Mégse

Magánadományokból száguld a Kolonics-alapítvány

Amióta végképp visszavonult Csabai Edvin, az élet más területein is otthonosan mozog. A maratoni kenuzás tizenhétszeres világbajnoka a Magyar Edzők Társaságának ügyvezető igazgatója, és nem mellékesen a vezetésével dinamikus fejlődésnek indult Kolonics György Alapítvány elnöke. Csabai Edvinnel a Jochapress.hu készített interjút.

Hír

– Mióta ismerte Kolonics Györgyöt?

– 1993-ban kerültem a Fradiból Csepelre, ahol azonnal Ludasi Róbert csoportjába osztottak be, ott kerültem kapcsolatba Kolóval. Ő tényleg egy olyan ember volt, aki már a versenyzőtársai számára is példakép lett. Az 1992-től 2008-ig terjedő időszak a magyar kenuzás aranykorának számított. 1994-ben voltunk együtt először edzőtáborozni – akkor éppen Dél-Afrikában – akkor és a következő években mindig egy szobában laktunk. Több mint baráti kapcsolatunkba belerobbant ez a tragédia, amit sem én, sem a csoport tagjai nem tudtunk felfogni.

– Mint a legszűkebb baráti kör tagja, hogyan reagálta le ezt a tulajdonképpen felfoghatatlan tragédiát?

– Érdekes az ember agya. Amit nem tudunk megmagyarázni, azt szinte szó szerint kitörli. A temetésen természetesen ott voltam, többek között én is vittem a koporsót, de a búcsúztatás egyetlen másodpercére sem emlékszem. Mivel édesapám is Farkasréten nyugszik, így általában kéthetente ott vagyok, és természetesen mindkét sírt meglátogatom.

– Bár az ember egy ilyen szomorú eseményt soha nem tud elfelejteni, de az élet továbbvitele elkerülhetetlen. Mikor jutott eszébe, hogy valamiképpen maradandó emléket kellene állítani Kolonics Györgynek?

– 2009 márciusában jutottunk odáig, hogy életre hívtuk a Kolonics György Alapítványt. Ebben benne voltak a családtagok, miként a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület is. Mindjárt elkészült egy kiállítási anyag is, amelynek első bemutatására a Csepel Plázában került sor. A kuratórium első elnöke Angyal Zoltán volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Ő 2015-ben mondott le erről a megbízatásáról, mert leköltözött Agárdra; a fiatalabb nemzedéknek akarta átadni a váltóbotot. Helyét Koló volt párja, Kozmann Gyuri foglalta el. Az ő lemondását követően, 2016 végén kaptam meg ezt a megtisztelő feladatot.

– Milyen tennivalókra gondolt, amikor a kuratórium elnökévé választották?

– Mivel a testületnek már korábban is tagja voltam, így belülről ismerhettem a tevékenységüket. Úgy láttam, hogy azok az irányok és programok, amelyeket még az Angyal Zoli vezette testület tűzött ki, jók voltak.

Mi pontosan tudtuk, milyen kiváló ember is volt Koló.

Az más kérdés, hogy az ő értékeire a mai fiatalok felfigyeljenek, azért nagyon sokat kell dolgozni. Büszke vagyok rá, hogy a kuratórium tagjai rendkívül elkötelezettek ebben az ügyben. Az alapítvány ennek is köszönhetően hihetetlen fejlődésnek indult az utóbbi két-három esztendőben.

– Mit tart a legfontosabbaknak az alapítvánnyal kapcsolatos tennivalók közül?

– Olyan értékeket és olyan viselkedési formákat, olyan célokat kell felmutatni a mai fiatal nemzedéknek, amelyek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy a felnövekvő fiatal sportolók párhuzamosan tisztességes emberekké is legyenek. Ehhez Koló emlékének megőrzésére és az igen fontos értékek – tisztesség, becsület, alázat, a munka szeretete – folyamatos felmutatására mindenképpen szükség van. Nagy örömmel látom, hogy a fiatal sportolók – és elsősorban a kenusok – számára ő valóban egy példakép! A cél érdekében rengeteg programot indítottunk, miközben léptéket váltott az alapítvány.

– Ezekből a programokból kérném, soroljon fel néhányat!

– Huszonkét kiállítást rendeztünk, huszonegyet itthon, egyet a Felvidéken, Somorján. Ugyancsak a kezdetektől az utánpótlás bajnokságokon több futam is az ő nevét viseli. A hazai rendezésű kajak-kenus világversenyeken azokban a számokban, amelyekben ő indult, vándorserleget adunk át. Nagyszerű film elkészítésével is ápoljuk az ő emlékét. A kajak-kenu sportágban az Év Ifjúsági Sportolója minden évben Kolonics-díjas.

Évente hat fiatal tanulmányi ösztöndíjban részesülhet.

Indítottunk egy karrierkövető programot, amelyben egyesületi javaslatok alapján kilenc fiatal kapott helyet, akik edzőként vagy szakvezetőként a sportágban képzelik el a jövőjüket. Nekik több, kimondottan szakmai programot is szerveztünk az év folyamán. Két éve elindítottuk a „Jövő reménységei” projektet, amelyben idén már nyolc fiatal kap fél éven át havi 40 ezer forint ösztöndíjat. Kínosan ügyelünk arra, hogy a szociálisan rászorulók hasonló értékek esetén előnyben részesülhessenek. Az egészben az a legörvendetesebb, hogy az adományok kizárólag magánemberek felajánlásaiból jönnek össze! Ebben az évben több mint kétmillió forint folyt be az alapítvány számlájára. Az összeg növekedése látványos: először csak a négy szakág egy-egy fiatalját tudtuk díjazni, másodszor négy plusz egyet, míg jelenleg már szakáganként kettőt-kettőt. Idén november 28-án döntünk a díjazottak személyeit illetően.

– Melyek a visszatérő programjaik?

– Minden évben megrendezzük a fáklyás sárkányhajós emlékevezést, amelyen ha esik, ha fúj, háromszáz és ötszáz közötti részvevő mindig van. Ami nagyon megható volt: a 2017-es esztendőben szombatra esett az évforduló, számos hazai és külföldi versenyre is sor került egyidejűleg, s ezeket követően itthon és külföldön, minden helyszínen vízre szálltak és megemlékeztek Nagy Bajnokunkról és példaképünkről. 2018-ban június 16-án volt a Sportok éjszakája, amelyen szintén volt egy nagy „leevezés”, amelyet 2019-ben is meg akarunk rendezni. Koló halála óta minden évben lebonyolítjuk a Kolonics György emlékfutást, aminek előzménye az, hogy Gyuri a Bécs-Budapest szupermaratonin az utolsó, a Budakeszi-Hősök tere közötti szakaszt mindig lefutotta, de volt, amikor még a teljes távú váltóban is részt vállalt. Amióta nincs Bécs-Budapest, azóta önálló rendezvényként írjuk ki: a KSI Római parti vízitelepéről indulnak a 21 és a 11 kilométeres felnőtt, illetve kétkilométeres gyermekfutam részvevői, akik az idén négyezren voltak! Középiskolás korúaknak inspirációs beszélgetéseket szervezünk, amelyeken a versenyzés és az életre történő felkészülés aktuális kérdéseit elemzik ki a fiatalok szakavatott, meghívott előadók vezetésével.

Guszti bá’ itthagyott minket

Életének 65. évében elhunyt Kadler Gusztáv, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnöke, a Graboplast Győr Kajak-Kenu szakosztályának elnöke, Győr díszpolgára, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Hír

A lényeg, hogy a csapatodat mindig tartsd egyben – felelted gondolkodás nélkül; amikor a legfontosabb elvekről kérdeztünk. Évekkel később pedig, amikor magas rangú állami kitüntetésben részesültél, azt hangsúlyoztad: tisztában vagy vele, hogy egy ilyen elismerés csak jelképesen a tiéd; valójában annak a közegnek az érdeme, amelyben tevékenykedsz. Mi pedig tudtuk, hogy nem az álszerénység mondatja veled mindezt.

Mi nem egy vállalat vagyunk, hanem baráti társaság”- tetted hozzá az egyértelműség kedvéért. Lételemed volt a közösség, nem csak magánemberként, hanem sportvezetőként is. Aki ismert téged ebben a minőségben, annak arról sem lehetett kétsége, hogy Te erre a hivatásra születtél. Életre szólóan. Annak idején tíz évnyi munkát terveztél ugyan a győri szakosztálynál, mégpedig azzal az elszántsággal, hogy ennyi idő alatt megvalósítod a klub felemelkedését szolgáló célkitűzéseidet. Az elképzeléseidet valóra is váltottad. Egyet kivéve: hogy egy évtized után nem folytatod tovább. Ez a tény viszont valószínűleg Téged lepett meg legkevésbé. Hiszen már akkor pontosan tudtad, hogy „ezt egy életen át kell játszani”, újabb és újabb tervekkel, célkitűzésekkel, még magasabb szinten, még nagyobb felelősséggel. Évtizedeket töltöttél a sportág szolgálatában mint  általános, majd regionális működésért felelős alelnök. A mellkasodban persze mindvégig  sportolószív dobogott. Olyan, amelyiket a teljesítmény, a győzelem utáni vágy vezérel. Amelyikkel egyetlen érdemrend, egyetlen tisztikereszt sem feledteti az olimpiai szerepléstől való „megfosztottság” bánatát. És amelyik sosem adja fel…. Most sem ez történt, tudjuk jól. A legkiválóbbak kitartásával küzdötted végig a finist.

Az én helyzetemben most nem egyszerű kategória távolabbi tervekről beszélni” – mondtad egy évvel ezelőtt. De ez korántsem jelentette azt, hogy ne lett volna a tarsolyodban néhány újabb álom. Többek közt például egy nemzetközi szintű győri versenypályáról. Tudod, mi úgy tekintünk ezekre az álmokra, mint a nekünk hagyott örökségedre. Amelyből a példádhoz és az emlékedhez méltóan újabb eredményeket lehet majd teremteni. Közös erővel. Úgy, ahogy Te vallottad.

Hiányozni fogsz a csapatból…

Ugye, drukkolsz majd nekünk odaátról?…

Túl a tapasztalatszerzésen

A gyorsasági csapat 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett a tokiói előolimpián, ezzel a legeredményesebb nemzet lett a tesztversenyen. Hüttner Csaba az eredményeket elégedetten értékelte, de hozzátette, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja a Japánban begyűjtött tapasztalatokat.

Hír

– Rég szerveztek olyan nemzetközi versenyt, ahol mindkét K-1-es olimpiai számot Magyarország nyerte meg, ezt kivitelezhető lehet jövőre is Tokióban?

– Nagyon remélem, hogy kivitelezhető, de nem szeretnék még ennyire előre szaladni. Kopasz Bálint esete persze egyértelmű, ő idén bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb versenyzője K-1 1000 méteren, neki egészen biztosan erre a számra kell koncentrálnia. Arra is számítottam, hogy Tótka Sándor és Birkás Balázs gyors lesz 200 méteren, többször elmondtam a világbajnokság előtt is, hogy az egyes teljesítmények alapján a mi négyesünk a legerősebb, kár, hogy ez idén nem jött ki K-4-ben Szegeden.

– A négyes ugyanakkor teljesítette a küldetését, és megszerezte a kvótát a hazai rendezésű vb-n, ezek után érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a 200 egyesre?

– Ezt most még nem lehet megmondani. A válogatókon, a Világkupákon, valamint az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján majd eldöntjük, hogy milyen számokra érdemes fókuszálni a K-1 1000 méteren kívül az olimpián. 500 négyesben biztos, hogy el kell indulnunk, mert abban a számban kvótát szereztünk, nem kizárt, hogy a négyes egyik tagja mehet majd 200 egyest. Ez a kérdés attól is függ, hogy összejön-e tavasszal a hatodik férfi kajakos kvóta.

– Két hetet töltött a csapat Japánban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Mind az edzőtáborban, mind itt Tokióban megszereztük azokat a tapasztalatokat, amikre szükségünk lesz jövőre. Kipróbáltuk a szállodát, a helyi közlekedést és természetesen a pályát is, valamint azt, hogy mennyire gyorsan tudnak a versenyzők alkalmazkodni az időeltolódáshoz és a körülményekhez. Egyedül az zavar, hogy az elmúlt napokban a szokásosnál hűvösebb volt az idő Tokióban, jó lett volna közel olyan klímában versenyezni, mint amilyen várható az olimpián.

Milyen következtetéseket lehet levonni a tapasztaltak alapján?

Jövőre Budapestről egyenesen a jól bevált takamacui helyszínre érkezik majd a csapat, ott nyugodt körülmények között lehet akklimatizálódni, és elvégezni a verseny előtti finomhangolást. Miután senkinek sem volt komoly gondja az átállással, így nem kell olyan hamar kiutaznunk Japánba, mint korábban terveztük. Elég, ha a versenyzők lépcsőzetesen, 5 nappal a saját számuk előtt jönnek majd Japánba. Nem szeretném, ha az olimpiai előtt túl sok időt töltetnének az itteni augusztusi forróságban.