Mégse

Mindig hittem a versenyzőimben

„Aki 2008 decemberében befejezte, de sosem fogja tudni végleg abbahagyni” - biggyesztették a neve mellé a honlapszerkesztők, s nem csupán udvariasságból. Hubikné Tarján Éva, a Dunaferr SE egykori edzője idestova hat évtizede kötődik a sportághoz, és nem tervezi, hogy valaha is elszakadna tőle. A 75. születésnapját ünneplő legendával beszélgettünk.

Hír

– Melyek voltak ennek a pályának a főbb, hivatalos állomásai?

– 1959-ben kezdtem el kajakozni, ’68-tól edzősködtem és 2010-ig működtem aktívan.

– Ha meghatározó pillanatok felől kérdezném, mit emelne ki?

– Nincsenek kiemelkedő, „hatalmas” emlékeim; számomra ez az egész egyformán fontos és kedves. A versenyzőim eredményei éppúgy, mint amikor elmentünk együtt túrázni. Végig szerettem ezt a történetet.

– Több kolléganője is beszélt arról, hogy nőként kétszer annyit kellett bizonyítania a szakmában. Önnek is voltak ilyen tapasztalatai?

– Nem tudom, hogy ez azért van-e, hogy nőként nehezebben fogadtak el, vagy mert bennem is ott volt – mint minden nőben – a vágy, hogy megálljam a helyem a munkában úgy, mint egy férfi. De azt gondolom, nőként tényleg nehezebb egy kicsit, ha az ember azt szeretné, hogy elfogadják és elismerjék.

– Nézzük akkor a státusz előnyeit: mi az, amit nőként lehet igazán hozzátenni ehhez a feladathoz?

– Anyáskodni egy kicsit a versenyzők felett. Ami elsősorban azt jelenti, hogy

érzelmileg jobban tudunk hatni a gyerekekre.

Kisiskolás korban feltétlen, aztán ez kamaszkorban kicsit megváltozik, de akkor is nagyon kell nekik, hogy az ember mellettük legyen és támogassa őket. Felnőttkorban ennek már nincs akkora jelentősége, de azért van olyan hajdani versenyzőm, aki ma is felhív és elmondja, hogy vannak a gyerekei. Szóval azt hiszem, jól csináltam, hogy olyan sokat beszélgettem annak idején a versenyzőimmel.

– Az érzelmi támogatáson túl mi volt az a sajátosság, ami az edzői stílusát jellemezte?

– Talán az, hogy én mindig hittem a gyerekeimben. Nekem ez volt az alapvető „ars poeticám.” Mindig arra gondoltam, hogy ha valaki ezt vállalta és becsülettel csinálja a dolgokat nap mint nap, akkor alapvető, hogy én higgyek benne.

– Mi miatt tölti el a legnagyobb büszkeség?

– A legnagyobb fegyvertény az, hogy nagyon sok gyereket tanítottam meg kajakozni, kenuzni, akik aztán nem csak a sportban, hanem az életben is megállták a helyüket és nem kallódtak el. Nekem ez nagyon sokat jelent.

– A legnagyobb kihívás, amivel meg kellett küzdenie?

– Hogy Dunaújvárosban megmaradjon a kajak-kenu szakosztály. A kilencvenes évek elején nagyon sokat kellett küzdeni ezért. A kezdetek annak idején másféle kihívást jelentettek. Dunaújvárosban először kenusokkal foglalkoztam segédedzőként, majd ’ 70-ben a volt testnevelő tanárom lett a helyi sportiskola igazgatója és felkért, hogy kajak-kenuban én legyek az intézmény főállású edzője. A Dunaferr-nél egyébként végig jelen volt a feladataimban egyfajta úttörő szerep. A VVSI-nél, ahol szintén dolgoztam, minden adott volt, Dunaújvárosban viszont sok mindent nekem kellett kialakítani.

– Sajátos helyzet, ha valakinek a párja is a sportághoz kötődik. Ezt hogyan élte meg a mindennapokban?

– Sokáig dolgoztunk együtt és nem hiszem, hogy ez valamikor is gond lett volna, bár néha óhatatlanul hazavittük a problémákat és kevesebb idő jutott a kikapcsolódásra.

– Manapság mi jelenti a kikapcsolódást?

– Pár éve elkezdtem túrázgatni, ami teljesen feltölt.

– A családban továbbviszik a sportág szeretetét?

– Mindkét fiam kenuzott, bár mostanában már az állva evezésnek hódolnak. Az unokáim közül egyelőre a tízéves legidősebb tanult meg kajakozni.

– Mit kíván magának a 75. születésnapján?

– Még mindig evezek és azt kívánom, hogy tehessem is ezt még pár évig. Ha versenyen már nem is indulok, de szeretnék még kajakozni, élvezni a Dunát és a természetet.

(címlapfotó: Dunaújváros Online)

Bemutatták a Sport 2018 évkönyvet

A budapesti Larus étteremben hétfőn bemutatták a Sport 2018 évkönyvet. A Magyar Olimpiai Bizottság kiadványát Vékássy Bálint főtitkár és Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke méltatta. A könyv szereplői közül részt vett az eseményen Knoch Viktor és Péni István is.

Hír

Vékássy Bálint azt mondta, a sportújságírók családja az olimpiai családhoz tartozik. Emlékeztetett, hogy éppen harminc éve, a szöuli olimpia után jelent meg az első hasonló kötet, akkor Dél-Korea került fókuszba, csakúgy, mint idén, a phjongcshangi téli olimpia kapcsán. „A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók sikere zseniális példája annak, hogy jó sportmenedzsmenttel hogyan lehet egy sportágat a nulláról indulva az olimpiai aranyig elvinni. Ez a sportág ezt 30 év alatt megcsinálta” – mondta a főtitkár. Hozzátette: a sportévkönyv megjelenése a karácsony közeledtét és egyben év végi számvetést is jelent.

Az ifjúsági olimpiáról a sportvezető azt mondta, Buenos Airesben hatványozottan jó volt magyarnak lenni, nagyon összetartó volt a csapat, a sportolók, az edzők szurkoltak egymásnak, remek volt a hangulat. Vékássy Bálint köszönetet mondott az újságíróknak, akik „hóban, fagyban, kánikulában” tudósítanak a sporteseményekről, közvetítve ezeket a szurkolóknak, s azt kívánta: 2019-ben is legyen elég muníció a kötet megalkotásához.

„Örülök, hogy a főtitkár úr családtagként köszöntött minket” – jelentette ki Szöllősi György. A Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke kiemelte, hogy ezt a projektet mindenki a magáénak érzi, sportolóként és szerzőként is nagy megtiszteltetés a sportévkönyv szereplőjének lenni minden évben.

Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az esztendőben is szerkesztő csapatunkat bízta meg a Magyar Olimpiai Bizottság a sportévkönyv elkészítésére. Szeretném kiemelni Báthori Zsófiát, aki ennek a kiadványnak a szíve-lelke, Dobos Sándor szerkesztő kollégámat, Keczeli Zoltán művészeti vezetőt, Szalmás Péter képszerkesztőt, Vasvári Ferencet, akik voltaképpen a munkafolyamatok nyári megkezdésétől a nyomdába adásig szinte minden nap hozzátettek valamit ahhoz, hogy megfelelő nívóban készülhessen el a könyv. És természetesen köszönöm minden szerzőnek, legyen szó cikkíróról vagy fotósról, hogy fantasztikus anyagokkal töltötték meg az oldalakat!” – fogalmazott Amler Zoltán, a Sport 2018 főszerkesztője, aki hozzátette: ezúttal is 512 oldalon taglalja a könyv az esztendő történéseit, 36 oldal mellékletben találhatóak meg az eredmények, egymillió karaktert és több mint hatszáz képet tartalmaz a kiadvány.

„Igyekeztünk ezúttal is többfajta műfajú írásokkal megtölteni a könyvet, szubjektív anyagok, glosszák, interjúk teszik teljessé, és természetesen külön kell említeni a sporttörténelmi phjongcshangi diadal feldolgozását. A gyorskoris fiúkkal és az őket felkészítő szakemberekkel kapcsolatos írásokhoz exkluzív fotózást rendeltünk – Baksa Norbert fotóművész szenzációs képeket készített, amelyek nagy örömünkre a főszereplőket is örömmel töltött el” – említetett még Amler Zoltán.

forrás: olimpia.hu

„Sikersztori”

Ez lesz a szlogenje a 2019-es szegedi olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságnak, mondta Schmidt Gábor az M4 Sport csatorna stúdiójában megrendezett sajtóeseményen, amelyen mind a négy jövő évi hazai rendezésű világbajnokság szervezői, így a kajak-kenu mellett az asztalitenisz, a vívás és az öttusa képviselői, valamint Vékássy Bálint, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára is részt vett. Sikersportágaink jövő évi magyarországi versenyeiben az is közös, hogy mind a négy eseményt az MTVA sportadója közvetíti majd élőben.

Hír

“Szerény, de ambiciózus szlogent választottunk” – utalt a “Sikersztori”-ra Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke, magyarázatként pedig hozzáfűzte, az, hogy a magyar kajak-kenu ott tud lenni, ahol van, a korábbi sikerekből következik.

“Sportágunk tele van értékekkel,

ezeket megpróbáljuk majd megmutatni” – ígérte. Az elnök a sajtóeseményen arról is beszélt, hogy jelenleg kétmilliárdos beruházás zajlik a Maty-éren, ennek egyik eredményeként pedig a közvetítést át tudják jövőre vinni a túloldalra, így a versenyekre kilátogató, reményeik szerint sok ezer szurkolót és a pálya fantasztikus hangulatát a tévénézők is láthatják majd.

„A szurkolói támogatás fontosságát az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kovács Katalint idézve érzékeltette: “amikor Szegeden az utolsó 200 méteren beérek a szurkolók elé, a csőbe, engem már bevisz a közönség”.

Az elnök emlékeztetett arra is, hogy a szegedi pályán 1998-ban szerveztek először vb-t, azóta a jövő augusztusi már a negyedik lesz, és már az siker volt, amikor Duisburgot megelőzve elnyerték a kvalifikációs világbajnokság megrendezésének lehetőségét.

Vékássy Bálint, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára úgy vélekedett, a magyar sport erejét mutatja, hogy négy sportágban is Magyarországon lesz jövőre a világbajnokság, egyúttal örömét fejezte ki, hogy az MTVA és a sportági szövetségek így egymásra találnak, mert – mint hangsúlyozta – nagyon fontos, hogy jó képek kerüljenek a világ elé ezekről az eseményekről.

“Az, hogy itthon lesznek ezek az események, még jobban aláhúzza a számunkra, hogy beindult az olimpiai kvótaszerzés. A hazai pálya előnye ebben lényeges elem. A hangulatot a szurkolók biztosítani fogják, reméljük,

plusz kvótaesélyt jelent a hazai rendezés”

– fogalmazott a MOB főtitkára.

“Nálunk az olimpia már jövőre elkezdődik” – jelentette ki az eseményen Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója.

“Az a missziónk, hogy minden olyan sporteseményt igyekszünk közvetíteni, melyen vannak magyar esélyek, nemcsak a hazaiakat, hanem a külföldieket is.” – fogalmazott.

Hozzátette: ha itthoni eseményekről van szó, a felelősség még nagyobb, mert fontos, hogy a versenyek mellett az azokat körülvevő miliőt is bemutassák. Papp Dániel azt ígérte, hogy XXI. századi technológiával, a legmagasabb színvonalon fognak beszámolni az eseményekről az M4 Sporton, illetve a közmédia minden platformján.

A sajtótájékoztató itt visszanézhető: