Mégse

Megvan az első magyar érem a világbajnokságon

A paralimpiai ezüstérmes Suba Róbert szerezte az első magyar érmet a Portugáliában zajló kajak-kenu világbajnokságon. Az épek versenyében csütörtökön délután minden magyar továbbjutott.

Hír

Délutánra rendkívül párás meleg lepte el a pályát, ám ez szerencsére nem fogta meg versenyzőinket. Olyannyira nem, hogy megszületett az első magyar érem. A parakajakosok KL1-es kategóriájában Suba Róbert (felső képünkön) második, Juhász Tamás pedig negyedik lett.

„Elégedett vagyok, de látok sajnos hibákat, nem úgy jött össze, ahogy vártam, de persze örülök. Az első háromba vártam magam kajakban, a kenus döntőben a negyediktől a hatodik hely a célkitűzés” – mondta Suba Róbert.

Suba fentről a negyedik pályán, fehér hajóban:

Varga Katalin a kenusok között szerdán elért negyedik helye után csütörtökön szintén negyedik lett a női kajakosok L2-es sérültségű kategóriájában.

Az épek között a délutáni programot két világbajnoki címvédő 200-as kajak párosunk nyitotta, előbb a Hagymási Réka, Szabó Ágnes kettős futamában a harmadik helyen zárva került egyből a döntőbe, majd a Balaska Márk, Birkás Balázs duó jött be magabiztos versenyzéssel a második helyre, kvalifikálva ezzel magát a fináléba.

Bodonyi Dóra szintén azonnal a döntőbe jutott, miután az első méterektől kezdve vezetve, hatalmas fölénnyel nyerte előfutamát kajak egyes 1000 méteren. Ugyanezen a távon, a férfi kenusoknál a keret másik Bodonyija, András elszakadt a mezőnytől a brazil Dos Santosszal, csak ő tudta tartani a tempót a riói olimpia ezüstérmesével. Bár végül a második helyen ért célba, így mennie kell még egy középfutamot, de nagyon reménykeltő volt ez a teljesítmény, hiszen ezzel az idővel megnyerte volna a másik két előfutamot, vagy legalábbis jobb időt ment, mint az ott győztes cseh Fuksa és német Brendel.

„Szerettem volna egy jó előfutamot menni, mert

kell, hogy egy durvább pályával kezdje el az ember a versenyt,

hogy beégjen a tüdeje. Még nem éreztem a legjobbnak a mozgást, 95 százalékosnak mondanám. Remélem, lesz ez még jobb is” – mondta Bodonyi András.

A női kenusok egyik olimpiai számában, 200 egyesben annyi nevező volt, hogy itt nem lehetett egyből a döntőbe jutni, ennek ellenére Balla Virág egy kevésbé jól sikerült rajtot követően megnyerte futamát, és készülhet a szombat délelőtti középdöntőre.

A Sarudi Pál, Kiss Balázs, Kiss Tamás, Takács Mihály Áron kenu négyes utolsó lett futamában, de mivel csak tíz kenus egység indult 500 méteren, így a középdöntőből még lesz esélyük bejutni a fináléba.

Pénteken már döntőket is rendeznek Portugáliában, az M4 Sport 16.30-tól élőben közvetíti a finálékat, míg a szombati és a vasárnapi döntőket 12.50-től a Duna Worldön követhetik a szurkolók, de élőben jelentkezünk mi is a Facebook-oldalunkon és az Instagramunkon.

A csütörtök délelőtti történések:

Kozák és Kopasz erődemonstrációja

Kozák Danuta és Kopasz Bálint is remek evezéssel mutatkozott be a Portugáliában zajló kajak-kenu világbajnokságon, de a Kárász, Kozák páros is nagyon jól ment, és egyből a döntőbe jutott.

Ki (nem) nevet a végén?

Első nagyobb csoportként Hüvös Viktor férfi kajakosai vonultak melegégövi edzőtáborba, a csapat múlt hét eleje óta készül a dél-afrikai Roodeplaatban. A "Kicsi Team" idén is szeretné elvinni az 500 négyest a hazai riválisok orra elől, de ha ez sikerül, az öt fős csapatból akkor is lesz valaki, aki nagy valószínűséggel nem indulhat az olimpián.

Hír

Ahogy korábban írtunk róla, első fecskeként Birkás Balázs érkezett meg két hete a magyar válogatott közkedvelt melegvízi táborába, Roodeplaatba, ahova már több éve járnak felkészülni tél végén, kora tavasszal a versenyzők.

Hüvös Viktor és a többi négy felnőtt férfi kajakos, Molnár Péter, Tótka Sándor, Kuli István és Nádas Bence a múlt hét elején landolt a dél-afrikai nyárban.

“Mi már otthon is eveztünk, de itt a 30-35 fokos melegben jóval könnyebb elvégezni a melót, bár ezt az időjárást is meg kellett szokni az első néhány napban a mínuszok után – meséli Tótka Sándor. – Az edzőtábort most a brit csapattal osztjuk meg, a K-1 200 méteren olimpiai bajnok Liam Heath is itt van. A körülmények változatlanul nagyok jók, nekünk nincs is más dolgunk, mint keményen készülni a válogatóversenyre.”

A csapatnak jól sikerült a téli felkészülés utáni vízreszállás, annak ellenére, hogy a munkát eleinte nehezítette egy nem várt körülmény.

“Az első evezésnél meglepődve tapasztaltuk, hogy a tó felénél nem jutunk tovább, a vízfelületet annyira benőtte a világ leggyorsabban szaporodó vízinövénye. Szerencsére írtják, de még mindig szélfüggő, hogy éppen merre és mennyit tudunk evezni, volt, hogy csak két kilométeres részen köröztünk – mondta Hüvös Viktor, a csapat edzője. – A felkészülés ettől függetlenül nagyon jól megy,

gyorsabban haladunk a tervezetnél is.

Alapállóképességet fejlesztünk, hosszúkat evezünk, és elkezdjük a gyorsaságfejlesztő edzéseket is a vízen, emellett a konditermi erőfejlesztés is hangsúlyos marad a következő hetekben.”

Az edzésprogramban most a napi két evezés kívül heti három erősítés szerepel. Ezekben a napokban az alapozás mellett a legfontosabb, hogy vízen minden versenyző ráérezzen a számára legkedvezőbb evezési stílusra.

– Az első egy-két hétben kell összerakni a technikát, mert utána már nehéz változtatni rajta, szerencsére minden edzés után jó érzésekkel szállok ki a hajóból – mondja Kuli István, aki a csapat idei terveiről is beszél. – Mi 2020-ban is csak a négyesre fókuszálunk, hiszen most még csak öt kvótánk van, és az 1000 egyesben jó eséllyel Kopasz Bálint indulhat majd. Az teszi nehézzé a felkészülést, hogy

öten vagyunk négy helyre,

így a csoportunkból egy ember sajnos szinte biztos, hogy nem fog tudni indulni az olimpián.”

Tavaly a Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István összeállítású férfi négyes ötödik lett a felnőtt világbajnokságon, és ezzel négy férfi kajakos kvótát szerzett (a világbajnok Kopasz Bálint gyűjtötte be az ötödiket). Tótka Sándor azonban nemcsak négyesben szerepelt jól, hanem K-1-ben is nyert hazai, valamint nemzetközi versenyt, ennek ellenére idén is a négyesre koncentrál.

“Most úgy tűnik, hogy senki sem indulhat majd csak 200 egyest, hanem a négyesből jelölnek ki a spintszámra egy versenyzőt, szóval mi ezért csakis a K-4 500-ra készülünk. Remélem, hogy a kapitánynak sikerül majd megtalálnia a négy legjobb versenyzőből álló egységet. Bízom magamban,

azért kelek fel minden reggel, hogy a legjobb négy között legyek”

– tette hozzá Tótka Sándor.

Fejben még nem vagyok öreg

Annak idején a magassága miatt csalták le a váci csónakházba. Rövidesen kiderült: a tehetsége révén még inkább ott a helye. Az indiánregényeken nevelkedett „Vadas” – alias Völgyi Péter - ezúttal duplán kerek évfordulót ünnepel: ötven évvel ezelőtt kezdte azt a szezont, amelyben a hazai mezőny legjobbja volt, s nem mellesleg, éppen hetvenéves.

Hír

– A becenevedről már beszélgettünk korábban, így tudom, hogy áttételesen azt is a sportnak köszönheted, mint annyian mások…

– Így van. Válogatottként az edzőtáborokban faltam az indiánkönyveket, azokból merítettem erőt, motivációt. Akik ott voltak velem, sokat ugrattak emiatt, stílszerűen kikötöztek, „megkínoztak”. Ezzel ragadt rám a név. Voltam Bőrös, Bőrharisnya, Vadölő, és végül ebből maradt a Vadas.

– Mennyire volt akkor számodra egyértelmű, hogy egy nemzedékváltó generációhoz tartozol?

– Igazából később, már visszatekintve fogalmazódott meg bennem, hogy milyen szerencsés évjáratban születtünk. Persze, kiemelkedően tehetséges is volt az a csapat; olyan nevekkel, mint Bakó, Szabó, Svidró, Csapó… De adott esetben hiába tehetséges valaki, ha az életkora miatt egy nemzedékváltás félidejében jut oda, talán esélye sincs bekerülni a válogatottba. Mi azonban épp jókor nőttünk föl, és ifiből felnőttbe lépve egyből le tudtuk váltani a korábbi menők – Kemecsey, Szöllősi, Fábián és a többiek – már kiöregedő csapatát.

– Tartod a kapcsolatot az egykori sporttársakkal?

– Ha máskor nem, az év végi, régi sikerekre visszatekintő, szövetségi kajak-kenus rendezvényen mindenképp találkozunk. Az eredményeim szerint idén ott leszek és elvileg az elkövetkezendő négy évben is…

– Mit gondolsz, a termeteden és az eredményeiden túl mi az, amiben még kitűntél a váci kajakosok közül?

– A nemzetközi szinten is eredményesen versenyzők közt én voltam az egyetlen, aki itt kezdte és itt is fejezte be a pályafutását. Persze nekem is volt lehetőségem, hogy elmenjek, például, amikor katona voltam, vagy amikor húszévesen elcsábítottak Szegedre. Csapót akkor hívták oda Szolnokról, Svidrót Miskolcról. Ők maradtak, engem viszont hazahozott a honvágy. Ott nekem a Dunakanyarhoz képest minden túl lapos volt, a víz meg „büdös”.

Ismered a Duna szagát, tudod, miről beszélek.

Van egy jellegzetes illata, mint minden természetes víznek. A Tiszáé más.

– Megbántad valaha is, hogy így döntöttél?

– Hat vébén indulhattam, ahol összesen két második és két harmadik helyezéssel lettem gazdagabb. Ha Szegeden maradok, vagy eligazolok máshová, talán többre vihettem volna. De ez is csak feltételezés. Ami a „ha” mögött van, az mindig ismeretlen. Így utólag azt gondolom, minden így volt jól. Eléggé röghöz kötött vagyok.

– A kortársaid közül többen is említették, hogy olykor álmodnak a kajakozással. Veled is előfordul?

– Mostanában nekem is jönnek vissza sorban az életemben megélt korszakok: a gyerekkorral indult, most pedig épp gépész vagyok az uszodában… Versennyel még nem álmodtam, de kajakozással igen.

– Említenél néhány valóságos, de álomszerűen szép epizódot a pályafutásodból?

– Amikor 17 évesen EORV-t nyertem egyesben Szófiában. Vagy ott vannak például a hajdani „melegvizes” edzőtáborok. Mexikó… Óriási élmények voltak. Az az év, amikor hosszú távon a legjobb voltam és 1000 egyesben is második a Csapó mögött, sőt, előfordult, hogy meg is vertem. Én indultam ’71-ben a vébén is, csak az edzőtáborban kaptunk egy szalmonellafertőzést és teljesen leroggyantunk. Nekem ott tört meg a pályám.

Aztán a következő évben jött az olimpia, és hiába voltam egyesben második—harmadik, nem kerültem be egy négyesbe se. Akkor még mások voltak a válogatási elvek. A pesti egyesületek voltak a dominánsak, a Honvéd, a Dózsa, a vidékiek még nem voltak úgy menedzselve. Amikor az élmezőnybe kerültem, még előnyt is lehetett kovácsolni a vidéki, kis egyesület adta feltételekből, például abból, hogy az ember nehezebb hajókon edződött. Később, más vonatkozásban viszont nem feltétlen volt ezt ideális.

– 15 éven át edzősködtél is Vácott. Milyen stílusban? Milyen szempontok szerint?

– Nagyon sok mindent a Babellától vettem át. A jó dolgait. Rajta kívül edzőm volt a Fábián László, a Kemecsey, az Ürögi is, vagyis több edzőnek a tudását ötvöztem. Mondhatni, eredményesen, hiszen négy ifi világbajnoki címet szereztek a tanítványaim, közülük Pauman Dani pedig később olimpiai ezüstérmes lett. De én nem csak a hajtásra mentem rá; csináltunk közös programokat, moziztunk, elmentünk Gödöllőre biciklivel a Grassalkovich-kastélyt megnézni, Visegrádra bobozni. Az mindegy, hogy szakadó esőben mentünk, meg jöttünk, a lényeg az volt, hogy együtt vagyunk.

Mindent megragadtam, hogy élményeket adjak a versenyzőimnek,

akik a mai napig emlegetik ezeket a kirándulásokat. Úgy emlékeznek vissza, hogy szerettek velem edzeni. Ez még akkor is jó érzés, ha idővel elköszöntek tőlem.

– Ha nem is feltétlen Gödöllőre, de a hosszabb távú biciklizés megmaradt. Aki járatos a Duna menti kerékpárúton, az egészen biztosan sűrűn találkozik veled…

– Igen, a kerékpározás megmaradt, majdnem minden nap, télen is. Igaz , az utóbbi két évben már csak elektromos kerékpárral. Megkoptam… Nyögöm az élsport mellékhatásait. Aki érintett, tudja, miről beszélek. De a baj igazából az, hogy fejben még nem vagyok öreg.

 

 

– Ez nem feltétlen baj…

– Ahogy vesszük. Fejben pozitív vagyok és motivált. Úgy csinálnám még, futnék, versenyeznék… és kicsit irigykedem arra, aki képes rá. Ami pedig nagyon megérint, hogy sorra mennek el a kortársaim. Ez nagyon megráz. Nehéz tudomásul venni. De aztán kimegyek, kerékpározom egyet és minden jó lesz. A szél kimossa az agyamat.

– Mit kérnél ajándékként legszívesebben ezen a kerek születésnapon?

– Hát például azt, hogy a pici lányunokámat, az én kis szerelmemet még láthassam kajakozni. Meg két jó lábat. Két új térdprotézist. Az nagyon kéne…