Kozák Danuta elárulta sikerei titkát

Továbbra sem állt le az edzésekkel a várandós Kozák Danuta. Az ötszörös olimpiai bajnok kajakozónak nagyon hiányzik a kajakozás, de már nem mer hajóba ülni. Az InfoRádió Víztükör című magazinműsornak adott interjúban beszélt arról is, hogy örökre emlékezetes marad számára az előző versenyszezon több állomása is.

Interjú
Hír

Korábban hangsúlyozta, hogy edz, amíg csak lehet. Még tartja ezt?

Igen, még most is edzem, nem álltam le, hiszen fontos, hogy a szülés után a regenerálódást meggyorsítva, zökkenőmentesen tudjak visszaállni az igazi kemény munkába. Nem szabad teljesen leállni, hiszen nekem a sport a mindennapjaim alapját jelenti.

Hányadik hetében jár a terhességnek?

A huszonhatodikban.

Akkor következik az utolsó három hónap…

Igen, lassan belépek az utolsó trimeszterbe, már izgulok is a szülés miatt. Még az összes babaholmit össze kell szednünk, a szobát meg kell csinálnunk, szóval rengeteg feladat van, de nagyon várom.

Sokat olvasgat ebben a témában?

Nem mondom, hogy állandóan ezeket a könyveket vagy cikkeket bújom, de igen, sokat olvasgatok.

Legutóbb elmondta, hogy kikérte az olimpiai bajnok társak, Kovács Katalin, Douchev-Janics Natasa és Fazekas-Zur Krisztina tanácsait is. Tartja velük a kapcsolatot, hogy esetleg egy-egy változást jobban tudjon értelmezni?

Natasával és Katival az első trimeszterben beszélgettem. A múlt héten Krisztára újra ráírtam, hogy ő hogyan csinálta, és hamarosan újra rákérdezek Natasáéknál is, hogy ebben az állapotban ők mit edzhettek. Természetesen minden terhesség más, nem biztos, hogy az válik be, mint nekik. Nekem magamra kell figyelnem, és hogy mit szeretnék utána elérni, ez alapján rakjuk össze az edzésprogramot.

Hogyan tapasztalta, mennyire nőtt meg az érdeklődés a baba miatt?

Sokan keresnek, de nem hazudtolom meg önmagam, most is inkább a háttérbe húzódom. Több műsorba el tudnék menni, de nekem nagyon fontos a nyugodt háttér, a nyugodt légkör, így jobban érzem magam.

Ha visszagondolunk az előző időszakra – akár a tavalyi sikerekre – mennyire hiányzik a kajakozás, a vízi munka?

Nagyon hiányzik, főleg amikor látom a többiek Facebook-posztjait, hogy ők már elmentek külföldre edzőtáborozni. Ilyenkor nagyon viszket a tenyerem, hogy lapátot ragadjak és hajóba üljek. Tudom, hogy ennek most nincs itt az ideje, de jó nézni, hogy nekik már egyre jobban kedvez az időjárás a kajakozáshoz. Ahogy lehet, én is lelátogatok a vízpartra.

Egy-egy könnyebb vízi edzés még belefér?

A harmadik trimeszterben ezt már nem kockáztatnám meg, úgyhogy valószínűleg nem ülök be a hajóba, de

a vízpart mellett töltött idő nekem így is felüdülést jelent.

Ez egy különleges érzés, különleges állapot? Vagy arra a sok élményre, sikerre emlékezteti, amelyet a vízen elért?

A kettő együtt. Nekem a vízpart mindig is az egyik kedvenc helyszínem, kivéve ha tele van szúnyoggal. Persze arra is emlékeztet, hogy mennyi edzést végeztem. Jó ezekre visszagondolni.

A 2016-os eredménysora tökéletesre sikerült. Ha a tavaly történtekre visszagondolunk, a hat legfontosabb döntő közül kettőben nem voltak ideálisak a feltételek, egyszer amikor a moszkvai Európa-bajnokságon a rajtnál a szervezők nagyot hibáztak, többekhez hasonlóan leállt, de aztán szenzációs teljesítménnyel mégis tudott nyerni, míg az első riói döntőjében nem lehetett friss a két nappal korábbi gyomorrontás után…

Valóban voltak versenyek, amikor nem voltak ideális körülmények, szerencsére az egész felkészülésben figyeltünk arra, hogy bármi történik a versenyen, akkor is ész nélkül tovább és tovább kell menni a célig. Ezt sikerült a tavalyi évben minden versenyemen megvalósítani. Mind a két említett versenyélmény nosztalgikus pont lesz az életemben, mert jó arra visszagondolni, hogy nehezített körülmények között is diadalt tudtam aratni. Az ember elmosolyodik, amikor arra gondol vissza, hogy Moszkvában a rajtgép egyszerűen csak lement, a mezőny egyik fele értetlenül állt, a másik fele pedig – mint a meszes – elindult előre. Ebből a vert helyzetből mégis nyertem. Mosolyt csal az arcomra a mai napig, hogy ez hogyan történhetett meg.

Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 400-450 méteren keresztül a megszokottnál is nagyobb tempót kellett diktálni a győzelemért. Mennyire volt ez különleges helyzet?

Edzésnek teljesen jó volt, hiszen sokkal nagyobb iramot kellett diktálnom, hogy egyáltalán beérjem a többieket, sőt, még az élre is állhassak. Volt ebben még egy különlegesség, mert rá 50 percre volt egy másik rajtom, Szabó Gabival mentünk párosban, és persze ott is csúcsformában kellett lennem. A történtek után a moszkvai Eb-ről úgy jöttem haza, hogy két erős pályát tudtam menni egy napon. Ezzel magamnak is bizonyítottam, hogy igenis elbírom a három számot Rióban.

Szándékos volt, hogy egész évben különleges magabiztosságot sugárzott? A szezon elején, Duisburgban legyőzte az új-zélandi vb-címvédő Lisa Carringtont, míg az első hazai válogatón második helyezett Csipes Tamara visszalépett, mert nem is bízott abban, hogy vissza tudna vágni önnek…

Tény, hogy nem szerettem volna, ha kétségek merülnek fel. Minden egyes versenyhez határozottan kellett odaállnom. Persze egy-egy verseny előtt nem lehet tudni, ki milyen eredményt ér el, de nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy leteszem a lapátot vagy hagyom az ellenfeleket közelebb férkőzni.

A riói olimpia élményeiről sokat beszélgettünk. Fél év távlatából nézve az egyes és a négyes viszonylag könnyű volt vagy csak sima?

Az egyes nagyon érdekes verseny volt, mert előtte nagyon nyugodt voltam, szinte hihetetlen, hogy csak egy játéknak fogtam fel az egészet. Úgy vágtam neki életem egyik legfontosabb versenyének, mintha csak edzés lenne. Nem érdekelt, hogy ki néz, ki hall, ki lát, csak magammal törődtem, így ez igazi örömkajakozás volt egy amúgy nagyon kemény pályán. A négyes szintén egy nagyon jó hangulatú verseny volt. Kellett a sikerhez, hogy keményen koncentráltunk, és soha nem dolgoztunk egymás ellen. Könnyűnek tűnt, de a fő, hogy belül nagyon tudatos volt az egész.

Forrás: Inforádió

 

Újra beleszeretett a kenuzásba

Kevesen gondolták volna néhány évvel ezelőtt, hogy az immár Merkapt-Mekler SE néven futó dunavarsányi kajak-kenu egyesület négy év alatt olyan fejlődésen megy keresztül, hogy napjaink legjobb kenusa, Vasbányai Henrik is ott készül majd. A klub 2014-ben indult hat fővel, az egykori világbajnoki bronzérmes kenus, Németh Szabolcs vezetésével. Mostanra pedig már 93 lelkes, sportolni vágyó fiatal jár le a Kis-Duna mentén fekvő városba evezni.

Hír

Köztük Fejes Dániel, aki már a kezdetektől Szabolccsal készült, idén szeptemberben Dél-Afrikában pedig maratoni világbajnok lett Simon Sebestyénnel az oldalán. A gyors fejlődésnek hamar híre ment és szeptember végén több neves versenyző is úgy döntött, hogy az egyesületben szeretné folytatni pályafutását. Az elmúlt évek legsikeresebb kenusa, Vasbányai Henrik, valamint az utánpótlás reménységei: Moldován Milán, Koleszár Zoltán és Simon Sebestyén is csatlakozott Németh Szabolcs csapatához.

De vajon mi lehet a gyors fejlődés titka?

Szabolcs már aktív sportolói korában beleszeretett a dunavarsányi Kis-Duna szakasz szépségébe és némi tervezgetés után úgy döntött, hogy egyesületet hoz létre a jövő bajnokai számára. A Mekler László Ifjúsági és Turisztika Sportegyesület meglévő magjának és sporteszközeinek köszönhetően el is indult a munka. Az ebben rejlő lehetőséget a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hamar felismerte és teljes mellszélességgel támogatta az új klubot. Az eredményeket és a koncepciót látva később egy tőkeerős támogató csatlakozott az egyesülethez a Merkapt személyében.

Mindezek mellett Mekler László lánya, Andrea, aki egyben az egyesület elnöke és a helyi általános iskola igazgatóhelyettese, egy egészen újfajta megközelítéssel népszerűsítette a sportágat.

„A Dunavarsányi Árpád Fejedelem Általános Iskolában úgynevezett „kajak-kenus osztályokat” hoztunk létre. Minden évfolyamban három osztály van. Ezeket a testnevelés órákon összevontuk és az év elején választhattak a gyerekek, hogy milyen sportágra szeretnének szakosodni. Így alakult ki a „kajak-kenus osztály”, amely az általános testnevelés órákon kívül heti egyszer, szervezett körülmények között a Kis-Dunán evez, illetve a téli alapozó időszakban ergométeres gépeken készülnek. A program nagyon sikeres, magam sem gondoltam volna, hogy ennyi gyerek szeretne megismerkedni a sportággal” – mondta Mekler Andrea.

Nagyon sok gyermek szerette meg az evezést, a vízi életformát és a tanórákon kívül az edzéseket is lelkesen látogatták. Így került Fejes Dániel is a vízpart közelébe, aki a jövő évben a gyorsasági szakágban is jó eredményeket szeretne elérni.

A vezetőedző mellett két fiatal tréner, a világbajnok kajakos Folláth Vivien és az Európa-bajnoki bronzérmes kenus, Androkity Marcell is segíti az edzésmunkát, a kezdő kajakosok edzője pedig Trencsánszkiné Varjú Violetta. Rajtuk kívül Szabolcs nevelőedzője, Bánszky Imre is jelen van, aki a tökéletes kenus technika átadása véget heti háromszor Dunavarsányba látogat. Látva az iskola, a szülők és a gyermekek lelkesedését kijelenthető, hogy az egyesület utánpótlása biztosítva van.

De mi lehet az a motivációs erő, ami miatt napjaink egyik legtehetségesebb felnőtt kenus, Vasbányai Henrik a dunavarsányi nevelőegyesületet választotta?

„Az elmúlt években nem úgy jöttek az eredmények, ahogy szerettem volna és úgy éreztem változtatnom kell. Beszűkültem, befásultam, új impulzusokra volt szükségem. Ebben a csapatban én vagyok a rangidős. Nekem kell példát mutatnom mind az edzésmunkában, mind a hozzáállásban. Ez nagy felelősség. Éppen ezért nekem is újra bele kellett szeretnem a kenuzásba, amire itt lehetőségem volt. Szabival régen is jó párost alkottunk. Új módszereket visz a felkészülésbe és az edzésmunkán kívül, az életben is mindent megbeszélhetek vele. Úgy érzem, hogy most ebben a közegben tudok igazán kiteljesedni” – jegyezte meg Vasbányai Henrik.

Moldován Milán szintén szeptemberben váltott klubbot és úgy érzi, hogy motiváltabb, mint valaha.

„Jókor jött ez a változás.  Nekem sokat segített, hogy megbeszéljük, az edzések után min kellene változtatni, illetve újfajta edzésmunkát végzünk. A technikában már most is sokat fejlődtem. Jövőre pedig mindenféleképpen szeretném megszorongatni a felnőtt mezőnyt.”

Németh Szabolcs szerint az elmúlt időszakban olyan sportfejlesztések valósultak meg, amelyekből a kajak-kenu sportág is részesült. Ennek megfelelően jövőre a Dunavarsányi Edzőtábor területén egy olyan önálló csónakház épül, amelyben az egyesület végre méltó otthont kap.

„Nem a lassú fejlődés híve vagyok, egy ilyen egyesületnél „nagyot kell tudni álmodni”. Számomra mindig a nagy eredmények elérése volt a cél. Igen, fejlődtünk, de még annál is többet, mint ahogy azt mi magunk gondoltuk. Nagy hangsúlyt fektetünk a versenyzők és az edzői stáb közötti kommunikáció fejlesztésére, megbeszéljük a napi folyamatokat, kielemezzük az elvégzett munkát és értékeljük a jobbító szándékú észrevételeket. Ez lehet a kulcsa a további töretlen fejlődésnek!”

Kortalan Kortárs Kozmannal

Decemberben egy éves a nagy sikerű Kortalan Kortárs című előadássorozat, ami valódi összművészeti élményt nyújt. Az előadások során Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Járó Zsuzsa színésznők kortárs magyar szövegeket visznek színpadra. Minden előadást csak egyetlen egyszer adnak elő a művészek, majd az est témájáról a kétszeres olimpiai bronzérmes, világ és Európa-bajnok Kozmann Györggyel beszélgetnek a színpadon.

Hír

A vasárnapi előadás témája, “Az első”. A művészek esszéket, novellákat, tárcákat mondanak, énekelnek, sírnak és nevetnek, miközben a képzőművészet, a film és a zene is megjelenik a színpadon. A színésznők az est második felében pedig Szily Nórával beszélgetnek és együtt járják körül az előadás témáját az est vendégével, aki ezúttal a korábbi kiváló kenus, Kozmann György lesz.

Az előadás december 17-én, vasárnap 19.30-kor kezdődik a Mozsár Műhelyben. Jegyrendelés itt.