Mégse

Dombi Rudolf: Kívül kerültem a komfortzónámon és élvezem

31 évesen döntött az élsportolói pálya lezárása mellett londoni aranyérmesünk, Dombi Rudolf. A motiváció és a dinamizmus korántsem veszett ki belőle: továbbra is az a célja, hogy képességeit a sport terén kamatoztassa – csak éppen más vizeken.

Hír

– Hogyan fogadták a döntést, milyen visszajelzéseket kapott?

– Sokakat letaglózott, sokan meglepődtek, ami aztán engem lepett meg.  Nem is értettem, hiszen köztudott volt, hogy az elmúlt két-három évben már nem úgy jöttek az eredmények, ahogy én szerettem volna. Mindenesetre, jó érzés volt megtapasztalni, hogy még sokan szurkoltak nekem.

– Életkorát tekintve azért nem számít még „túlkorosnak” a sportágban…

– Valóban nem, de ha belegondolunk, mennyi idős valaki, amikor kijön egy egyetemről és mennyi  vagyok én most, nem gondolom, hogy a klasszikus értelemben fiatal lennék. Jó döntést hoztam.

– Volt konkrét impulzus is, ami azt súgta: eddig és ne tovább?

– Nem, semmi konkrét dolog nem történt. Semmi nem ábrándított ki a sportágból, sőt, ugyanúgy szerettem, élveztem, mint korábban és ez bizonyos tekintetben így is marad, hiszen ha versenykajakba nem is ülök egy darabig, ugyanúgy le fogok járni a Dunára. Megérett bennem a váltás. Sportolói karrierem beteljesült, már olimpiai bajnok vagyok.  Most civilként szeretnék bizonyítani.

– Ennek is megvan a maga sajátos kihívása. Több egykori olimpiai bajnok, világbajnok is említette, hogy miután megízlelte a „a világ legjobbja vagyok” élményét, nehéz ehhez foghatót találni…

– Biztos, hogy egészen más helyzet. Felülírni nem lehet ezeket az élményeket, legalábbis a szó szoros értelmében nem, de ha az ember a civil életében előre tud lépni a ranglétrán és idővel megbecsült tagja lesz a sportéletet támogatók közösségének, szerintem az is óriási sikerélmény lehet. Ami a szükséges adrenalint illeti: számomra jelenleg épp elegendő az, hogy mennyi új dologgal kell foglalkoznom. Nincs ugyan olyan hatalmas téthelyzet, de nem is bánom, ebből nekem már volt elég. Kihoztam belőle a maximumot és boldog ember vagyok. Ebből a szempontból már kiteljesedtem, nincs mit hajkurásszak, ami miatt önigazolást kellene keressek.

– Édesapja – akinek fontos része van abban, hogy kajakos lett – azt mondta, utólag sajnálja, hogy ő maga nem ezt a sportágat választotta. Úgy sejtem, Önben ilyen megbánás biztosan nincsen, de biztos tett egyfajta visszatekintést, összegzést. Mi az, amit esetleg másképp csinálna?

– Most elkezdtek bennem kavarogni a gondolatok és eszembe jutottak a középiskolás korombeli hajnali edzések, a hajtás, aztán a délutáni összerogyás. Azt nem tudom, hogy csinálnám még egyszer végig. Valójában egyetlen dolog van, amit bánok, ami nem volt szép: a Kökény Rolanddal való szétválásom. Azt bánom, hogy ott nem voltam elég okos vagy tapasztalt, hogy másképp legyen. Nem mondom, hogy ez rajtam múlt teljesen, de azt gondolom, néha talán az is elég, ha az egyik fél fel tudja nyitni a másik szemét  – vagy  a sajátját. Ezt sajnálom egyedül, mert Rolit én nagyon szeretem és ennek nem így kellett volna történnie.

– Egy nagyon diplomatikus megfogalmazással azt nyilatkozta: „kommunikációs hiba” történt. Mit jelentett ez pontosan? Akár elkerülhető is lett volna, vagy csupán szebb lehetett volna az elválás?

– Nem kellett volna, hogy hagyjuk, hogy bárki más vagy mások kívülről  beleszóljanak abba, ami egyébként működik. Csak azért, mert nekik sajátos meglátásai vannak a saját karrierjükre nézve.

– Szóval akár együtt is maradhattak volna?

– Igen, én azt gondolom.

– Mi adta ennek a duónak a hatékonyságát?

– Nagyon jól kiegészítettük egymást. Roli volt a rutin, a sok tapasztalat, a bástya, amire én támaszkodni tudtam. Ez nagyon meghatározta az egészet. Nekem meg ott volt a fiatalságom, a robbanékonyságom, a dinamikus lendületem, amit ő nagyon jól tudott használni.  Mindkettőnk adottságaira szükség volt és mi szerencsésen ötvöztük egymás tulajdonságait.

– Ennek a szakításnak ellenére már így is a hűséges versenyzők közé van elkönyvelve, hiszen nem váltogatta sűrűn sem a párokat, sem az edzőket. Mit gondol, mi az oka annak, hogy Szilárdi Katalinnal ilyen hosszú ideig tudott összhangban együttműködni?

– Ez mindenképpen Katinak köszönhető, aki nagyon jól bánt velem, nagyon jó dolgokra tanított. Illetve annak, hogy én is lojális ember vagyok.

– Emlékszem, milyen lelkesedéssel mesélte azt a számára máig meghatározó élményt, amikor ön annak idején először és a többiek közt egyetlenként érezte meg és adta vissza azt a ritmust, azt a „dallamot”, amit ő edzőként elvárt. Hogyan emlékszik erre?

– Bennem nem fogalmazódott meg, hogy ez egy különös ritmus, csak annyit éreztem, hogy sokkal kisebb erőfeszítéssel sokkal gyorsabban tudom futtatni a hajót, mint mások. És ezt én is nagyon élveztem.

– Az olimpiai győzelmük talán azért is volt „nagy dobás”, mert ennek az egységnek a sikerében talán kevésbé bíztak. Ön ezt hogy élte meg?

– Valóban, igazán senki nem tett volna erre a győzelemre, de talán nem is miattunk. Roli akkor már kétszeres világbajnok volt, sokat bizonyított. Én fiatal voltam ugyan, de az utánpótlásban meghatározó, az Európa-bajnokságon legeredményesebb versenyző huszonkét-huszonhárom évesen. Viszont a nemzetközi mezőny nagyon kemény volt. Szóval, tényleg úgy éreztük, hogy annyira nem hisznek bennünk, de ez jót tett, mert mindhárman még inkább bizonyítani akartunk.

– A pályája utolsó szakaszában való edzőváltásban benne volt az a meggondolás, hogy akkor nézzük meg, mit lehet még kihozni ebből a történetből egy másféle edzői meglátás mellett?

– Nem, nem igazán. Nem kerestem más megoldást. Azért került képbe egyáltalán ez az egész, illetve a Hüvös Viktorral való munka, mert beszéltünk egy lehetséges négyes variációról, ami az ő keze alatt készült, ezért kerültem át hozzá, aztán ottmaradtam, mert szimpatikus volt a helyzet.

– Csapathajóban mindig Ön diktálta az iramot. Civilként is irányító-vezető típus marad?

– Azt gondolom, igen, de nem ezzel operálok. Nagyon praktikus agyam van és ezt szeretném használni, anélkül, hogy az elképzeléseimet ráerőltetném másokra. Remélem, hogy a jelenlegi helyemen, a Magyar Diáksport Szövetségnél is élni fognak ezzel a képességemmel.

– Mi a konkrét feladatkör, amelyben dolgozik?

– A sportba való bevonásról, a diákolimpiákról szól elsősorban ez a munka, minden sportágban, a kis házi versenyektől kezdve egészen az országos döntőkig. A szervezésről valamint a képzésről is, hiszen fontos, hogy a testnevelők elsajátítsanak bizonyos módszereket, melyek révén még felkészültebben tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Központi irodaként is működünk, illetve a budapesti régió tartozik hozzánk. Az a dolgunk, hogy adjunk egy alapot az utánpótlásnak, hogy a fiatalok megszeressék a sportot, mert ez a legfontosabb. Ha valaki ebből kiindulva élsportoló lesz, az egy nagy siker, de ha csak rendszeresen lejár majd futni, az is fantasztikus dolog.

– Azt nyilatkozta, hogy az edzőség nem vonza, viszont a sportággal továbbra is szívesen együttműködne…..

– Valóban, az edző csak pár emberrel foglalkozik, akiknek bizonyos értelemben ki is szolgáltatott és sokat kell távol lennie , ami már szintén nem az én asztalom. Ennél jóval átfogóbban szeretnék sportolókkal foglalkozni és erre úgy néz ki, hogy kajak-kenu világában is módom nyílhat, a Dunakanyar-régió területi képviselőjeként.

– Lazítani is volt már némi ideje? Olyan dolgokra, amiket köztudottan szeret: mozi, főzés, vitorlázás…?

– Azokra mindig volt! De az az igazság, hogy most ugyanolyan komolyan veszem a dolgokat, mint eddig: nagyon sok mindent el kell sajátítanom és kicsit türelmetlen vagyok. A speciális tudásom még nincs meg, ott még nem tartok, de mindent megteszek azért, hogy ez minél előbb sikerüljön. Emiatt van bennem egy kis feszültség , hiszen már nem csak egy ember sorsáért tartozom felelősséggel, hanem rengeteg gyerekről van szó. Úgyhogy nem lazább a helyzet, csak más.

– Az olimpia utáni időszakban volt egy olyan kijelentése, hogy „ magamon kívül kerültem egy kicsit”. Azóta visszatalált?

– Igen. Bár ugye éppen most produkáltam egy olyan tényezőt, hogy nem vagyok birtokában minden tudásnak, amire szükségem van. Nem tudom, lesz-e egyáltalán ilyen, valahol remélem is, hogy nem, hiszen az ember élete végéig tanul és tapasztal, illetve rádöbben, mennyi mindent nem ismer még. Éppen úgy, mint például ha valaki elmegy külföldre és meglát egy gyönyörű új tájat, arra gondol: Úristen, milyen nagy a világ és mennyi ilyen szép hely lehet még…  Most azt mondhatni, kívül kerültem a komfortzónámon egy ideje  –  de ezt élvezem.

– A két karján London óta ott áll megörökítve egy jelmondat: „Hold fast”. Miben lesz kitartó most, hogy befejezte a kajakozást?

– Az elveimben és a hozzáállásomban. Ugyanúgy, mint eddig.

Férfi K-1 200 méteren jött a meglepetés

Az egyesek között 200 méteren Kozák Danuta és Balla Virág, 1000 méteren Kopasz Bálint, párosban 200 méteren a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám egység, 500-on pedig a Mozgi Milán, Somorácz Tamás duó az első után a második világbajnoki válogatót is megnyerte szombaton, Szolnokon. Ugyanakkor meglepetés született férfi K-1 200 méteren, ahol Csizmadia Kolos legyőzte Birkás Balázst.

Hír

A férfi K-1 1000 méter fináléjában a nagy esélyes, 21 éves algyői Kopasz Bálint ellenfele csak az óra volt, hasonlóan az első fordulóhoz, most is hatalmas fölénnyel nyerte meg a futamot, így készülhet az augusztusi világbajnokságra.

Mögötte a második helyért zajlott a küzdelem, ezt a Honvéd kajakosa, Ceiner Benjámin nyerte, aki majdnem négy másodperccel Kopasz után ért célba. A kétéves doppingeltiltása után visszatérő Dombvári Bence ötödik lett a döntőben.

“Nagyon örülök, hogy nem kellett senkivel csatáznom.

Keményen készültem erre a versenyre. Jó rajt után erős utazóval haladtam, és ez elég volt” – nyilatkozott Kopasz, aki azt is elárulta, hogy egyelőre nem sikerült párostársat találnia, mert ugyan Dombvári Bencével összeültek, két közös edzésük is volt, de végül úgy döntöttek, hogy nem dolgoznak együtt.

Férfi C-1 1000 méteren a “címvédő” Kiss Tamás most is az első válogatón mögötte második Bodonyi Andrással vívott nagy csatát, szinte végig fej-fej mellett haladtak. A hajrához érve aztán úgy tűnt, a csepeliek olimpiai bronzérmese most is “behúzza” a győzelmet, de a szegedi rivális sokkal jobban rúgta be a hajóját, ezzel Bodonyi András megnyerte élete első felnőtt válogatóját.

“Nagyon küzdős pálya volt, a balos szél főleg a jobbosoknak egyáltalán nem kedvez. Ilyenkor nem tud az ember olyan szépen kenuzni, nem tudja magát kievezni.

Tamással egész évben hatalmasakat csatáztunk, kétszer ő nyert, kétszer én, most jön a döntő ütközet”

– utalt a szétlövésre Bodonyi András.

Centiméterek, egészen pontosan 17 ezredmásodperc döntött K-1 200 méteren is, ahol az első versenyen győztes Birkás Balázs nyakában végig ott lihegett az akkor második Csizmadia Kolos, aki most remek ritmusban rúgta be a hajót, így sikerült megvernie szegedi ellenfelét. Ebben a számban is szétlövés dönthet.

“Nagyon ideges voltam a verseny előtt. Az edzőm Pál Zoltán mondogatta, hogy nincs vesztenivalóm, úgyhogy vágtassak egy nagyot és lesz, ami lesz. Ezt is tettem. Nem nézelődtem, csak mentem egy nagyot. A berúgás az elég érdekesen sikerült, korábban még sosem borultam be a célba érve. Meg is ijedtem egy kicsit, mert elég rosszul éreztem magam a végén, de szerencsére nem lett baj, ki tudtam kászálódni a vízből” – mesélte a partra érve Csizmadia Kolos.

C-2 200 méteren Hajdu Jonatán és Fekete Ádám esélyeshez méltóan második győzelmét aratta, és a kajakpárosok 500 méteres fináléjában is papírforma eredmény született, miután újra a friss Európa-bajnok Mozgi Milán és Somorácz Tamás szerezte meg az első helyet.

A négy női döntő közül az elsőben, K-1 1000 méteren a hazai közönség előtt versenyző, szolnoki Bodonyi Dóra diadalmaskodott nagyon magabiztosan. Mögötte az a Takács Tamara végzett a második helyen, aki az első válogatón is másodikként ért célba a most ebben a számban rajthoz sem álló Medveczky Erika mögött, majd az Eb-n is ő indulhatott, és ott is ezüstérmes lett. Női párosban, szintén 1000 méteren Medveczky és Csipes Tamara duója ért elsőként a célba, az első válogatót megnyerő Szabó Gabriella, Bodonyi kettős ezúttal harmadikként zárt.

Női K-2 200 méteren az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta beragadt ugyan a rajtnál, de utána elképesztő tempót diktált, végüls le is hajrázta ellenfeleit, ezzel – hasonlóan az 500 méter egyeshez – ebben a számban is második sikerét aratta a válogatón. Danuta a belgrádi Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett ebben a versenyszámban.

“Nekem a 200 méter mindig nagy kihívás, mert nem kifejezetten vagyok sprinter alkat, valamiért mégis kedvelem a számot. Nagy koncentrációt igényel az, hogy jól kapjam el a rajtot, nekem magamhoz képest erőn felül kell ehhez teljesítenem, viszont

nagyon szeretem az ilyen kihívásokat”

– mondta a döntő után az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta.

Az új ötkarikás számban, női kenu egyes 200 méteren is duplázót láthatott a közönség, a friss Eb-bronzérmes győri Balla Virágnak ugyancsak egy elrontott rajt után sikerült nyernie. A 24 éves versenyző a pénteki, 500 méteren aratott diadala után második győzelmét ünnepelhette a Holt-Tiszán C-1-ben, mögötte Lakatos Zsanett futott be a második helyen, párja, a szintén győri színekben versenyző Devecseriné Takács Kincső pedig harmadik lett.

“Azt vártam, hogy Kincső fog nyerni, mert jól felkészült és tényleg hihetelen nagy energiákat mozgósított azért, hogy a második válogatón sikeres legyen. Nem volt túl reális a pálya, hiszen a szél nekem kedvezett. Ha mondjuk szembeszél, vagy teli hátszél lett volna, akkor sokkal nagyobb lett volna a csata a győzelemért” – ismerte el rendkívül sportszerűen Balla Virág.

A szolnoki felnőtt világbajnoki válogató vasárnapi versenynapján 11.30 órakor kezdődnek a döntők. A finálékat a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hivatalos Facebook oldalán élőben közvetítjük majd.

A vb-re hajrázta magát Bodonyi és a Kárász, Kozák páros

A Kárász Anna, Kozák Danuta páros és Bodonyi András nyerte a világbajnoki indulásról döntő szétlövést Szolnokon.

Hír

Az első szétlövésben az első válogatón győztes Medveczky Erika, Csipes Tamara kettős a második válogató győztesével, a frissen alakult Kárász Anna, Kozák Danuta duóval csapott össze a kajak párosok 500 méteres versenyében. A táv első felében fej-fej mellett haladt a két hajó, 250-300 méternél váltott tempót a Kárász, Kozák kettős, és végül magabiztosan, mintegy fél hajó előnnyel nyert, ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra.

A második szétlövésben C-1 1000 méteren, tehát olimpiai számban Bodonyi András és Kiss Tamás küzdött meg a vb-indulásért. Hasonló volt a forgatókönyv, mint az előző futamban, az elején szoros volt kettőjük harca, majd Bodonyi ritmust váltott, és a hajrát jobban bírva győzött. Bodonyi András először állhat rajthoz felnőtt világbajnokságon, ha Hüttner Csaba és a szakmai bizottság is így dönt. Várhatóan a jövő héten hirdet hivatalos keretet a szövetségi kapitány.

A világbajnokságot Portugáliában rendezik meg augusztus 22. és 26. között.