Mégse

Magánadományokból száguld a Kolonics-alapítvány

Amióta végképp visszavonult Csabai Edvin, az élet más területein is otthonosan mozog. A maratoni kenuzás tizenhétszeres világbajnoka a Magyar Edzők Társaságának ügyvezető igazgatója, és nem mellékesen a vezetésével dinamikus fejlődésnek indult Kolonics György Alapítvány elnöke. Csabai Edvinnel a Jochapress.hu készített interjút.

Hír

– Mióta ismerte Kolonics Györgyöt?

– 1993-ban kerültem a Fradiból Csepelre, ahol azonnal Ludasi Róbert csoportjába osztottak be, ott kerültem kapcsolatba Kolóval. Ő tényleg egy olyan ember volt, aki már a versenyzőtársai számára is példakép lett. Az 1992-től 2008-ig terjedő időszak a magyar kenuzás aranykorának számított. 1994-ben voltunk együtt először edzőtáborozni – akkor éppen Dél-Afrikában – akkor és a következő években mindig egy szobában laktunk. Több mint baráti kapcsolatunkba belerobbant ez a tragédia, amit sem én, sem a csoport tagjai nem tudtunk felfogni.

– Mint a legszűkebb baráti kör tagja, hogyan reagálta le ezt a tulajdonképpen felfoghatatlan tragédiát?

– Érdekes az ember agya. Amit nem tudunk megmagyarázni, azt szinte szó szerint kitörli. A temetésen természetesen ott voltam, többek között én is vittem a koporsót, de a búcsúztatás egyetlen másodpercére sem emlékszem. Mivel édesapám is Farkasréten nyugszik, így általában kéthetente ott vagyok, és természetesen mindkét sírt meglátogatom.

– Bár az ember egy ilyen szomorú eseményt soha nem tud elfelejteni, de az élet továbbvitele elkerülhetetlen. Mikor jutott eszébe, hogy valamiképpen maradandó emléket kellene állítani Kolonics Györgynek?

– 2009 márciusában jutottunk odáig, hogy életre hívtuk a Kolonics György Alapítványt. Ebben benne voltak a családtagok, miként a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület is. Mindjárt elkészült egy kiállítási anyag is, amelynek első bemutatására a Csepel Plázában került sor. A kuratórium első elnöke Angyal Zoltán volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Ő 2015-ben mondott le erről a megbízatásáról, mert leköltözött Agárdra; a fiatalabb nemzedéknek akarta átadni a váltóbotot. Helyét Koló volt párja, Kozmann Gyuri foglalta el. Az ő lemondását követően, 2016 végén kaptam meg ezt a megtisztelő feladatot.

– Milyen tennivalókra gondolt, amikor a kuratórium elnökévé választották?

– Mivel a testületnek már korábban is tagja voltam, így belülről ismerhettem a tevékenységüket. Úgy láttam, hogy azok az irányok és programok, amelyeket még az Angyal Zoli vezette testület tűzött ki, jók voltak.

Mi pontosan tudtuk, milyen kiváló ember is volt Koló.

Az más kérdés, hogy az ő értékeire a mai fiatalok felfigyeljenek, azért nagyon sokat kell dolgozni. Büszke vagyok rá, hogy a kuratórium tagjai rendkívül elkötelezettek ebben az ügyben. Az alapítvány ennek is köszönhetően hihetetlen fejlődésnek indult az utóbbi két-három esztendőben.

– Mit tart a legfontosabbaknak az alapítvánnyal kapcsolatos tennivalók közül?

– Olyan értékeket és olyan viselkedési formákat, olyan célokat kell felmutatni a mai fiatal nemzedéknek, amelyek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy a felnövekvő fiatal sportolók párhuzamosan tisztességes emberekké is legyenek. Ehhez Koló emlékének megőrzésére és az igen fontos értékek – tisztesség, becsület, alázat, a munka szeretete – folyamatos felmutatására mindenképpen szükség van. Nagy örömmel látom, hogy a fiatal sportolók – és elsősorban a kenusok – számára ő valóban egy példakép! A cél érdekében rengeteg programot indítottunk, miközben léptéket váltott az alapítvány.

– Ezekből a programokból kérném, soroljon fel néhányat!

– Huszonkét kiállítást rendeztünk, huszonegyet itthon, egyet a Felvidéken, Somorján. Ugyancsak a kezdetektől az utánpótlás bajnokságokon több futam is az ő nevét viseli. A hazai rendezésű kajak-kenus világversenyeken azokban a számokban, amelyekben ő indult, vándorserleget adunk át. Nagyszerű film elkészítésével is ápoljuk az ő emlékét. A kajak-kenu sportágban az Év Ifjúsági Sportolója minden évben Kolonics-díjas.

Évente hat fiatal tanulmányi ösztöndíjban részesülhet.

Indítottunk egy karrierkövető programot, amelyben egyesületi javaslatok alapján kilenc fiatal kapott helyet, akik edzőként vagy szakvezetőként a sportágban képzelik el a jövőjüket. Nekik több, kimondottan szakmai programot is szerveztünk az év folyamán. Két éve elindítottuk a „Jövő reménységei” projektet, amelyben idén már nyolc fiatal kap fél éven át havi 40 ezer forint ösztöndíjat. Kínosan ügyelünk arra, hogy a szociálisan rászorulók hasonló értékek esetén előnyben részesülhessenek. Az egészben az a legörvendetesebb, hogy az adományok kizárólag magánemberek felajánlásaiból jönnek össze! Ebben az évben több mint kétmillió forint folyt be az alapítvány számlájára. Az összeg növekedése látványos: először csak a négy szakág egy-egy fiatalját tudtuk díjazni, másodszor négy plusz egyet, míg jelenleg már szakáganként kettőt-kettőt. Idén november 28-án döntünk a díjazottak személyeit illetően.

– Melyek a visszatérő programjaik?

– Minden évben megrendezzük a fáklyás sárkányhajós emlékevezést, amelyen ha esik, ha fúj, háromszáz és ötszáz közötti részvevő mindig van. Ami nagyon megható volt: a 2017-es esztendőben szombatra esett az évforduló, számos hazai és külföldi versenyre is sor került egyidejűleg, s ezeket követően itthon és külföldön, minden helyszínen vízre szálltak és megemlékeztek Nagy Bajnokunkról és példaképünkről. 2018-ban június 16-án volt a Sportok éjszakája, amelyen szintén volt egy nagy „leevezés”, amelyet 2019-ben is meg akarunk rendezni. Koló halála óta minden évben lebonyolítjuk a Kolonics György emlékfutást, aminek előzménye az, hogy Gyuri a Bécs-Budapest szupermaratonin az utolsó, a Budakeszi-Hősök tere közötti szakaszt mindig lefutotta, de volt, amikor még a teljes távú váltóban is részt vállalt. Amióta nincs Bécs-Budapest, azóta önálló rendezvényként írjuk ki: a KSI Római parti vízitelepéről indulnak a 21 és a 11 kilométeres felnőtt, illetve kétkilométeres gyermekfutam részvevői, akik az idén négyezren voltak! Középiskolás korúaknak inspirációs beszélgetéseket szervezünk, amelyeken a versenyzés és az életre történő felkészülés aktuális kérdéseit elemzik ki a fiatalok szakavatott, meghívott előadók vezetésével.

Tovább fejlődni minden területen – őszi közgyűlés és konferencia

Pénteken Galyatetőn, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség őszi közgyűlésén elfogadták a beszámolókat, Baráth Etele pedig külön köszöntötte mind a tíz, a szakmai konferenciával egybekötött eseményen megjelent olimpiai bajnokot.

Hír

„A tavaszi közgyűlés törvényi kötelezettség, hiszen ott az éves költségvetési beszámolóról van szó, a két éve életre hívott őszi közgyűlésen pedig a sportvezetők, szakosztályvezetők, edzők a szakmai kérdésekről egyeztetnek” – kezdte Baráth Etele, a közgyűlés elnöke.

Hozzátette, hogy a közgyűlésen három fontos kérdés került terítékre, amelyek összefüggenek egymással. A cél az, hogy ha a feltételek szigorodnak, akkor is a sportág eredményessége, bővülése fenntartható pályán maradjon. A negyedik kiemelt fontosságú kérdésről, a fenntartható költségvetésről tavasszal születik majd közgyűlési határozat.

A pénteki stratégiai megbeszélés első eleme a regionális önszerveződés továbberősítése volt, azaz, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség munkája a meglévő alulról felfelé építkező, kiterjedt önkormányzati és gazdasági kapcsolatokkal rendelkező egységei megfelelő szakmai és tudományos segítséggel a helyi társadalomba még mélyebben beépülve növelhessék erőforrásaikat, önállóságukat.

Második eleme, hogy a kajak-kenu más, szabadtéri sportágakkal is fogjon össze. Ebben már jelenleg is nagyon jó úton halad az MKKSZ, elég csak a turisztikai fejlesztésekre, az ötpróbára, a kerékpározásra, a vitorlázásra vagy a Balaton-átevezésre gondolni – ám fontos, hogy mindezt önfinanszírozó rendszerré kell alakítani.

„Tovább kell fejleszteni az ilyen együttműködéseket, és mögéjük a szabadtéri sportokban érintett gazdasági szervezeteket kell felvonultatnunk, valamint be kell vonnunk a közösségi finanszírozást is. Meg kell találni egy újfajta szervezeti formát is, ami az előzőek megvalósítását szolgálhatja, valamint a sportág szakmai-kutatási hátterét is szervezheti, például

a mesterséges intelligencia alapú, az edzői munkát segítő eszközök kidolgozását irányíthatja”

– mondta Baráth Etele.

A harmadik elem az a diagnosztikai központ, amely a Magyar Kajak-kenu Szövetség Latorca utcai székházában és a Kolonics György edzőközpontban új hosszútávú sportegészségügyi hátteret biztosít a tehetségkiválasztás területén, valamint a profi és amatőr sportolóknak a magas szintű teljesítmény elérésének érdekében.

A Latorca utcai diagnosztikai központ:

Baráth Etele bevezetője után Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke tartott részletes beszámolót a sportág szakmai fejlődését segítő fejlesztésekről, az elmúlt év eredményeiről és a már eldöntött, hosszútávon hatékony tervezett beruházásokról.

A közgyűlés második blokkjában hat szakmai beszámoló következett: Boros Gergely szakmai igazgató, Faludy András, a Versenysport Bizottság elnöke, Petrovics Kálmán, a Sportfejlesztési Bizottság elnöke, valamint a három szövetségi kapitány, Hüttner Csaba (felnőtt gyorsasági), Makrai Csaba (utánpótlás) és Weisz Róbert (para és maraton) szakmai beszámolóját is elfogadták.

A délutáni programban a szakmai konferencia szerepelt, amelyen többek között Vadász Anita a KajakStart programról, Trájer Emese és Katona Péter a sportági diagnosztikai mérések tapasztalatairól, Szilárdi Katalin a kommunikációról és a doppingolás hátteréről, Berényi Péter és Petrovics Kálmán pedig a jövő évi sportági aktivitásokról beszélt.

Szombaton délelőtt folytatódik a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai konferenciája.

Köszönöm, Ági néni, hogy érmet nyerhettem!

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hétvégi szakmai konferenciájának gálavacsoráján több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Csathó Józsefné és Rasztotzky János kapta az első Aranylapát-díjat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően rengeteg gyerek tanult meg kajak-kenuzni. A két kiváló szakember szerint az őszinteség, a hitelesség, a felelősségtudat és a sok játék a legfontosabb az utánpótlásnevelésben.

Hír

„Nem a díjért csináljuk, a gyerekkel való foglalkozás komoly önzetlenséget és odaadást igényel. Nem is értem, hogy miért jár nekem azért jutalom, amit szeretek csinálni, és amit szívből csinálok” – értetlenkedett Csathó Józsefné, Ági néni (fenti képen), akivel még a galyatetői átadón beszélgettünk.

„Egyébként én nem is akartam edző lenni. Élversenyzőként azt mondtam magamnak, hogy soha nem leszek edző, de beleragadtam a sportágba, mint légy a mézbe. Az első igazán megható eset az volt, amikor egy 10 éves tanítványom odajött hozzám egy diákolimpia után, és azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy érmet nyerhetett.

Akkor, ott elsírtam magam,

ez volt az a pillanat, amikor megfogott ez a szakma” – mesélte Ági néni.

Rasztotzky János helyett viszont lánya vette át a díjat. „Ott voltam ugyan Galyatetőn, de egy polgármesteri fogadás miatt vissza kellett jönnöm Dunakeszire. Pont az ünnepi vacsorán ültem az asztalnál, amikor a lányom küldte a képet és a hírt. Nagyon meglepődtem, és rendkívül meghatódtam, nem tudtam, hogy díjat fogok kapni, de azonnal koccintottunk is rá egy pezsgővel” – mondta Rasztotzky.

Schmidt Gábor MKKSz-elnök adja át a díjat Rasztotzky János lányának

A Dunakeszin több mint 20 éve dolgozó kiváló szakember fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem egyedül érte el ezt a sikert. „Ugyan az én nevem szerepel a díjon, de feleségemmel, László Gizellával ketten dolgozunk, legalább annyira megérdemli ő is ezt a díjat, mint én. Az egyik első utánpótlásműhely voltunk az országban, nem sokkal Ági néniék után kezdtük el a munkát. Mi csak gyerekekkel foglalkozunk, ugyanis csak az MKKSZ-től és a várostól kapunk támogatást, így felnőtt versenyzőkre nincs sem keretünk, sem pedig erőforrásunk. Egy felnőtt versenyző lefoglal egy teljes edzőt, mi pedig

nem szeretnénk elfordulni, vagy akár egy kis időt is elvenni a gyerekektől.”

Amikor azt kérdeztük a két díjazottól, hogy kikre a legbüszkébbek az eddigi neveltjeikből, egyikük sem nevezett meg senkit.

„Nem mindig a legsikeresebbekre a legbüszkébb az ember – kezdte Ági néni. – Arra is büszke tudok lenni, amikor egy csetlő-botló fióka elkezd kajakozni, és eljut egy szintre. Mindegy, hogy az ifi vb, diákolimpia vagy magyar bajnokság. Az idén például az volt az egyik legnagyobb sikerem, hogy voltak olyan srácaim, akik körbe tudták evezni a Szentendrei szigetet. Sok apró sikerből áll össze ez a szakma, nem lehet egyet kiemelni.”

Csathó Józsefné , Ági néni az Aranylapát-díjjal

„Sok nevet mondhatnék, de nem tudok kiemelni egy vagy két gyereket, az összesre nagyon büszke vagyok – kezdte Rasztotzky János, akinek a kezei alatt többek között Hagymási Réka és Lucz Dóra is megfordult. – Nagyon sok részsikert érünk el, mindenkire más miatt vagyok büszke. Az akarat, a hozzáállás, a győzni akarás, mindenkinél más és más emelhető ki. Van olyan, akinek egy ifi vb-arany a nagy siker, van, akinek egy országos bajnokság bajnoki cím, de van, akinél már az is hatalmas eredmény, ha megnyeri a Dunakanyar-versenyt – ez az egyéni képességektől függ.”

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet megfogni, és a telepen tartani a gyerekeket, Rasztotzky így felelt:

„Játékkal, játékkal és játékkal.

Mi hosszú távon gondolkozunk, nincs nálunk eredménykényszer, de versenycentrikusak vagyunk, nem véletlen, hogy nagyon sok olyan gyerek van a válogatottban, aki Dunakesziről indult. Itt fokozatosan terheljük őket, először lejönnek, és végignézik az edzést, a következő alkalommal már edzenek is, és szépen folyamatosan csepegtetjük beléjük ezt a sportot. A legfontosabb pedig, hogy mindezt játékos módon tegyük!”

Rasztotzky János három tanítványával

Csathó Józsefné szerint a hitelesség, az őszinteség és a felelősségtudat a legfontosabb. „Akkor vagyunk hitelesek a gyerek szemében, ha érzi rajtunk, hogy szeretjük ezt a sportot. Az őszinteség pedig segít abban, hogy megtaláljuk a közös hangot.

A legfontosabb azonban a felelősségtudat kialakítása.

A víz egy veszélyes közeg, és a gyereknek meg kell tanulnia vigyáznia saját magára és a környezetére is. Ami a versenyzést illeti, nem kell feltétlenül mindenkinek jól teljesítenie, nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.”