Mégse

Kozák duplázott, öt aranynál járunk a vb-n

A már meglévő kettő mellé újabb három aranyérmet nyert a magyar kajak-kenu válogatott szombaton a portugáliai világbajnokságon. Kozák Danuta egyesben és Kárász Annával párosban is győzni tudott, míg a Balaska Márk, Birkás Balázs kettős megvédte címét. Kopasz Bálint egy félelmetesen erős mezőnyben nem sokkal maradt le a dobogóról.

Hír

A nap első döntőjében mindjárt aranyeséllyel álltunk rajthoz, hiszen a szülés után visszatért Kozák Danuta kezdte a finálék sorát 500 egyesben, azaz egy olimpiai számban. Már 200 méter után nyilvánvalóvá vált, hogy közte és Lisa Carrington között dől el a világbajnoki cím sorsa. Szinte végig fej-fej mellett haladt az ötszörös olimpiai bajnok magyar klasszis és az új-zélandi versenyző, de az utolsó 100 méteren Dana indított, és állva hagyta legnagyobb riválisát, magabiztosan nyerve ezzel a magyar csapat harmadik világbajnoki aranyérmét.

Carrington visszavághatott volna 59 perccel később Danutának, hiszen 500 párosban is egymásnak feszültek, a magyar hajóban Kárász Anna, az új-zélandiban pedig Caitlin Ryan ült még. A nagy rivális jobban eljött a rajtnál, féltávnál vezetett is, ám a mieink fokozatosan dolgozták le a hátrányt, a végén pedig egy egészen kivételes versenyben, 0,023 másodperces előnnyel megnyerték a futamot.

„Mindkettő nehéz volt, az egyes azért, mert egyedül versenyeztem, és nem volt kivel megosztani a terhet, a páros pedig azért, mert éreztem, hogy nem vagyok pihent, annak ellenére sem, hogy próbáltuk modellezni korábban ezt az időrendet. Az utolsó ötvenen hiányzott az az extra a részemről, amit az egyes kivett belőlem,

de a két aranyat nem kell magyarázni.

Van ennek a párosnak jövője” – mondta Kozák Danuta.

„Nem tartottam attól, hogy Dana fáradt lesz, tudtam, hogy ki fogja bírni. Nagyon szoros volt, nagy kő esett le a szívemről, amikor kijött a hivatalos eredmény. Nagy lendületet adhat ez a négyesre” – nyilatkozata Kárász Anna, aki az 500 négyesben Kozák Danutával és a Portugáliában már szintén világbajnoki címet nyert Medveczky Erikával és Bodonyi Dórával ül majd a hajóban. Várhatóan ott is a Lisa Carrington vezette új-zélandi egység lesz a legnagyobb ellenfél. Dana eddig 2-0-ra vezet Carrington ellen.

Címvédőként állt rajthoz 200 méteren a Balaska Márk, Birkás Balázs kettős, és valami elképesztő módon lőtt ki a rajtgépből, szinte azonnal egy fél hajó előnyt szerezve, amely a sprinttávon nagyon sokat számít. Az ellenfelek próbáltak zárkózni, de a kirobbanó formában lévő magyar kettős verhetetlen volt ma.

„A sebességünkben még maradt egy kicsi ebben a szembeszélben. Valamiben különlegesek vagyunk, mert évről évre hozzuk a jó eredményt” – mondta boldogan Birkás Balázs.

„Ez az érzés felfoghatatlan. Azért nyertünk, mert a többiek sokkot kaptak, azt hitték, hogy visszahívják a rajtot” – utalt viccesen Balaska a kiváló rajtjukra.

A nők ugyanezen számában is világbajnoki címvédőként állt rajthoz Hagymási Réka és Szabó Ágnes, de nekik nem sikerült olyan jól a rajt, mint Balaskáéknak, és negyedikként értek célba.

A király számban, a férfiak 1000 méteres kajak egyes versenyében dobogóreményekkel vágott neki Kopasz Bálint a döntőnek, ám a még mindig csak 21 éves magyar versenyzőnek túl erős volt a mezőny. Nem csoda, hiszen világklasszisok sora jutott be a fináléba, a hazaiak sztárja, Pimenta mellett a német Rendschmidt, a cseh Dostál, a spanyol Rodriguez és a dán Poulsen is ott volt a rajtnál – olimpiai és világbajnokok sora. Kopasz végül szép hajrával a negyedik helyre hozta be hajóját.

„Nagyon jól fel voltam készítve erre a versenyre, de a többiek is. A dobogóra szerettem volna felállni, de nem sikerült, nagyon kemény volt ez a meccs, az eddigi egyik legnehezebb versenyem volt. Pedig egy jól felépített pályát mentem, de a többiek most erősebbek voltak” – mondta Kopasz Bálint.

Hasonló helyzetben volt Bodonyi András is C1 1000 méteren, a német Brendel, a cseh Fuksa és a brazil Dos Santos nevével fémjelzett mezőnyben csoda lett volna, ha érmet tud nyerni, végül hetedikként zárt. Szintén egy olimpiai számban, női kenu egyes 200 méteren Balla Virág az ötödik lett, a négyesek 1000 méteres versenyében a kajakosoknál a Tóth Dávid, Bogár Gábor, Ilyés Róbert, Ceiner Benjámin egység hatodikként, a Sarudi Pál, Kiss Balázs, Kiss Tamás, Takács Mihály alkotta hajó pedig hetedikként ért célba.

Egy paradöntőben is érdekeltek voltunk szombaton, VL2-ben Juhász Tamás a negyedik, Suba Róbert pedig a hatodik lett.

A magyar válogatott öt arany-, és egy bronzéremmel áll, a parasportolók között pedig Suba Róbert is nyert egy ezüstérmet.

Délután előfutamokat és középdöntőket rendeznek Portugáliában.

Helyszíni interjúnk Schmidt Gáborral, az MKKSZ elnökével:

Minden éremből jutott a magyaroknak

Három érmet nyertek a magyar kajak-kenusok a racicei korosztályos Európa-bajnokság szombat délelőtti 1000 méteres versenyein.

Hír

Csikós Zsóka kezdte az éremszerzést, az ifjúsági lányok kajak egyesének A döntőjében nagyon szép versenyzéssel, magabiztosan győzött, megszerezve ezzel a magyar válogatott első érmét.

A férfiak ugyanezen számában az U23-as korosztályban Béke Kornél is kiválóan kajakozott, ez pedig a harmadik helyre volt elég.

A szombati nap harmadik magyar érmét a Majoros Mátyás, Nyerges Áron ifjúsági duó szerezte, amely K2-ben ezüstérmes lett.

A Koleszár Mátyás, Németh Viktor (K2 U23) páros a negyedik, Posta Réka (K1 U23) az ötödik, Fejes Dániel (C1 U23) és a Lelovics Dávid, Bakó Tamás (C2 U23) kettős egyaránt a hatodik, a Kollár Kristóf, Hodován Dávid (C2 ifi) egység pedig a nyolcadik helyen zárt.

„Összességében teljesen elégedett vagyok, eddig sokkal jobb eredmények születtek, mint tavaly. Nagyon örülünk annak, hogy a közvetlen második vonalunk meg tudta méretni magát a nemzetközi porondon, és helyt is álltak eddig – kezdte az értékelést Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány, utalva arra, hogy több számban nem a válogatók győztesei indultak az Eb-n. – Csikós Zsóka fantasztikus győzelme mellett Béke Kornél harmadik helye nálam igazi szenzációnak számít, de nagyon nagy dolog a Majoros, Nyerges páros ezüstérme is. Eddig úgy tűnik, hogy

nagyon jó döntés volt ezeket a gyerekeket hozni az Eb-re,

az ő szereplésükkel fel tudjuk mérni a nemzetközi mezőnyt, és tudunk kalkulálni, hogy az első vonalba tartozó versenyzőink mire számíthatnak majd a világbajnokságon. Remélem, hogy a 200 és az 500 méteres távokon is hasonló eredményeket fogunk hozni.”

A délutáni 200-as középdöntőből az ifista Máró Anna futamgyőztesként jutott a fináléba K1-ben. Szintén A döntős Orosz Adrienn (U23 K1) és a Horányi Dóra, Mile Sára (ifi C2) páros. B döntős Vigassy Barnabás (ifi K1) és Kőszegi Milán (ifi C1). Nem jutott viszont tovább a sprinttávon Molnár Csenge (ifi C1), Nikodém Patrik (U23 K1) és Némedi Konrád (U23 C1).

Vasárnap a két rövidebb táv döntőivel zárul az Eb.

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter