Kovács Katalin előadást tartott Debrecenben

Legyen mindig kitűzött cél, amiért érdemes küzdeni, ez a siker titka, ezt mondta az Olimpiai Akadémia rendezvényén Kovács Katalin, a kajakkirálynő.

Olimpiai Akadémia
Hír

Az Olimpiai Akadémia a Debreceni Egyetem Főépületében tartott rendezvényt, amelyen a háromszoros ötkarikás bajnok Kovács Katalin beszélt pályafutásáról. A kiváló kajakos elárulta: többször érezte úgy, hogy leteszi a lapátot. Ezeken a mélypontokon nem csak edzője vagy csapattársai segítettek túljutni. A sportolónő szerint saját elvárásainak szeretett volna mindig megfelelni, ez segítette az eredményekhez, vagyis ahhoz, hogy tartalékból olimpiai bajnok lett.

Forrás: dehir.hu

Lieszkovszky Valéria: „A kajakozás kinyitotta a világot”

Szép évfordulóhoz érkezett Borosné Lieszkovszky Valéria. Az 1954-es maconi világbajnokság ezüstérmese ma ünnepli 85. születésnapját. Őt köszöntjük interjúnkkal.

Ünnep
Hír

Ha jól tudjuk, ön az a versenyző, aki úgymond kétszer is elkezdte a kajakozást.

Először iskolás koromban találkoztam a sportággal – emlékszik vissza Borosné Lieszkovszky Valéria. – Az Alkotmány utcai iskolába jártam, és remek osztályfőnököm volt, aki nyáron elküldött a Római-partra egy sporttáborba. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkajakoztam, aztán jött a következő tanév és a sportág kiesett a fókuszomból. Három év múlva a véletlen játszott közre abban, hogy újrakezdtem a kajakozást. A barátnőm zsúrjára három fiú is eljött, akik közül az egyik a Honvéd Sportszázad kajak- és sí társaságának a tagja volt. Az első randevúnkon kajakozni mentünk. Az Előre vízitelepéről indultunk, ahol azonnal rá is beszéltek, hogy járjak le rendszeresen edzeni. Ez az érettségi előtt egy évvel volt, s 18 évesen már a válogatott tagja lettem.

Első világversenye a magyar kajak-kenu sport egyik legendás szereplését hozó maconi világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstérmet ünnepelhetett Egresi Vilmával.

Érdekes verseny volt, mert egyszerre szakadt rám a nyugat varázsa és a nemzetközi verseny hangulata. Nagyon stresszes volt mindezt megélni. Ráadásul mi a rutintalanok közé tartoztunk Cilivel, nem volt olyan önbizalmunk, mint Bánfalvi Kláráéknak, akiket Füzesséry Gyula remekül menedzselt. A Vörös Csillagban és Ciliék klubjában, az Építőkben is összetartó csapat volt, nagy társasági élet folyt. Én kicsit egyedül éreztem magam ebben a közegben, de ez lehetett azért is, mert nagyon sokat dolgoztam. Jó munkahellyel rendelkeztem, s bár formálisan elfogadták, hogy sportolunk és időkedvezményt élveztünk, azért nehezen tűrték az edzéseket, az edzőtáborozásokat, a versenyek miatti kimaradást. Pedig én a klubom alapján a BKV központban dolgoztam… Szóval én nem mertem az egzisztenciát feláldozni a sport miatt, sokáig őrlődtem a kajakozás és a munka között. A nagy túrák, a szigetkerülések nekem már nem fértek bele az időbe. Lelkiismeretesen elvégeztem az edzésprogramomat, de a családi kötelék fontosabb volt. Macon után egy évvel mentem férjhez Boros Józsefhez, aki szintén a sportághoz tartozott, asszonyként csináltam végig az edzőtáborokat, a válogatottságot, s ez egészen 1958-ig fért bele az életembe.

Ez a pár év milyen sikereket adott még?

Sok-sok nemzetközi versenyen elért győzelmet. Prágában, Moszkvában, Snagovban is a dobogóra állhattam. Az 1956-os olimpiáról lemaradtam, az 1957-es genfi Európa-bajnokságon még rajtoltam, aztán – úgymond – levezettem. Az, hogy nem tudtam Melbourne-be elutazni, nagy csalódást jelentett, a válogatón nem tudtam azt nyújtani, amire igazán képes voltam. Esélyesnek lettem kikiáltva, de a sok hosszú távú evezés, közte a legendás „Nagy kör” elvette a robbanékonyságomat a vízen. Pedig a vékony alkatom ellenére meg volt a tehetségem ehhez a sportághoz. Emlékszem, a tatai edzőtáborban külön erősítőket kaptam, hogy fizikálisan felhozzanak. Ez azt jelentette, hogy minden nap májat kellett ennem, és napi fél liter vörösbort írtak elő nekem, aminek leginkább a csapat férfi tagjai örültek. Nagyon más idők voltak azok, mint amit most él a sport! Futottunk, gimnasztikáztunk, tanmedencéztünk, síeltünk mi is, de a mai tudományos felkészítéshez képest mi hobbisportolók voltunk. Minden tiszteletem a mai lányoké, akik végigcsinálják ezeket az edzésprogramokat.

Mennyire követi az ő sikereiket?

A férjemmel sokat jártunk Szegedre, a Világkupákra, világversenyekre, most már az egészségi állapotom miatt inkább marad a televízió. Ha nem lenne gond a lábammal, ha nem kellene botot igénybe venni, akkor más lenne minden. Maradt a házunk itt a hegyen, a kert, a friss levegő, s megnyugvással veszem tudomásul a koromat. Viszont annak nagyon örülök, hogy a kortársaim közül még most is vannak olyanok, akik aktívak, és vízre szállnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egyik mottója szerint ez a sportág „Életre szóló sikert” ad. Meg tudja ezt erősíteni?

Hogy nekem mit adott a kajakozás? Élményeket, kinyitotta számomra a világot, olyannyira, hogy a férjemmel az utazás lett a hobbink. És persze, sose szakadtunk el a sportos életmódtól, ezt örökítettük át a fiúnkra is, aki ezt viszi tovább az ő életében. Szerintem ez nagy siker!

Vasbányai Henrik: új edző, új klub, új kihívás

Vasbányai Henrik döntött, edzőt és klubot is váltott az idény végén. Világbajnok kenusunk a Merkapt Mekler SE-ben, korábbi párjával, Németh Szabolcs irányításával fogott neki az őszi munkának.

Hír

Az elmúlt időszakban az egyik legtehetségesebb magyar kenusnak lett kikiáltva Vasbányai Henrik, aki 2013-ban világbajnok lett Mike Róberttel C-2 1000 méteren, majd a moszkvai és milánói vb-ezüstérem után Rióban, az olimpián nem sikerült dobogóra állnia. A két versenyző útja szétvált, Vasbányai Henrik a 2017-es idényben egyesben szerepelt – nem sok sikerrel. A szezon végén ezért is határozott úgy, hogy edzőt vált, s korábbi párjával, a négy éve edzőként dolgozó Németh Szabolccsal kezdi meg a felkészülést.

„Megújulásra, változásra volt szükségem, s ehhez olyan embert kerestem, akiben szintén ott van a változás lehetősége, az újító szándék – mondja Vasbányai Henrik. – Szabolccsal korábban együtt versenyeztünk, barátok vagyunk, ennek ellenére bízom benne, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Hogy mit vár el tőlem? Kemény munkát és olyan hozzáállást, amire lehet építeni.”

„Henrik edzésmunkájával eddig sem volt gond szerintem. Ellenben sokkal precízebben, profibb módon kell az edzésen kívüli életét élnie, mert valójában az is a felkészülése része. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a pihenésre és arra, hogyan készül rá a munkára, az adott versenyre, az egész évre. Ezzel kapcsolatban is elvárásaim vannak vele szemben – mondta a tréner, aki nem fél attól, hogy nem lesz hatással versenyzőjére. – Négy éve kezdtem az edzői pályám, fiatal vagyok, és talán sokan ebben látják a veszélyt, de pontosan ebben rejlik a pozitívuma is a mi munkakapcsolatunknak. Frissességet, új módszereket viszek Henrik felkészülésébe, az elmúlt években rengeteg szakmai képzésen, előadáson vettem részt, s mellettem szól az is, hogy aktív sportolóként olyan sikeres edzők irányításával dolgoztam, mint Bánszki Imre, Ludasi Róbert vagy Szabó Attila.”

Németh Szabolcs új kenus csapatot hoz létre a Merkaptnál, ide tart két fiatal tehetség, Moldován Milán és Koleszár Zoltán, itt edz Simon Sebestyén és itt nevelkedik az idén ifjúsági maratoni világbajnoki címet szerző Fejes Dániel is.

„Ebben a csoportban Henrik lesz a rangidős, ami újdonság számára, mert a KSI-ben ő volt a legfiatalabb. Itt most példát kell mutatnia, ami szintén felelősséget jelent számára – folytatta az edző, aki konkrét tervekről is beszélt. – Henrik az egyesre készül, de nem zárkózunk el semmitől. Azzal az emberrel fog párost is menni, aki a legjobb számára. Ha Mike Robival megy jól, és mindkét fél ezt akarja, akkor természetesen ismét lesz Vasbányai, Mike páros.”

És hogy miként búcsúzott el egymástól Vasbányai Henrik és két edzője, Oláh Tamás, valamint Varga Zsolt?

„Megértették a döntésemet, korrektül, szépen elköszöntünk egymástól – mondta a versenyző. – Az átigazolásom még nem zárult le, de hamarosan pont kerül ennek a végére is. Másfél hete vagyok a Merkaptnál, ahol már most minden a megújulásról szól. S nagyon bízom benne, hogy 2020-ra magabiztos, kiegyensúlyozott ember leszek ebben a sportágban.”