Mégse

Komoly kihívások előtt Varga Katalin

A 2012-ben kerekesszékes szépségversenyt nyert Varga Katalint is felkérték az olimpiai formaruha pályázat zsűrijébe. A paralimpikon, világbajnoki negyedik kajakos ezzel párhuzamosan gőzerővel készül a szegedi világbajnokságra, ahol a dobogó a célja, a paralimpián pedig a csúcsra szeretne érni.

Hír

Az idei olimpia formaruha pályázatra tíz tervező, illetve tervezőcsapat fogadta el a meghívást. Közülük választja majd ki a szakmai zsűri április 16-án a legjobb három pályaművet, amelyek továbbjutnak a második fordulóba. A végső győztes kilétére, és magára a formaruhára a szeptemberre tervezett sajtótájékoztató keretében derül majd fény.

A pályázatokat elbíráló zsűri tagja Harmati Hedvig DLA, a MOME textiltervező tanszékének vezetője; Maróy Krisztina, a Glamour magazin főszerkesztője, Lakatos Márk stylist; Nánási Pál fotós, Báthori Zsófia, a MOB marketing menedzsere, valamint sportolói részről Szilágyi Áron kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Verrasztó Evelyn ötszörös Európa-bajnok úszó és Varga Katalin paralimpikon kajakos.

„Nagy szerencsénkre az idén a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság összedolgozik, és

meghallgatják a parasportolókat is”

– kezdte Varga Katalin, aki vélhetően az elmúlt évek sok médiaszereplése miatt is kerülhetett be a zsűribe, és nem mellékesen 2012-ben megnyerte az első magyarországi kerekesszékes szépségversenyt. – A legutóbbi olimpia, Rio előtt kicsit túlmisztifkálták a dolgot, minden parasportolóra külön szabták a ruhákat, ez teljesen felesleges volt, mert az lett az eredménye, hogy rövidebbek lettek a nadrágok vagy hosszabbak az ingek, és a javításuk sok időt emésztett fel, emiatt kapkodós lett a ruhák elkészítése. A mostani pályázók közül kettővel már beszéltem, és másik hárommal a jövő héten fogok. Az én dolgom az, hogy elmondjam a tervezőknek a szükségleteinket, és azt, hogy nincsenek különleges igényeink, sokunknak megfelelnek a konfekció ruhák, kisebb átalakításokkal. Nincs szükség arra, hogy mindenkire egyedi ruhákat szabjanak. Élvezem ezt a szerepet, ezúton is köszönöm, hogy beválasztottak a zsűribe az illetékesek.”


Ami a felkészülést illeti, Varga Katalin most kisebb megfázással bajlódik, ezért egy hetet pihennie kellett, de még így is sokkal jobban áll, mint tavaly ilyenkor, hiszen 2017 év végén ki kellett venni a manduláját, és csak decemberben kezdhette el az alapozást. „Ehhez képest most már októberben belevágtunk a munkába. A múlt héten már vízre is szálltam, aminek meg is lett az eredménye, hiszen megfújt a szél, és kicsit megfáztam, de egy rövid pihenő után ismét edzésbe álltam. Most bent ergométerezünk.”

Edzőjével, Csamangó Attilával március 18-án, hétfőn egy hétre Olaszországba, Sabaudiába mennek edzőtáborba. „Elég szeszélyes ott az idő, de ha hideg lesz, akkor van ott konditerem is, tehát ugyanúgy tudunk dolgozni, mint itthon, a környezetváltás azonban mindenképp jót fog tenni.

Nagyon várom már az újbóli vízreszállást”

– mondta Varga Katalin, aki tavaly a rövidebb téli felkészülés ellenére is a negyedik helyen végzett a világbajnokságon, az idei, szegedi vébén azonban a dobogóra szeretne állni.

„A tavalyi vb után azt beszéltük meg Sík Mártonnal, a Szeged szakmai igazgatójával, hogy két év múlva az aranyérem a cél, ami egy kicsit teher is, hiszen az a paralimpia éve, de mindent megteszek érte. Ehhez az is kell, hogy Szalmásy Balázzsal is újra együtt dolgozhassak, ő nagyon sokat tud segíteni nekem a belső izmok, a törzs megerősítésében, stabilizálásában.

Erre a mindennapi életben is nagy szükségem van az állandó székbenülés miatt.

Budapest belvárosából kiköltöztem Vecsésre, valamint heti háromszor Szegedre kell járnom, de igyekszünk megoldani, hogy leküzdjük a távolságot, és akkor, egy jó felkészüléssel reális lehet a dobogó bármelyik foka az idei világbajnokságon” – zárta Varga Katalin.

Túl a tapasztalatszerzésen

A gyorsasági csapat 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett a tokiói előolimpián, ezzel a legeredményesebb nemzet lett a tesztversenyen. Hüttner Csaba az eredményeket elégedetten értékelte, de hozzátette, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja a Japánban begyűjtött tapasztalatokat.

Hír

– Rég szerveztek olyan nemzetközi versenyt, ahol mindkét K-1-es olimpiai számot Magyarország nyerte meg, ezt kivitelezhető lehet jövőre is Tokióban?

– Nagyon remélem, hogy kivitelezhető, de nem szeretnék még ennyire előre szaladni. Kopasz Bálint esete persze egyértelmű, ő idén bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb versenyzője K-1 1000 méteren, neki egészen biztosan erre a számra kell koncentrálnia. Arra is számítottam, hogy Tótka Sándor és Birkás Balázs gyors lesz 200 méteren, többször elmondtam a világbajnokság előtt is, hogy az egyes teljesítmények alapján a mi négyesünk a legerősebb, kár, hogy ez idén nem jött ki K-4-ben Szegeden.

– A négyes ugyanakkor teljesítette a küldetését, és megszerezte a kvótát a hazai rendezésű vb-n, ezek után érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a 200 egyesre?

– Ezt most még nem lehet megmondani. A válogatókon, a Világkupákon, valamint az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján majd eldöntjük, hogy milyen számokra érdemes fókuszálni a K-1 1000 méteren kívül az olimpián. 500 négyesben biztos, hogy el kell indulnunk, mert abban a számban kvótát szereztünk, nem kizárt, hogy a négyes egyik tagja mehet majd 200 egyest. Ez a kérdés attól is függ, hogy összejön-e tavasszal a hatodik férfi kajakos kvóta.

– Két hetet töltött a csapat Japánban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Mind az edzőtáborban, mind itt Tokióban megszereztük azokat a tapasztalatokat, amikre szükségünk lesz jövőre. Kipróbáltuk a szállodát, a helyi közlekedést és természetesen a pályát is, valamint azt, hogy mennyire gyorsan tudnak a versenyzők alkalmazkodni az időeltolódáshoz és a körülményekhez. Egyedül az zavar, hogy az elmúlt napokban a szokásosnál hűvösebb volt az idő Tokióban, jó lett volna közel olyan klímában versenyezni, mint amilyen várható az olimpián.

Milyen következtetéseket lehet levonni a tapasztaltak alapján?

Jövőre Budapestről egyenesen a jól bevált takamacui helyszínre érkezik majd a csapat, ott nyugodt körülmények között lehet akklimatizálódni, és elvégezni a verseny előtti finomhangolást. Miután senkinek sem volt komoly gondja az átállással, így nem kell olyan hamar kiutaznunk Japánba, mint korábban terveztük. Elég, ha a versenyzők lépcsőzetesen, 5 nappal a saját számuk előtt jönnek majd Japánba. Nem szeretném, ha az olimpiai előtt túl sok időt töltetnének az itteni augusztusi forróságban.

Guszti bá’ itthagyott minket

Életének 65. évében elhunyt Kadler Gusztáv, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnöke, a Graboplast Győr Kajak-Kenu szakosztályának elnöke, Győr díszpolgára, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Hír

A lényeg, hogy a csapatodat mindig tartsd egyben – felelted gondolkodás nélkül; amikor a legfontosabb elvekről kérdeztünk. Évekkel később pedig, amikor magas rangú állami kitüntetésben részesültél, azt hangsúlyoztad: tisztában vagy vele, hogy egy ilyen elismerés csak jelképesen a tiéd; valójában annak a közegnek az érdeme, amelyben tevékenykedsz. Mi pedig tudtuk, hogy nem az álszerénység mondatja veled mindezt.

Mi nem egy vállalat vagyunk, hanem baráti társaság”- tetted hozzá az egyértelműség kedvéért. Lételemed volt a közösség, nem csak magánemberként, hanem sportvezetőként is. Aki ismert téged ebben a minőségben, annak arról sem lehetett kétsége, hogy Te erre a hivatásra születtél. Életre szólóan. Annak idején tíz évnyi munkát terveztél ugyan a győri szakosztálynál, mégpedig azzal az elszántsággal, hogy ennyi idő alatt megvalósítod a klub felemelkedését szolgáló célkitűzéseidet. Az elképzeléseidet valóra is váltottad. Egyet kivéve: hogy egy évtized után nem folytatod tovább. Ez a tény viszont valószínűleg Téged lepett meg legkevésbé. Hiszen már akkor pontosan tudtad, hogy „ezt egy életen át kell játszani”, újabb és újabb tervekkel, célkitűzésekkel, még magasabb szinten, még nagyobb felelősséggel. Évtizedeket töltöttél a sportág szolgálatában mint  általános, majd regionális működésért felelős alelnök. A mellkasodban persze mindvégig  sportolószív dobogott. Olyan, amelyiket a teljesítmény, a győzelem utáni vágy vezérel. Amelyikkel egyetlen érdemrend, egyetlen tisztikereszt sem feledteti az olimpiai szerepléstől való „megfosztottság” bánatát. És amelyik sosem adja fel…. Most sem ez történt, tudjuk jól. A legkiválóbbak kitartásával küzdötted végig a finist.

Az én helyzetemben most nem egyszerű kategória távolabbi tervekről beszélni” – mondtad egy évvel ezelőtt. De ez korántsem jelentette azt, hogy ne lett volna a tarsolyodban néhány újabb álom. Többek közt például egy nemzetközi szintű győri versenypályáról. Tudod, mi úgy tekintünk ezekre az álmokra, mint a nekünk hagyott örökségedre. Amelyből a példádhoz és az emlékedhez méltóan újabb eredményeket lehet majd teremteni. Közös erővel. Úgy, ahogy Te vallottad.

Hiányozni fogsz a csapatból…

Ugye, drukkolsz majd nekünk odaátról?…