Kövér Márton ismét világbajnok!

Világbajnok lett Kövér Márton a dél-afrikai maratoni világbajnokságon, pedig az előjelek nem voltak kedvezőek számára, egy sérülés miatt az is kérdéses volt, hogy rajthoz tud-e állni. Női kajakban Kiszli Vanda, kenuban Lakatos Zsanett lett ezüstérmes, míg férfi kajakban Boros Adrián egy bronzérmet gyűjtött be az „oroszlán”, vagyis Hank McGregor és Andy Birkett barlangjában.

Maraton vb
Hír

Viharfelhők gyülekeztek, a végére azonban kitisztult az ég Kövér Márton felett, aki szombaton megnyerte a kenu egyesek versenyét a pietermaritzburgi világbajnokságon. Örökös bajnokunk viszonylag könnyedén zsebelte be az aranyérmet, pedig ahogy mesélte: ami összejöhetett a felkészülése során, az mind össze is jött neki. Nem a legjobb értelemben…

„Másfél héttel a rajt előtt egy seb lett a térdemen, így gyakorlatilag kétszer tudtam csak térdelve evezni a felkészülés hajrájában. Aztán megérkeztünk Dél-Afrikába, és egy rossz mozdulat miatt meghúzódott a bordaközi izmom. A sérülés az első huszonnégy órában még elég súlyosnak tűnt, ám érdekes módon a rajtra minden a helyére került – mesélte Kövér Márton, aki szokásos ellenfelével, a spanyol Manuel Campossal küzdött a táv nagy részében. – Az elején még Dóczé Ádámmal és a két spanyollal elléptünk a mezőnytől, aztán Ádám leszakadt, végül a negyedik helyen zárt, én meg egyedül maradtam a két spanyol kenussal. Az ötödik körben, a távolabbi fordulónál az egyik spanyolt ledobtam, s ketten mentünk tovább Camposszal, aki egyszerűen nem akart vezetni. De pórul járt, mert a végén ő is leesett rólam, nem tudom, hogy mi történt vele, de elég nagy fölénnyel tudtam megnyerni a versenyt.”

Más volt a koreográfia a női kajakosok versenyében, amelyben óriási csatát vívott az elsőségért a brit Lani Belcher és a tavalyi U23-as világbajnok, Kiszli Vanda, aki a verseny nagy részében a vezető boly végén megbújva kajakozott.

„Úgy taktikáztam, hogy próbáltam mindig vízen maradni és a végére hagyni a dolgokat – mondta Kiszli Vanda. – Általában mindig a leghátsó vízen voltam, a futószakaszok során próbáltam nem mindent kiadni magamból, biztonsági ki és beszállásokat csináltam, mert tudtam, hogy elég erős vagyok és a vízen vissza tudok kapaszkodni. A végén Belcherrel ketten maradtunk, s mivel ő végigversenyezte a síkvízi szezont, így tudtam, hogy nagyon gyors lesz a finisben. Robbanékonyabb volt, mint én, sajnos nem tudtam befogni, de így is nagyon örülök ennek az ezüstéremnek.”

A másik magyar szereplő, a 18-szoros világbajnok Csay Renáta pályafutása során először nem szerzett érmet az egyéni versenyben a világbajnokságon. A győriek kajakosa szinte végig vezető szerepet töltött be, de az utolsó előtti futószakasznál egyszerűen elkészült az erejével, s a hatodik helyen zárt.

„Az utolsó előtti futószakasz elején kiszálltam a hajóból, léptem kettőt és jött a fal. Csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb letegyem a hajót, s amikor ismét vízre szálltunk, már képtelen voltam megújulni. Nagyon meleg volt, a víz kemény, tapadós, ami rendesen megdolgoztatta az izmaimat, egyszerűen elfogyott az erőm. Dél-Afrika úgy tűnik, nem jön be nekem. Eddig egy versenyem volt, amelyen nem szereztem érmet, 1998-ban az első világbajnokságomon Pitz Andival párosban lettünk kilencedikek. Holnap még vár rám egy páros Bara Alexandrával, igyekszem összeszedni magam, regenerálódni, és mindent megtenni a sikerért.”

Női kenuban Lakatos Zsanett Kiszli Vandához hasonlóan ezüstérmet vehetett át, az újpestiek versenyzőjét az ukrán Ljudmilla Babak győzte le. (A másik magyar induló, Bragato Giada egy rossz helyzetből a legrosszabbul jött ki: beborult és fel kellett adnia a versenyt.)

„Az első körben még a cseh lánnyal mentem, majd utolért bennünket az ukrán. Az első futás után bizsergett mindenem, s hiába próbáltam Babakkal menni, nem bírtam, mert nagyon kemény ellenfél volt. Mellette azt éreztem, mintha tanmedencéznék, állnék egy helyben és semmit se haladnék. Örülök a második helynek, de az, hogy kikaptam új motivációt adott a jövőre nézve” – árulta el Lakatos Zsanett.

Férfi kajakban óriási taktikai csatában lett bronzérmes Boros Adrián, aki a táv nagy részében a dél-afrikaiak legendájával, Hank McGregorral, valamint Andy Birkettel és a portugál José Ramalhóval meccselt. A kvartett formáját, erejét látva nem igazán lehetett tudni mi, illetve ki marad nyertesként a végére. A dél-afrikaiak remekül futottak, de Adrián a vízen mindig vissza tudott kapaszkodni, ugyanakkor a finisre nem a legjobb pozícióban készülődhetett. A tolnaiak versenyzője mégis emberfelettit produkált, a harmadik helyen érkezett célba, s ha lett volna még tíz métere, akkor Birkettet is megfoghatta volna.

„Az elején azért volt bennem izgalom, mert túl magabiztosnak tűntem, soha ilyen jó formában nem tudtam még indulni világbajnokságon. Nekem általában a versenyek eleje okoz gondot, de most viszonylag egyszerűen lehoztam, sőt az én vezetésemmel szakítottuk le a mezőnyt a második kör után. Négyen maradtunk, s bár az ellenfeleim futásban erősebbek voltak, a vízen végig ott tudtam maradni velük. A finis sajnos nem nekem kedvezett, ha tiszta vízről tudtam volna előre menni, akkor lehet, hogy jobb helyen is zárok, gyorsabb tudok lenni. Most friss minden, nem is tudom, hogy örülök-e a bronzéremnek vagy szomorkodok miatta, egy biztos: kőkemény versenyben lettem harmadik” – mondta a versenyt követően Boros Adrián, aki nem csak a világbajnoki bronzérmet vehette át, de a World Series első helyéért járó kupát is, hiszen a maratoni pontverseny alapján az idén ő lett a legjobb maratoni férfi kajakos a világon. A másik magyar induló, Aranyosi Gábor a 13. helyen zárt.

„Kettős érzéseim voltak a mai napon, hiszen értek minket nagy örömök és szívszorító pillanatok is. Kövér Marci csodálatos győzelmet aratott azok után, hogy szerdán még kórházban volt és röntgenezni kellett a mellkasát. Női egyesben Kiszli Vanda okos versenyzéssel tudta megtartani ezüstérmes helyét, ugyanakkor nagyon sajnálom Csay Renit, hogy nem sikerült megvédenie világbajnoki címét. Ahogyan Lakatos Zsanettnak sem, akinek már a második körtől esélyese sem volt arra, hogy befogja ukrán riválisát. Ugyanakkor ez a helyzet új kihívást adhat neki. A nap egyik leglátványosabb küzdelmét a férfi kajakosok versenye hozta, s megint csak csodálattal tudok beszélni Boros Adriánról, aki két dél-afrikai és egy portugál versenyző között tudta megszerezni a bronzérmet. Adrián százötven méterrel a cél előtt még vastagon negyedik volt, aztán olyat küzdött, hogy a végén a második hely is elérhető közelségbe került számára. A mai nap az érmek számát tekintve megfelelő volt, talán egy arannyal kevesebb született, mint amit megszoktunk az elmúlt években, de ebből is látszik, hogy mennyire erősödik a nemzetközi mezőny” – értékelt Weisz Róbert, maratoni szövetségi kapitány a nap végén.

Dombi Rudolf: Kívül kerültem a komfortzónámon és élvezem

31 évesen döntött az élsportolói pálya lezárása mellett londoni aranyérmesünk, Dombi Rudolf. A motiváció és a dinamizmus korántsem veszett ki belőle: továbbra is az a célja, hogy képességeit a sport terén kamatoztassa – csak éppen más vizeken.

Hír

– Hogyan fogadták a döntést, milyen visszajelzéseket kapott?

– Sokakat letaglózott, sokan meglepődtek, ami aztán engem lepett meg.  Nem is értettem, hiszen köztudott volt, hogy az elmúlt két-három évben már nem úgy jöttek az eredmények, ahogy én szerettem volna. Mindenesetre, jó érzés volt megtapasztalni, hogy még sokan szurkoltak nekem.

– Életkorát tekintve azért nem számít még „túlkorosnak” a sportágban…

– Valóban nem, de ha belegondolunk, mennyi idős valaki, amikor kijön egy egyetemről és mennyi  vagyok én most, nem gondolom, hogy a klasszikus értelemben fiatal lennék. Jó döntést hoztam.

– Volt konkrét impulzus is, ami azt súgta: eddig és ne tovább?

– Nem, semmi konkrét dolog nem történt. Semmi nem ábrándított ki a sportágból, sőt, ugyanúgy szerettem, élveztem, mint korábban és ez bizonyos tekintetben így is marad, hiszen ha versenykajakba nem is ülök egy darabig, ugyanúgy le fogok járni a Dunára. Megérett bennem a váltás. Sportolói karrierem beteljesült, már olimpiai bajnok vagyok.  Most civilként szeretnék bizonyítani.

– Ennek is megvan a maga sajátos kihívása. Több egykori olimpiai bajnok, világbajnok is említette, hogy miután megízlelte a „a világ legjobbja vagyok” élményét, nehéz ehhez foghatót találni…

– Biztos, hogy egészen más helyzet. Felülírni nem lehet ezeket az élményeket, legalábbis a szó szoros értelmében nem, de ha az ember a civil életében előre tud lépni a ranglétrán és idővel megbecsült tagja lesz a sportéletet támogatók közösségének, szerintem az is óriási sikerélmény lehet. Ami a szükséges adrenalint illeti: számomra jelenleg épp elegendő az, hogy mennyi új dologgal kell foglalkoznom. Nincs ugyan olyan hatalmas téthelyzet, de nem is bánom, ebből nekem már volt elég. Kihoztam belőle a maximumot és boldog ember vagyok. Ebből a szempontból már kiteljesedtem, nincs mit hajkurásszak, ami miatt önigazolást kellene keressek.

– Édesapja – akinek fontos része van abban, hogy kajakos lett – azt mondta, utólag sajnálja, hogy ő maga nem ezt a sportágat választotta. Úgy sejtem, Önben ilyen megbánás biztosan nincsen, de biztos tett egyfajta visszatekintést, összegzést. Mi az, amit esetleg másképp csinálna?

– Most elkezdtek bennem kavarogni a gondolatok és eszembe jutottak a középiskolás korombeli hajnali edzések, a hajtás, aztán a délutáni összerogyás. Azt nem tudom, hogy csinálnám még egyszer végig. Valójában egyetlen dolog van, amit bánok, ami nem volt szép: a Kökény Rolanddal való szétválásom. Azt bánom, hogy ott nem voltam elég okos vagy tapasztalt, hogy másképp legyen. Nem mondom, hogy ez rajtam múlt teljesen, de azt gondolom, néha talán az is elég, ha az egyik fél fel tudja nyitni a másik szemét  – vagy  a sajátját. Ezt sajnálom egyedül, mert Rolit én nagyon szeretem és ennek nem így kellett volna történnie.

– Egy nagyon diplomatikus megfogalmazással azt nyilatkozta: „kommunikációs hiba” történt. Mit jelentett ez pontosan? Akár elkerülhető is lett volna, vagy csupán szebb lehetett volna az elválás?

– Nem kellett volna, hogy hagyjuk, hogy bárki más vagy mások kívülről  beleszóljanak abba, ami egyébként működik. Csak azért, mert nekik sajátos meglátásai vannak a saját karrierjükre nézve.

– Szóval akár együtt is maradhattak volna?

– Igen, én azt gondolom.

– Mi adta ennek a duónak a hatékonyságát?

– Nagyon jól kiegészítettük egymást. Roli volt a rutin, a sok tapasztalat, a bástya, amire én támaszkodni tudtam. Ez nagyon meghatározta az egészet. Nekem meg ott volt a fiatalságom, a robbanékonyságom, a dinamikus lendületem, amit ő nagyon jól tudott használni.  Mindkettőnk adottságaira szükség volt és mi szerencsésen ötvöztük egymás tulajdonságait.

– Ennek a szakításnak ellenére már így is a hűséges versenyzők közé van elkönyvelve, hiszen nem váltogatta sűrűn sem a párokat, sem az edzőket. Mit gondol, mi az oka annak, hogy Szilárdi Katalinnal ilyen hosszú ideig tudott összhangban együttműködni?

– Ez mindenképpen Katinak köszönhető, aki nagyon jól bánt velem, nagyon jó dolgokra tanított. Illetve annak, hogy én is lojális ember vagyok.

– Emlékszem, milyen lelkesedéssel mesélte azt a számára máig meghatározó élményt, amikor ön annak idején először és a többiek közt egyetlenként érezte meg és adta vissza azt a ritmust, azt a „dallamot”, amit ő edzőként elvárt. Hogyan emlékszik erre?

– Bennem nem fogalmazódott meg, hogy ez egy különös ritmus, csak annyit éreztem, hogy sokkal kisebb erőfeszítéssel sokkal gyorsabban tudom futtatni a hajót, mint mások. És ezt én is nagyon élveztem.

– Az olimpiai győzelmük talán azért is volt „nagy dobás”, mert ennek az egységnek a sikerében talán kevésbé bíztak. Ön ezt hogy élte meg?

– Valóban, igazán senki nem tett volna erre a győzelemre, de talán nem is miattunk. Roli akkor már kétszeres világbajnok volt, sokat bizonyított. Én fiatal voltam ugyan, de az utánpótlásban meghatározó, az Európa-bajnokságon legeredményesebb versenyző huszonkét-huszonhárom évesen. Viszont a nemzetközi mezőny nagyon kemény volt. Szóval, tényleg úgy éreztük, hogy annyira nem hisznek bennünk, de ez jót tett, mert mindhárman még inkább bizonyítani akartunk.

– A pályája utolsó szakaszában való edzőváltásban benne volt az a meggondolás, hogy akkor nézzük meg, mit lehet még kihozni ebből a történetből egy másféle edzői meglátás mellett?

– Nem, nem igazán. Nem kerestem más megoldást. Azért került képbe egyáltalán ez az egész, illetve a Hüvös Viktorral való munka, mert beszéltünk egy lehetséges négyes variációról, ami az ő keze alatt készült, ezért kerültem át hozzá, aztán ottmaradtam, mert szimpatikus volt a helyzet.

– Csapathajóban mindig Ön diktálta az iramot. Civilként is irányító-vezető típus marad?

– Azt gondolom, igen, de nem ezzel operálok. Nagyon praktikus agyam van és ezt szeretném használni, anélkül, hogy az elképzeléseimet ráerőltetném másokra. Remélem, hogy a jelenlegi helyemen, a Magyar Diáksport Szövetségnél is élni fognak ezzel a képességemmel.

– Mi a konkrét feladatkör, amelyben dolgozik?

– A sportba való bevonásról, a diákolimpiákról szól elsősorban ez a munka, minden sportágban, a kis házi versenyektől kezdve egészen az országos döntőkig. A szervezésről valamint a képzésről is, hiszen fontos, hogy a testnevelők elsajátítsanak bizonyos módszereket, melyek révén még felkészültebben tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Központi irodaként is működünk, illetve a budapesti régió tartozik hozzánk. Az a dolgunk, hogy adjunk egy alapot az utánpótlásnak, hogy a fiatalok megszeressék a sportot, mert ez a legfontosabb. Ha valaki ebből kiindulva élsportoló lesz, az egy nagy siker, de ha csak rendszeresen lejár majd futni, az is fantasztikus dolog.

– Azt nyilatkozta, hogy az edzőség nem vonza, viszont a sportággal továbbra is szívesen együttműködne…..

– Valóban, az edző csak pár emberrel foglalkozik, akiknek bizonyos értelemben ki is szolgáltatott és sokat kell távol lennie , ami már szintén nem az én asztalom. Ennél jóval átfogóbban szeretnék sportolókkal foglalkozni és erre úgy néz ki, hogy kajak-kenu világában is módom nyílhat, a Dunakanyar-régió területi képviselőjeként.

– Lazítani is volt már némi ideje? Olyan dolgokra, amiket köztudottan szeret: mozi, főzés, vitorlázás…?

– Azokra mindig volt! De az az igazság, hogy most ugyanolyan komolyan veszem a dolgokat, mint eddig: nagyon sok mindent el kell sajátítanom és kicsit türelmetlen vagyok. A speciális tudásom még nincs meg, ott még nem tartok, de mindent megteszek azért, hogy ez minél előbb sikerüljön. Emiatt van bennem egy kis feszültség , hiszen már nem csak egy ember sorsáért tartozom felelősséggel, hanem rengeteg gyerekről van szó. Úgyhogy nem lazább a helyzet, csak más.

– Az olimpia utáni időszakban volt egy olyan kijelentése, hogy „ magamon kívül kerültem egy kicsit”. Azóta visszatalált?

– Igen. Bár ugye éppen most produkáltam egy olyan tényezőt, hogy nem vagyok birtokában minden tudásnak, amire szükségem van. Nem tudom, lesz-e egyáltalán ilyen, valahol remélem is, hogy nem, hiszen az ember élete végéig tanul és tapasztal, illetve rádöbben, mennyi mindent nem ismer még. Éppen úgy, mint például ha valaki elmegy külföldre és meglát egy gyönyörű új tájat, arra gondol: Úristen, milyen nagy a világ és mennyi ilyen szép hely lehet még…  Most azt mondhatni, kívül kerültem a komfortzónámon egy ideje  –  de ezt élvezem.

– A két karján London óta ott áll megörökítve egy jelmondat: „Hold fast”. Miben lesz kitartó most, hogy befejezte a kajakozást?

– Az elveimben és a hozzáállásomban. Ugyanúgy, mint eddig.

Berlin paddling – városnézés a vízről a német fővárosban

Berlin ma Európa egyik kulturális fővárosa - pezsgő művészvilága, színvonalas rendezvényei, izgalmas építészeti értékei és világhírű fesztiváljai messze földről vonzzák az igényes turistákat.De a megszokott vároképi elemeket új, izgalmas szemszögből is meglátogathatjuk - nem sétálva, hanem vízitúrázva is fel lehet fedezni a német fővárost!

Hír

Berlin folyója a Spree, de ezen a vízfolyáson kívül is számtalan csatorna szeli keresztül a várost. Az egyes negyedek építésekor olyan nagy mennyiségű alapanyagot, fát, követ, sziklát kellett megmozgatniuk az egykori várostervezőknek, hogy nem csak úton hanem vízi úton is meg kellett oldani ezek szállítását. Az így kialakult csatornarendszer most egy új perspektívát kínál Berlin legzöldebb arcának megismeréséhez. Szinte hihetetlen, milyen vízben gazdag és természetközeli állapotban megmaradt sarkokat találunk a nyüzsgő metropolisz közvetlen közelében.

A városban alternatív túraszervezők sokasága kínál ilyen jellegű kalandokat – többen a város egykori megosztottságát a híres Fal két oldalán található két külön világ bemutatását tűzi ki célul – ezen a túrán, kerékpározással összekötve a retró-hangulat átélése is cél a fizikai aktivitás mellett. A szocialista időkből származó relikviák, díszesen rendbe hozott Trabantok és kipingált Wartburgok mellett erős kontraszt a jelenlegi városközpont futurisztikus üvegpalotái, illetve a folyóba épült kortárs szobrok között lapátolás.

A város legzöldebb, délkeleti régióit is megismerhetjük a “vízen-járó” túrákon, a kisvárosi hangulatú, a csatornák partjára épült, mesebeli kis házakkal szegélyezett csatornákon evezve nagyon klassz élményeket gyűjthetünk, például megfürödhetünk a Spree-ben úszó Schiffbad folyami medencéjében. A császári időkben kiépült Köpenick városrész palotái egyedülálló látványt nyújtanak a vízben tükröződve. A különleges, a történelmi városmagot a vízről bemutató túrát egy baráti hangulatú sütögetéssel, tábortűzzel, sörözéssel egybekötött piknikkel zárjuk a folyó egyik zöldellő szigetén.

Ha egy hosszú hétvégére tervezünk elmerülni Berlin sodró lendületében akkor mindenképp iktassunk be egy fél napos vizes kalandot – minden bizonnyal emlékezetes és különleges élményekben lesz részünk.

A képek forrása: www.berlin-canoeing.com