Mégse

Körülvesznek azok, akikkel megszerettettem a kajakot

Kell egy csapat! – vallja Minarik Ede után szabadon - , sőt: újabb és újabb csapatok! Horváth Péter több ezer gyereket ültetett kajakba, és adta tovább számukra azt a tradicionális mintát, ami a sportág sajátos, magyar esszenciája. A Multi SE „atyja” – nem mellesleg élő sportágtörténeti lexikon – az ilyenkor szokásos, elbliccelhetetlen edzésekkel búcsúztatja az óévet.

Hír

Sosem fordult még elő, hogy azt mondtad, vagy legalább gondoltad volna, hogy „egye fene, a két ünnep közt most jól kipihenem magam”?

– Ez nem fordult elő, mióta a kajak-kenu sportban vagyok, vagyis az elmúlt hatvan évben, az biztos.

– Mi motivál még? Elviekben mondhatnád azt, hogy már bőven tettél annyit, hogy nyugodt szívvel lazíthatnál a gyeplőn…

– Nincs nélkülözhetetlen ember, tudom. Ugyanakkor – és most talán kicsit csúnyán fogok fogalmazni – kihalófélben lévő állatfajta vagyok. Ez a viszonyulás a sporthoz, az edzőséghez már nem igazán aktuális. Éppen ezért nem is tudom lecserélni magamat.

– Mit gondolsz, kinevelheti még az idő azt a generációt, aki hasonlóképpen tud hozzáállni a dolgokhoz?

– Nem. Megváltozott a világ, ezt tudomásul kell venni. Ez egy teljesen természetes dolog. Ugyanez volt a problémája annak idején a nagyanyámnak, a nagyapámnak, meg azok nagyszüleinek. Azt látták, hogy megváltozott a világ, ők pedig megöregedtek.

– Persze a ma versenyző fiatalok is mások…

– Szerintem 10-14 éves korig hasonlóak, mint ötven évvel ezelőtt. Valójában a fiatalok ugyanolyanok, csak a körülményeik változtak meg, és ők ehhez igazodnak.

– Az idei esztendő a szokásosnál is mozgalmasabb volt számodra, pontosabban: voltak olyan csúcspontok, amelyek nem mindennaposak. A Multi harmincéves évfordulója, egy jeles születésnap … Hogyan élted meg ezeket?

– Nézd, az, hogy hetvenöt éves lettem, szinte hihetetlen nekem. Nem is érdemes gondolkodni rajta. A másik, ami nekem nagyon fontos, hogy a sportágban tudtam tölteni hatvan versenyidényt. Ezt meg is köszöntem, ahol tudtam, azoknak, akik segítettek ebben, akik egyengették az utamat, sőt, még az ellenfeleimnek is, mert tőlük is sokat tudtam tanulni. Ellenségeim nincsenek, és ha valaki engem hinne annak, akkor téved. 55 éve edzősködöm, 1963-ban kaptam az első edzői feladatot, amikor az Újpesti Dózsa csapata kiment szurkolni a jajcei kajak-kenu világbajnokságra. Akkoriban nagy dolog volt kijutni még Jugoszláviába is. Az edző azt mondta: Horváth Péter, te már nem férsz föl a buszra, de akkor most te leszel az edző két hétig, amíg nem leszünk itthon. Na, valahogy így kezdődött.

Aztán „stégedző” voltam sokáig, négy éven keresztül, társadalmi munkában. 1964-ben kezdett nálam kajakozni Rechnitzer Zoli. Őtőle számítom edzői pályafutásom kezdetét. Zoli mind a mai napig kajakozik, a mester korosztály hazai és nemzetközi mezőnyének nagyon sikeres versenyzője.

– Az azóta eltelt évtizedek alatt tényleg szinte minden, a sportághoz kötődő grádicsot és pozíciót végigjártál. Melyek voltak ezen úton a legkedvesebb állomások?

– Abban nem hiszek semmilyen tekintetben, hogy van „legszebb” meg ”legjobb”, hanem vannak nagyon jó meg szép dolgok. Ilyen volt például, amikor az első országos bajnokságot nyerte a Kiss Laci – Martinek Péter páros. Szerencsés edző voltam, mert nemzetközi szinten is elértem, amit el lehetett érni: az egyik legszebb élményem, amikor Zakariás Mária Rakusz Évával az olimpián 1980-ban hatalmas finis után nyert bronzérmet. De sorolhatnám tovább: ott van Storcz Botond, aki háromszoros olimpiai bajnok lett. Igaz, hogy „csak” a nevelőedzője voltam nyolc évig, de vállal engem, és a mai napig segít, amiben tud. Vagy említhetném Baranyai Andrea sikerét is, aki 1990-ben a maraton vébék első magyar női aranyérmét nyerte Erdődi Ágival. A versenyeredményeken túl pedig közel négyezer embernél tartok – ebből 3300 gyerek, 700 felnőtt -,  akiket sikerült megtanítanom kajakozni, és megszerettetni velük a kajakozást. A már említett „Rece” Zoli jövőre lesz hetven éves… Hát kell ennél több, hogy valakinek ilyen emberi kapcsolatai vannak?

– Bár most elsősorban versenyeredményeket említettél, tapasztalatból tudom, hogy egy Rába vízitúráról is legalább olyan lelkesen tudsz mesélni, mint egy olimpiai döntőről, még ha nem is igazán lehet összehasonlítani a kettőt…

– De össze lehet! Mert nekem mindig az volt az alapállásom, hogy nem az a lényeg, ki áll a dobogón és melyik fokán, hanem hogy önmagához, tehetségéhez képest mennyit tudott fejlődni. Ezt próbálom bevinni a gyerekek lelkivilágába, meg a szüleikébe is. A lényeg, hogy az ember a kajakozás révén minél értékesebbé váljon. Lehet, hogy nem ér el semmiféle versenyeredményt, de egész életében egészséges, értelmes, a kajakozást szerető ember legyen belőle. Mondok egy példát: itt van a klubunkban Dr. Serényi György, aki 1953-ban kezdett el kajakozni. Amikor a sportágtörténeti kiállítást csináltuk, adott nekem egy oklevelet 1955-ből. Kajak négyes másodosztályban – akkor volt még ilyen versenyszám is – bronzérmet szerzett. Bár már a 84. életévében jár, Újpestről átbiciklizik ide a Római partra, egyedül leviszi a kajakját, vízre száll, evez tizenegy kilométert, aztán visszajön. Foglalkozik egy kicsit a telep Pufi nevű házőrző kutyájával, mert szeretik egymást, majd hazabiciklizik. Ezt megcsinálja kora tavasztól késő őszig, amíg vízre lehet szállni. Önmagához képest nagyon nagy teljesítményt visz véghez. Majd’ hetven év óta szereti a kajakozást, még mindig hisz benne, és csinálja.

– A mai siker- és pénzorientált világban azért nem könnyű elfogadtatni ezt az elvet azokkal, akik versenysportra adják a fejüket…

– A szülőkkel nagyon nehéz, nehezebb, mint a gyerekekkel.

Ők ugyanis azt mondják, gondolni kell a jövőre, és ha nincs komolyabb eredmény, akkor elég, ha a gyerek hetente csak egyszer-kétszer edz hetente. Hát ennyi nem elég!  Ezért fontos megértetni velük azt, hogy milyen előnyökkel jár a versenysport ebben az életkorban; például azzal, hogy megtanítjuk a gyerekeket önállóan teljesíteni. De számtalan olyan dolog van, ami látszólag nem is tartozik kifejezetten a kajakozáshoz; például minden csoportnak rendezünk tánctanfolyamokat. Ahhoz, hogy megfelelő hangulat alakuljon ki, kell a csapat. Azokat is el kell fogadnunk, akikről pontosan tudom, hogy nem lesz bajnok soha. A másik dolog, hogy ebben az életszakaszban fontos a folyamatosság, és hogy lásson példát a gyerek. Egymástól szinte többet tanulnak, mint tőlem. Magyarázhatok én bármilyen bülbül hangon, ha látja, hogy a nála idősebb hogy csinálja, akkor minden rábeszélés nélkül ő is megpróbálja ugyanúgy csinálni.

– Te a régi nagyokat is láttad testközelből. Ma már természetesen sok minden nem állja meg a helyét  szakmailag, technikailag, de van olyan dolog, amit tőlük, illetve azokból az időkből mentettél át?

– Kicsit közhelyszerű, amit mondok, de a sportág szellemiségét. Ez az, amit az edzőknek át kell adniuk a gyerekeknek, és amiről az előbb is beszéltem: a minta, ami többet ér minden tudományoskodásnál, meg méricskélésnél. Ha konkrét személyt kéne említenem ez ügyben, akkor itt volt Szabó Feri bácsi, a „Tömpe”. Ő volt az, aki ezt a szellemiséget a legtömörebben és leghumorosabban tudta megragadni, holott nagyon egyszerű közegből érkezett, de végül a Testnevelési Egyetemet is elvégezte. Sokat kapott a kajak-kenu sporttól, és rengeteget adott a tanítványainak. Amit képviselt, az sokakra hatott és hagyományozódott át, köztük rám is. Lehet úgy fogalmazni, hogy a sportágban edzői „vérvonalak” vannak és nagyon szépen vissza lehet vezetni az egyes embereket az „edző-őseikhez”. Babella Laci, az „Öreg” tanítványai közül is legalább húszan edzők lettek, és olimpiai bajnokokat neveltek, ahogy nálam is sok versenyző a sportágban maradt, és edzőként sikeres bajnokokat nevelt.

– Szerinted mennyire árnyékolhatja be ezt a szellemiséget az esetleges szakmai féltékenység, az edzői rivalizálás?

– Az edzők a legtöbb esetben alapból ellenérdekeltek. Ennek ellenére nagyon sokszor az ellenfelek is segítenek egymásnak. – „Ma az én kajakosom borul fel a Dunán, holnap a tiéd”- és ez az egymást segítő szellem a sportág nagyon lényeges jellemzője. Többek közt ennek is köszönhető a kajak-kenu ereje, eredményessége: akármennyire haragszol valakire, akármennyire galád is volt egyszer, ha azt látod, hogy bajban van, akkor segítesz rajta.

Azt gondolom, addig lesz sikeres ez a sportág, amíg az edzők tudják egymást támogatni.

– A Multi SE fennállásának 30. évfordulója szintén a közösség erejét reprezentálta…

– Sajnos már nem vagyok olyan formában szervezést tekintve, mint korábban. Megöregedtem… De hála Istennek, megtaláltak a volt versenyzői csapatomból azok, akik elvállalták, hogy megszervezik ezt a rendezvényt. Nagyon sok segítséget kaptam tőlük – köztük olyanoktól is, akik nem voltak élversenyzők – és a Szövetség részéről is. Nem hiszek abban, hogy az ember egyedül olyan marha nagy csodákra képes. Vannak jó pillanatai, de ez önmagában kevés. Szóval nem én vagyok ebben a főmufti, csak körülvesznek azok az emberek, akikkel megszerettettem valamit, és akik akarják, hogy működjön ez az egész, amit Multi Kajak Klubnak neveznek.

– Világos, hogy nem te csinálsz mindent, de mindig kell, hogy valaki először lángra lobbantsa a tüzet. Aztán a többiek majd pakolják rá a fát…

– Na igen… És engem ki tüzel?

– Ezt leginkább te tudhatod…

– Engem a feleségem, Andrea, akivel már 55 éve ismerjük egymást. Ez most jutott az eszembe, mert akárhogy is, a legmeghatározóbb módon ő segített. A munkatársaim közül pedig Dragos Áginak és Janza Péternek köszönhetek a legtöbbet.

– Mit tartasz a legnagyobb fegyverténynek az életedben?

– Nagyon giccses lesz, amit mondok, pedig igaz…

– Ha igaz, akkor nem számít, hogy valaki esetleg giccsesnek gondolja…

– Én mind

a mai napig szeretek kezdő gyerekekkel foglalkozni,

a stég végén fogni a hajójukat, amíg stabilak nem lesznek, vagy amikor átülnek egy gyorsabb, labilisabb hajóba. Elég sok versenyzőt végigkísérhettem ezen a folyamaton, ami hatalmas ajándék és nagyon jó érzés.

– Kívánsz magadnak valamit az új évre?

– Hát, hogy minél előbb megtaláljam az utódomat.

– És ha megtaláltad? Átadod magad a jól megérdemelt pihenésnek?

– Akkor tovább oktatom a kezdőket a stégen…

Megszenvedtek a vb-indulásért a válogató zárónapján

„Gigászi csaták Szolnokon” – írtuk beharangozókban a második válogató előtt, a zárónap 1000 méteres versenyei pedig rá is szolgáltak erre. Három olimpiai számban hatalmas harc volt, a kenusoknál egyesben Kiss Tamás legyőzte Bodonyi Andrást, párosban pedig a Kiss Balázs, Dóri Bence duó nyerte a szétlövést. A kajak párosok versenyében is szétlövés döntött: Kammerer Zoltán új párjával, Gál Péterrel kijutott a világbajnokságra, ezen a 41 éves kajakos is meglepődött.

Hír

A délutáni 1000-es program a felnőtt A döntőket tekintve a női kajak párosok versenyével rajtolt, és ahogy az első válogatón, úgy ezúttal is a Medveczky Erika, Hagymási Réka kettős nyert.

„Jó pályát mentünk. Egyszer ültünk össze a válogató előtt Rékával, ehhez képest 200-on csak egy tizedmásodperccel kaptunk ki egy 200-as párostól, most pedig magabiztosan nyertünk, szóval abszolút elégedett vagyok” – mondta a futam után Medveczky Erika.

Női kajak egyesben az első válogatóhoz hasonlóan ismét Csipes Tamara nyert, nem sokkal megelőzve Pupp Noémit, így a vébén várhatóan 500 négyesben és 1000 egyesben is indulhat majd. „Noncsival együtt edzünk, szóval ez egy kicsit olyan volt, mint egy edzés. Ott is meg szokott kergetni,

neki az a dolga, hogy engem kergessen, nekem pedig az, hogy elmeneküljek előle.

A vébén a szövetségi kapitány elenged a négyes mellett ebben a számban is, ha nem így lenne, akkor el sem indultam volna” – mondta Csipes Tamara, aki az Európa Játékokon ebből a két számból csak négyesben állhat rajthoz, mivel Minszkben nem rendeznek a nőknél K1 1000 métert.

A sima győzelmek után jöttek az igazi izgalmak: három olimpiai szám, ebből kettő szétlövésben dőlt el. Előbb a kenu egyes 1000 méter következett, amely az első válogatóhoz hasonlóan ismét Kiss Tamás és Bodonyi András csatáját hozta, és újra Kiss Tamás hajszálnyi győzelmével.

„Nagy rajtot vettem, 250-től már az élen voltam, örültem a szembeszélnek. Balázs a közepén felcsúszott rám, de egy hosszú finist indítottam, és ez kitartott a végéig. Az első válogatón nagyon rossz napom volt, csoda, hogy nyerni tudtam,

most jobb formában vagyok,

ez egy jobb pálya volt. ég messze van a világbajnokság, addig tudok még fejlődni” – mondta Kiss Tamás.

A férfi kajak párosok 1000 méteres versenyében szétlövés döntött, és a Kammerer Zoltán, Gál Péter kettős legyőzte az első válogató nyertesét, a Koleszár Mátyás, Németh Viktor Máté egységet.

„Az elején sikerült az élre állni, onnantól tartottuk ezt a távolságot – kezdte Gál Péter. – Próbáltuk ugyanazokat az indításokat megcsinálni, mint két nappal ezelőtt. Szerdán kicsúsztunk egyet evezni, de leginkább fejben lehet egy ilyen szétlövésre felkészülni. Nagyon jól sikerült a párválasztásom,

egy igazi legendával ülhetek egy hajóban,

már arra is nagyon büszke vagyok, hogy összeülhettem vele.”

A szóban forgó, háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán felemás érzésekkel fogadta a szétlövés megnyerését. „Nagyon meglepődtem, hiszen nekem csak az volt a célom, hogy egy jót versenyezzek ebben a számban. Az idén nagyon jó formában vagyok, és K4 1000 méteren szerettem volna kijutni a világbajnokságra, de

ez a páros győzelem minden tervemet felboríthatja.

Persze örülök, hogy nyertünk, de úgy gondolom, hogy a kvótát már inkább a fiatalabb kajakosoknak kellene megszerezni. Ugyanakkor még nem adtam fel a vágyamat, hogy úgy búcsúzzak, hogy egy hazai rendezésű világbajnokságon dobogóra állhassak kedvenc számomban, K4 1000 méteren” – mondta a 41 éves Kammerer arra, aki kétszer is ebben a számban nyert olimpiai aranyérmet.

Általában azoknál van a pszichés előny a szétlövésekben, akik a második válogatót nyerik, a kajak párosnál ez be is bizonyosodott, a kenu párosok versenyében azonban ez megfordult. Az első válogatón győztes Kiss Balázs, Dóri Bence egység ugyanis nagyon kevéssel, de megverte a Mike Róbert, Sáfrán Mátyás kettőst.

„Ebből is lehet előnyt kovácsolni – kezdte Dóri Bence. – Mi nem úgy álltunk hozzá, hogy össze lettünk volna szakadva a vereségtől,

nem keseregtünk, hanem az ő pályáikat tanulmányoztuk.

Tudni kell Mike Robiról, hogy iszonyatosan erős az utolsó 200 métere, erre nekünk sikerült jól felkészülnünk, nem követtük el ugyanazt a hibát, mint a második válogatón.”

„Nem kaptunk ki nagyon, ezért úgy álltunk hozzá, hogy most meg tudjuk verni őket – vette át a szót Kiss Balázs. – Tudtuk, hogy ez bennünk van, és sikerült is kitennünk a pályára.

Még fel kell dolgoznunk, hogy olimpiai számban lehetünk ott egy hazai rendezésű vébén.

Hatalmas lehetőség ez nekünk, egyikünknek sem volt még része ilyen nemzetközi versenyben. Egyet tudok ígérni, hogy ott is a maximumot hozzuk ki magunkból.”

Az 5000 méteres versenyekben ugyanazok nyerték a második válogat, mint az elsők: kajakban a nőknél Bodonyi Dóra, a férfiaknál Noé Bálint, míg női kenuban Lakatos Zsanett.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány pénteken hirdeti ki a hivatalos keretet a jövő heti Európa Játékokra. A világbajnoki keret csak az Európa Játékok után válik véglegessé.

Fókuszban a párosok a kedden rajtoló Európa Játékokon

Vasárnap elutazott a magyar kajak-kenu válogatott a minszki Európa Játékokra, amely gyakorlatilag a sportág Európa-bajnokságának felel meg. A versenyek kedden délelőtt kezdődnek és csütörtökig tartanak.

Hír

„A válogatók eredményei alapján erős csapatunk van, bár egy kicsit stresszesebnek tűnik most ez az Európa Játékok, hiszen például a női mezőny is egy komoly terhelésen ment át, nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is – kezdte Hüttner Csaba szövetségi kapitány. – Mindenki tudja, hogy az év fő versenyen a világbajnokság lesz, hiszen ott osztanak kvótákat, így

érem szempontjából semmilyen elvárás nincs a csapat felé Minszkben.

Most felmérjük a nemzetközi mezőnyt, és megpróbálunk még fejlődni a világbajnokságig.”

A kapitány elárulta, hogy az újonnan alakult egységek közül a két 1000 méteres férfi páros, a Kammerer Zoltán, Gál Péter István kajakos és az első felnőtt világversenyére készülő Kiss Balázs, Dóri Bence kenus egység van fókuszban.

„Az Európa Játékok után döntünk arról, hogy hogyan megyünk tovább a világbajnokságra. Itt dől el az is, hogy érdemes-e ezzel a két párossal is foglalkozni, vagy esetleg kell még válogatót rendeznünk, de nagyon remélem, hogy mindkét egységünk úgy fog szerepelni, hogy pont kerül az ügy végére.”

A minszki játékok kajak-kenu versenyei kedden délelőtt rajtolnak az előfutamokkal és csütörtökön zárulnak. Ha megfelelőek lesznek a technikai körülmények, akkor igyekszünk Facebook-oldalunkon videós interjúkkal jelentkezni, míg a teljes programot ide kattintva lehet megnézni.

A magyar válogatott Európa Játékokon induló kerete:
K1 200 m: Birkás Balázs
K1 1000 m: Kopasz Bálint
K1 5000 m: Kopasz Bálint
K2 1000 m: Kammerer Zoltán, Gál Péter István
K4 500 m: Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István

C1 200 m: Hajdu Jonatán
C1 1000 m: Kiss Tamás
C2 1000 m: Kiss Balázs, Dóri Bence

NK1 200 m: Kozák Danuta
NK1 500 m: Kozák Danuta
NK1 5000 m: Bodonyi Dóra
NK2 200 m: Lucz Anna, Kiss Blanka
NK2 500 m: Kárász Anna, Kozák Danuta
NK4 500 m: Kárász Anna, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Medveczky Erika

NC1 200 m: Nagy Bianka
NC2 500 m: Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső

Tartalék: Lucz Dóra