Kovács Katalin elmesélte, hogy van egy olyan mecénása, aki egészen 19 éves kora óta segíti, éppen ezért számára fel sem tűnt, hogy a szponzorálás világa mennyit változott az elmúlt 20 évben. “Lassan egy éve befejeztem az élsportolói pályafutásomat, de két támogatóm a mai napig mellettem áll, és segít abban, hogy a civil életben is megtaláljam a helyemet.”
A most 41 éves kajakkirálynő tavaly megpróbált kijutni a riói olimpiára, és nem járt sikerrel, de ezt egyáltalán nem bánja. “Nagyon sokszor gondolok arra, hogy a lehető legjobb időben hagytam abba. Kerek történet a pályafutásom, nincs hiányérzetem, van egy csodaszép kislányom, családom. Amikor a szülés után úgy döntöttem, hogy ott szeretnék lenni Rióban, állandó lelkiismeret-furdalásom volt, mert úgy éreztem, otthon kellene lennem a kislányommal.”
Kovács Katalin úgy érzi, mindent megtett a cél érdekében, de aztán rá kellett jönnie, hogy a szívével már nincsen ott teljesen. “A gyakorlásokon, a konditeremben 100 százalékot igyekeztem nyújtani, de aki a sportága legjobbjaként ki akar jutni az olimpiára, annak két edzés között is csak a célra szabad koncentrálnia. Állandóan a telefonon csüngtem, borzasztó időszak volt az életemben.”
Ezek után megkapta a választ arra, hogy nem lesz ott az olimpián, ám mégsem volt csalódott. “Ha nem csináltam volna végig ezt a két és fél évet, hiányérzetem lett volna. Arra gondoltam volna, hogy miért nem próbáltam meg.”
A 31-szeres világbajnok klasszis egyetértett abban, hogy “celeb” is lehetett volna belőle, de ő nem kért ebből. “Nagyon sok felkérésem van, de vannak olyanok, amelyekre néha nemet kell tudni mondani. Én jó párszor nemet mondtam, több okból is. Egyrészt, a felkészülésemet akadályozta volna, másrészt a pihenőidőmből vett volna el. Amit elvállaltam, azt tiszta szívvel és odaadással csináltam.”
Szivós Márton még fiatal sportoló volt, amikor Honvéd-pólósként a Final Four reklámarca lett. Úgy érzi, előnnyel indult, hiszen az apja és a nagyapja is olimpiai bajnokságot nyert, de ez szerinte biztosan kevés lett volna önmagában, neki is le kellett tennie sok mindent az asztalra.
A 35 éves sportoló szerint a vízilabda egy eléggé zárt világ volt sokáig, de a sikerek hatására ez megváltozott. Ezzel együtt úgy érzi, nem elég egy sportolónak csak sikereket elérnie, két verseny között is fenn kell tartania a szurkolók érdeklődését, hogy tudják az emberek, kicsoda ő, és emlékezzenek rá.
“Ez nagyon fontos, mert az emberek hajlamosak a sikernek nagyon örülni, majd utána egyáltalán nem foglalkozni vele. A nagy világesemények között is vannak rangos versenyek, amelyekre ki lehet csalogatni a szurkolókat, és vannak olyan nézők is, akik nem feltétlenül a sportból ismernek meg téged, hanem egy másik közegből. Ha ott megismernek, és a szimpatikus arcodat mutatod, akkor vonzóvá tudod tenni a sportágat.”
Szivós hozzátette, a vízilabdában nincsenek menedzserek, éppen ezért kell elfogadni olyan meghívásokat is, mint ez a mostani. A Mercedesre célozva viccesen hozzátette, van olyan autómárka, amelynek szívesen lenne az arca (a német cég egyik vezetője is tartott előadást a konferencián). “Ha megjelensz a nyilvánosság előtt, azzal nemcsak magadnak és a sportágadnak teszel jót, de felhívhatod magadra a szponzorok figyelmét is.”
Nagy Bettinának nehezebb dolga van, hiába egyre népszerűbbek az edzőtermi sportok. A fitnesz és a testépítés nem olimpiai sportág, ezért nekünk kicsit nehezebb. Nagyon kevés olyan sportmenedzser van, aki önzetlenül segít a versenyzőknek. Én 16 éves koromban kezdtem el a sportot Buranits Ildikó támogatásával, aki végig segítette a pályafutásomat. Folyamatosan topon kell lenni ebben a sportágban, és évről évre megmutatni, hogy jobbak vagyunk, mint korábban. A sikereimet a szponzoraimnak is köszönhetem, amiért mellettem álltak és állnak.”
Elismerte, ő a vb-címei után nem részesült pénzjutalomban, de nem is ezért csinálja. “Sokkal inkább azért, mert szeretem ezt a sportot. Ahová meghívnak, oda általában elmegyek, mert szeretem hirdetni a sportágamat, élvezettel csinálom ezt.”
Forrás: origo
