Mégse

Mindig hittem a versenyzőimben

„Aki 2008 decemberében befejezte, de sosem fogja tudni végleg abbahagyni” - biggyesztették a neve mellé a honlapszerkesztők, s nem csupán udvariasságból. Hubikné Tarján Éva, a Dunaferr SE egykori edzője idestova hat évtizede kötődik a sportághoz, és nem tervezi, hogy valaha is elszakadna tőle. A 75. születésnapját ünneplő legendával beszélgettünk.

Hír

– Melyek voltak ennek a pályának a főbb, hivatalos állomásai?

– 1959-ben kezdtem el kajakozni, ’68-tól edzősködtem és 2010-ig működtem aktívan.

– Ha meghatározó pillanatok felől kérdezném, mit emelne ki?

– Nincsenek kiemelkedő, „hatalmas” emlékeim; számomra ez az egész egyformán fontos és kedves. A versenyzőim eredményei éppúgy, mint amikor elmentünk együtt túrázni. Végig szerettem ezt a történetet.

– Több kolléganője is beszélt arról, hogy nőként kétszer annyit kellett bizonyítania a szakmában. Önnek is voltak ilyen tapasztalatai?

– Nem tudom, hogy ez azért van-e, hogy nőként nehezebben fogadtak el, vagy mert bennem is ott volt – mint minden nőben – a vágy, hogy megálljam a helyem a munkában úgy, mint egy férfi. De azt gondolom, nőként tényleg nehezebb egy kicsit, ha az ember azt szeretné, hogy elfogadják és elismerjék.

– Nézzük akkor a státusz előnyeit: mi az, amit nőként lehet igazán hozzátenni ehhez a feladathoz?

– Anyáskodni egy kicsit a versenyzők felett. Ami elsősorban azt jelenti, hogy

érzelmileg jobban tudunk hatni a gyerekekre.

Kisiskolás korban feltétlen, aztán ez kamaszkorban kicsit megváltozik, de akkor is nagyon kell nekik, hogy az ember mellettük legyen és támogassa őket. Felnőttkorban ennek már nincs akkora jelentősége, de azért van olyan hajdani versenyzőm, aki ma is felhív és elmondja, hogy vannak a gyerekei. Szóval azt hiszem, jól csináltam, hogy olyan sokat beszélgettem annak idején a versenyzőimmel.

– Az érzelmi támogatáson túl mi volt az a sajátosság, ami az edzői stílusát jellemezte?

– Talán az, hogy én mindig hittem a gyerekeimben. Nekem ez volt az alapvető „ars poeticám.” Mindig arra gondoltam, hogy ha valaki ezt vállalta és becsülettel csinálja a dolgokat nap mint nap, akkor alapvető, hogy én higgyek benne.

– Mi miatt tölti el a legnagyobb büszkeség?

– A legnagyobb fegyvertény az, hogy nagyon sok gyereket tanítottam meg kajakozni, kenuzni, akik aztán nem csak a sportban, hanem az életben is megállták a helyüket és nem kallódtak el. Nekem ez nagyon sokat jelent.

– A legnagyobb kihívás, amivel meg kellett küzdenie?

– Hogy Dunaújvárosban megmaradjon a kajak-kenu szakosztály. A kilencvenes évek elején nagyon sokat kellett küzdeni ezért. A kezdetek annak idején másféle kihívást jelentettek. Dunaújvárosban először kenusokkal foglalkoztam segédedzőként, majd ’ 70-ben a volt testnevelő tanárom lett a helyi sportiskola igazgatója és felkért, hogy kajak-kenuban én legyek az intézmény főállású edzője. A Dunaferr-nél egyébként végig jelen volt a feladataimban egyfajta úttörő szerep. A VVSI-nél, ahol szintén dolgoztam, minden adott volt, Dunaújvárosban viszont sok mindent nekem kellett kialakítani.

– Sajátos helyzet, ha valakinek a párja is a sportághoz kötődik. Ezt hogyan élte meg a mindennapokban?

– Sokáig dolgoztunk együtt és nem hiszem, hogy ez valamikor is gond lett volna, bár néha óhatatlanul hazavittük a problémákat és kevesebb idő jutott a kikapcsolódásra.

– Manapság mi jelenti a kikapcsolódást?

– Pár éve elkezdtem túrázgatni, ami teljesen feltölt.

– A családban továbbviszik a sportág szeretetét?

– Mindkét fiam kenuzott, bár mostanában már az állva evezésnek hódolnak. Az unokáim közül egyelőre a tízéves legidősebb tanult meg kajakozni.

– Mit kíván magának a 75. születésnapján?

– Még mindig evezek és azt kívánom, hogy tehessem is ezt még pár évig. Ha versenyen már nem is indulok, de szeretnék még kajakozni, élvezni a Dunát és a természetet.

(címlapfotó: Dunaújváros Online)

Parázs csaták után nagy buli

Május elsején ismét megrendezik a Vass István Masters Kajak-Kenu Emlékversenyt és Römi Évadnyitó Sárkányhajó Maratont a csepeli telepen. Változás az eddigiekhez képest, hogy ezúttal egyesben versenyeznek egymással a kajak-kenusok.

Hír

A kezdeményezés még a 2000-es évek elején indult Römi Majális néven, ahol masters kenusok térdeltek össze párosban a csepeli telepen, amelynek szíve-lelke Vass István volt. Az edzőként és később pótolhatatlan technikai vezetőként tevékenykedő Pista bácsi 2005-ben hunyt el, a nevét 2006 óta viseli a verseny, amely azóta jelentősen átalakult.

Vass István 2005-ben hunyt el

Az első versenyen ott volt többek között Csabai Edvin 17-szeres maraton világbajnok kenus is, aki Kerepesi Istvánnal párban rögtön győzni is tudott. Ekkor még az volt a szabály, hogy egy masters kenus mellé egy aktív versenyző térdelt be.

„Fantasztikus hangulatúak voltak mindig is ezek a versenyek – kezdte Csabai Edvin. – Olyan kiváló kenusok eveztek ott, mint Kolonics Gyuri, Kozmann Gyuri vagy Hüttner Csaba. Bár azóta jelentősen átalakult a lebonyolítás, de nagyon örülök neki, hogy minden évben meg tudjuk rendezni az emlékversenyt, amelyben fontos szerepe van Reményi Péternek. Pista bá ikonikus alakja volt nemcsak a csepeli telepnek, hanem a magyar kajak-kenu sportnak is, örülök, hogy a nevét viseli a rendezvény.”

A futamok után közös ebéd várja a versenyzőket (a kép a 2008-as emlékversenyen készült)

Hüttner Csaba négyszer állhatott világbajnokságon a dobogó tetején, a Vass István Emlékversenyt azonban még nem tudta megnyerni. „Persze ennek nem is ez a lényege, de az tény, hogy mindig parázs csaták voltak az indulók között, hiszen sportemberként mindig mindenki nyerni akart – emlékezett vissza a kajak-kenu válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya.

Utána mindig jó kis bulik voltak,

és arra is jó ez a rendezvény, hogy összehozza azokat, akik nem ugyanazon a területen tevékenykednek már. Én például volt csepeli párommal, Szuszkó Lacival indultam az elmúlt években, aki már nem a kajak-kenu sportban dolgozik, de a versenynek köszönhetően évről évre fel tudjuk eleveníteni a régi emlékeket. Nagyszerű dolog ez a verseny, jól visszaadja azt a hangulatot, amit még akkor éltünk ott át, amikor a csepeli telep szíve-lelke, Vass István még élt.”

A főszervező Reményi Péternek nevelőedzője volt a korábbi remek szakember, jelenleg pedig már a 14. Vass István Emlékversenyre készül. „Nagyon jó szívvel emlékszem vissza ezekre a rendezvényekre, mindig kiváló hangulatúak. Valami apróságot mindig változtatunk rajta, előbb csak kenusoknak szólt, aztán csatlakoztak a kajakosok is, öt éve pedig a sárkányhajósok is itt rendezik az évadnyitó versenyüket. Mióta ők csatlakoztak,

400-500 ember fordul meg aznap a telepen.

Délelőtt a masters kajak-kenusoké a vízfelület, délután pedig a sárkányhajósoké. Az idén annyi változás lesz, hogy most először nem párosban, hanem egyesben versenyeznek majd a kajakosok és a kenusok. Nagy szeretettel várunk mindenkit erre a kiváló hangulatú versenyre!”

A VERSENYKIÍRÁSRÓL

A masters kajak-kenu versenyen 500 méteren K-1 férfi kajak, K-1 női kajak és C-1 férfi kenuban hirdetnek győztest három korosztályban is: 40-49 év, 50-59 év és 60 felettiek között. Nevezési díj nincs, viszont hajóról és lapátról mindenkinek magának kell gondoskodnia. A technikai értekezlet 9.00 és 9.30 között lesz, a futamok 10.00-kor indulnak, az eredményhirdetésre várhatóan már délben sor kerül.

Délután rendezik az Évadnyitó Sárkányhajó Kupát, amelyen 22 fős csapatok mérkőznek meg mix kategóriában (kötelezően legalább nyolc női versenyzővel), kormányost minden csapatnak magának kell hoznia. A táv 4000 méter, a rajtot egy 1000 méteres egyenes, majd három 1000 méteres kör követi. A versenyen a nevezők számától függően előfutamok is lehetnek. Itt 12.30 és 13.30 között várható a technikai értekezlet, a futamok pedig 14.00-kor kezdődnek.

A nevezéseket a reka.balazs@mkksz.hu címre várjuk április 25-ig.

Minden további részlet a versenykiírásban olvasható, amely ide kattintva tölthető le.

Várunk mindenkit szeretettel, kedvcsinálónak pedig egy rövid videó a tavalyi emlékversenyről:

Vass István emlékverseny from Sárkányhajó MKKSZ on Vimeo.

Az idén is megszületik a varázslat a Balatonon

Lángossal vagy anélkül, ezen a nyáron ismét rajthoz állhatnak a vízi sportok kedvelői a magyar tenger déli partján, ahol tavaly is kiváló volt a hangulat. A 2019-es Balaton-átevezésre már várjuk a nevezéseket.

Hír

Kajakban, kenuban, SUP hátán vagy épp sárkányhajóban lapátolva is megtehető majd a közel 10 km-es táv, azon a vitorlásokból összeállított vízi folyosón keresztül, amely a déli partról vezet át Badacsonyba és vissza. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség által először megrendezett, 2018-as hagyományteremtő esemény sikere nyomán már javában zajlanak az idei program szervezési munkálatai. A július 6-án Fonyódról induló szabadidős regatta célja továbbra is az, hogy széles közönség számára kínáljon biztonságos lehetőséget egy igazán élményszámba menő sportteljesítményhez. Az élményfaktor fokozása érdekében, valamint, hogy a lebonyolítás még gördülékenyebb lehessen, néhány újítással is előrukkolnak majd a szervezők.

– Szeretnénk egész napos programot nyújtani a résztvevőknek, hogy ne csak a vízen, hanem a táv teljesítése után a parton is szórakozási lehetőségek várják a Fonyódra érkezőket – mondta Berényi Péter szervezési igazgató. – Fontosnak tartjuk a nevezési rendszer megreformálását is,

mindenképp egyszerűbb lesz a tavalyinál.

De módosításokat tervezünk a díjazás tekintetében és a vízi út kialakításában is, hogy a fordulók jobban beláthatóak legyenek.”

Tavaly a 746 hajóegység nevezésével minden elképzelést felülmúlt a jelentkezők száma. “Teljesen reális az az elképzelés, hogy még többen vesznek majd részt a programon – folytatta Berányi Péter. – Ez egy szabadidős verseny, és tavaly rengetegen jöttek úgy is, hogy reggel felkeltek, gondoltak egyet, és beneveztek. Tavaly nem reméltük, hogy ennyi érdeklődő, illetve induló lesz, de erre számítva, idén a megközelítést, közlekedést illetve a parkolást is szeretnénk megkönnyíteni a résztvevők számára.”

Az idén még gördülékenyebb lesz a nevezés

Bár a sajátos körülmények közt való evezést a nagyközönség számára hozták létre, jó néhány aktív sportoló és egykori bajnok is hajóba szállt a tavalyi megmérettetésen, és terveik szerint az idei programot sem hagyják ki.

“Számomra azért is volt meghatározó élmény, mert öt év után térdeltem újra kenuba –mesélte Csabai Edvin 17-szeres maratoni kenuvilágbajnok.

De maga a hely is hozzájárult a varázslathoz,

hiszen bár sokféle vízen versenyeztünk már, a Balaton ebből a szempontból még „szürke foltnak számított. Fantasztikus volt az is, hogy mi, öreg csontok csapathajóban, hetes kenuban tettük meg a távot és megtapasztalhattuk, hogy nem kopott meg az érzés.  Visszafelé már résztávoztunk is.”

Storcz Botond sárkányhajóban, az Olimpiai Ötpróba részeként teljesítette a kihívást, mondhatni, maradéktalanul, noha a lángosevés kimaradt. “Az élmény attól is egyedi, hogy normálisan nem engedélyezett így átkelni a Balatonon, és én nagyon élveztem, hogy most olyan perspektívából is megtapasztalhattam a tavat, ahonnan egyébként nem. Talán az a legfontosabb, hogy ez egy mindenki által teljesíthető verseny, ugyanakkor van sportértéke. Lángossal, meg anélkül is” – mondta az olimpiai bajnok korábbi kajakos.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség várja a nevezéseket ide kattintva, valamint érdemes lesz követni az esemény Facebook-oldalát is friss hírekért.