Mégse

Köszönöm, Ági néni, hogy érmet nyerhettem!

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hétvégi szakmai konferenciájának gálavacsoráján több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Csathó Józsefné és Rasztotzky János kapta az első Aranylapát-díjat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően rengeteg gyerek tanult meg kajak-kenuzni. A két kiváló szakember szerint az őszinteség, a hitelesség, a felelősségtudat és a sok játék a legfontosabb az utánpótlásnevelésben.

Hír

„Nem a díjért csináljuk, a gyerekkel való foglalkozás komoly önzetlenséget és odaadást igényel. Nem is értem, hogy miért jár nekem azért jutalom, amit szeretek csinálni, és amit szívből csinálok” – értetlenkedett Csathó Józsefné, Ági néni (fenti képen), akivel még a galyatetői átadón beszélgettünk.

„Egyébként én nem is akartam edző lenni. Élversenyzőként azt mondtam magamnak, hogy soha nem leszek edző, de beleragadtam a sportágba, mint légy a mézbe. Az első igazán megható eset az volt, amikor egy 10 éves tanítványom odajött hozzám egy diákolimpia után, és azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy érmet nyerhetett.

Akkor, ott elsírtam magam,

ez volt az a pillanat, amikor megfogott ez a szakma” – mesélte Ági néni.

Rasztotzky János helyett viszont lánya vette át a díjat. „Ott voltam ugyan Galyatetőn, de egy polgármesteri fogadás miatt vissza kellett jönnöm Dunakeszire. Pont az ünnepi vacsorán ültem az asztalnál, amikor a lányom küldte a képet és a hírt. Nagyon meglepődtem, és rendkívül meghatódtam, nem tudtam, hogy díjat fogok kapni, de azonnal koccintottunk is rá egy pezsgővel” – mondta Rasztotzky.

Schmidt Gábor MKKSz-elnök adja át a díjat Rasztotzky János lányának

A Dunakeszin több mint 20 éve dolgozó kiváló szakember fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem egyedül érte el ezt a sikert. „Ugyan az én nevem szerepel a díjon, de feleségemmel, László Gizellával ketten dolgozunk, legalább annyira megérdemli ő is ezt a díjat, mint én. Az egyik első utánpótlásműhely voltunk az országban, nem sokkal Ági néniék után kezdtük el a munkát. Mi csak gyerekekkel foglalkozunk, ugyanis csak az MKKSZ-től és a várostól kapunk támogatást, így felnőtt versenyzőkre nincs sem keretünk, sem pedig erőforrásunk. Egy felnőtt versenyző lefoglal egy teljes edzőt, mi pedig

nem szeretnénk elfordulni, vagy akár egy kis időt is elvenni a gyerekektől.”

Amikor azt kérdeztük a két díjazottól, hogy kikre a legbüszkébbek az eddigi neveltjeikből, egyikük sem nevezett meg senkit.

„Nem mindig a legsikeresebbekre a legbüszkébb az ember – kezdte Ági néni. – Arra is büszke tudok lenni, amikor egy csetlő-botló fióka elkezd kajakozni, és eljut egy szintre. Mindegy, hogy az ifi vb, diákolimpia vagy magyar bajnokság. Az idén például az volt az egyik legnagyobb sikerem, hogy voltak olyan srácaim, akik körbe tudták evezni a Szentendrei szigetet. Sok apró sikerből áll össze ez a szakma, nem lehet egyet kiemelni.”

Csathó Józsefné , Ági néni az Aranylapát-díjjal

„Sok nevet mondhatnék, de nem tudok kiemelni egy vagy két gyereket, az összesre nagyon büszke vagyok – kezdte Rasztotzky János, akinek a kezei alatt többek között Hagymási Réka és Lucz Dóra is megfordult. – Nagyon sok részsikert érünk el, mindenkire más miatt vagyok büszke. Az akarat, a hozzáállás, a győzni akarás, mindenkinél más és más emelhető ki. Van olyan, akinek egy ifi vb-arany a nagy siker, van, akinek egy országos bajnokság bajnoki cím, de van, akinél már az is hatalmas eredmény, ha megnyeri a Dunakanyar-versenyt – ez az egyéni képességektől függ.”

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet megfogni, és a telepen tartani a gyerekeket, Rasztotzky így felelt:

„Játékkal, játékkal és játékkal.

Mi hosszú távon gondolkozunk, nincs nálunk eredménykényszer, de versenycentrikusak vagyunk, nem véletlen, hogy nagyon sok olyan gyerek van a válogatottban, aki Dunakesziről indult. Itt fokozatosan terheljük őket, először lejönnek, és végignézik az edzést, a következő alkalommal már edzenek is, és szépen folyamatosan csepegtetjük beléjük ezt a sportot. A legfontosabb pedig, hogy mindezt játékos módon tegyük!”

Rasztotzky János három tanítványával

Csathó Józsefné szerint a hitelesség, az őszinteség és a felelősségtudat a legfontosabb. „Akkor vagyunk hitelesek a gyerek szemében, ha érzi rajtunk, hogy szeretjük ezt a sportot. Az őszinteség pedig segít abban, hogy megtaláljuk a közös hangot.

A legfontosabb azonban a felelősségtudat kialakítása.

A víz egy veszélyes közeg, és a gyereknek meg kell tanulnia vigyáznia saját magára és a környezetére is. Ami a versenyzést illeti, nem kell feltétlenül mindenkinek jól teljesítenie, nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.”

A tudatosság vezérli az év ifi kenusát

A karácsonyi ünnepeket Angliában munkával, nyelvtanulással és persze edzéssel töltötte az év ifjúsági férfi kenusa, Kocsis Ádám. A 18 éves versenyző alapvetően izgulós típus, de mivel profi módon szeretné űzni a kenut, ezért sportpszichológust is fogadott, hogy minél jobban tudjon teljesíteni.

Hír

„Angliában vagyok, Cambridge-től nem messze – válaszolta Kocsis Ádám arra a kérdésre, hogy külföldön van-e, hiszen furcsán csengett ki a telefonja, amikor felhívtuk. – A családom egy része itt él kint, kijöttem hozzájuk, közben dolgozom, vendéglátózom, ezzel is tanulom a nyelvet. December 22-én jöttem ki, és január elején már megyek is vissza.”

Közben Angliában próbálta szinten tartani magát, kondizott, de január másodikán már itthon jelentkezett edzésre. A 18 éves versenyző azzal nyerte el 2018-ban az év ifjúsági férfi kenusa díjat, hogy az ifjúsági Európa-bajnokságon C1 1000 méteren bronzérmes lett, a vébén ugyanebben a számban negyedikként zárt, és volt az egyedüli ifi korú magyar férfi kenus, aki világversenyen dobogóra tudott állni.

Az év legjobbjai az MKKSZ karácsonyi gáláján (Kocsis Ádám középen fekete öltönyben)

„Nagyon nagy boldogsággal töltött el, amikor a szövetség gálavacsoráján bejelentették, hogy én lettem az év legjobbja. Korábban nem gondoltam rá, akkor kezdtem csak el sejteni, amikor külön asztalhoz ültettek bennünket.

Az a legnagyobb elismerés, amikor az ember a példaképei előtt kaphat egy ilyen díjat”

– mondta Kocsis Ádám.

A fiatal versenyző a szezon előtt gondolkodás nélkül aláírta volna, ha felajánlják neki, hogy ilyen idénye lesz. „Ráadásul a tavaszom nem sikerült túl jól, nem éreztem, hogy ez most egy jó szezon lesz. Úgy álltunk neki a párommal, Zombori Dominikkal, hogy az 1000 párosra koncentrálunk, neki azonban mononukleózisa lett, így egy héttel a válogató előtt vált véglegessé, hogy 1000 egyest kell mennem. Meg is remegett a lábam a rajtnál, mert nem erre készültem, de szerencsére sikerült életem legjobb pályáját jönnöm. Én meglepődtem, de az edzőim nem, ők tudták, hogy képes vagyok rá.

Olyan eufóriát még soha nem éreztem, mint akkor.

Számomra az volt a szezon pillanata.”

Kocsis Ádám szerint az idén sokkal nehezebb dolga lesz, hiszen felkerült az U23-as korosztályba, viszont éppen ezért egyértelműen a párosra koncentrál. „Szeretnénk Dominikkal odaállni 1000 párosban, és megmutatni, hogy fiatalok vagyunk ugyan, de így is el tudunk érni jó eredményt. Ha belefér, akkor egyesben is versenyzem majd, de ebben a korosztályban ilyen fiatalon párosban lesznek nagyobb esélyeink.”

Kocsis Ádám és Zombori Dominik gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt edzenek és együtt versenyeznek

A 18 évesen is rendkívül tudatos kenus úgy gondolja, hogy fizikailag is nagyot kell lépnie előre, de a legnagyobb fejlődésnek fejben kell megtörténnie.

„Én alapvetően egy kicsit izgulósabb fajta vagyok. Meg kell tanulnom kezelni a versenyszituációt, azt, hogy a pályán a rajtban állok. Ezt meg lehet tanulni, és én ennek a tanulási folyamatnak a közepén járok, amelyben segítségemre van egy sportpszichológus is. Mivel profi módon szeretnék mindent csinálni, ami a kenuval kapcsolatos, ezért 2017-től járok sportszichológushoz, akinél nagyon jó kezekben vagyok. Remélem, sokat segít majd abban is, hogy jól sikerüljön a 2019-es szezonom.”

Kenusként példát kell mutatnunk

Szombaton és vasárnap Mátraházán rengeteg klub és versenyző részvételével összetartáson vett részt a magyar kenutársadalom.

Hír

„Azért Mátraházán tartottuk, mert itt volt edzőtáborban a férfi kenuválogatott – kezdte Csabai Edvin, a Kolonics György Alapítvány elnöke. – A reggeli gyülekezőnél kilenc egyesület legalább 80, főleg utánpótláskorú versenyzője jelent meg. Nagyon örültünk, hogy ilyen szép számban jöttek el a nagy havazás ellenére is.”

A klubok közül ott volt az összetartáson a Merkapt-Mekler, a Pacs-Pacs, a bajai, a sárospataki, a veresegyházi, a váci, a ráckevei, a tokaji és a törökbálinti egyesület is. A szombati program délelőtt egy 15 kilométeres futással indult, Kékestetőre, a Mátra és Magyarország csúcsára futottak fel, kétszer is.

Az ebédet követően délután Csáky László korábbi válogatott kenus egyfajta motivációs beszélgetésre hívta a versenyzőket. „Ezen az interaktív előadáson gyakorlatilag megfogalmaztuk, hogy

élsportolóként milyen kötelezettségeink vannak,

megfogalmaztuk, hogy kenusként példát kell mutatnunk mind az életvitel, mind pedig a sporthoz való hozzáállás terén” – mondta Csabai Edvin.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével a kilencszeres világbajnok, háromszoros olimpiai érmes kenus, Wichmann Tamás is, aki amellett, hogy élménybeszámolót tartott pályafutásáról, kenus nótákat is énekelt a kiváló hangulatú összetartáson.

„Nagyon köszönjük az edzőknek, hogy elhozták a csapatukat, és annak is külön örülök, hogy a Kolonics György Alapítvány kuratóriumából nyolcan is itt voltak” – zárta a korábbi 17-szeres maraton világbajnok kenus, Csabai Edvin.

A Mátraházán készült fotók Facebook-oldalunkon megtekinthetőek: