Nincs még egy magyar sikersportág, amelyben olyan, már-már nyomasztó fölényben lennének korosztályos versenyzőink, mint a kajak-kenuban. S annál igazabb a tétel, minél fiatalabb sportolókról van szó. A 15-16 évesek egyetlen, évente megrendezett nemzetközi erőpróbájáról, az Olimpiai Reménységek Versenyéről legutóbb 66 éremmel tértek haza a magyar tinédzserek. Döbbenetes szám… S mielőtt legyintenénk a viadal nívójára, ne feledjük: tavaly már 16 ország küldte el legjobb egységeit az ORV-re, a döntőkben pedig ott voltak a német, a szlovák, a lengyel és a román hajók is. A sportág nagyhatalmai a magyarokhoz hasonlóan fontosnak tartották a részvételt.
Makrai Csaba, a sportági szövetség frissen kinevezett utánpótlás-kapitánya első hallásra meghökkentő magyarázattal szolgál fiataljaink sikereinek okáról. Jobban belegondolva azonban már nem hangzik olyan különösnek az érvelés.
„Bátran ki merem jelenteni, a magyar edzők bármelyik gyerekből ifjúsági világbajnokot képesek nevelni – vallja Makrai. – Én a trénerek magas szintű képzettségében és lelkesedésében látom a sikereink titkát. Hogy felnőtt korban végül mégsem nyerünk ugyanannyi érmet, mint a fiatalok között, annak több oka is van. A nagyok között már szükség van arra a bizonyos szikrára, amit csak a versenyző tehet hozzá, s amely csak a kiemelkedő egyéniségek sajátja. Akikből ez hiányzik, azok óhatatlanul eltűnnek. Felnőtt korban több dolognak kell együtt állnia a győzelemhez, mint a fiatalok esetében. Hogy mást ne mondjak, az egzisztenciális szempontok is döntőek lehetnek.”
Ezért van az, hogy sok ígéretes fiatal bajnok végül el sem jut a felnőttmezőnybe. Ráadásul kajak-kenuban a 18 és 23 év közötti versenyzők nagyarányú lemorzsolódása markánsabban jelentkezik, mint sok más sportágban. Az új kapitány jó néhány korábbi tanítványa is ehhez a „veszélyeztetett” korosztályhoz tartozott, ezért is tekinti az egyik legfontosabb feladatának az ő nyomon követésüket.
De visszatérve az eredeti kérdéshez: Makrai Csaba a szakmai képzettségen túl a lelkesedésben látja a magyar edzők másik nagy erényét. Közelebb járunk az igazsághoz, ha egyenesen megszállottságról beszélünk, hiszen ezek a trénerek szinte a vízitelepen élnek, hétvégéiket éppúgy a csónakházakban töltik, mint a hétköznapjaikat. A tudás pedig, amit átadnak, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati is. A hatékonyan és jól működő versenyrendszerről és klubhálózatról már nem is beszélve.
A felnőttválogatott szövetségi kapitánya, Hüttner Csaba szintén a mestereket említi elsőként a siker hátterében, bár ő egyéb fontos tényezőkre is felhívja a figyelmet.
„Több mint százötven tagegyesületünk van országszerte, s ebből egyre több a vidéki bázis. Jól képzett edzőink generációkat nevelnek fel ezekben a klubokban, s amikor a fiatalok idővel nagyobb egyesületekhez igazolnak, szó nélkül újrakezdik a munkájukat, újabb tehetségekkel. A mi sportágunkban ennek hagyományai vannak, trénereink nem munkának, hanem hivatásnak tekintik a jövő sportolóinak képzését.”
Az U23-as korosztály elveszítését ugyanakkor Hüttner is komoly problémának tartja. Bár szerinte ezen a téren is történtek előrelépések. Nyolc évvel ezelőtt százból még hatvan fiatal felnőtt állt odébb, ma már csak tíz. S hogy minek köszönhető a javulás? A szakember szerint a figyelemnek. Nem engedik el a versenyzők kezét, amikor 18–20 évesen egyszeriben nem tudják a tőlük addig megszokott eredményeket szállítani. A kajak-kenu ugyanis az érett felnőttek sportja, s csak az extraklasszisok képesek megtorpanás nélkül átlépni a nagyok közé. A többieket most edzőtáborokba viszi a szövetség, világkupaversenyekre nevezi, azaz törődik velük, menedzseli őket. Bízva abban, hogy az ideális életkort elérve, ismét csúcsformába lendülnek.
A korosztályos versenyeken sikert sikerre halmozó fiatalok eredményei kapcsán az eddigi utánpótlás-kapitány, Dónusz Éva szerényen mindig azt nyilatkozta: az érdem nem az övé, kizárólag a klubokat illeti a dicséret. Az egyesületek szerepét a sportági szövetség elnöke, Schmidt Gábor is hangsúlyozta.
„Szövetségünk évtizedek óta fontosnak tartja, hogy utánpótlásprogramokkal segítse a klubokban folyó magas színtű munkát, ami minden sikerünk alapja – véli a sportág elsőszámú vezetője. − Egymásra épülő, a tehetségek kiválasztásán alapuló regionális és országos korosztályos válogatott kereteket hoztunk létre, amelyek a jól működő versenyrendszeren keresztül már a legfiatalabbak számára is garantálják a hosszú távú fejlődést. Mivel gyerekekről van szó, a sokszínűséget is szem előtt tartjuk, mert azzal élményt adhatunk nekik. A legkisebbek eszkimó-indián játékokat játszanak, nyáron vízitúráznak, kerékpároznak, télen síelnek, jéghokiznak kiegészítésképpen. Ennek is köszönhetjük, hogy ebben a korosztályban alacsony a lemorzsolódás. És ami még ennél is fontosabb, példaképeink elérhetők, megközelíthetők. Kozák Danuta, Fazekas Krisztina, Kammerer Zoltán, Storcz Botond egyaránt visszajár a klubjukba, vagy fiatalokat segítő akciók részese, szervezője.”
Tavaly szeptemberben Dél-Afrikában rendezték a maratoni világbajnokságot. A korosztályos számokban tíz aranyból kilencet a magyarok nyertek. A résztvevő országok versenyzői és vezetői egyaránt csodájára jártak sikereinknek. Weisz Róbert szakágvezető akkor kérdésünkre azt mondta: a szakmai hozzáértésen túl, a diadal elsősorban elhivatottság és szorgalom kérdése. A hosszú és fárasztó síkvízi szezon után, más országok példáját követve, a magyar versenyzők és edzőik is pihenőre térhettek volna, ehelyett maratoni válogatón indultak, majd pedig becsületesen felkészültek a világbajnokságra.
Hol itt a titok?
Kozák Danuta
ötszörös olimpiai bajnok kajakos
„Karrierem során nagyon sokat jelentett, hogy nevelőegyesületemben, a KSI-ben kiváló alapokat kaptam az edzőimtől. Máig jó szívvel gondolok rájuk, s arra, hogyan szerettették meg velem és azóta sok-sok fiatallal a kajakozást. Pedig gyerekként más sportágakat is kipróbáltam. De végül itt tartott a közösség és a természetközeli, sokszínű, különleges élmény. Igazi példaképem egyetlen személy sohasem volt. Inkább mindig versenyzőtársaim egy-egy jó tulajdonságát igyekeztem ellesni. Sokat tanultam tehát az edzőimtől, de a hazai konkurenciától is, amely mindig jobb és jobb eredményekre sarkallt.”
utanpotlassport.hu/Gy. Szabó Csilla
