Mégse

Meglepetésre készül a vébén is az Eb-ezüstérmes páros

Máthé Krisztián szeretné meglepni a tapasztaltabb párosokat Boros Adriánnal az október második felében, Kínában rendezendő ifjúsági, U23-as és felnőtt maraton kajak-kenu világbajnokságon.

Hír

A vébére készülő férfi kajakosok Tolnán edzőtáboroznak, ahol már a gyorsításon van a hangsúly, hiszen mintegy két hét múlva elrajtol a világbajnokság. Máthé Krisztián a rövidkörös egyes versenyben, valamint párosban Boros Adriánnal áll rajthoz Kínában.

„A helyszín, ahol vagyunk, kiváló, hiszen hiába van nagy szél, itt így is lehet evezni. Az iram már megvan, de ahogy közeledik a vébé, gyorsítani kell, a robbantásokat is kell gyakorolni, valamint megjelennek már a futóedzések is a programban – kezdte az Újpest fiatal magyar kajakosa az InfoRádió Víztükör című adásában. – A világbajnokságon a rövidkörös versenyre külön nem készülök, az arra lesz jó, hogy a páros előtt tudok egyet versenyezni,

az izgalmat ki tudja szedni belőlem.

Már szerettem volna duplázni egy nemzetközi versenyen, de a hosszú táv egyesben és párosban még talán nem ment volna.”

Fő száma a páros lesz, Boros Adriánnal a legutóbbi Európa-bajnokságon friss egységként ezüstérmet tudtak nyerni, szerinte nagyon erős lesz a mezőny, de igyekszenek az éremért harcolni majd Kínában.

„Szerencsére az első perctől kezdve jól működött a párosunk, és azóta csak még jobban összecsiszolódtunk – folytatta Máthé Krisztián. – A májusi országos bajnokság óta próbáltam heti két-három alkalommal lejönni Tolnára, hogy együtt tudjunk evezni, szóval

megállás nélkül készülünk a párosra.

Ami az ellenfeleket illeti: van egy kimondottan jó francia páros, van két kiváló dél-afrikai egység, az egyik nagyon rutinos, valamint két erős spanyol kettős is, az egyik harmadik lett mögöttünk az Európa-bajnokságon. Személy szerint egy éremben, és abból is a minél fényesebb verzióban reménykedem. Nagyon remélem, hogy idén alakult párosként meg tudjuk szorongatni a tapasztalt egységeket, és meg is tudjuk őket lepni a vébén.”

A magyar válogatott október 14-én, hétfőn utazik ki a vébére, a keddi kiérkezést követően szerdán edzenek egyet a versenyzők, csütörtökön pedig már indul a rövidkörös verseny Máthé Krisztián számára.

A magyar felnőtt válogatott kerete:
NK-1 rövidkörös: Czéllai-Vörös Zsófia; Kiszli Vanda
NK-1: Czéllai-Vörös Zsófia; Kiszli Vanda
NK-2: Kolozsváriné Csay Renáta, Czéllai-Vörös Zsófia; Kiszli Vanda, Pupp Noémi
K-1 rövidkörös: Máthé Krisztián; Mészáros Márton Sándor
K-1: Boros Adrián; Györgyjakab Máté
K-2: Boros Adrián, Máthé Krisztián; Mészáros Márton, Aranyosi Gábor

NC-1 rövidkörös: Bragato Giada; Kisbán Zsófia
C-1: Bragato Giada; Kisbán Zsófia
C-1 rövidkörös: Laczó Dániel; Dóczé Ádám
C-1: Dóczé Ádám; Horváth Márton
C-2: Laczó Dániel, Nagy Gergely Balázs; Dóczé Ádám, Simon Sebestyén

U23-as keret:
NK-1: Katona Lili; Nagy Viktória Fruzsina
K-1: Györgyjakab Máté; Béke Kornél
C-1: Laczó Dániel; Török Aurél

Ifjúsági keret:
NK-1: Rendessy Eszter; Csikós Zsóka
NK-2: Kőhalmi Emese, Rendessy Eszter; Csonka Eszter, Csengeri Evelin
K-1: Vékássy Bendegúz; Petró Vince
K-2: Vékássy Bendegúz, Redl András; Őry Zsombor, Erdélyi Tamás
C-1: Kollár Kristóf; Horváth Benedek
C-2: Kollár Kristóf, Hodován Dávid; Horváth Benedek, Nagy Olivér
C-1: Molnár Csenge; Meczkó Viktória

Díjazták az év legjobbjait

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség évzáró gáláján ünnepélyes keretek között átadták az év legjobbjainak járó elismeréseket.

Hír

Az évzáró gálát Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke nyitotta meg, aki megköszönte a versenyzők és az edzők mellett a Magyar Kormánynak, a szponzoroknak és a sajtó képviselőinek is az egész éves munkát, támogatást. Az MKKSZ elnöke külön kiemelte, hogy nemcsak az aktuális felnőtt élversenyzőink erősek, és vannak ott a világ élvonalában, hanem a jövő csapata is formálódik, hiszen már sorozatban ötödik éve a magyar a legeredményesebb nemzet az ifjúsági és U23-as világbajnokságon.

Ennek megfelelően először a korosztályos legjobbakat díjazták, az év női kajakosa a gyorsasági vébén három vb-címet nyert Kőhalmi Emese lett, aki maraton világbajnoki aranyérmet is bezsebelt az idén. Az év kenusának Gönczöl Laurát és Opavszky Rékát, az év férfi kajakosának Redl Andrást, az év férfi kenusának pedig Horváth Benedeket választották. Az év legjobb utánpótlásedzője Gintl Andrea lett.

A maraton világbajnokságon is fantasztikusan szerepeltek a magyarok, megnyerték a pontversenyt és az éremtáblán is az élen végeztek. Itt az év legjobb női kajakosa a két vb-aranyat begyűjtő Kiszli Vanda, az év női kenusa Kisbán Zsófia, az év férfi kajakosa Boros Adrián és Máthé Krisztián, míg az év férfi kenusa Laczó Dániel és Nagy Gergely Balázs lett. Az év maraton edzőjének Sztanity Lászlót választották, aki többek között Csay Renátát és Czéllai-Vörös Zsófiát is felkészítette az idén, ők párosban világbajnokok lettek, Csay már a huszadik vb-aranyát zsebelte be.

Az év női paraversenyzője a szegedi világbajnokságon olimpiai kvótát szerzett Varga Katalin lett, a férfiaknál pedig a 16 évesen világ- és Európa-bajnoki címet nyert Kiss Péter Pált választották a legjobbnak. Az év paraedzője Kiss Péter Pál felkészítője, Pruzsina István lett.

A felnőtt gyorsasági legjobbak díjazása az év női kajakosának járó elismerés átadásával kezdődött, itt Kozák Danuta nyert.

Anői kenusoknál Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső, a férfi kajakosoknál a K-1 1000 méteren világbajnok Kopasz Bálint, a férfi kenusoknál pedig Adolf Balázs vehette át a díjat.

Az év edzője Kopaszné Demeter Irén, Kopasz Bálint édesanyja és edzője lett.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Média díját a Nemzeti Sport kapta 2019-ben.

Az esemény végén bejelentették, hogy a Mercedes-Benz a következő évre autót ad használatra hét versenyzőnek: Kozák Danutának, Medveczky Erikának, Kárász Annának, Balla Virágnak, Kopasz Bálintnak, Kammerer Zoltánnak és a Mercedes család új tagjának, Devecseriné Takács Kincsőnek.

Köszönjük a gyönyörű csokrokat a Virággal egy mosolyért csapatának!

További fotók Facebook-oldalunkon:

Harcolt a kajakban, majd küzdött az emberi életekért – Tímár Istvánra emlékezünk

Kajakosként olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok volt, majd Budapest tűzoltóparancsokaként harcolt a lángokkal és küzdött az emberi életekért. Ma 25 éve hunyt el Tímár István.

Hír

„Egy tavaszi edzőtáborban voltunk 1967-ben, ott találták ki az edzőink, hogy üljünk össze, és próbáljuk meg együtt. Nekem előtte meg sem fordult a fejemben, hogy egy világ- és Európa-bajnokkal ülhetek egy hajóba, ő ugyanis

már egy befutott, menő versenyző volt”

– mesélte a Tímár Istvánnal való egymásra találásról Giczy Csaba.

Még abban az évben a duisburgi Európa-bajnokságon előbb 10 ezer párosban álltak rajthoz, majd 1000 méteren. Utóbbi, mint olimpiai szám, jóval fontosabb volt számukra. „Volt egy másik magyar páros, amely indult a hosszabb távon, őket kellett segítenünk, de mi nem akartunk 1000 méteren úgy odaállni, hogy benne van a karunkban egy komoly 10 ezer méter, ezért csak egy jó kört mentünk velük, aztán kiálltunk. Nagyon kishitűek voltunk, és másnap, 1000 méteren az volt a célunk, hogy kijussunk a mexikói előolimpiára, mi már attól is nagyon boldogok lettünk volna, ha ez sikerül. Ehhez képest bronzérmesek lettünk, és nemcsak az előolimpiára, de

bő egy évvel azután, hogy először összeültünk, az olimpián találtuk magunkat.”

Az előtte való olimpián, az 1964-es tokiói játékokon Mészáros György és Szöllősi Imre ötödik lett K-2 1000 méteren, Giczy Csaba azt mondja, Tímár Istvánnal azzal a céllal vágtak neki, hogy egy hellyel megjavítsák azt az eredményt. A Giczy, Tímár páros ezüstérmes lett, elérve a két versenyző pályafutása legnagyobb sikerét, négyesben pedig, szintén 1000 méteren a Giczy Csaba, Szöllősi Imre, Tímár István, Csizmadia István egység bronzérmet nyert.

„Nagyon egységes csapatunk volt – folytatta a visszaemlékezést Giczy Csaba. – Nekem főként hatalmas élmény volt, mert két ilyen fantasztikus hajót is kormányozhattam. Tímár István volt mindkettő hajóban a legérettebb versenyző, talán Szöllősi Imre volt vele hasonló szinten. De Tímár nagyon értett a kajakozáshoz, az első pillanattól kezdve, hogy beültem elé,

feltétel nélkül csak azt csináltam, amit ő mondott.

Nekem ő volt a példaképem, és nagyon adtam a véleményére, a kritikáját mindig elfogadtam. Fontos volt számomra, hogy mit gondol, és utólag kiderült, hogy mindig igaza volt, sosem okozott csalódást, hogy elfogadtam a tanácsait.”

Tímár István azon kevés élsportolók közé tartozott, aki rendkívül fontosnak tartotta, hogy a kajakozás mellett folytassa tanulmányait is. Tanulásban is a kitartás, a nehézségek vállalása jellemezte, míg mások a dolgok könnyebb végét fogták, addig ő képezte magát. 1964-ben elvégezte a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát, 1977-ben pedig megszerezte második egyetemi diplomáját a Műszaki Egyetem Fűtés és Távfűtéstechnikai Karán. Hivatásos állományba történt felvételét követően pedig a BM Akadémia Tűzoltó Tagozatán (1969) szerzett tűzoltó tiszti végzettséget.

„Akkor csak oroszt volt kötelező tanulnunk, de ő önszorgalomból németet is tanult, ami nem egyszer jól jött nekünk. Mexikóban például csak álltunk egy buszmegállóban mindannyian, mert nem értettük, hogy a helyiek mit akarnak nekünk mondani, egyedül ő volt az, aki összerakta, hogy az angol szava milyen német szavakhoz hasonlítanak, így sikerült megfejtenie, hogy egy teljesen más buszra kellett felszállnunk, mint amire akartunk volna.

Sokszor húzott ki bennünket a csávából, amikor külföldön jártunk”

– mesélte Giczy Csaba.

Aktív pályafutása befejezése után Tímár István még lejárt evezni, de nem a sportágon belül helyezkedett el, köszönhetően fent említett végzettségeinek. Komoly civil foglalkozása lett: a tűzmegelőzés országos irányítója, majd Budapest tűzoltóparancsnoka lett, Tímár István tűzoltó dandártábornok a 17. volt a budapesti tűzoltó főparancsnokok sorában.

„Élsportolói előéletéből eredően eredmény- és sikerorientált ember volt, aki nem hátrált meg a nehézségektől, a tűz- és káresetek helyszínén is az elsők között jelent meg. Előtte és azt követően sem volt egyetlen parancsnok, aki annyit vonult volna káresetekhez, harcolt volna együtt beosztottjaival a tűzesetek felszámolásában. Nem számított, hogy éjjel, vagy nappal, hétköznap, vagy ünnepnap volt, ha riasztást hallott, kötelességének érezte, hogy ott legyen, ahova hivatástudata rendelte. Ha kellett irányított, de ha a helyzet úgy hozta,

az első vonalban vette fel a küzdelmet a lángokkal, harcolt az emberi életért.

Mint nagyszerű sportember világosan látta, hogy milyen fontos a szakmai tudás mellett a megfelelő fizikai állapot és milyen ösztönző erő rejlik az egészséges verseny szellemben. Jól példázzák ezt a fővárosi tűzoltók versenyeredményei, a konditermek kialakításának fellendülése, a különböző sportversenyek és egyéb rendezvények szervezése” – írta róla a szaksajtó.

Életének 55. évében, 1994. december 4-én, súlyos betegségben hunyt el.

Emlékét örökké őrizzük!