Két igazán szakértő szempár, a női csapathajók olimpiai sikerein dolgozó Csipes Ferenc és Hüttner Csaba szövetségi kapitány előtt szálltak vízre délelőtt. Hogyan vélekedtek a szakemberek az egységről?
Hogy jó volt. Picit döcögősen indultunk, de sikerült megtalálni a legkényelmesebb, legjobb beállításokat. A végén pozitívan zártuk az edzést, Feri és Hüti is elégedett volt, és mi is jónak éreztük az egységet – mondta Medveczky Erika.
Ön nem sok ötszáz négyesben szerepelt eddig.
Pontosan a 2009-es Európa-bajnokságon ültem legutóbb ötszázas csapathajóban, Csipes Tamarával, Janics Natasával és Benedek Dalmával lettünk ezüstérmesek a németek mögött úgy, hogy nem sokat készültünk együtt. Most sem lesz sok időnk, hiszen itt van a nyakunkon a második válogató, de az Európa-bajnokság előtt háromszor azért biztosan tudunk majd együtt edzeni.
A magyar női négyesek általában magas színvonalon teljesítenek a világversenyeken. Milyen lehetőséget lát ebben a hajóban?
Mivel új egység vagyunk, nehéz elhelyezni magunkat a nemzetközi mezőnyben, ami amúgy is folyamatosan változik. De amit most éreztünk, bizakodóvá tesz bennünket, és az sem mellékes, hogy mindannyian 1:50 alatt tudunk kajakozni ötszáz méteren.
A válogatón egyesben a harmadik helyen zárt Takács Tamara és Lucz Dóra mögött. Ez már az a szint, amelyről korábban álmodozott?
Elindultam egy úton, amin eddig is szerettem volna járni. A korábbi években is éreztem a fejlődést, de valami mindig hiányzott. Általában nem sikerült vagy nem úgy sikerült megtennem dolgokat, amelyek az előrelépésemet szolgálták volna. Lehet, hogy későn érő típus vagyok? De a viccet félretéve, óriási változáson ment át az életem Csipes Ferinél, akinek rengeteget köszönhetek.
Például?
Ő az a típusú edző, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy végigverje rajtunk az előre megírt, fejében létező edzésprogramját. Arra törekszik, hogy a munkánk során a legjobbat hozzuk ki magunkból, éppen ezért lehetőség van a visszacsatolásra, kíváncsi a véleményünkre, a jelzéseinkre. Felnőttként kezel ebben a rendszerben bennünket. Amit mostanában az edzéseken megélek, az megváltoztatta a versenyzéssel kapcsolatos gondolataimat is. Korábban hiába tudtam jól menni ötszáz méteren, valamilyen oknál fogva nem tudtam kihozni magamból. Ékes példa erre a tavalyi válogató, amelyen nem kajakoztam lassan, mégsem tudtam döntőbe kerülni. Volt egy érzés vagy egy bélyeg, hogy a második vonalba tartozom, most azonban magabiztosan tudok odaállni a rajthoz, ami nagyon jó.
Ehhez a magabiztossághoz nyilván a fogyása is hozzájárul.
Igen, jó pár kilótól sikerült megszabadulnom, ami versenyzőként és nőként is sokat jelent. Rengeteg elismerést kapok, s nem tagadom, tölt ez az állapot. Ahogyan az első válogatón elért eredményem is.
A jövő heti szolnoki második válogatóra mit jósol?
Hogy lesz ez még jobb is. Az ötszáz egyesem nem volt tökéletes pálya, talán azért sem, mert a többiekkel ellentétben ez volt az első versenyünk a szezonban. Farkasdi Ramónával alkotott párosunkban is több van, csak minimális különbséggel maradtunk el Tamarától és Ninettától. Az időrend miatt megkaptuk az ötszáz páros indulásának a lehetőségét az Európa-bajnokságon, de a második válogatót jó lenne megnyerni, hogy azért ne azt érezzük, ez ajándék a számunkra. Tudom, hogy mire vagyunk képesek Ramival, és tudom, hogy mit kell még hozzátenni, hogy jobbak lehessünk. Jó ezzel a szemlélettel készülni, edzeni, versenyezni.
Akkor mondhatjuk azt: elkezdődött a karrierje?
Mondhatjuk. Huszonkilenc évesen itt volt már az ideje.
