Lehengerlő kezdés 1000 méteren

9 arany-, 6 ezüst-, 9 bronzérem! Nagy erősen kezdett a magyar csapat a csehországi Racicében zajló idei Olimpiai Reménységek versenyén. Több számban is két magyar egység állhatott fel a dobogóra az 1000 méteres döntők során.

Hír

A délutáni döntők nyitányaként Kós Benedek Tibor második lett a 2000-es korosztályban K-1 1000 méteren. Redl András Vilmos nyert a 2001-es születésűek versenyében, ahogy a legfiatalabb között, óriási fölénnyel győzött a 15 éves Kiss Ádám is.

A legidősebbek között C-1 1000 méteren Kállai Róbert Gida második, mögötte Zupkó Balázs Péter pedig harmadik lett.

A 2001-es kenusoknál Hodován Dávid lett harmadik. A legidősebb lányoknál Kőhalmi Emese Boglárka győzött K-1 1000 méteren, Posta Réka pedig harmadik helyezést ért el. A 2001-es korosztályban Csikós Zsóka és Fekete Dorina végzett az első és a második helyen, a 2002-ben születetteknél pedig Rugási Csilla lett harmadik.

A női kenuban is parádésan kezdtünk, Nagy Bianka nyert a 2000-es korosztályban, az egy évvel fiatalabbak között pedig szegedi csapattársa, Molnár Csenge lett a legjobb.

Férfi kajak párosban a két 16 éves tehetség, Erdélyi Tamás és Balogh Gergely harmadik lett. C-2 1000 méteren kenu párosban a legidősebbek között is kiválóan szerepeltek a magyarok, Kocsis Ádám nyert Zombori Dominikkal, a harmadik helyen pedig Zupkó Balázs és Mitró Márton duója futott be. Ebben a számban kiválóan szerepeltek a fiatalabbak is, a 15 éveseknél második lett a Paragi, Szabó egység, harmadik pedig az Odnoga, Besenyei duó.

Női kajakban K-2 1000 méteren Bakó Olga győzött Tófalvi Viktória párjaként, ebben a számban, szintén a legidősebbek között, Biben Karina Klaudia és Tóth Dominika lett harmadik.

A fiatalabb lányoknál a Potoniec Zsófia, Angyal Villő páros győzött, női kenu párosban a legidősebbek között a Szamosi, Molnár egység ezüstérmet lett, a 2002-ben született női kenupárosok versenyében pedig az Opavszky Réka, Gönczöl Laura egység második, Horányi Dóra és Folberth Nóra pedig harmadik helyezést ért el.

„A felnőtt szakágnál megfogalmaztuk, hogy mennyire fontos a négy lábon állás, az utánpótlás szintjén ez már meg is valósult, mindenhol ott vagyunk a világ élmezőnyében. Különösen értékes, hogy egyéniben szerepel nagyon jól a csapat és nemcsak a szezon során sikert sikerre halmozókra, például Nagy Biankára, Molnár Csengére, vagy Kállai Róbert Gidára gondolok, hanem mellettük új nevek, új arcok is feltűntek a dobogón egyesben és párosban is. Szintén nagyon bíztató, hogy a férfi kenu szakágban jön fel egy új generáció, látszik, hogy a világbajnok Szőke, Slihoczki páros mögött is ott lohol már Zombori Dominik és Kocsis Ádám, de kiválóan szerepelt ugyanebben a számban, C-2 1000 méteren Zupkó Balázs és Mitró Márton is. A 9 arany-, 6 ezüst és 9 bronzéremmel természetesen magasan vezetjük az éremtáblázatot az első versenynap végén” – mondta Schmidt Gábor elnök, aki a helyszínen Hüttner Csaba felnőtt szövetségi kapitánnyal együtt tekinti meg a hétvégi utánpótlás versenyt.

Akit dinamitnak hívnak

A Magyar Kajak-kenu Szövetség pénteken választotta meg a sportág idei legjobbjait. Az utánpótláskorú lányok között a kajakos Gazsó Alida Dórkára és a kenus Nagy Biankára esett a választás, a fiúk közül kajakban Varga Ádám, kenuban pedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős lett a legjobb. A KSI SE 17 éves kajakosát, Gazsó Alida Dórát kérdeztük az idei eredményeiről, erősségeiről és terveiről a díjátadót követően.

Hír

A kajak-kenusoknak most már biztosan lezárult az évad, az Egerben megtartott közgyűlést és szakmai konferenciát követő gálaesten ugyanis kihirdették az esztendő legjobb versenyzőit. A sokéves hagyományokhoz híven nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótláskorúak közül is kiválasztották azt a négy sportolót, akik a szakemberek döntése szerint teljesítményükkel kiemelkedtek társaik közül. A lányok közül Gazsó Alida Dóra lett a legjobb kajakos, Nagy Bianka pedig a legjobb kenus. A fiúk között kajakban Varga Ádám lett a kiválasztott, kenuban pedig páros, mégpedig a Slihoczki Ádám, Szőke Attila kettős nyerte el az év legjobbjának járó címet.

A 17 éves Gazsó Alida Dóra az idén elsőéves ifjúsági korú versenyzőként lett ötszáz méteren egyesben világbajnok. De már 15 évesen ORV-t nyert, s tavaly serdülőként zsebelt be két vb-aranyat az ifjúságiak között. Edzőjét, Gintl Andreát nem lepte meg tanítványa eredménye.

− Bár Dorka még fiatal, benne volt a levegőben, hogy akár meg is nyerheti a világbajnokságot. Nagy pofont kapott az Eb-n, de talpra állt, és bebizonyította, mire képes, amiért büszke vagyok rá. De ő ilyen, ha valamiben hisz, akkor azt végig is viszi bármi áron. Kicsit ugyan még kell nógatni, szüksége van az edzői támogatásra, de amint összeállnak a dolgok a fejében, akkor nagyon jó teljesítményre képes. Tavaly sokat dolgoztunk a csípő- és lábmunkáján, ami a későbbiekben sokat segíthet még neki – jellemezte versenyzőjét a KSI SE edzője, Gintl Andrea.

A díjátadót követően Gazsó Alida Dórának tettük fel a kérdést, számított-e arra, hogy az idén ő lesz az év legjobb fiatal kajakosa?

− Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen a többiek sem voltak nálam gyengébbek. Nagyon jólesett és nagyon örülök neki. De szerintem a lányok mind megérdemelték volna, nem csak én.

− Nem jöttek kicsit korán a sikerek?

− Az igaz, hogy nagyon nagy nyomás van rajtam, de tudomásul veszem, ezzel együtt kell versenyeznem. Érdekes, de nekem pont ez ad erőt a folytatáshoz. Az is motivál, hogy jönnek mögöttünk a picurkák, és ugyanúgy nyomják, mint mi. Én pedig meg akarom tartani a helyemet, amiért tudom, hogy keményen kell edzenem.

− Tökéletes versenyzéssel, nagy fölénnyel nyerted meg a világbajnoki címet. Pedig a főpróbán, az Európa-bajnokságon még a dobogó közelébe sem kerültél.

− Nagy csalódás volt a hetedik helyem, még akkor is, ha nem a kontinensviadal volt a főversenyünk. Valójában az én hibám volt, nem voltam ott fejben. Akkor fájt, de most már örülök neki. A legjobbkor jött az a pofon. Tanultam a hibámból, és még egy lapáttal rátettem az edzéseken, és fejben is sokat gyúrtam a világbajnokságra. Edzőmmel, Gintl Andreával gyakoroltuk a hasonló helyzeteket. Hátrányból indultam az edzéseken, és meg kellett tanulnom beérni a többieket. A világbajnokságon már minden ment magától.

− Mit gondolsz, mi az erősséged?

− Nagyon jó a fizikumom és az izomzatom, amitől elég robbanékony vagyok. Az egyik edzőm Dinamitnak hív. Fejben is ott tudok lenni, ha kell, ami szintén nagyon fontos. Az idén három másodpercet tudtam ötszázon javítani annak köszönhetően, hogy megtanultam csípőből és lábból is kajakozni. Nem volt könnyű, Andrea vagy százszor rám szólt edzésenként, míg a végére ösztönös lett. Nagy munka volt. Most alapozzuk igazából a szép technikát, azt hiszem, van még mit csiszolni rajta.

− Rövid- vagy hosszú távra tervezel, amikor az eredményeidre gondolsz?

− Csak a jövő évi ifjúsági világbajnokság lebeg a szemem előtt. Nagyon szeretnék ötszázon egyest menni, és csapathajóba is, talán a négyesbe beülni.

− Nagyon szép neved van. Kitől kaptad?

− A dédnagymamám választotta az Alidát, amely a német Adelheidből származik. Az iskolában mindenki így szólít, a kajakosok között azonban csak Dorka vagyok. Ha felnőttkoromban valakit nem ismerek meg, a megszólításból tudni fogom, hogy sport- vagy iskolatársam volt-e az illető.

forrás: utanpotlassport.hu/Gy. Szabó Csilla

Pulai Imre: „Olyan nincs, hogy nincs kenu”

Ötven esztendős lett olimpiai bajnok kenusunk, Pulai Imre. Sportágunk "Sumákjának" az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvbe készült beszélgetéssel kívánunk boldog születésnapot. Azóta párja, Novák Ferenc hazatért már külföldi "kiküldetéséből", míg Sumák az észt csapat felkészülését irányítja.

Születésnap
Hír

Mi van, Sumák, csak nem megnőttél? – szólt a „frocli” a jó két méter magas óriásnak, olimpiai bajnok kenusunknak, Pulai Imrének egy nyár esti, üde honvédos összejövetelen. Egy estén, amikor tért nyernek az emlékek, amikor egy habos sör felett jó elmerengeni a múlton, és úgy igazán jó érzés örülni az összetartozásnak. Még akkor is, ha az ember párja, az érme „másik oldala”, Novák Ferenc több ezer kilométerre van tőle.

Megtalálta az igazit?

Ó hogyne! – nevet Pulai Imre. – Egyértelműen Feri volt az. Még úgy is, hogy elsőre nem állt össze a mozgásunk. Ettől függetlenül az első közös edzésünkön jó időt mentünk, és tudtam, hogy ha sikerül megtalálnunk a ritmust, ebből valami nagyon jó is kisülhet.

Kisült, hiszen Sydneyben lett egy olimpiai bajnok párosunk, és ha úgy vesszük: összeállt, az egyik legmókásabb formáció, amelyet a magyar kajak-kenu sport magáénak tudhat.

Az kétségtelen, hogy jól elszórakoztattuk egymást Ferivel. Poénokért sosem kellett a szomszédba mennünk. Legalábbis nekem nem, mert Feri – remélem, olvassa ezt a könyvet – folyton csak másolt engem. Mindig mondtam neki, hogy ne legyen már annyira esetlen, találjon ki valami újat, valami egyedit.

Mondana néhány példát, hogy a kevésbé unalmas perceiket mivel ütötték el?

Van egy-két jó történetünk. Például Feri futócipőit télen rendszeresen feltöltöttem vízzel, ami természetesen jégtömbként fagyott bele. Aztán megesett, hogy a tavaszi, nyári edzéseken a vízre szállást követően Feri cipőit gyorsan leszögeztem a stégre, Dunavarsányban pedig rendszeresen leragasztottam az ágya elé a papucsát. Remek pillanatokat szereztem ezzel magamnak. És remélem, neki is, így lesz mit mesélnie az unokáinak. Amúgy a viccet félre téve: tényleg jó kettős volt a miénk. Ha megnézi a magyar sportot vagy szűkebben a kajak-kenut: hány olyan páros van, amelynek tagjai vérig tudják sérteni egymást, nagy összeveszéseket élnek meg. Mi találtunk egy sajátos kommunikációt, poénokkal közvetítettük egymásnak az érzéseinket, az örömünket vagy éppen a kritikáinkat a másikkal kapcsolatban. Szerintem így jobban be is tudja fogadni, jobban meg is tudja élni az ember.

Ha a vízparti pletykáknak hinni lehet, gyerekként sem tartozott a mimózák közé.

Hát nem. Már az első versenyemet meg akartam óvni. Úgy tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk, kétezer méteren indultunk, ráadásul úgy, hogy a hét elején mentünk le először a vízitelepre, akkor kezdtünk el ismerkedni a sportággal. Annyira újoncok voltunk a srácokkal, hogy még fordulni sem tudtunk. Természetesen tök utolsók lettünk a versenyben, sőt, mire célba értünk, a versenybíróság már össze is pakolt és hazament. Na, ezen én vérig sértődtem, mondtam is a többieknek, hogy óvjuk meg a futamot. Így kezdődött minden, a BSE-ben. Emlékszik még arra a vízitelepre?  Arra a nagy sóderdombra? Nem? Pedig arra vittük fel a négyest, és a tetejéről úgy csúsztunk le a vízbe, mintha szánkóztunk volna. Volt nagy öröm, amikor az edzőink meglátták, hogy tönkrevágtuk a hajó alját. Igen, valóban elég nehezen kezelhető kölyök voltam, de éppen ezért nekem találták ki ezt a sportágat. Imádtam a vízitelepet, a jó kis társaságot, és a srácokkal alig vártuk a pénteki edzések végét, hogy másnap indulhassunk Szentendrére sátrazni. Nagyon szép időszaka volt az életemnek. De valójában minden korszaknak megvolt a maga szépsége és a maga nehézsége is.

Melyik volt a legjobb?

Ha a kenuzás élményét és az eredményességet nézem, az atlantai olimpia előtti két évem. Hihetetlen volt megélni, hogy akármennyit edzhettem, egyszerűen képtelen voltam elfáradni. Ha tíz résztávunk volt, akkor is úgy éreztem, hogy még képes lennék kettőre-háromra. Nagyon jó érzés ennyire tudatában lenni annak, hogy kirobbansz az erőtől és bármit véghez tudsz vinni.

Például egyéni aranyat tud nyerni C–1 1000 méteren?

Na, az a duisburgi világbajnokság volt életem egyik csúcspontja. Az a győzelem ugyanannyit adott érzésekben, mint a sydneyi olimpia aranya. Ráadásul annak idején jóval erősebb és nagyobb volt a hazai mezőny, sokkal nehezebb volt egy-egy világversenyre kikerülni, mint mondjuk most, amikor szinte már csak egy döntőnyi versenyzőt lehet összekaparni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy időben versenyezhettem Kolonics Gyuriékkal, sőt korábban Vaskuti és Sarusi Kis ellen is. És hálás vagyok azért is, hogy ilyen sokáig a pályán tudtam maradni.

Az újabb sportága, a szánkózás vagy most éppen a bob afféle pótlék? Egy versenyző mindig versenyző marad, és egész életen át nem tud kibújni a bőréből?

Nem, ez egyáltalán nem pótlék. Már korábban is sokat néztem ezeket a sportágakat a televízióban, és mindig bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. A száguldás élménye és az, hogy minden évben előrébb lépjek, igazi kihívást jelent. Itt is meg tudom élni a magam sikereit. Például amikor egy edzésen meg tudtam verni a németek legjobbját, Felix Lochot, az fantasztikus érzéseket adott.

Össze lehet hasonlítani a téli sportokban és a kenuzásban szerzett élményeket?

Felesleges mérlegre tenni őket, mert mást és mást jelentenek az életemben. Harmincöt évig kenuztam, az egyes olimpiai győzelem kivételével mindent megkaptam ettől a sportágtól, amelyben a mai napig úgy mozgok, mint a saját otthonomban. Még most, jóval negyvenen túl is lemegyek edzeni a hajómmal, és rendszeresen indulok a mastersbajnokságokon, mert kitörölhetetlen ez az egész életemből. Olyan nincs, hogy nincs kenu. A szánkó és a bob más világ, profibb közeg, profi versenyrendszerrel, amelyhez jó tartozni, aminek szintén jó részesévé válni.