Mégse

Letették az olimpiai esküt fiataljaink

Letette az esküt a 79 fős magyar csapat, amelynek tagjai húsz sportágban vesznek részt az október 6-án kezdődő III. nyári ifjúsági olimpiai játékokon Buenos Airesben, így ott volt a fogadalomtételen a négy magyar kajak-kenus is.

Hír

A kajakosoknál Rendessy Eszter és Kiss Ádám, a kenusoknál pedig Gönczöl Laura és Pálla Balázs képviseli hazánkat a YOG-on, ahol előbb gyorsasági, majd szlalom verseny lesz, és a kettő összesítése után hirdetnek győztest mind a négy szakágban.

A fogadalomtételen a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, Kulcsár Krisztiá hangsúlyozta: amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) életre hívta az ifjúsági olimpiát, az a cél vezérelte, hogy egy olyan multisport-esemény jöjjön létre, ahol a résztvevők a versenyek mellett jobban megismerik egymás kultúráját, a különböző országok, nemzetek képviselői közötti barátság pedig elmélyüljön, a fiatalok találkozzanak az olimpiai eszmével.

“Ez a verseny egy emberarcú esemény, amelyről sok olyan sallangot, giccset, luxust leválasztanak, ami az olimpiának része. Biztos vagyok benne, hogy

ez életetek egyik nagy élménye lesz, egy igazi dzsemborira számítsatok”

– mondta a MOB elnöke, aki tisztes helytállást vár a népes magyar delegációtól, amely az egyik legnagyobb a résztvevők között.

Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány szerint nem kel tartani attól, hogy teherként fogják fel a magyar fiatalok a versenyt. „Egy sportoló életébe csupán egyszer fér bele egy ifjúsági olimpia, éppen ezért azt maximálisan élvezniük kell, beszédében kulcsár Krisztián is próbálta levenni a terhet a fiatalok válláról. Mi péntektől Győrben készülünk együtt egy hetet, lemodelleztük a Buenos Aires-i pályát, és felépítettük Győrben, így minden adott ahhoz, hogy tökéletesen felkészüljünk. Jó formában vannak a gyerekek, nagyon lelkesek, ami nem csoda, hiszen ez lesz számukra az év eseménye, sőt, életük eddigi legkomolyabb versenye.”

Október 12-én és 13-án a gyorsasági futamokat rendezik meg, 15-én és 16-án pedig a szlalommal zárul a kajak-kenusok versenye az ifjúsági olimpián.

Köszönöm, Ági néni, hogy érmet nyerhettem!

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hétvégi szakmai konferenciájának gálavacsoráján több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Csathó Józsefné és Rasztotzky János kapta az első Aranylapát-díjat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően rengeteg gyerek tanult meg kajak-kenuzni. A két kiváló szakember szerint az őszinteség, a hitelesség, a felelősségtudat és a sok játék a legfontosabb az utánpótlásnevelésben.

Hír

„Nem a díjért csináljuk, a gyerekkel való foglalkozás komoly önzetlenséget és odaadást igényel. Nem is értem, hogy miért jár nekem azért jutalom, amit szeretek csinálni, és amit szívből csinálok” – értetlenkedett Csathó Józsefné, Ági néni (fenti képen), akivel még a galyatetői átadón beszélgettünk.

„Egyébként én nem is akartam edző lenni. Élversenyzőként azt mondtam magamnak, hogy soha nem leszek edző, de beleragadtam a sportágba, mint légy a mézbe. Az első igazán megható eset az volt, amikor egy 10 éves tanítványom odajött hozzám egy diákolimpia után, és azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy érmet nyerhetett.

Akkor, ott elsírtam magam,

ez volt az a pillanat, amikor megfogott ez a szakma” – mesélte Ági néni.

Rasztotzky János helyett viszont lánya vette át a díjat. „Ott voltam ugyan Galyatetőn, de egy polgármesteri fogadás miatt vissza kellett jönnöm Dunakeszire. Pont az ünnepi vacsorán ültem az asztalnál, amikor a lányom küldte a képet és a hírt. Nagyon meglepődtem, és rendkívül meghatódtam, nem tudtam, hogy díjat fogok kapni, de azonnal koccintottunk is rá egy pezsgővel” – mondta Rasztotzky.

Schmidt Gábor MKKSz-elnök adja át a díjat Rasztotzky János lányának

A Dunakeszin több mint 20 éve dolgozó kiváló szakember fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem egyedül érte el ezt a sikert. „Ugyan az én nevem szerepel a díjon, de feleségemmel, László Gizellával ketten dolgozunk, legalább annyira megérdemli ő is ezt a díjat, mint én. Az egyik első utánpótlásműhely voltunk az országban, nem sokkal Ági néniék után kezdtük el a munkát. Mi csak gyerekekkel foglalkozunk, ugyanis csak az MKKSZ-től és a várostól kapunk támogatást, így felnőtt versenyzőkre nincs sem keretünk, sem pedig erőforrásunk. Egy felnőtt versenyző lefoglal egy teljes edzőt, mi pedig

nem szeretnénk elfordulni, vagy akár egy kis időt is elvenni a gyerekektől.”

Amikor azt kérdeztük a két díjazottól, hogy kikre a legbüszkébbek az eddigi neveltjeikből, egyikük sem nevezett meg senkit.

„Nem mindig a legsikeresebbekre a legbüszkébb az ember – kezdte Ági néni. – Arra is büszke tudok lenni, amikor egy csetlő-botló fióka elkezd kajakozni, és eljut egy szintre. Mindegy, hogy az ifi vb, diákolimpia vagy magyar bajnokság. Az idén például az volt az egyik legnagyobb sikerem, hogy voltak olyan srácaim, akik körbe tudták evezni a Szentendrei szigetet. Sok apró sikerből áll össze ez a szakma, nem lehet egyet kiemelni.”

Csathó Józsefné , Ági néni az Aranylapát-díjjal

„Sok nevet mondhatnék, de nem tudok kiemelni egy vagy két gyereket, az összesre nagyon büszke vagyok – kezdte Rasztotzky János, akinek a kezei alatt többek között Hagymási Réka és Lucz Dóra is megfordult. – Nagyon sok részsikert érünk el, mindenkire más miatt vagyok büszke. Az akarat, a hozzáállás, a győzni akarás, mindenkinél más és más emelhető ki. Van olyan, akinek egy ifi vb-arany a nagy siker, van, akinek egy országos bajnokság bajnoki cím, de van, akinél már az is hatalmas eredmény, ha megnyeri a Dunakanyar-versenyt – ez az egyéni képességektől függ.”

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet megfogni, és a telepen tartani a gyerekeket, Rasztotzky így felelt:

„Játékkal, játékkal és játékkal.

Mi hosszú távon gondolkozunk, nincs nálunk eredménykényszer, de versenycentrikusak vagyunk, nem véletlen, hogy nagyon sok olyan gyerek van a válogatottban, aki Dunakesziről indult. Itt fokozatosan terheljük őket, először lejönnek, és végignézik az edzést, a következő alkalommal már edzenek is, és szépen folyamatosan csepegtetjük beléjük ezt a sportot. A legfontosabb pedig, hogy mindezt játékos módon tegyük!”

Rasztotzky János három tanítványával

Csathó Józsefné szerint a hitelesség, az őszinteség és a felelősségtudat a legfontosabb. „Akkor vagyunk hitelesek a gyerek szemében, ha érzi rajtunk, hogy szeretjük ezt a sportot. Az őszinteség pedig segít abban, hogy megtaláljuk a közös hangot.

A legfontosabb azonban a felelősségtudat kialakítása.

A víz egy veszélyes közeg, és a gyereknek meg kell tanulnia vigyáznia saját magára és a környezetére is. Ami a versenyzést illeti, nem kell feltétlenül mindenkinek jól teljesítenie, nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.”

Ők lesznek a Jövő Reménységei

A Kolonics György Alapítvány kuratóriuma a beérkezett pályázatok megismerése és tanulmányozása után meghozta döntését a 2019-es Jövő Reménységei program nyerteseit illetően.

Hír

A felhívásra idén összesen 27 pályázat érkezett, a döntés során pedig három fő szempontot vett figyelembe a kuratórium: az eredményességet, a tanulmányi eredményeket és a rászorultsági faktort. Miután Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya beszámolt a sportolók idei eredményeiről, a kuratóriumi tagok – figyelembe véve a másik két szempontot – megtették a maguk javaslatait. Íme a nyertesek!

Női kajak:
Kőhalmi Emese, Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület
Máró Anna, Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület

Női kenu:
Csorba Zsófia, Szegedi Vízisport Egyesület
Gönczöl Laura, PACS-PACS SE

Férfi kajak:
Erdélyi Tamás, Győri Vízisport Egyesület
Nagy Raul, Tolnai Kajak-Kenu SE

Férfi kenu:
Besenyei Ádám, Merkapt Mekler ITSE
Csanki Márk, Szegedi Vízisport Egyesület

„Azon túl, hogy a programban lehetőségünk van a fiataloknak tényleges támogatást nyújtani, nagyon örömteli végigolvasni a beérkezett pályamunkákat. Jó látni, hogy

a fiatalok veszik a fáradságot, átgondolják és leírják a gondolataikat saját magukról.

És bár döntést kell hozni, azt többször hangsúlyozták a kurátorok, hogy a pályázók közül mindannyian megérdemelnék a támogatást” – összegezte a döntést Csabai Edvin, az alapítvány elnöke.