Kolonics György emlékére

Szállnak a sirályok a fodrozódó víz fölött. Siklik a kenud a motoros hullámok között. Messze még a céltorony, ködbe vesznek deszkái. Suhansz a víz fölött, mint Róma antik gályái. Nem érzel fájdalmat, csak mész előre konokul, Még egy óriás faágon is átgázolsz vadul. Szembe jönnek a minisek, egyszerre százezren, De választásod nincs, mész tovább rettenthetetlen. Már itt az ötszáz, itt a hajó, túl vagy a felén. Ha tested már nem bírja, szíved legyen a helyén. Üvöltenek. A motorosból mondják az időd. Nem is hallod, csak érzed: hogy kiszakad a tüdőd. Nyolcszáznál még el kell indítani, rá kell tenni. ?Egy „rocsó” száguld el: valakit ki kell menteni? Itt van az utolsó cölöp. Mindjárt vége, bírd ki! Feszülj még egyszer neki, adj magadból mindent ki! Vége. Most kezded érezni minden porcikádban A szörnyű fájdalmat, szíved ott dobog torkodban. A stégnél vagy, bár nem tudod, hogy kerültél oda, Végre partot értél, és úgy érzed, ez kész csoda. Fáradt vagy. A pokolba kívánod az egészet… De ebben a percben: „Kolókám, jössz még egy ezret!” Összeszorítod fogad, betérdelsz a kenuba, Hiába érzed most úgy magad, mint egy rongybaba. Mire felevezel, már minden erőd visszatér; Te tudod már jól, hogy AZ a pillanat mennyit ér.

undefined

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók