Kökény Roland: Keményen dolgoztam, és kergettem az álmaimat

Semmi mást nem tettem, csak keményen dolgoztam, és kergettem az álmaimat – mondta London kajakos olimpiai bajnoka, Kökény Roland, aki Dombi Rudolffal nyert aranyat az angol fővárosban. A kiváló sportember a tavalyi év végén döntött úgy, hogy befejezi az élsportot, manapság sportvezetőként tevékenykedik. Szerinte a magyar férfi kajaksport a mostani szerényebb eredmények után képes lesz a talpra állásra.

Hír

Azt mondom, 2020, Tokió? 
Azt felelem rá: nyári olimpiát rendeznek ott.

Részt vesz ezen az olimpián? 
Sportvezetőként jó lenne kijutni Japánba. Ha ez nem jön össze, esetleg turistaként. Az a helyzet, hogy a Honvédban Horváth Gábor mellett van lehetőségem szakosztályvezető-helyettesként tevékenykedni. Most tanulom ezt a szakmát, nekem is sok minden új ezzel kapcsolatban.

Nem erre gondoltam.
Ja, hogy versenyzőként? Nem, azt semmiképpen sem. Lemondtam róla. Január elsejével befejeztem az élsportot. Már most öreg vagyok ehhez, negyvenegy éves, hát még ha Japánban is vízre szállnék. Nem, ennek nincs már realitása. El kellett engednem ezt a dolgot akkor, amikor véglegessé vált, hogy nem jutok ki a 2016-os riói olimpiára.

Mennyire volt nehéz az elengedés?
Nagyon. Harminchat-harminchét évig arról szólt az életem, hogyan legyek jobb és még jobb, mellette küzdöttem az elemekkel és a körülményekkel. Beültem a kajakba, szeltem a vizet, egyre gyorsabban. Esőben, hóban, szélben, napsütésben. Nem csináltam mást, ezzel teltek a napjaim. Amikor kimondtam, hogy vége, az olyan volt, mintha egy lakatlan szigetről megérkeztem volna egy zsúfolt nagyvárosba. Komolyan mondom, csak kapkodom a fejem. Minden különleges. Az időt mindenki lazábban kezeli. Ezt például meg kell, hogy szokjam, mivel én évtizedeken keresztül szigorú időbeosztás szerint éltem, az időnek nagyon komoly szerepe volt. Például, ha nem értem oda időben edzésre, akkor lemaradtam róla, vagy a versenyek előtti bemelegítéseknek is szigorúan meghatározott időrendjük volt, hogy megfelelő állapotban álljak oda a rajtvonalra. De abban a korban vagyok, amikor ki kell törnöm az élsportolókat körülvevő burokból. Bár alapvetően precíz, rendszerető ember lévén, én mindig tartani fogom az időpontokat. Ezen szerintem már nem tudok, és nem is akarok változtatni.

Ha eltekintünk attól, hogy hány éves, melyik volt az a pillanat, amikor kimondta, hogy vége?
Nem egyetlen momentum volt ez, hanem az egész 2016-os év. Nagy tervekkel vágtam neki ennek az évnek, dacára annak, hogy negyven felett voltam, de nem jöttek össze a dolgok. Két emberrel szerettem volna az álmaimat megvalósítani. Ők másképpen gondolták, igaz, velem együtt ők sem jutottak ki az olimpiára. Egyikük novemberben bejelentkezett, hogy jövőre menjünk párost, ami nagyon jólesett. De ez egy elkésett ajánlat volt.

Két olimpia után (2000, 2004) a harmadikon jött el az a pillanat, amikor Dombi Rudolffal olimpiai bajnokok lettek. Mikor érezte úgy, hogy megszerezheti a hőn áhított aranyat?
Bármennyire is furcsa, én már 2011 decemberében azt mondtam Rudinak, hogy megnyerhetjük az olimpiát. El tudtam vele hitetni a dolgot, tudott a célért küzdeni. Sokszor persze nem beszéltem erről, mert nem akartam túl nagy hátizsákot pakolni rá. Viszont arra határozottam emlékszem, hogy Londonban már a rajt felé eveztünk, amikor közöltem vele, hogy miénk lesz a sportág történetének huszadik olimpiai aranyérme. Sokan Vajda Attilától várták ezt, de neki nem sikerült.

A célbaérkezés pillanata ugyanúgy megvan, mint a rajt előtti perceké? 
Az nagyon fájdalmas dolog volt. Egyfelől ott volt a fizikai fájdalom. Másrészt örökkévalóságnak tűnő másodpercek teltek el addig, amíg kiderült, hogy mi nyertünk. Rudival ugyanis a németekre figyeltünk, a szélső pályán evező portugálokra nem. Ünnepelni szerettünk volna, de nem lehetett, mert senki sem tudta, ki nyert. Átfutott rajtam, hogy megint nem sikerült? Aztán amikor a partról ordítottak nekünk, hogy megvan, megnyugodtam. Mire kiderült, hogy mi nyertünk, arra már nem volt energiánk, hogy kitörő örömmel ünnepeljünk. Persze a dobogón már a büszkeség mosolya volt az arcunkon.

Ha élete eddigi évei megjelennének egy filmen, ez a londoni győzelem lenne a mozi csúcspontja?
Ha csak a sportot nézem, mindenképpen. Amikor a londoni eredményhirdetés előtt, a futam előtt leadott csomagunkból öltöztünk át a ceremóniára, felvéve a melegítőfelsőt, mutattam Rudinak, hogy mi van rajtam, és láttam rajta a megdöbbenést, hogy sikerült az ujjatlan változatot beraknom. Ez a szituáció előbb hatalmas nevetésbe, majd kisebb pánikba torkollott, mivel egy-két perc volt csak az eredményhirdetésig. Szerencsére Rudinak ott volt az esőkabátja, azt vettem fel, nem tűnt fel senkinek. De akadtak azért más katartikus pillanatok. Igaz, ezek a magánéletemhez köthetők. Ilyen az esküvőm, amire máig szívesen emlékszem vissza.

Kökény Roland sorsa akkor rendeltetett el, amikor kisgyerekként a fürdőkádban ülve egy kis kajaklapáttal csapkodta a vizet?
Valószínűleg igen. Édesanyám persze ettől nem volt annyira boldog, mert a fürdés után ő következett a felmosóronggyal és a vödörrel. De apukám büszkén állt az ajtóban, és nézte a gyermekét. Édesapám Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megalapította a megyei kajak-kenu szövetséget, és vele együtt tíz-tizenegy egyesületet. Így aztán a vízparton nőttem fel, ami örökre megpecsételte a sorsomat. Később persze a saját bőrömön tanultam meg, mennyire kemény a kajakozás – ez nem panasz, hiszen minden egyes sportágra jellemző ugyanez.

A londoni aranyéremmel a birtokában hazatérve mennyire változott meg az élete?
Nagy meglepetés nem ért, a korábbi edzőtársak sikerei kapcsán pontosan tudtam, mire számíthatok, hogy sokan fognak keresni, mindenki interjút akart, mindenki barátkozni szeretett volna velem.

Több barátja lett London után, mint előtte?
Sokan szerettek volna a barátaim lenni a győzelem után, de nem tudtak beférkőzni az életembe. Én alapvetően egy zárkózott típusú ember vagyok. A visszafogottságomat sokan nagyképűségnek gondolják, pedig az a néhány ember, aki igazán ismer, pontosan tudja, milyen vagyok.

Ha nem a pénzbeli értékét, az aranyéremért kapott jutalmat vagy az életjáradékot nézzük, akkor mit ér ma Magyarországon egy olimpiai bajnoki cím?
Ha a sajátomat nézem, akkor sokat is, meg nem is. Akik figyelemmel követik az élsportot, tudják, hogy Londonban Dombi Rudolffal nyertünk férfi kajak kettesben. De sokan vannak olyanok is, akiknek erről ma már fogalmuk sincsen. Nekem ezzel sincs semmi bajom. Igazából nem szeretem azt, ha csak azért keresik a társaságomat, mert olimpiai bajnok vagyok. Semmi különlegeset nem tettem. Végeztem a dolgom, kergettem az álmaimat, és ezzel örömet szereztem a szurkolóknak. Ennyi az egész.

Mennyire megbecsült sportág ma Magyarországon a kajak-kenu?
Szerintem ezzel a résszel nincs gond, ráadásul az utóbbi években nagymértékű fejlesztés is elindult. Lassan a vízitelepek is megújulnak, amire nagy szükség van. Emlékszem, London előtt az Építők telepén készültünk Dombival. Ott az egész telepen nem volt egyetlen fűtőtest, radiátor sem. Télen 2-3 fokos öltözőben vetkőztünk. A konditeremben az építkezéseken használt légbefúvóval próbáltunk meleget csinálni 7-8 foknál ott sem volt több. Oxigén, ablak nem volt. Harminc-negyven éves kikopott súlyokkal, kis híján összedőlő padokon edzettünk és készültünk az olimpiára. Ahogy a mondás tartja – innen volt szép nyerni. Azt a telepet azóta felújították, de itt, a Hajógyári-szigeten lévő Honvéd-telepen is történtek jó dolgok. Ha már van egy olyan öltöző, ahol nem esik be az eső, ahol nem azon kell izgulnom, hogy megráz-e az áram, vagy nem, ott nagy baj nem történhet.

Ha mindezt túléli, akkor már csak a természetet kell legyőznie? 
Valahogy úgy. Akkor jön el az a pillanat, amit minden kajakos szeret, ami miatt az egészet elkezdjük. Ülök a hajóban, szelem a vizet, érzem a sebességet. Ez nem egy napi rutin. Ha ezt az ember nem szereti, és nem tud mindezzel azonosulni, akkor megette a fene az egészet. Én, míg élek, szeretni fogom ezt az érzést. Persze sajnos ezentúl már lassabban.

Negyven év elmúltával az ember gyakrabban gondol vissza a múltra. Említette már, hogy gyakorlatilag az egész élete – 37 év – a kajakozással telt el. Egyszer sem jutott eszébe, hogy sajnálja az erre fordított töménytelen mennyiségű időt?
Mivel beleszülettem a sportágba, és meg is szerettem, vele álmodtam meg a jövőmet. Rengeteg emberrel edzettem, nagyon sokuktól tanultam számos jó dolgot. Voltak kevésbé kellemes tapasztalatok is, de az idő sok mindent megszépít. A kajakozás az életem egyik legjobb tanítómestere volt.

Miután a riói olimpián a magyar férfi kajakosok (és kenusok) egyetlen érmet sem nyertek, muszáj megkérdeznem, hogy mi romlott el? Mi kellene ahhoz, hogy a régi dicsőség ne vesszen el az éji homályban? 
A legnagyobb gond talán az, hogy kevés az olyan idősebb versenyző, aki a tudását át tudja adni a fiataloknak. Nekem ebben is szerencsém volt, mert sokak véleményéből tudtam építkezni és tanulni. Ezt a tudást nem elméletben, hanem a vízen kell átadni. Csak így lehet újra nagy a magyar férfi kajaksport. Reménységeink szerencsére vannak. Jelenleg például az algyői Kopasz Bálint tűnik az egyik ilyen versenyzőnek, és azon dolgozunk, hogy a honvédos fiúcsapat is meghatározó tagja legyen a válogatottnak.

Ugyanakkor éppen az elmúlt évben akadt néhány olyan negatív jelenség, amely addig nem volt jellemző a magyar kajak-kenu sportra. Kokain, doppingvétség – elég csak ezt a kettőt említeni. Miért történhetett meg mindez?

Például amikor mi anno elmentünk szórakozni, az is nagy szó volt, ha megittunk egy felest vagy egy korsó sört. Ma a fiatalság körében az ital már háttérbe szorult, jöttek az olcsó dizájnerdrogok, amik egész este, éjszaka kitartanak. Ebből a szempontból is megváltozott a világ, és ezek a negatív jelenségek sajnos nem kerülték el a sportágunkat sem.

Ha a gyermeke kétévesen elkéri a kis kajaklapátot, majd beül a kádba, ugyanolyan büszkén áll majd az ajtóban, ahogyan az édesapja tette?
Jó lenne, ha így lenne.

Jól látom, hogy meghatódott?
Igen, ne haragudjon. Sok sebet szakított fel ezzel a kérdésével.

Elmondja, mire gondol most?
Nézze, ennyi idő után nem szeretnék régi dolgokat elővenni. Legyen annyi elég, hogy egy sportoló lelkébe igen mélyen beleég, ha az edzőjétől folyamatosan azt hallja, hogy a munkája nem ér semmit, hogy csak egy lusta ember, semmi más. Sajnos nekem is volt ilyen edzőm. Hosszú pályafutásom alatt talán sikerült bebizonyítanom ennek az ellenkezőjét.

A gyerekétől akkor elveszi azt a lapátot?
Semmiképpen. Én mindezzel együtt szeretném, ha ez a pillanat eljönne, és esetleg ő is kajakos lenne. Még akkor is, ha sok minden fájni fog neki. Ez ugyanis ugyanolyan kemény dolog, mint az élet bármely része. Kemény dolog a sport, megtanított küzdeni és kiállni magamért. Az erősebb jellem csak még jobban megerősödik, a gyengébbek pedig feladják. Ez a sport természetes szelekciója. Nem bántam meg semmit sem. Ennek köszönhetem, hogy olimpiai bajnok lettem.

origo.hu/Lantos Gábor

Az első magyar érmek a Világkupán

Kárász Anna és Takács Tamara révén kettős magyar siker született a női kajakosok 1000 méteres egyes versenyében, így megvan az első magyar arany- és ezüstérem a szegedi Világkupán.

Hír

Kárász Anna tavalyi hosszú sérüléséből visszatérve nagyon magabiztosan versenyzett a hosszabb, számára újdonságot jelentő távon egészen az előfutamtól kezdve. A verseny második felében nagy fölénnyel vezetett a döntőben, és kétség sem fért a győzelméhez. A finálé másik magyarja, Takács Tamara az utolsó helyen is haladt, de fantasztikus hajrájának köszönhetően ezüstérmesként ért a célba.

„Nem mondanám, hogy sima volt, de nagyon jó, egyenletes pályát jöttem. A végén tudtam indítani, és ez sokat jelentett. Vártam, hogy Tami a végén jönni fog, de szerencsére nem fogyott el az erőm” – nyilatkozta Kárász Anna.

Takács Tamara szándékosan építette fel így a pályát. „Ez volt most a taktikám, hogy az utolsó 300-on próbálom megverni a mezőnyt. Ninettával így beszéltük meg, mert egy óra múlva lesz egy páros versenyünk, az az olimpiai szám, az a fontosabb.”

Az első magyar arany- és ezüstérem a Világkupán. Kárász Anna nyert női kajak egyes 1000 méteren Takács Tamara előtt. @tamitakacs @anna__karasz #vilagkupa #canoe #kajakkenusport

Magyar Kajak-Kenu Szövetség (@kajakkenusport) által megosztott bejegyzés,

Jól tartalékolt Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa, aki nem sokkal később 500 párosban futamgyőzelemmel jutott be a fináléba Vad Ninettával, míg a másik magyar kettős, Szabó Ágnes és Racskó Fruzsina ugyancsak a döntőben folytatja.

A férfi kenu párosok 1000 méteres versenyében a Korisánszky Dávid, Mike Róbert duó előbb futamgyőztesként bejutott a fináléba, majd ott hatodikként ért célba – a kubai Serguay Torres Madrigal, Fernando Dayan Jorge Enriquez páros nyert. Ugyanitt a B döntőben a Lelovics Dávid, Némedi Konrád kettős a hetedik lett.

Férfi kajak kettes 1000 méteren a Hufnágel Tibor, Ilyés Róbert egység a középdöntőben búcsúzott, ám a Gacsal Ákos, Kugler Attila páros kvalifikálta magát a döntőbe, ahol végül hetedikként zárt.

„Azt tudtuk, hogy egy nagyon erős mezőny lesz. Egy nap alatt három 1000 méteres pályát kellett menni, ez újdonság volt számunkra. Csupán augusztus óta edzünk együtt, nagyon örülünk ennek az eredménynek” – mondta Gacsal Ákos.

A győzelmet a kanadai Roland Varga és Connor Fitzpatrick szerezte meg, a párosból Varga magyar származású, 15 évesen költözött ki Kanadába, C4 500-on és 1000-en még magyar bajnok volt. Hufnágelék a B döntőben kilencedikként értek célba.

Az új olimpiai számban, női kenu 500 párosban a Balla Virág, Takács Kincső és a Kisbán Zsófia, Bragato Giada kettős második és harmadik hellyel kvalifikálta magát a fináléba. Kenu kettes 200 méteren a Molnár Csenge, Nagy Bianka kettős a középdöntőben búcsúzott. Utóbbi számban a Balla, Takács egység még az előfutamból bejutott a szombati döntőbe. Férfi kenu páros 500 méteren a Slihoczki Ádám, Szőke Attila egység ugyancsak döntős.

Férfi kajak egyes 500 méteren 49 induló volt, hat előfutamot rendeztek, Kopasz Bálint és Noé Zsombor is kvalifikálta magát a középdöntőbe.

Lapozható galéria Instagram-oldalunkról:

 

A péntek magyar érmesei a szegedi Világkupáról. #vilagkupa #canoe #kajakkenusport #kajak

Magyar Kajak-Kenu Szövetség (@kajakkenusport) által megosztott bejegyzés,

A paraversenyen Suba Róbert péntek délelőtti harmadik helye után délután VL3 200 méteren Molnárné Tóth Julianna is nyert egy bronzérmet, miután kizárták az előtte végzett egyik német versenyzőt, ugyanitt Varga Katalin negyedik lett. A KL3 férfi 200 méter B döntőjében Kiss Erik a harmadik, Török Dávid a hetedik helyen végzett.

Szombaton reggel 8 órakor rajtol a program a Maty-éren, a szurkolókat különböző nyereményjátékok is várják az ingyenes Világkupán.

Kilenc döntőben hat magyar érem

Hat érmet szerzett a magyar kajak-kenu válogatott a szegedi Világkupa szombati versenynapján, amelyen összesen kilenc döntőt rendeztek. A magyar csapat így nyolc éremnél, a paraérmeket is beleszámolva, már tizenegynél jár a szezon első nemzetközi versenyén.

Hír

Női kajak egyes 500 méteren, tehát olimpiai számban két magyarért is szoríthattunk a döntőben, ahol Bodonyi Dóra nagyon érett versenyzéssel ezüstérmes lett az új-zélandi Ryan Caitilin mögött. Ugyanitt Medveczky Erika a hatodik helyen végzett.

Bodonyi Dórát nem lepte meg az eredmény. „Számítottam rá, hogy Caitlin jó lesz, az új-zélandiak csúcsformában versenyeznek, mert már túl vannak a válogatón, szóval nagyon örülök ennek a második helynek. A mi válogatónkon szeretnék jó pályákat menni. Az is eldőlt, hogy Szabó Gabival összeülök 500 párosban és szerintem 1000 párosban is odaállunk a rajthoz.”

A női kajak 500 párosok döntőjében is két magyar hajó volt érdekelt, de kisebb meglepetésre nem sikerült érmet szerezni egyiknek sem, a Takács Tamara, Vad Ninetta egység a negyedik, Szabó Ágnes és Racskó Fruzsina pedig hatodik lett. „Én nagyon meghaltam a végére. Csupán negyedszer ültünk ma össze, nem is edzettünk még így együtt. Levonjuk a következtetéseket, és tanulunk belőle” – mondta Vad Ninetta.

A király számban, férfi kajak egyes 1000 méteren Kopasz Bálint viszont ezüstérmet nyert. Az algyői versenyző a döntőben 250-nél a hatodik, 500-nál az ötödik helyen haladt, majd remek hajrával a második helyre jött fel, de a portugál Fernando Pimentát nem tudta befogni.

„Erős hátszél volt, amelyhez oldalszél is társult, így nem volt tökéletes a pálya, de nekem ez kedvezett – kezdte Kopasz Bálint. – 700 méteren keresztül mentem egy 90-95 százalékos tempóban, de éreztem még magamban erőt, szóval az utolsó 300 méteren megindultam. Gondoltam, hogy Pimenta nagyon gyors lesz, bár szerettem volna megnyerni a versenyt, de így is nagyon elégedett vagyok. Tervezem azért, hogy megverem őt.”

Hajdu Jonatán és Fekete Ádám zseniális versenyzéssel másodikként ért célba kenu kettes 500 méteren. Ugyanitt Slihoczki Ádám és Szőke Attila hatodik lett. „Az előfutamban volt egy kis diszharmónia, rossz érzéssel keltünk ki, ezt át kellett beszélnünk. Sikerült, és a döntőben meg is tudtuk csinálni azt, amit szerettünk volna” – mondta Fekete Ádám. Hajdu Jonatán hozzátette: a cél, hogy jövőre az olimpiai számban, 1000 méteren is jól tudjanak menni.

Ugyancsak 500 méter férfi párosban, csak a kajakosoknál született még egy magyar érem, Nádas Bence és Erdőssy Csaba harmadikként zárt, ugyanitt Németh Viktor és Koleszár Mátyás hatodik lett. „Nagyon örülök ennek a bronzéremnek. Kemény rajtot vettünk, és ezt az iramot akartuk tartani addig, ameddig csak tudjuk. A hoppot 350-nél mondtam be, abból próbáltunk egy újat indítani, szerintem sikerült” – nyilatkozta Erdőssy Csaba.

Női kenu párosunk, a Balla Virág, Takács Kincső kettős két bronzérmet is nyert, előbb 200 méteren, a gyengébbik számukban lettek harmadikak, majd fél órával később az új olimpiai számban, 500-on is odaálltak, és itt is harmadikként értek célba. Utóbbi versenyben a Kisbán Zsófia, Bragato Giada páros a hatodik helyen ért célba.

„Az 500-as futam sokkal nehezebb volt, nagyobb meccselés zajlott a pályán, mint 200-on. Úgy érzem, hogy a tavasz azon szakaszában vagyunk, amikor erős iramot tudunk menni, de a gyorsaság, a robbanékonyság még hiányzik” – mondta Takács Kincső.

Az új olimpiai számban, női kenu egyes 200-on rendkívül magas volt az indulói létszám, 45-en neveztek, öt előfutamot rendeztek, ahonnan csak a középdöntőbe lehetett bejutni, a két magyar, Takács Kincső és Balla Virág ezt magabiztosan abszolválta is.

Férfi kajak páros 200 méteren Apagyi Levente és Hérics Dávid a hatodik, Csizmadia Kolos és Varga Márk pedig a nyolcadik helyen zárt.

Lapozható galéria:

Kilenc döntőben hat magyar érem született a szegedi Világkupán szombaton. Részletek a Kajakkenusport.hu-n! #vilagkupa #canoe

Magyar Kajak-Kenu Szövetség (@kajakkenusport) által megosztott bejegyzés,

Kenu egyes 1000 méteren egy középdöntőbe került Kiss Tamás és Bodonyi András, utóbbinak sikerült kiharcolnia a fináléba jutást, ahol a hetedik helyen végzett. Olimpiai bronzérmesünk viszont a középdöntőben a táv első felében a mezőny hátsó régiójában ment, későn kezdte el a hajrát, és 0,01 másodperccel lemaradt az A döntőről. Kiss aztán a B döntőt simán megnyerte.

A pénteki két éremmel együtt már nyolcnál jár a magyar csapat. Ha a paraérmeket is beleszámítjuk, akkor már 11 érmünk van, miután a pénteki kettő mellé szombaton nyertünk még egyet. A VL2 férfi kenu 200 méteres számban Juhász Tamás végzett a harmadik helyen, ugyanitt Suba Róbert hatodik lett.

„Szeles volt a pálya nagyon, nekem nem volt kedvező, mivel én bal oldalt evezek, ki is sodródtam a pálya szélére. Én ugye kenuval kezdtem, majd kajakoztam, most tértem vissza ismét a kenuhoz. Az Eb-n és a vébén is dobogóra szeretnék állni” – monda Juhász Tamás. KL2 női kajak 200-on Varga Katalin hetedikként, KL3 női kajak 200-on pedig Fehér Annamária kilencedikként zárt.

Szombaton délután csak előfutamok és középdöntők lesznek, míg a vasárnapi zárónapon 15 A döntőt is rendeznek a szegedi Maty-éren.

Kiváló a hangulat, várunk mindenkit a szegedi Világkupán! #vilagkupa #szeged #cano #kajakkenusport

Magyar Kajak-Kenu Szövetség (@kajakkenusport) által megosztott bejegyzés,