Mégse

Nem az a rinyálós típus – interjú Kiss Ádám edzőjével

Maraton világbajnoki ezüstérmes kajakosból lett autókereskedő, majd utánpótlásedző. László Csaba második apja Kiss Ádámnak, aki ifjúsági olimpiát nyert Buenos Airesben. Pedig a 16 éves kajakos messze volt a csúcsformától Argentínában, egy szerelmi bánat is visszavetette, a kiesés szélén is állt az olimpián, de edzője, aki nyolc éves kora óta foglalkozik vele, tudta, hogy mikor mit kell mondani neki. Interjú László Csabával.

Hír

Hogyan mutatkozna be három bővített mondatban?
Ha jól számolom, 45 éve vagyok benne a sportágban. Versenyzőként a maraton világbajnoki ezüstérem volt a legkiemelkedőbb eredményem, majd a visszavonulásom után tíz évig autókereskedő voltam, igaz, akkor is szinte minden nap lementem evezni. Utánpótlásedzőként kilenc éve dolgozom, Vácon kezdtem, és azóta is itt vagyok. Tanítványaim számtalan magyar bajnoki címet nyertek, volt olyan év, hogy a 20 fős válogatottba kilenc gyereket adtam. Az első komoly nemzetközi eredményemet edzőként tavaly értem el, amikor az Olimpiai Reménységek Versenyén Kiss Ádám az 500 és az 1000 egyest is megnyerte, 200-on pedig bronzérmes lett. De a pályafutásom eddigi csúcsa természetesen Ádi idei ifi olimpiai bajnoki címe.

Kiss Ádám és László Csaba Buenos Airesben

Most hány versenyzővel dolgozik?
Jelenleg 20 gyerekem van 12-17 évesek. Közülük 15-en versenyeznek, a többiek az egészségükért járnak le kajakozni.

A felkészülés már elkezdődött a következő szezonra, Kiss Ádám azért kapott egy kis pihenőt?
Most még pihenget és élvezi az olimpiai bajnoki létet, de már szóltam neki, hogy a jövő héten el kellene kezdeni edzeni, mert az ellenfelek már két-három hete nyomják a felkészülést. Ha jobban belegondolunk, három hétig volt kint Buenos Airesben, ahol azért nem edzette halálra magát, egy kisebb kirándulásnak is felfogható az ott töltött idő nagy része, nem egy kőkemény háromhetes edzőtáborban vett részt.

A csapattársak már edzenek:

Magát az olimpiai versenyt nem kezdte jól, nem került egyből a főtáblára a selejtezőből. Ott azért megijedtek?
Kezdjük talán azzal, hogy rossz formában érkezett Argentínába. Betegséggel küzdött és szerelmi bánata is volt, ezek eléggé visszavetették a felkészülését. Csoda volt, hogy így össze tudta magát kapni. Ha végig egészségesen és maximálisan csak az edzésekre koncentrálva tudott volna készülni, akkor valószínűleg úgy nyeri meg az olimpiát, mint Rendessy Eszti, mindenkit hatalmas fölénnyel legyőzve. A csúcsforma azonban nagyon messze volt. Igen, az első kör után kicsit megijedtünk, de tudni kell, hogy egy gyenge tunéziai srác volt az ellenfele, akit nagyon megvert, és közben nem tudta, hogy hol tart a pályán, hogy mennyire kell húznia, akkora volt az előnye. Utána leültettem, és elbeszélgettünk, megmondtam neki, hogy a következő körtől kezdve

az életünk a tét minden egyes futamon.

Ádám azt nyilatkozta, hogy az okozta neki az egyik legnagyobb nehézséget, hogy ön nem lehetett ott vele az első perctől Buenos Airesben. Ekkora szimbiózisban élnek vagy egy 16 éves versenyzőnél ez még természetes, hogy ennyire hiányzik neki az edzője?
Nem természetes, de szerintem nyugodt szívvel mondhatom, hogy a második apja vagyok. Az első másfél hétben nem voltam tudtam ott lenni vele Buenos Airesben, pont abban az időben, amikor készülnie kellett volna. Tartottam is tőle, hogy eltűnnek majd az edzések ennyi idő alatt, de szerencsére nem így volt. Nyolc éve, nyolc éves kora óta ismerem, ránézek, és meg tudom mondani, hogy mire van szüksége. Azért is mentem ki az olimpiára, hogy ha csak a kerítésen keresztül is be tudok kiabálni egy mondatot, amivel segíteni tudom, akkor már megérte.

Kiss Ádám az ifjúsági olimpia dobogójának tetején

Hogy emlékszik vissza Ádámra, milyen volt, amikor először találkoztak?
Egy pufi kisgyerek volt, úgy vette a levegőt, mint egy nyuszi, szipogott. Az tudni kell róla, hogy ő kétéves korától asztmás. Szerintem azért is hozták le a szülei kajakozni. Egy haverjával jöttek le, így kezdődött a pályafutása.

Egy tizenéves srácnál akarva akaratlanul is benne van, hogy elszáll magától. Most ennek az elkerülése az egyik legfontosabb feladat?
Ha rajtam múlik, nem fog elszállni, azt biztosan állíthatom. Tudom, hogy milyen következményei lehetnek egy ilyen sikernek egy gyerek életében,

minden nap tenni fogok azért, hogy a földön maradjon,

hogy ugyanolyan keményen eddzen, ahogy eddig is tette. Ha én nem tudnék rá hatni, akkor szólnék a szülőknek, de az apja például azt mondta, hogy rám talán jobban hallgat, mint rájuk, szóval ezzel biztosan nem lesz gond.

Miben jobb Ádám a korosztály többi versenyzőjénél?
Jóval érettebb, mint a vele egyidős srácok. Méretben ugyan ez nem látszik, de erőben, gyorsaságban és főleg fejben előrébb jár a korosztályánál. Nagyon jó versenyző típus, sokkal többet kihoz magából a versenyeken, mint az edzéseken, ezért, ha jól megy edzésen, akkor tudom, hogy a versenyen is minden rendben lesz.

Nem az a rinyálós típus, nem ijed meg senkitől.

Az olimpián például az elődöntőben egy hazai versenyzővel került össze, akinek háromezer fanatikus argentin szurkolt, de Ádi csak annyit mondott a futam előtt, hogy milyen rossz lesz az ellenfelének a saját közönsége előtt kikapnia. A döntőben pedig egy olyan belga fiú volt az ellenfele, akiről fogalmunk sincs, hogy hogyan jutott ki az olimpiára, a kvalifikációs versenyek szerint egyszerűen nem szabadott volna ott lennie. Ádi a döntő előtt erre utalva ennyit mondott: „Nehogy már olyannak adják oda az aranyérmet, akinek itt sem szabadna lennie!”

Lépésről lépésre haladva a legfőbb cél, hogy egyszer a felnőttek között is olimpiai bajnok legyen Kiss Ádám?
Erről még nagyon korai beszélni. Tény, hogy minden versenyző erről álmodozik, főleg, aki már nyert ifi olimpiát, de ettél még iszonyatosan messze vagyunk. Jövőre már ifi korú lesz, az a célunk, hogy kijusson egy ifi világeseményre, és ott helytálljon. Főleg 1000 egyesben szeretnénk ezt megcélozni, de az 500 négyesbe is jó lenne bekerülni és az 500 egyestől sem zárkózunk el. Szóval nem áll meg az élet ezzel az olimpiai bajnoki címmel, komoly feladatok várnak ránk a következő szezonban is.

Tótka Sándor lett a sprintkirály Tokióban

Férfi kajak egyesben mindkét versenyszámot Magyarország nyerte Tokióban, Kopasz Bálint pénteki diadala után ugyanis a vasárnapi zárónapon Tótka Sándor győzött K-1 200 méteren, míg Birkás Balázs bronzérmes lett ugyanebben a számban. Aranyérmes lett a női kenupáros is, így a válogatott 3 arany, 2 bronzéremmel zárta az előolimpiát.

Hír

Elképesztő formában versenyzett egyesben az elmúlt hetekben Tótka Sándor, aki az idei szezon legfontosabb eseményén, a szegedi kvalifikációs világbajnokságon még a férfi négyes tagjaként szerzett olimpiai kvótát.

Moszkvában második lett, Budapesten pedig megnyerte az ultrarövidtávú vízisprintet, ahogy Tokióban is ő volt a leggyorsabb K-1 200 méteren. Vasárnap délelőtt előbb megnyerte a középfutamát, majd a döntőben egy közepes rajt után nagyon hamar az élre állt, és a szám korábbi világbajnoki ezüstérmese, a litván Arturas Seja előtt megnyerte az előolimpiai aranyérmet.

“Az eredménytől függetlenül nagyon jól esett, hogy végre tudtam újra egyest indulni a nemzetközi mezőnyben, erre még ebben az olimpiai ciklusban nem volt példa, annyira a négyesre koncentráltam. Örülök, hogy nyertem, ugyanakkor azt látni kell, hogy már senki sincs olyan jó formában, mint a világbajnokságon, csak a formahanyatlás nem mindenkinél egyforma. Talán annak köszönhetem a sikert, hogy versenyeztem Moszkvában, és otthon is a Red Bull Vízisprinten, szóval nem álltam le teljesen” – mondta az aranyérmes Tótka Sándor.

A döntő másik magyar versenyzője, Birkás Balázs úgy szerzett bronzérmet, hogy egész héten egy kiadós náthával küzdött. A két magyar kajakos teljesítménye azt mutatja, hogy a mieinknek ebben a számban is lehetnek érmes álmaik a jövő évi olimpián.

“Sokat kivett belőlem a betegség, azon is csodálkoztam, hogy reggel sikerült továbbjutnom a középfutamból. A döntőre kicsit jobban összeszedtem magam, ráraktam a csapást és a nyomatékot is, jól sikerült az eleje, viszont 100 méter után elfáradtam. Nekem egyébként fekszik ez a víz, passzol a technikámhoz,

elérhetünk egy szép helyezést ebben a számban jövőre,

ha valamelyikünk becsületesen felkészül a 200 egyesre” – mondta Birkás Balázs.

Esélyeshez méltóan nyert női kenu párosban a világbajnoki ezüstérmes Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső egység. A magyar lányok jól kihajtották magukat, mögöttük második helyen a Kurach, Romasenko összeállítású új orosz páros futott be, a szegedi vébén pedig éppen a magyarok mögött bronzérmet szerző Makarchanka, Klimava duó ezúttal is harmadik lett.

“Meglepett minket az orosz páros azzal, hogy az utolsó 100 méteren még tudtak indítani egy nagyot, de szerencsére így is nyertünk – mondta a verseny után Balla Virág. – Ez az orosz egység nem indult a világbajnokságon, viszont Duisburgban és Minszkben már versenyeztünk ellenünk, azt tudtuk, hogy erősek lesznek.”

“Elsősorban nem az eredmény volt a fontos ezen a versenyen, főleg azt akartuk letesztelni, hogy kell-e másik hajóba térdelnünk az itteni viszonyok miatt, de szerencsére úgy néz ki, hogy

maradhat ez a forma”

– tette hozzá Devecseriné Takács Kincső, aki arról is beszélt, hogy a pályán a sok halhoz, a medúzákhoz, és a környék nagy repülőgép forgalmához is sikerült hamar hozzászokniuk.

Medveczky Erika éppen csak lemaradt a dobogóról női kajak egyesben, ahol a kétszeres olimpia, valamint friss világbajnok Lisa Carrington meglepetésre kikapott a fehérorosz Litvinchuktól, harmadikként az ausztrál Burnett futott be.

C-1 1000 méteren Kiss Balázs is nagyot versenyzett. A középfutamból harmadikként továbbjutva ötödik lett a döntőben. A számot a német Sebastian Brendel nyerte hajszállal az orosz Kirill Shamshurin előtt. A B-döntőben pedig Adolf Balázs harmadikként futott be.

Egyedül K-2 1000 méteren rendeztek Tokióban olyan döntőt az előolimpián, amelyben nem szerepelt magyar egység. Nádas Bence és Kuli István ebben a szezonban – Tótka Sándorhoz és Birkás Balázshoz hasonlóan – az 500 méteres férfi négyesben versenyzett, így egyáltalán nem készültek a leghosszabb távra, a B-döntőben hatodik helyet szereztek.

Az épek mezőnyében a magyar válogatott 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett az előolimpián, valamint rendkívül hasznos tapasztalatokat gyűjtött a tokiói körülményekről és a Sea Forest Waterway nevű versenypályáról.

A magyar parakenu szakág sem maradt érem nélkül Tokióban, annak ellenére, hogy a világbajnok Kiss Péter ezúttal nem utazott ki Japánba, hiszen Suba Róbert pénteken kajakban bronzérmes lett. A tesztverseny zárásaként a VL2-es katóriában ugyanő szerzett egy ötödik helyezést is a hatodikként befutó Juhász Tamás előtt.

Kopasz Bálint megállíthatatlan

A 22 éves versenyző a világbajnoksághoz hasonlóan Tokióban, az előolimpián is oktatta a mezőnyt, nem tudták megzavarni a körülmények, simán nyert K-1 1000 méteren. Rajta kívül pénteken érmet szerzett a Medveczky Erika, Gazsó Dorka összeállítású alkalmi kajakpáros, valamint Suba Róbert is a KL1-es kategóriában.

Hír

“Újra meg akartam mutatni az ellenfeleknek, hogy

engem nem könnyű megverni”

– mondta a 1000 egyes döntő után Kopasz Bálint, akivel csak a szegedi vb-n bronzérmet szerző Fernando Pimenta tudta tartani a lépést, de ő is csak 900 méterig. A hajrában a magyar versenyző húzott “három nagyobbat”, és ezúttal is simán nyert a portugál előtt, a harmadik pedig a német Jacob Schopf lett.

“A körülményeken azért még lesz mit javítaniuk a szervezőknek itt Tokióban. Hullámos a pálya, főleg a felevező sávon, ahol hatalmas a motorcsónak-forgalom is, megfeszített izmokkal kell bemelegíteni, hogy ne boruljunk be, ez pedig sérülésveszélyes. Sok a hal, medúzákat is láttam a vízben, és itt a pályán nem jutottunk jó minőségi ételhez. A szálloda ugyanakkor csúcsszuper, szerencsére jövőre is ott fog lakni a csapat. Három napja érkeztem Japánba, nem volt gondom az akklimatizációval, de ha jövőre sikerül csapatba kerülnöm, akkor érdemes lesz hamarabb kiutaznom – értékelte a helyi körülményeket Kopasz Bálint.

A világbajnokság után két hét alatt mindössze háromszor szállt  hajóba Medveczky Erika, aki ráadásul kedden evezett először párost Gazsó Dorkával. A lányokon látszott, hogy futamról-futamra jobban csúszik alattuk a hajó, a döntőben közel voltak a világbajnok fehérorosz pároshoz, de végül egy apró baki miatt lecsúsztak a harmadik helyre, a lengyel duó mögé.

“A végén csak arra tudtunk koncentrálni, hogy

nehogy beboruljuk a cél előtt

– mondta a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika. – Nem vagyunk összeszokott páros, és jelenleg edzettek sem, rettenetesen elfáradtunk a táv végére, ráadásul nagyobb méretű hajóban is eveztünk, így a cél előtt elkezdtünk billegni. Reggel még csak reménykedtem abban, hogy be tudunk jutni a döntőbe, így most nagyon örülünk ennek a bronzéremnek.”

A pénteki versenynap utolsó érmét Suba Róbert szerezte, aki harmadik lett a KL1-es kategóriában. A számot – a friss világbajnok Kiss Péter távollétében – a korábbi vb-győztes brazil Cardoso Da Silva nyerte. A másik magyar, Juhász Tamás megbillent a döntőben, így nem jutott közel az éremszerzéshez.

C-2 1000 méteren a Kiss Balázs, Dóri Bence duónak sem sikerült a dobogóra lépnie, pár tizeddel elmaradva a bronzéremtől az ötödik helyen végeztek. A hölgyeknél K-1 200 méteren az alig 20 éves Lucz Anna hetedik lett a rendkívül erős mezőnyben.

Női C-1 200 méteren is derekasan helyt álltak a mieink, annak ellenére, hogy Devecseriné Takács Kincső és Balla Virág csak a B-döntőbe tudott bekerülni. Előbbi olyan idővel nyerte meg a futamot, hogy az A-döntőben azzal dobogóra állhatott volna, mögötte pedig párja, Balla Virág másodikként futott be.