Mégse

Mindig hittem a versenyzőimben

„Aki 2008 decemberében befejezte, de sosem fogja tudni végleg abbahagyni” - biggyesztették a neve mellé a honlapszerkesztők, s nem csupán udvariasságból. Hubikné Tarján Éva, a Dunaferr SE egykori edzője idestova hat évtizede kötődik a sportághoz, és nem tervezi, hogy valaha is elszakadna tőle. A 75. születésnapját ünneplő legendával beszélgettünk.

Hír

– Melyek voltak ennek a pályának a főbb, hivatalos állomásai?

– 1959-ben kezdtem el kajakozni, ’68-tól edzősködtem és 2010-ig működtem aktívan.

– Ha meghatározó pillanatok felől kérdezném, mit emelne ki?

– Nincsenek kiemelkedő, „hatalmas” emlékeim; számomra ez az egész egyformán fontos és kedves. A versenyzőim eredményei éppúgy, mint amikor elmentünk együtt túrázni. Végig szerettem ezt a történetet.

– Több kolléganője is beszélt arról, hogy nőként kétszer annyit kellett bizonyítania a szakmában. Önnek is voltak ilyen tapasztalatai?

– Nem tudom, hogy ez azért van-e, hogy nőként nehezebben fogadtak el, vagy mert bennem is ott volt – mint minden nőben – a vágy, hogy megálljam a helyem a munkában úgy, mint egy férfi. De azt gondolom, nőként tényleg nehezebb egy kicsit, ha az ember azt szeretné, hogy elfogadják és elismerjék.

– Nézzük akkor a státusz előnyeit: mi az, amit nőként lehet igazán hozzátenni ehhez a feladathoz?

– Anyáskodni egy kicsit a versenyzők felett. Ami elsősorban azt jelenti, hogy

érzelmileg jobban tudunk hatni a gyerekekre.

Kisiskolás korban feltétlen, aztán ez kamaszkorban kicsit megváltozik, de akkor is nagyon kell nekik, hogy az ember mellettük legyen és támogassa őket. Felnőttkorban ennek már nincs akkora jelentősége, de azért van olyan hajdani versenyzőm, aki ma is felhív és elmondja, hogy vannak a gyerekei. Szóval azt hiszem, jól csináltam, hogy olyan sokat beszélgettem annak idején a versenyzőimmel.

– Az érzelmi támogatáson túl mi volt az a sajátosság, ami az edzői stílusát jellemezte?

– Talán az, hogy én mindig hittem a gyerekeimben. Nekem ez volt az alapvető „ars poeticám.” Mindig arra gondoltam, hogy ha valaki ezt vállalta és becsülettel csinálja a dolgokat nap mint nap, akkor alapvető, hogy én higgyek benne.

– Mi miatt tölti el a legnagyobb büszkeség?

– A legnagyobb fegyvertény az, hogy nagyon sok gyereket tanítottam meg kajakozni, kenuzni, akik aztán nem csak a sportban, hanem az életben is megállták a helyüket és nem kallódtak el. Nekem ez nagyon sokat jelent.

– A legnagyobb kihívás, amivel meg kellett küzdenie?

– Hogy Dunaújvárosban megmaradjon a kajak-kenu szakosztály. A kilencvenes évek elején nagyon sokat kellett küzdeni ezért. A kezdetek annak idején másféle kihívást jelentettek. Dunaújvárosban először kenusokkal foglalkoztam segédedzőként, majd ’ 70-ben a volt testnevelő tanárom lett a helyi sportiskola igazgatója és felkért, hogy kajak-kenuban én legyek az intézmény főállású edzője. A Dunaferr-nél egyébként végig jelen volt a feladataimban egyfajta úttörő szerep. A VVSI-nél, ahol szintén dolgoztam, minden adott volt, Dunaújvárosban viszont sok mindent nekem kellett kialakítani.

– Sajátos helyzet, ha valakinek a párja is a sportághoz kötődik. Ezt hogyan élte meg a mindennapokban?

– Sokáig dolgoztunk együtt és nem hiszem, hogy ez valamikor is gond lett volna, bár néha óhatatlanul hazavittük a problémákat és kevesebb idő jutott a kikapcsolódásra.

– Manapság mi jelenti a kikapcsolódást?

– Pár éve elkezdtem túrázgatni, ami teljesen feltölt.

– A családban továbbviszik a sportág szeretetét?

– Mindkét fiam kenuzott, bár mostanában már az állva evezésnek hódolnak. Az unokáim közül egyelőre a tízéves legidősebb tanult meg kajakozni.

– Mit kíván magának a 75. születésnapján?

– Még mindig evezek és azt kívánom, hogy tehessem is ezt még pár évig. Ha versenyen már nem is indulok, de szeretnék még kajakozni, élvezni a Dunát és a természetet.

(címlapfotó: Dunaújváros Online)

Kangyal alig várja, hogy visszavágjon a kajak-kenusoknak

A sapporói Divíziós I-es világbajnokságon aranyérmet nyert több korábbi kiváló jégkorongozó is jégre lép vasárnap a II. Séra Miklós Emléktornán, amelyen a legendás egykori edzőre emlékeznek. Séra Miklós edzőként számos jégkorongozót és kajak-kenust indított el a sportágban, többek között a magyar válogatottsági csúcstartó Kangyal Balázsnak is ő volt a nevelőedzője. Kangyal beszélt Miki bácsiról és arról is, hogy miért akar visszavágni a kajak-kenusoknak.

Hír

„Én nála kezdtem el jégkorongozni nyolcévesen, és egészen 18 éves koromig, amíg a felnőttekhez fel nem kerültem, ő volt az edzőm – mesélte a 237-szeres magyar válogatott jégkorongozó, Kangyal Balázs. – Azt elárulhatom, hogy nem én voltam a kedvenc játékosa, de az sokat elárult, hogy amikor már felnőttként Székesfehérváron játszottam, akkor nagyon sok meccsemre kijött, és az melegséggel töltött el. Azóta én is dolgozom edzőként, és tudom, hogy sokszor pedagógiailag közvetítenek ilyeneket az edzők az egykori játékosaik felé, hogy ezzel is minél jobb teljesítményre sarkallják őket. Persze szakmailag is nagyra tartottam őt, de inkább az emberi tulajdonságaival fogott meg engem. Apám ismerte őt, és amikor panaszkodtam neki az edzések után, akkor mindig azt mondta, hogy

nem érdeklik a kifogásaim, mert Miki bácsi egy nagyon jó ember.”

A jelenleg a MAC utánpótlás szakmai igazgatójaként, az U18-as csapat vezetőedzőjeként és a felnőtt csapat ügyvezető igazgatójaként dolgozó Kangyal Balázs elárulta, hogy nagyon várja már a vasárnapi tornát – amelynek gálamérkőzésen az egykori kiváló hokisokból és az olimpikon kajak-kenusokból összeállított csapatok fognak egymás ellen játszani – hiszen így visszavághat a kajak-kenusoknak.

„Ütöm-vágom majd őket, az biztos.

Visszavágok azért a rengeteg húzódzkodásért, amiért állandóan szivattak bennünket a közös népszigeti edzések során, ugyanis mi kis túlzással három-négy húzódzkodás után meghaltunk, ők meg 3×70-eket csináltak” – viccelődött az egykori kiváló jégkorongozó.

Az mindenesetre biztos, hogy a hokikedvelőknek komoly élményben lesz részük, hiszen a sapporói hősök nincsenek kiesve a játékból. „Nem csak a sapporóiakkal, de korábbi legendás játékosokkal, mint a 60 fölött lévő id. Kovács Csabával és a jelenleg aktív 30 körüliekkel is heti háromszor játszunk, ezért a hétfő, szerda, péntek sérthetetlen!”

Az emléktorna február 10-én, vasárnap 15.30-kor kezdődik a Megyeri úti jégcsarnokban, a kétszer 20 perces gálameccsen pedig 19.00-kor indul útjára a korong. Pályára lép a korábbi hokisok közül Vass Márton, Tokaji Viktor, Peterdi Imre, Szélig Viktor, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba, Gebei Péter, Svansznek Bence és Palkovics Krisztián is, míg a kajak-kenus olimpikonok csapatában ott lesz többek között Horváth Gábor, Fidel László, Bozsik Gábor, Beé István és Boros Gergely is. A belépés ingyenes, sőt, a szervezők az első száz érkező szurkolónak ingyen italkupont adnak, de a büfében egyébként is lehet majd vásárolni meleg teát, forralt bort vagy épp zsíros kenyeret, a hamisítatlan téli jeges programok elmaradhatatlan kellékeit.

A tornáról további információ az esemény Facebook-oldalán található:

II. Séra Miklós Kajak-Kenus Jégkorong Bajnokság

null

Kiszolgálták a hokis vb-hősök a kajak-kenusokat

Ismét kiváló hangulatban zajlott a Séra Miklós Kajak-Kenus Jégkorong Bajnokság, amelyet második alkalommal rendeztek meg.

Hír

A korábbi kiváló kajak-kenus és hokiedző emlékére megrendezett tornát – akárcsak tavaly, az idén is – az Endreffy Zoltán Ügyvédi Iroda nyerte meg, ám ezúttal jóval nagyobb csatákat láthattak a nézők.

„Az idén nem volt olyan csapat, amely annyira kilógott volna felfelé a mezőnyből, sokkal szorosabb mérkőzéseket játszottak – kezdte Foltán László főszervező. – Elég csak a két elődöntőt említeni, amely egyaránt döntetlennel zárult, és büntetőkkel dőlt el, a döntőben pedig a győztes csapat 3-1-re győzött. Az látszódott, hogy a kajak-kenus társadalomban van egy réteg, amely ki van éhezve arra, hogy megmérettesse magát egy ilyen hokitornán.”

A tornagyőztes csapat a vándorserleggel

A Megyeri úti jégcsarnokban rendezett torna gálamérkőzésén a magyar jégkorong aranygenerációja, a sapporói Divízió I-es világbajnokságon aranyérmet nyert válogatott több játékosa egy-egy vegyes csapatot alkotott a kajak-kenus olimpikonokkal. Jégre lépett például – a teljesség igénye nélkül – Kangyal Balázs, Vas Márton, Tokaji Viktor, Peterdi Imre, Szélig Viktor, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba, Gebei Péter és Svasznek Bence is, míg a kajak-kenusok közül többek között Horváth Gábor, Fidel László, Bozsik Gábor, Beé István és Boros Gergely is ott volt a csapatban. Megtisztelte továbbá jelenlétével az eseményt Pat Cortina, a sapporói vb-hősök szövetségi kapitánya, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke is.

Pat Cortina is ellátogatott a gálára

„Egyedülálló volt a gálameccs,

a jégkorongozók nagyon szépen kiszolgálták a kajak-kenusokat,

sorra osztották nekik az asszisztokat, nagy élmény volt látni őket játszani. Gólt azonban így sem volt könnyű ütni, mert az egyik kapuban a MAC U16-os válogatott hokisa, Oláh Dávid, a másikban pedig az UTE U20-as válogatott kapusa, Márkus Levente állt. A rendes játékidőben 3-3 volt az állás, és hét másodperccel a hosszabbítás vége előtt szerzett góllal dőlt el a gálameccs. Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, köszönjük a nézőknek is, hogy kijöttek. Jövőre folytatjuk” – mondta Foltán László.