A Halhatatlanok Magyar Sportolók Egyesületének ünnepségén Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke tartotta meg Kovács Katalin laudációját. Az elnök megható sorokkal méltatta sportágunk korszakos egyéniségét.
„Kajakkirálynő – így aposztrofálták őt a médiában, a vízparton hosszú-hosszú éveken át. Háromszoros olimpiai aranyérmesként, 31-szeres világ- és 29-szeres Európa-bajnokként talán nem is hangzik túlzónak e cím, de Kati – aki talán meg is erősít ebben – sosem szerette ezt hallani.
Mert királynő helyett elhivatott sportoló volt, aki a Budapesti Spartacus vízitelepéről indult nyurga kislányból sportágunk korszakos egyénisége lett.
Aki ugyan saját bevallása szerint nem volt kimagasló tehetség, de szorgalmának, odaadásának köszönhetően a legnagyobbak közé emelkedett. Hamar rájött, hogy ebben a sportágban nem adnak ingyen semmit, minden egyes nap megharcolt a helyéért, minden edzésen bizonyította, hogy a szürke hétköznapokban is képes a legjobbat kihozni magából. Ráadásul két rendkívül erős csapatban, Fábián Lászlóné, majd Csipes Ferenc lányai között tudott vezéregyéniségé válni.
Hogy mi kellett hozzá?
Pályájáról hitvallása árul el a legtöbbet:
„Mindig tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel” – s Kati több mint két évtizeden keresztül hű maradt ehhez a mondathoz.
Hitt a munka erejében, edzőiben, a pályatársakban, kereste és megtalálta a motivációit minden egyes szezonban. Kevés mélypontot élt át pályája során, ha sérülés vagy betegség hátráltatta a felkészülésében, nagyon nehezen tolerálta azt. Nem a sikertelenség miatt, hanem azért, mert nem tudta megélni a teljesség élményét, nem tudta száz százalékban azt csinálni, amit szeret.
Mert ő az a sportolónk, akinek tényleg az élete volt a kajakozás, és ahogy Luca kezét fogva a vízparton látjuk őt, büszkén jelenthetjük ki: az élete is maradt.
Hangos szurkolónk, tevékeny nagykövetünk, aki jelen van a magyar sportéletben, képviseli értékeinket, támogatja fiataljainkat, egyéniségével, tudásával utat mutat a jövő versenyzői számára.
S az eredmények mellett pontosan ezek az értékek tesznek egy sportolót Halhatatlanná.” – fogalmazott Schmidt Gábor, akinek szavaitól meghatódott a pályafutását tavaly befejező kajakos.
„Úgy tűnik, a visszavonulásommal a keménységemet is elengedtem, nagyon meghatottak ezek a mondatok. Talán még életemben nem érzékenyültem el ennyire – kezdte beszédét Kovács Katalin. – Nagyon büszke vagyok arra, hogy ehhez a társasághoz tartozhatok, kislányként tátott szájjal figyeltem a nagyokat, csodáltam őket, hogy olimpiai bajnokok, s talán akkor még nem is hittem, hogy egyszer belőlem is az válhat. Ahogy haladtam a pályámban, megéreztem, hogy én is képes lehetek rá, s mindent megtettem annak érdekében, hogy az álmaim valóra váljanak. Jó érzéssel tölt el, hogy most itt lehetek, hogy ehhez a szűk közösséghez tartozhatok én is, sokak számára példakép lehetek. Köszönöm.”
