Kozák Danuta elárulta sikerei titkát

Továbbra sem állt le az edzésekkel a várandós Kozák Danuta. Az ötszörös olimpiai bajnok kajakozónak nagyon hiányzik a kajakozás, de már nem mer hajóba ülni. Az InfoRádió Víztükör című magazinműsornak adott interjúban beszélt arról is, hogy örökre emlékezetes marad számára az előző versenyszezon több állomása is.

Interjú
Hír

Korábban hangsúlyozta, hogy edz, amíg csak lehet. Még tartja ezt?

Igen, még most is edzem, nem álltam le, hiszen fontos, hogy a szülés után a regenerálódást meggyorsítva, zökkenőmentesen tudjak visszaállni az igazi kemény munkába. Nem szabad teljesen leállni, hiszen nekem a sport a mindennapjaim alapját jelenti.

Hányadik hetében jár a terhességnek?

A huszonhatodikban.

Akkor következik az utolsó három hónap…

Igen, lassan belépek az utolsó trimeszterbe, már izgulok is a szülés miatt. Még az összes babaholmit össze kell szednünk, a szobát meg kell csinálnunk, szóval rengeteg feladat van, de nagyon várom.

Sokat olvasgat ebben a témában?

Nem mondom, hogy állandóan ezeket a könyveket vagy cikkeket bújom, de igen, sokat olvasgatok.

Legutóbb elmondta, hogy kikérte az olimpiai bajnok társak, Kovács Katalin, Douchev-Janics Natasa és Fazekas-Zur Krisztina tanácsait is. Tartja velük a kapcsolatot, hogy esetleg egy-egy változást jobban tudjon értelmezni?

Natasával és Katival az első trimeszterben beszélgettem. A múlt héten Krisztára újra ráírtam, hogy ő hogyan csinálta, és hamarosan újra rákérdezek Natasáéknál is, hogy ebben az állapotban ők mit edzhettek. Természetesen minden terhesség más, nem biztos, hogy az válik be, mint nekik. Nekem magamra kell figyelnem, és hogy mit szeretnék utána elérni, ez alapján rakjuk össze az edzésprogramot.

Hogyan tapasztalta, mennyire nőtt meg az érdeklődés a baba miatt?

Sokan keresnek, de nem hazudtolom meg önmagam, most is inkább a háttérbe húzódom. Több műsorba el tudnék menni, de nekem nagyon fontos a nyugodt háttér, a nyugodt légkör, így jobban érzem magam.

Ha visszagondolunk az előző időszakra – akár a tavalyi sikerekre – mennyire hiányzik a kajakozás, a vízi munka?

Nagyon hiányzik, főleg amikor látom a többiek Facebook-posztjait, hogy ők már elmentek külföldre edzőtáborozni. Ilyenkor nagyon viszket a tenyerem, hogy lapátot ragadjak és hajóba üljek. Tudom, hogy ennek most nincs itt az ideje, de jó nézni, hogy nekik már egyre jobban kedvez az időjárás a kajakozáshoz. Ahogy lehet, én is lelátogatok a vízpartra.

Egy-egy könnyebb vízi edzés még belefér?

A harmadik trimeszterben ezt már nem kockáztatnám meg, úgyhogy valószínűleg nem ülök be a hajóba, de

a vízpart mellett töltött idő nekem így is felüdülést jelent.

Ez egy különleges érzés, különleges állapot? Vagy arra a sok élményre, sikerre emlékezteti, amelyet a vízen elért?

A kettő együtt. Nekem a vízpart mindig is az egyik kedvenc helyszínem, kivéve ha tele van szúnyoggal. Persze arra is emlékeztet, hogy mennyi edzést végeztem. Jó ezekre visszagondolni.

A 2016-os eredménysora tökéletesre sikerült. Ha a tavaly történtekre visszagondolunk, a hat legfontosabb döntő közül kettőben nem voltak ideálisak a feltételek, egyszer amikor a moszkvai Európa-bajnokságon a rajtnál a szervezők nagyot hibáztak, többekhez hasonlóan leállt, de aztán szenzációs teljesítménnyel mégis tudott nyerni, míg az első riói döntőjében nem lehetett friss a két nappal korábbi gyomorrontás után…

Valóban voltak versenyek, amikor nem voltak ideális körülmények, szerencsére az egész felkészülésben figyeltünk arra, hogy bármi történik a versenyen, akkor is ész nélkül tovább és tovább kell menni a célig. Ezt sikerült a tavalyi évben minden versenyemen megvalósítani. Mind a két említett versenyélmény nosztalgikus pont lesz az életemben, mert jó arra visszagondolni, hogy nehezített körülmények között is diadalt tudtam aratni. Az ember elmosolyodik, amikor arra gondol vissza, hogy Moszkvában a rajtgép egyszerűen csak lement, a mezőny egyik fele értetlenül állt, a másik fele pedig – mint a meszes – elindult előre. Ebből a vert helyzetből mégis nyertem. Mosolyt csal az arcomra a mai napig, hogy ez hogyan történhetett meg.

Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 400-450 méteren keresztül a megszokottnál is nagyobb tempót kellett diktálni a győzelemért. Mennyire volt ez különleges helyzet?

Edzésnek teljesen jó volt, hiszen sokkal nagyobb iramot kellett diktálnom, hogy egyáltalán beérjem a többieket, sőt, még az élre is állhassak. Volt ebben még egy különlegesség, mert rá 50 percre volt egy másik rajtom, Szabó Gabival mentünk párosban, és persze ott is csúcsformában kellett lennem. A történtek után a moszkvai Eb-ről úgy jöttem haza, hogy két erős pályát tudtam menni egy napon. Ezzel magamnak is bizonyítottam, hogy igenis elbírom a három számot Rióban.

Szándékos volt, hogy egész évben különleges magabiztosságot sugárzott? A szezon elején, Duisburgban legyőzte az új-zélandi vb-címvédő Lisa Carringtont, míg az első hazai válogatón második helyezett Csipes Tamara visszalépett, mert nem is bízott abban, hogy vissza tudna vágni önnek…

Tény, hogy nem szerettem volna, ha kétségek merülnek fel. Minden egyes versenyhez határozottan kellett odaállnom. Persze egy-egy verseny előtt nem lehet tudni, ki milyen eredményt ér el, de nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy leteszem a lapátot vagy hagyom az ellenfeleket közelebb férkőzni.

A riói olimpia élményeiről sokat beszélgettünk. Fél év távlatából nézve az egyes és a négyes viszonylag könnyű volt vagy csak sima?

Az egyes nagyon érdekes verseny volt, mert előtte nagyon nyugodt voltam, szinte hihetetlen, hogy csak egy játéknak fogtam fel az egészet. Úgy vágtam neki életem egyik legfontosabb versenyének, mintha csak edzés lenne. Nem érdekelt, hogy ki néz, ki hall, ki lát, csak magammal törődtem, így ez igazi örömkajakozás volt egy amúgy nagyon kemény pályán. A négyes szintén egy nagyon jó hangulatú verseny volt. Kellett a sikerhez, hogy keményen koncentráltunk, és soha nem dolgoztunk egymás ellen. Könnyűnek tűnt, de a fő, hogy belül nagyon tudatos volt az egész.

Forrás: Inforádió

 

Vasbányai Henrik: új edző, új klub, új kihívás

Vasbányai Henrik döntött, edzőt és klubot is váltott az idény végén. Világbajnok kenusunk a Merkapt Mekler SE-ben, korábbi párjával, Németh Szabolcs irányításával fogott neki az őszi munkának.

Hír

Az elmúlt időszakban az egyik legtehetségesebb magyar kenusnak lett kikiáltva Vasbányai Henrik, aki 2013-ban világbajnok lett Mike Róberttel C-2 1000 méteren, majd a moszkvai és milánói vb-ezüstérem után Rióban, az olimpián nem sikerült dobogóra állnia. A két versenyző útja szétvált, Vasbányai Henrik a 2017-es idényben egyesben szerepelt – nem sok sikerrel. A szezon végén ezért is határozott úgy, hogy edzőt vált, s korábbi párjával, a négy éve edzőként dolgozó Németh Szabolccsal kezdi meg a felkészülést.

„Megújulásra, változásra volt szükségem, s ehhez olyan embert kerestem, akiben szintén ott van a változás lehetősége, az újító szándék – mondja Vasbányai Henrik. – Szabolccsal korábban együtt versenyeztünk, barátok vagyunk, ennek ellenére bízom benne, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Hogy mit vár el tőlem? Kemény munkát és olyan hozzáállást, amire lehet építeni.”

„Henrik edzésmunkájával eddig sem volt gond szerintem. Ellenben sokkal precízebben, profibb módon kell az edzésen kívüli életét élnie, mert valójában az is a felkészülése része. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a pihenésre és arra, hogyan készül rá a munkára, az adott versenyre, az egész évre. Ezzel kapcsolatban is elvárásaim vannak vele szemben – mondta a tréner, aki nem fél attól, hogy nem lesz hatással versenyzőjére. – Négy éve kezdtem az edzői pályám, fiatal vagyok, és talán sokan ebben látják a veszélyt, de pontosan ebben rejlik a pozitívuma is a mi munkakapcsolatunknak. Frissességet, új módszereket viszek Henrik felkészülésébe, az elmúlt években rengeteg szakmai képzésen, előadáson vettem részt, s mellettem szól az is, hogy aktív sportolóként olyan sikeres edzők irányításával dolgoztam, mint Bánszki Imre, Ludasi Róbert vagy Szabó Attila.”

Németh Szabolcs új kenus csapatot hoz létre a Merkaptnál, ide tart két fiatal tehetség, Moldován Milán és Koleszár Zoltán, itt edz Simon Sebestyén és itt nevelkedik az idén ifjúsági maratoni világbajnoki címet szerző Fejes Dániel is.

„Ebben a csoportban Henrik lesz a rangidős, ami újdonság számára, mert a KSI-ben ő volt a legfiatalabb. Itt most példát kell mutatnia, ami szintén felelősséget jelent számára – folytatta az edző, aki konkrét tervekről is beszélt. – Henrik az egyesre készül, de nem zárkózunk el semmitől. Azzal az emberrel fog párost is menni, aki a legjobb számára. Ha Mike Robival megy jól, és mindkét fél ezt akarja, akkor természetesen ismét lesz Vasbányai, Mike páros.”

És hogy miként búcsúzott el egymástól Vasbányai Henrik és két edzője, Oláh Tamás, valamint Varga Zsolt?

„Megértették a döntésemet, korrektül, szépen elköszöntünk egymástól – mondta a versenyző. – Az átigazolásom még nem zárult le, de hamarosan pont kerül ennek a végére is. Másfél hete vagyok a Merkaptnál, ahol már most minden a megújulásról szól. S nagyon bízom benne, hogy 2020-ra magabiztos, kiegyensúlyozott ember leszek ebben a sportágban.”

Varga Dávid letette a lapátot, Thaiföldön lesz edző

A nyáron C-1 5000 méteren ezüstérmes lett a plovdivi Európa-bajnokságon Varga Dávid, aki az őszi felkészülésnek már nem futott neki. Állásajánlatot kapott Thaiföldről, amellyel élt is, s egy eredményekben erősnek mondható idény után letette a lapátot.

Búcsú
Hír

Idén egyéni számban, 5000 méteren lett ezüstérmes a plovdivi Európa-bajnokságon, az első válogatón Vasbányai Henriket szorongatta 1000 méteren. Úgy tűnt, visszatér a legjobbak közé… Miért fejezte be a pályafutását?

A döntésemet nagyban befolyásolta, hogy kaptam egy olyan lehetőséget, ami kétszer nem jön szembe. Mérlegelnem kellett, hogy a tokiói indulás reményében folytatom-e a felkészülést, vagy inkább elkezdek a civil élet felé nyitni. Mivel már csak pár tárgyam van hátra a pszichológia alapképzés befejezéséig, és a későbbiekben sportpszichológiával szeretnék foglalkozni, így jó tapasztalatszerzésnek gondolom, hogy nemcsak versenyzőként, de edzőként is belekóstoljak az élsportba – mondta Varga Dávid, a Graboplast Győr kenusa. – Elég hosszú időszak zárult le most sajnos, de egy másodpercét sem bánom, visszagondolva nagy utazásként éltem meg – sok-sok szép pillanattal.

Mire a legbüszkébb közülük?
Talán az idei Európa-bajnoki ezüstéremre, mert a sok csapathajós eredmény mellett sikerült egyéniben is a dobogóra állnom. De büszke vagyok arra is, hogy jó párokkal, remek csapattársakkal tudtam elérni a sikereimet. A győriek közül sokat jelent nekem Széles Gábor, Németh Gergő vagy Nagy Peti, mert velük együtt nőttem fel, és sikerült közösen Európa-bajnoki érmeket nyernünk. A másik számomra ilyen nagyon fontos csapatot Sarudi Pali, Kiss Tomi és Vass Andris jelentette. Velük már felnőtt világversenyeken szereztünk érmeket, és a közös felkészülések, a versenyek minden percét nagyon szerettem velük.

Kitől kapta a legtöbbet a pályája során?

Szabados Krisztiántól és Weisz Róberttől, mert anno ők adták a kezembe a lapátot. Az idén elért eredményeimet pedig szeretném megköszönni Oláh Tamásnak és Varga Zsoltnak, illetve a KSI kenus csapatának. És persze nagy hálával tartozom a klubomnak, a Graboplast Győri Vízisport Egyesületnek, a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek és a szponzoraimnak is, mert nélkülük nem tudtam volna ilyen szinten sportolni. Rengeteg élményt, örömöt, emberi kapcsolatot, barátokat és a menyasszonyomat köszönhetem ennek a sportágnak.

Már elutazott Thaiföldre, milyenek az első benyomások?

Élvezem a munkát, a legnagyobb kihívást talán az adja, hogy hat hónapot kell egyhuzamban külföldön tartózkodnom. Szeretném azt a sok-sok tapasztalatot, amit versenyzőként szereztem, megfelelően átadni az itteni kenusoknak. Bízom benne, hogy a nagy kaland mellett ez remek szakmai tapasztalatszerzés is lesz egyben.