Mégse

Kozák visszatért, és óriási fölénnyel nyert

Az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta szülésből visszatérve egészen elképesztő magabiztossággal győzte le a világbajnokok sorát felvonultató mezőnyt 500 egyesben Szegeden az Európa-bajnoki válogatón.

Hír

A női kajakosok 500 méteres versenyében rendkívül rangos volt a mezőny, olimpiai- világ és Európa-bajnokok sora indult, elég csak a visszatérőket: Kozák Danutát, Csipes Tamarát, Kárász Annát és Szabó Gabriellát említeni, utóbbi olimpiai bajnok nem is tudta magát kvalifikálni az A döntőbe.

Összesen nyolc világbajnok nevét láthattuk a nevezők között, a döntőben pedig így állt fel a mezőny: Hagymási Réka, Vad Ninetta, Kárász Anna, Kozák Danuta, Bodonyi Dóra, Csipes Tamara, Medveczky Erika, Lucz Dóra, Takács Tamara. Ehhez képest a szülésből visszatért Kozák, aki nemrég még azt nyilatkozta, hogy nem érzi magát top formában, és vissza kell vennie a maximalizmusából, az elejétől fogva fantasztikusan ment, és olyan hatalmas előnnyel nyerte meg a döntőt, hogy a többieknek esélyük sem volt. Mintegy másfél hajó hátránnyal jött be másodikként Medveczky Erika, míg a harmadik Kárász Anna lett. A további sorrend: 4. Bodonyi Dóra, 5. Csipes Tamara, 6. Lucz Dóra, 7. Takács Tamara, 8. Vad Ninetta, 9. Hagymási Réka.

„Az jutott eszembe, hogy Rióban voltam utoljára rajtgépben, ezért megremegtek kicsit a térdeim – kezdte a két év után visszatért Kozák. – Ugyanakkor egy nagy nyugalom is volt rajtam. Jó rajtot vettem, és utána nem figyeltem senkire, csak próbáltam növelni az előnyömet. A felkészülésem megakadt többször is a sérülések miatt, de a válogatóra összeállt minden. Az egyes a cél az idén, 200-on és 500-on is.”

Férfi kajak egyes 200 méteren az 500 négyesben induló, így a sprintszámot kihagyó versenyzők távollétében Birkás Balázs volt a legnagyobb esélyes, és bár a fiatal Csizmadia Kolos nagyon megszorongatta őt, de a szegediek kajakosa így is megnyerte a számot.

„Szerencsére az évek alatt gyűjtöttem annyi rutint, hogy sikerüljön átállnom. Azért a két felkészülés nem áll annyira távol egymástól” – utalt Birkás arra, hogy az 500 négyesre készült eddig, de abba a hajóba végül nem került be, így ismét az egyes felé vette az irányt. Kiemelte, hogy társával, Balaska Márkkal 200-on is elindul a válogatón (ebben a számban ők a világbajnoki címvédők).

A férfi kajak párosok 1000 méteres versenyében Ilyés Róbert és Hufnágel Tibor győzött, megelőzve Kammerer Zoltánt és Erdőssy Csabát és az 500-on világbajnok Tóth Dávid, Kulifai Tamás kettőst. Ilyésék a szegedi világkupán csak a B döntőbe jutottak be, így ez egy hatalmas előrelépés tőlük.

„Az elmúlt két hétben belső csatározásaim voltak a rosszul sikerült világkupa után, most bizonyítottuk, hogy tudunk még nagyot küzdeni” – mondta Hufnágel. Egyetértett vele párja, Ilyés Róbert, aki szerint bizonyítani szerettek volna, hogy igenis meg tudják csinálni ezt a távot, és ez sikerült is nekik. Az Eb-n a dobogó a céljuk.

A férfi kenusok ugyanezen távján Mike Róbert és Korisánszky Dávid nagyon magabiztosan győzött, így a tavalyi vb-induló utazhat az Eb-re is.

„Most nagyon könnyedén nyertünk, ezt a jó utazónknak köszönhetjük, amit az utóbbi időben hiányoltam, de most sikerült végig egy jó tempót mennünk” – mondta Mike Róbert, aki az Eb-n a dobogóra szeretne állni.

„Nagyon kemény alapozáson vagyunk túl és most egy újfajta edzésmódszert is kipróbáltunk, amely

egy olyan edzés, hogy belerokkansz, annyira fáj.

Nekem nagyon bejött, és láthatóan jól tudtunk menni tőle” – vélekedett Korisánszky Dávid.

A női kenusok 500 méteres mezőnye az olimpiai programba felkerült szakág miatt egyre erősödik, ennek ellenére nem született meglepetés, és Balla Virág nyerte a válogatót.

Szombaton a következő számokban avatnak győztest: K-1 1000, C-1 1000, NK-2 500, K-2 500, C-2 200 és NC-1 200 méter.

Az Európa-bajnoki indulók névsoráról hétfő délután dönt Hüttner Csaba szövetségi kapitány.

Eb-döntőben Nagy Bianka, célfotó döntött négyesben

Folytatódott a kiváló magyar szereplés pénteken is a Racicében zajló ifjúsági és U23-as Európa-bajnokságon.

Hír

A korosztályos kontinenstorna második napján sem rendezték meg döntőket, de izgalmakban így sem volt hiány.

A C1 200-as olimpiai számban a szegedi felnőtt világbajnokságra készülő Nagy Bianka a sprinttáv délutáni előfutamából egyből a döntőbe jutott az U23-asoknál, akárcsak az ifiknél a Horányi Dóra, Mile Sára kenu páros. Ugyanezen a távon a középdöntőben folytatja az ifjúságiaktól Máró Anna (K1), Molnár Csenge (C1), Vigassy Barnabás (K1) és Kőszegi Milán (C1), az U23-asoknál pedig Nikodém Patrik (K1), Orosz Adrienn (K1) és Némedi Konrád (C1).

Az 500 méteres középdöntőkből a fináléba került Molnár Csenge (ifi C1) és a Kőszegi, Nagy, Békési, Palla (ifi C4) négyes, valamint az U23-as korosztályban Katrinecz Rita (K1), Molnár Rebeka (C1) és a Slihoczki Ádám, Kocsis Ádám (C2) egység.

Rendeztek még 1000 méteren is középdöntőket pénteken, az ifiknél Szegvári Benedek (K1), U23-ban pedig Posta Réka (K1) és Fejes Dániel (C1) is bizonyíthat a döntőben.

Csupán három magyar hajó volt, amely nem jutott az A döntőbe, az egyik Békési Boldizsár (ifi C1 1000 méter), a másik a Szendy, Radics, Erős, Törköly (U23 K4 500) kvartett volt, a harmadik pedig a Kiss, Balogh, Takács Nyerges férfi kajak négyes, amely 500 méteren az ifik között csupán 0,01 másodperccel maradt le a döntőről.

„Megnéztük a célfotót, de sajnos egyértelmű volt, hogy az orosz egység előttünk végzett. Ezt leszámítva ismét remekül versenyeztek a magyarok. Holnap már az érmekért harcolunk” – adott rövid helyzetjelentést Boros Gergely, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai igazgatója.

Az U23-as kenus lányoknál 500 párosban, az olimpiai számban nem volt elég induló, így ott egyből a döntőben bizonyíthat a Bónyai Regina, Kulcsár Dorina egység.

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter