás ellenére is.”

A klubok közül ott volt az összetartáson a Merkapt-Mekler, a Pacs-Pacs, a bajai, a sárospataki, a veresegyházi, a váci, a ráckevei, a tokaji és a törökbálinti egyesület is. A szombati program délelőtt egy 15 kilométeres futással indult, Kékestetőre, a Mátra és Magyarország csúcsára futottak fel, kétszer is.

Az ebédet követően délután Csáky László korábbi válogatott kenus egyfajta motivációs beszélgetésre hívta a versenyzőket. „Ezen az interaktív előadáson gyakorlatilag megfogalmaztuk, hogy

élsportolóként milyen kötelezettségeink vannak,

megfogalmaztuk, hogy kenusként példát kell mutatnunk mind az életvitel, mind pedig a sporthoz való hozzáállás terén” – mondta Csabai Edvin.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével a kilencszeres világbajnok, háromszoros olimpiai érmes kenus, Wichmann Tamás is, aki amellett, hogy élménybeszámolót tartott pályafutásáról, kenus nótákat is énekelt a kiváló hangulatú összetartáson.

„Nagyon köszönjük az edzőknek, hogy elhozták a csapatukat, és annak is külön örülök, hogy a Kolonics György Alapítvány kuratóriumából nyolcan is itt voltak” – zárta a korábbi 17-szeres maraton világbajnok kenus, Csabai Edvin.

A Mátraházán készült fotók Facebook-oldalunkon megtekinthetőek: