Mégse

Muzsikáló hajó, generációváltás, „arany nyolcas”…

Az 1988-as szöuli olimpiára emlékezünk

1988, szöul
Hír

Kerek harminc évvel ezelőtt sajátos történelmi-politikai helyzetben ugrott nagyot az „ázsiai kistigris” – és vele együtt a magyar csapat is, amely Helsinki után a második legeredményesebb olimpiai szereplését produkálta. A 159 nemzet részvételével megrendezett  XXIV. nyári olimpiai játékokon nyújtott kiváló teljesítményhez  két arannyal, egy ezüst, – és egy bronzéremmel, valamint három negyedik,- és két hatodik helyezéssel  járult hozzá a kajak-kenu válogatott. Az évforduló kapcsán számos emlék elevenedett meg ; az egykori helyszínen   – és idehaza is.

Nehéz elhinni, hogy már ennyi idő eltelt – mondja Kőbán Rita, aki 18 évesen már indult volna Los Angelesben. – Én láttam sírni Vaskutit 1984-ben, de hogy mit vesztettünk a bojkott révén, azt igazából csak Szöulban tudtam megérteni. Óriási várakozás volt bennünk, már csak a hely egzotikuma miatt is, elvégre Koreába nem mindennap jut el az ember. Emellett pedig ez volt az első ilyen léptékű világverseny számomra. Minden hatalmasnak tűnt. Az, hogy ott lehettem a nyitó- és a záróünnepségen, hogy együtt fotózkodhattam a világ legjobb úszóival – borzasztó nagy élmény volt számomra, ami átírta az egész kajakozáshoz való viszonyomat is. El is döntöttem, hogy mindenképp szeretném ezt újra átélni és még egy olimpián szerepelni.

– Mennyire jelentettek terhet az akkori elvárások?

– Annyira nem. A baj az volt, hogy a hosszú repülőúton kiszáradt a nyálkahártyám és emiatt fájt a torkom, ami lényegét tekintve egy érmembe került.  Negyedik lettem, mindössze 15 centivel lemaradva attól a Dylewská-tól, aki két-három évvel később doppingolás miatt lebukott. Azóta minden lehetséges fórumon elmondom, hogy aki érzékeny a légkondicionálóra, az okuljon a példámon és ügyeljen erre a hosszú távú utazásoknál.

– A négyes ezüstje gondolom, jelentett némi kárpótlást…

– Mindenképp. Dobogóra vártuk magunkat és elég sokáig partiban is voltunk a németekkel a győzelemért. Csak az utolsó százon tudtak megverni bennünket. Ez pedig azért is volt nagy dolog számunkra, mert a magyar nők bizonyították, hogy dopping nélkül is helyt lehet állni. Vannak dolgok, amin lehetne keseregni, de az élet nem állt meg és jöttek új kihívások. Az embert pedig büszkeség tölti el, hogy részese lehetett a sportág történelmének.

A nők színrelépése  – vagy stílszerűbben: vízre szállása előtt már sikerült megtörni a német hegemóniát, mégpedig egy huszonnégy éves ifjú édesapa jóvoltából, aki saját bevallása szerint  mindig szeretett nagyot álmodni… Aki látta a hajdani döntőt, jó eséllyel emlékezik rá ma is, ahogyan célba érve boldogságában az öklébe harap, ahogyan a kamerába integet a néhány napos Blanka Olimpiának. Gyulay Zsolt 500-as győzelme hatalmas áttörést jelentett, tekintve, hogy hasonló, egyes hajóban való olimpiai diadalt húsz évvel korábban aratott csak a sportág, a szintén váci gyökerekkel rendelkező Hesz Mihály 1000 méteren való győzelme 1968-as révén. A Csipes, Hódosi, Gyulay, Ábrahám alkotta férfi négyes aranya pedig olyan fegyvertényként vonult be a sportág történetébe, amelyre soha addig nem akadt példa. A szöuli aranynégyes mindmáig nagy lelkesedéssel ünnepli az újabb és újabb évfordulókat, ám a kerek dátumnak köszönhetően a legénység három tagja ezúttal az egykori helyszínre is visszalátogatott.

– Minden évben koccintunk a győzelemre a négyes tagjaival és az edzőnkkel, Angyal Zoltánnal –  meséli Gyulay Zsolt. – Húsz éve kezdődött ez a hagyomány, amikor összehívtam a csapatot és mindenkit megajándékoztam egy-egy befutóról készült fotóval. Ezeken az összejöveteleken már régóta beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne egyszer visszamenni. Most belátogathattunk  a stadionba, ahol felvonultunk annak idején, a hatalmas kivetítőkön megnézhettük a döntőket és lejátszották nekünk a magyar himnuszt , ami tényleg meghatott bennünket. Maga az  ünnepség is jól sikerült, a  helyiek pedig nagyon aranyosak voltak. A olimpia más pályára állította az országot, azt mondják, azóta változott meg az életük, így ők ezt egyfajta nemzeti ünnepként fogják fel. Én ugyan nem használom a Facebookot, de el kell ismernem, hogy az egyik legjobb élményt az okozta, hogy amikor Gida megosztotta az ott készült fotónkat, egy pillanaton belül  már jöttek a nemzetközi kommentek – többek közt például Knut Holmann-tól – , hogy „üdvözöljük a 88-as hősöket”!

– Hogyan éli meg az ember, hogy  „hősként” emlékeznek rá  – még az országhatárokon kívül is?

– Én harminc éve úgy élem az életemet, hogy ne merüljek el túlságosan a múltban és ne abból a sikerből akarjak megélni. Majd ha idősebb leszek, biztos többször elmerengek rajta. Persze, az nagyon jó érzés, hogy emlékeznek ránk.

Szöul, 1988. október 1.
Az olimpiai bajnok aranyérmes férfi kajak négyes: (b-j) Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Gyulay Zsolt és Ábrahám Attila a győzelmi dobogón a XXIV. nyári olimpiai játékok eredményhirdetésén.
MTI Fotó: Németh Ferenc

„Gida”, azaz Ábrahám Attila nem csupán lelkiekben, hanem fizikai síkon, tárgyi emlékekkel –ereklyékkel is készült a szöulii kirándulásra: magával vitte az egykori lapát egyik tollát, sőt, még a győztes futam idején viselt tornanadrágját is…

– Amikor kimentünk a pályára, belemártottam a lapát tollát a vízbe, meg az elhíresült tornagatyát is, jelezve, hogy jelképesen egy kicsit ők is „hazatértek”. Meglehetősen emocionális élmény volt.  A helyszín egyébként nagyon sokat változott: megnőttek a fák, a bokrok, más arculata lett az egész olimpiai falunak, ami a bevett szokások szerint ma lakótelepként funkcionál. Kívülről be sem tudtuk azonosítani az egykori szálláshelyünket, viszont megszervezték, hogy bemehessünk az egyik lakásba, ahol aztán előjöttek a régi képek-érzések: ahogy megyünk haza edzés után, ahogy kártyázunk a nappaliban… Vagy később, amikor az ezres rajtnál belenéztünk a pálya egyenesébe, ahol annak idején összeszorított foggal igyekeztünk , hogy ne látsszon, mennyire izgulunk, szintén előjöttek a régi érzések. Aztán pedig annak az  eufórikus öröme is élénken visszatért, amikor az ember már olimpiai bajnokként állhatott anno a záróünnepségen. Az eredeti helyszínek elég markánsan felszínre hozták  ezeket az emlékeket.  De úgy látszik, nem csak bennünk maradtak meg az élmények. Vitray Tamásnak arról az olimpiáról egy csomó közvetítése klasszikussá vált és az egyik kiposztolt fotónk láttán többen is sorolták az ő egykori mondatait, amik a futamunk  alatt elhangoztak: „nem lehet képet alkotni”, „de igen, lehet képet alkotni” , „hú, de elmentünk!”…

– Ahogyan az is már-már klasszikus mondattá vált, hogy „muzsikált alattunk a hajó”… Azt az érzést – állapotot is vissza lehet idézni?

– Azt bármikor! Ahhoz nem kell a helyszín. Akkor még fahajóban versenyeztünk és ahogy a hajó siklott a vízen, a kormánylapát bowdenje a különböző feszességi állásoknál úgy működött, mint egy húr, aminek a rezgése változott a lapáthúzásoknál. Szóval, az, hogy muzsikált a hajó, az nem csak átvitt értelemben volt igaz. A mai napig a fülemben van ez a rezonáló hang.

De akadnak másféle emlékek és relikviák is. A moszkvai olimpia aranyérmese, Vaskuti István egy kézzel írt levelet őriz, amit a hajdani szövetségi kapitány, Parti János küldött neki Szöul után. Az ikonikus levél jelentőségét persze akkor érthetjük meg igazán, ha belegondolunk, milyen érzés lehetett egy generáció „utolsó mohikánjaként” csatába indulni…

– Az 1984-es olimpiától való távolmaradás óriási törés volt; nem csak egy-egy pályafutás, hanem a csapat folytonossága tekintetében is. Abszolút esélyesként mentünk volna ki, aztán jött a műszöveg, hogy miért nem megyünk és mire eltelt újabb négy év, már minden megváltozott. A  válogatottban én maradtam az egyetlen aktív versenyző a korábbiak közül. Egy totális generációváltás ment végbe és azzal együtt megváltozott a korábbi szemlélet, a csapatdinamika, a vezetőkhöz való viszony. Ebből táplálkozott az sportág újjászületése és ez volt az egyik titka az eredményeknek is.  Ugyanakkor ezekhez az előzményekhez kötődik az én személyes történetem is, mivel mint „nagy öreget”, engem kértek fel az eskü szövegének tolmácsolására, majd zászlóvivőnek is.

– Ami mindenképp megtisztelő szerep…

– Természetesen, bár én sosem akartam különösebben szerepelni, nem is éreztem magam jól ilyen helyzetekben. Becsülettel bemagoltam az eskü szövegét – volt rá több hetem – aztán amikor az eskütétel napján a zsúfolásig megtelt Vígszínházban felgördült a függöny, el is felejtettem rögtön… Szerencsére, felolvasni  azért fel tudtam… Sokkoló élmény volt. Ezután jött az a  felkérés, hogy vigyem a csapatzászlót a megnyitóünnepségen. Parti – akit én mindig nagyon komolyan vettem – rögtön győzködni kezdett, hogy ne vállaljam el, mert régi, de működő babona: aki a zászlót viszi, mindig leszerepel. Tudtam, hogy nem a levegőbe beszél és hezitáltam is az utolsó pillanatig.

– Megbánta, hogy végül igent mondott?

– Annak, hogy nem úgy sikerültek a dolgok , ahogy szerettük volna, több oka is volt; részben, hogy nem voltam már a csúcson, hogy nem aludtunk jól, hogy elizgultuk a versenyt – arról nem is beszélve, amit jóval később tudtam csak meg, hogy asztmás tünetek miatt nem volt elég levegőm. Parti Jánostól mindenesetre kaptam egy levelet az olimpia után, hogy „én megmondtam ”…  Mindezzel együtt egy komoly lélektani dilemmáról van szó, hiszen tényleg óriási megtiszteltetés egy ilyen felkérés és bár nem tőlem lett olcsóbb akkor a kenyér, azért pár napig az ember mégis a figyelem középpontjába kerül és közszereplővé válik, akinek aztán a versenyen is virítania kell. Pekingben Kammerer Zoli is belefutott ebbe a szituációba. Hogy megbántam-e? Utólag azt mondom: egyáltalán nem bánom és nagyon büszke vagyok rá, hogy nyolc év után még ott lehettem ebben a szerepkörben is.

Az idei megemlékezések során a „fiúk” egy sajátos mozzanattal színesítik a már meglévő hagyományokat: a szintén évfordulós Sydney-i aranynégyes együtt ünnepel a szöuli négyes legénységével. Először – de vélhetőleg , nem utoljára.

Szöul kajak-kenus érmesei és helyezettjei:

Gyulay Zsolt 
férfi kajak egyes,  500 m: arany

Csipes Ferenc – Hódosi Sándor – Gyulay Zsolt – Ábrahám Attila
férfi kajak négyes, 1000 m: arany

Géczi Erika – Mészáros Erika – Rakusz Éva – Kőbán Rita
női kajak négyes, 500 m : ezüst

Csipes Ferenc – Ábrahám Attila 
férfi kajak kettes, 500 m: bronz

Szabó Attila
kenu egyes, 500 m: 4. helyezett

Kőbán Rita
kajak egyes, 500 m: 4. helyezett

Mészáros Erika- Rakusz Éva
kajak kettes, 500 m: 4. helyezett

Pulai Imre 
kenu egyes, 1000 m: 6. helyezett

Sarusi Kis János – Vaskuti István
kenu kettes, 500 m: 6. helyezett

Szegeden lehet a trónfosztás a király számban

Nem mondhatjuk, hogy 2019 eddig Fernando Pimenta éve lenne. A K1 1000 méteren világbajnoki címvédő portugál versenyzőt az idén többször is legyőzték, például Kopasz Bálint is. Mi várható a férfiak király számában a szegedi vébén?

Hír

Talán mindenkinek megvan a kép, amikor egy jetskin állva ünnepli győzelmét Fernando Pimenta a hazai közönség előtt tavaly a portugáliai világbajnokságon a férfiak király száma, a K1 1000 méter döntője után. Pimenta előtte zsinórban háromszor lett Európa-bajnok, a világ tetejére tavaly állhatott fel először, ám tavaly ilyenkor nem fért ahhoz kétség, hogy ennek a számnak ő a legjobb versenyzője. Az idén azonban újabb fordulatot vett a történet, erről is ír világbajnoki beharangozójában a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF).

A 2019-es év jóval nehezebb Pimenta számára. Egyrészt a duisburgi Világkupán időtlen idők óta először lecsúszott a dobogóról, a negyedik helyen végzett, majd az Európa Játékokon sem tudott nyerni, ugyanis legyőzte őt mind 1000, mind 5000 méteren egy bizonyos Kopasz Bálint.

„A világbajnoki címért hatalmas harc lesz közte és a hazai közönség előtt versenyző Kopasz Bálint között. A magyar kajakos 2017-ben az ötödik lett a vébén, tavaly a harmadik, az idén már megnyerte az Európa Játékokat, a fejlődése teljesen egyértelműen látszik. Méltó kihívója lesz Pimentának” – írja az ICF.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány is bízik Kopaszban. „Azt gondolom, hogy a magyar férfi kajakosok az egyéni teljesítmények alapján jelen pillanatban a világ élvonalába tartoznak, ezt megmutatta például Kopasz Bálint is az idén az Európa Játékokon és a Világkupán is. Bálintnak ráadásul ez dupla hazai pálya lesz, hiszen Szegeden töltötte élete nagy részét, szóval sokat várunk tőle.”

„Előnnyel fogok itt indulni a vébén – erősítette meg a szövetségi kapitány szavait Kopasz Bálint.

Anyukám főztjeit fogom enni, amit dietetikus tervez meg,

és hazai versenyen egyébként is mindig jobban tudtam teljesíteni. Nagyon sokat fog számítani a szurkolók biztatása.”

Az ICF beharangozó cikkében megjegyzi, hogy beleszólhat a versengésbe a cseh Josef Dostal, aki a riói olimpián ezüstérmes volt, a legutóbbi két vébén egyaránt bronzérmet nyert ebben a számban, és világeseményen egyébként sem szokása lemaradni a dobogóról.

Az esélyesek között tartják még számon a veterán dán Rene Poulsent, a szlovák Peter Gellét, a spanyol Roi Rodriguezt és a francia Etienne Hubert-t, de nem lepődnénk meg, ha Kopasz, Pimenta és Dostal végezne az első háromban. Ezzel a sorrenddel mondjuk ki is egyeznénk.

Kiváló magyar kezdés a szegedi vébén

A szerda délelőtti versenyekkel ténylegesen is elrajtolt az ICF kajak-kenu világbajnokság Szegeden. Bár Dombvári Bence nem jutott egyből a döntőbe, mivel számában, K1 500-on annyi induló van, hogy muszáj középdöntőzni, de az előfutamban mutatott magabiztos teljesítménye bizakodásra adhat okot. Akárcsak a Hajdu, Fekete férfi kenu páros futamgyőzelme. Ez történt eddig szerdán.

Hír

Két kiváló eredménnyel rajtolt a nap, ugyanis a parakajakosok KL1-es kategóriájában előbb Suba Róbert jutott be futamharmadikként egyből a döntőbe, majd Kiss Péter nagyon meggyőző teljesítménnyel, több mint egy hajóval megverve mindenkit a legjobb idővel kvalifikálta magát a fináléba.

„Sok jó versenyző volt a futamomban, izgultam, hogy mi lesz – kezdte a paralimpiai ezüstérmes Suba Róbert, aki arra a kérdésre, hogy melyikük végezhet előrébb, így válaszolt: – Petya szerintem jobb formában van, jó időket ment edzéseken, de a vízen majd kiderül, mert sokszor van úgy, hogy jó formában van az ember, de nem jön ki a versenyen minden. Fej-fej mellett haladunk, itt már kis időkülönbségek döntenek.”

Az idén Európa-bajnoki címet nyert Kiss Péter is boldogan nyilatkozott a célbaérést követően. „Szerencsére tudtam tartani a pályát, amivel az előző hetekben azért voltak gondjaim. Kicsit kiszáradva mentem a versenyre, a végét még jobban meg lehetett volna nyomni, de

szinte tökéletes volt így is.

Pénteken lesz a döntőnk, addig állóképességet már nem tudok javítani, de a rajtot még gyakorolhatom.”

KL2-ben Rescsik Csaba és Rozbora András, KL3-ban Kiss Erik és Török Dávid is a középdöntőbe jutott az előfutamból. Onnan Rozbora és Kiss a B döntőbe került, míg Rescsik és Török kiesett.

Az épek délelőtt 10 órakor kezdték el szereplésüket, mindjárt egy remek magyar eredménnyel, hiszen a Lucz Anna, Kiss Blanka páros K2 200 méteren kiváló versenyzéssel másodikként végzett futamában, ezzel egyből a döntőbe jutott.

Lucz Anna: „Az eleje kifejezetten jól sikerült, utána elkezdtünk billegni, de ezen még lehet javítani, főleg, hogy

nekem az első pálya mindig ilyen izgulós.

A fehéroroszok és a németek is megnyerték előfutamukat, nálunk a szlovének végeztek az első helyen, de ott vannak az ukránok is. Azért lesz pár erős páros a döntőben.”

Kiss Blanka: „Elfáradtunk az utolsó 100-ra, de próbáljuk tartani a tempót. Remélem, a döntőben nem fogunk billegni. Most pihenünk, aztán megpróbáljuk elképzelni fejben a pályát és a tömeget, így készülünk a döntőre.”

Férfiak kajak egyes 500 méteren nem lehetett egyből a döntőbe kerülni, a szám 2014-es világbajnoki ezüstérmese, Dombvári Bence nagyon magabiztos és könnyed versenyzéssel nyerte meg futamát, és jutott a pénteki középdöntőbe.

Dombvári Bence: „Vissza kellett szoknom a nemzetközi versenyzésbe, hogy az előfutamokat sem szabad félvállról venni. Az első 400 métert nyomtam meg, utána befújt a szembeszél, és ki is engedtem. Remélem, hogy ennél sokkal jobb időt is tudok majd menni. Szerencsém van, hogy megkaptam Kopasz Bálinttól ezt a számot, mert ez az én távom, erre vagyok beállítva, az 1000 méter már túl hosszú. Bár most még kevés néző volt, de

a rajtba beállva már most is hallottam a szurkolókat,

szóval köszönöm nekik a biztatást, nagy szükségem lesz rájuk a középdöntőben is, és bejutok, akkor a döntőben is!”

A férfi kenu párosok 500 méteres versenyében a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám kettős megnyerte futamát, amely automatikus döntőt jelent.

Hajdu Jonatán: „Már tegnap is két kemény edzést csináltunk, szóval annyira nem esett rosszul, mint máskor szokott. Nyilván a meleggel meg kell birkózni, a végén érezhető volt, de jól végig tudtunk jönni. Nagyon bízunk benne, hogy meglehet a dobogó a döntőben.”

Fekete Ádám: „Várható volt ez a nagy meleg, ezért direkt betettek az edzőink két kemény edzést a héten.

Szerencsére bejött egy kis szembeszél, így legalább kaptunk levegőt.

Nem csináltuk meg azt az indítást a végén, amit tudunk, mert érzékeltük, hogy vezetünk, szóval az még bennünk maradt a döntőre.

A Korisánszky Dávid, Mike Róbert kenu kettős középdöntős 200-on, akárcsak Bragato Giada kenu egyes 500 méteren.

A délelőtti program végén az Erdőssy Csaba, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Kós Benedek 1000 méteres kajak négyes futamában második lett, ezzel egyből a döntőbe jutott.

„Jó volt a rajtunk és az utazónk is, a végén tudnánk még erősíteni. Kicsit furcsa volt, mert az elején úgy éreztük, hogy hátszél van, majd a második 500-on befújt a szembeszél, ez kicsit megzavart, hogy így kellett eveznünk, ez sok energiánkat felemésztette. Majd felkészülünk erre is” – mondta Tóth Dávid. A négyes tagjai úgy gondolják, hogy maradt még bennük, és a döntőben sikerül még egy lapáttal rátenni, akkor akár éremért is küzdhetnek.

A délutáni program 15.00-kor kezdődik.