Egy évtizeden át Nagy-Britanniában edzősködött. Miben más ott, mint Magyarországon?
Ha röviden akarnám összefoglalni: itthon jobb. Magyarországon összehasonlíthatatlanul nagyobb kultúrája van, magasabb szintűek az edzések, sokkal profibb a sportág felépítettsége. Kint nagyon nagy az amatőr háttér, mondhatni, szinte véletlenszerűen kerül ki a rendszerből egy-egy tehetség, aki aztán központi felkészítést kap Nottinghamben, ahova ki kell költöznie.
A válogatottnál milyen a szakmai munka?
Ahogy tapasztaltam, nem megfelelő az edzőkiválasztás, gyakran tapasztalat nélkül, a sportolói múltra való tekintettel nevezik ki a szakmai munkát vezető szakembereket. Én próbáltam kint a magyar edzésmódszerekkel dolgozni, azokat átadni, ami sokáig jól is működött, de aztán a jó eredmények ellenére valamiért ezt nem nézték jó szemmel, és 2011 után szisztematikusan szétrombolták a csapatomat. Úgy éreztem, nem látják át a rendszert, az utánpótlás pedig gyakorlatilag nem is létezik.
Pedig az evezős sportban nagyok a hagyományok a szigetországban.
Ott nincs is gond a profi felépítéssel, a tradíció kint nagyon fontos dolog. De a kajak-kenu esetében egyáltalán nem működik ugyanez.
Egyfajta partizánharcot kellett vívnom, ami egy idő után sok volt.
Ezért jött haza 2016 év végén?
Egyrészt igen, de itthon is pozitív változások történtek a sportágban, egyre több edző kapott lehetőséget, én pedig annak idején éppen ennek a hiánya miatt próbáltam máshol szerencsét. Úgy érzem, most jó irányba haladunk, véghez tudom vinni, amit szeretnék. Hagynak minket, edzőket dolgozni, és a munkánkat az eredményeink alapján ítélik meg, ami kint, Angliában nem volt jellemző.
Az idei évvel eddig elégedett?
Kicsit felemásak az érzéseim, bár alapvetően tanítványom, a világ- és Európa-bajnok Kárász Anna jó és kiegyensúlyozott felkészülésen van túl. Itthon most hihetetlenül erős a női kajak mezőnye, hat helyre tíz, tizenkét versenyző is van, akik két másodpercen belül vannak egymáshoz képest. Nem akarok túlozni, de tényleg úgy érzem, ez talán minden idők legjobb női kajakmezőnye itthon.
Vannak még más, reményteljes tanítványai is?
A szintén világ- és Európa-bajnok Vad Ninetta egy sérülés miatt felfüggesztette a pályafutását, így az ő esetében várakozó állásponton vagyunk, a legfontosabb az egészsége. Van még egy U23-as tehetséges lány, Sólyom Dóra, aki szintén szép eredményekre lehet képes a felnőtt mezőnyben is.
Nemrég jöttek vissza a dél-afrikai edzőtábor? Hogyan sikerült?
Remekül. Egy ilyen edzőtábor úgy épül fel, hogy van egy alapelképzelésem, de a napi programban mindig rugalmasnak kell lenni, mert az sok mindentől függhet, például magától a versenyzőtől vagy az időjárástól. De kilencven százalékban általában el tudom végezni és végeztetni azt, amit terveztem, ami jó arány. A lényeg, hogy a fő cél nem sérüljön. Azt szoktam mondani, hogy
sok út vezet Rómába, és nyugalom, mi is oda fogunk érni.
Kárász Annától mit vár az olimpiai kvalifikációs időszakban?
Jó a magyar válogatási stratégia, és Annának nagyon jó esélye van a felnőtt csapatba kerülésre. Jövő héten lesz a válogató Szolnokon, egyesben legyen ott a hatos döntőben, és ott minél előrébb, párosban pedig idén is a győzelem a cél! A világbajnoki csapatba nehezebb bekerülni, mint maga a kvótaszerzés, így az a furcsa helyzet alakult ki az erős mezőny miatt női kajakban, hogy csapatba kerülésben, és nem kvótában gondolkozunk. Szeretnénk megismételni a tavalyi sikeres évet, az A-tervünk, hogy Anna Kozák Danutával alkosson párost, a B-terv, hogy bekerüljön a női kajaknégyesbe.
Hogy fog kinézni a 2019-es, olimpia előtt év?
Júniusban Európa-játékok lesz Minszkben, majd hét-nyolc hét felkészülés idő következik, jön a világbajnokság, majd utána lesz még egy előolimpia, bár át kell gondolni, az hogyan fog beleférni a felkészülésbe. 2020 májusára pedig, az olimpiai válogatókra kell csúcsformában lenni, mert az olimpia előtt minél korábban ki kell alakítani a csapatokat.
(forrás: Magyaredzo.hu)
