Mégse

Dombi Rudolf: Kívül kerültem a komfortzónámon és élvezem

31 évesen döntött az élsportolói pálya lezárása mellett londoni aranyérmesünk, Dombi Rudolf. A motiváció és a dinamizmus korántsem veszett ki belőle: továbbra is az a célja, hogy képességeit a sport terén kamatoztassa – csak éppen más vizeken.

Hír

– Hogyan fogadták a döntést, milyen visszajelzéseket kapott?

– Sokakat letaglózott, sokan meglepődtek, ami aztán engem lepett meg.  Nem is értettem, hiszen köztudott volt, hogy az elmúlt két-három évben már nem úgy jöttek az eredmények, ahogy én szerettem volna. Mindenesetre, jó érzés volt megtapasztalni, hogy még sokan szurkoltak nekem.

– Életkorát tekintve azért nem számít még „túlkorosnak” a sportágban…

– Valóban nem, de ha belegondolunk, mennyi idős valaki, amikor kijön egy egyetemről és mennyi  vagyok én most, nem gondolom, hogy a klasszikus értelemben fiatal lennék. Jó döntést hoztam.

– Volt konkrét impulzus is, ami azt súgta: eddig és ne tovább?

– Nem, semmi konkrét dolog nem történt. Semmi nem ábrándított ki a sportágból, sőt, ugyanúgy szerettem, élveztem, mint korábban és ez bizonyos tekintetben így is marad, hiszen ha versenykajakba nem is ülök egy darabig, ugyanúgy le fogok járni a Dunára. Megérett bennem a váltás. Sportolói karrierem beteljesült, már olimpiai bajnok vagyok.  Most civilként szeretnék bizonyítani.

– Ennek is megvan a maga sajátos kihívása. Több egykori olimpiai bajnok, világbajnok is említette, hogy miután megízlelte a „a világ legjobbja vagyok” élményét, nehéz ehhez foghatót találni…

– Biztos, hogy egészen más helyzet. Felülírni nem lehet ezeket az élményeket, legalábbis a szó szoros értelmében nem, de ha az ember a civil életében előre tud lépni a ranglétrán és idővel megbecsült tagja lesz a sportéletet támogatók közösségének, szerintem az is óriási sikerélmény lehet. Ami a szükséges adrenalint illeti: számomra jelenleg épp elegendő az, hogy mennyi új dologgal kell foglalkoznom. Nincs ugyan olyan hatalmas téthelyzet, de nem is bánom, ebből nekem már volt elég. Kihoztam belőle a maximumot és boldog ember vagyok. Ebből a szempontból már kiteljesedtem, nincs mit hajkurásszak, ami miatt önigazolást kellene keressek.

– Édesapja – akinek fontos része van abban, hogy kajakos lett – azt mondta, utólag sajnálja, hogy ő maga nem ezt a sportágat választotta. Úgy sejtem, Önben ilyen megbánás biztosan nincsen, de biztos tett egyfajta visszatekintést, összegzést. Mi az, amit esetleg másképp csinálna?

– Most elkezdtek bennem kavarogni a gondolatok és eszembe jutottak a középiskolás korombeli hajnali edzések, a hajtás, aztán a délutáni összerogyás. Azt nem tudom, hogy csinálnám még egyszer végig. Valójában egyetlen dolog van, amit bánok, ami nem volt szép: a Kökény Rolanddal való szétválásom. Azt bánom, hogy ott nem voltam elég okos vagy tapasztalt, hogy másképp legyen. Nem mondom, hogy ez rajtam múlt teljesen, de azt gondolom, néha talán az is elég, ha az egyik fél fel tudja nyitni a másik szemét  – vagy  a sajátját. Ezt sajnálom egyedül, mert Rolit én nagyon szeretem és ennek nem így kellett volna történnie.

– Egy nagyon diplomatikus megfogalmazással azt nyilatkozta: „kommunikációs hiba” történt. Mit jelentett ez pontosan? Akár elkerülhető is lett volna, vagy csupán szebb lehetett volna az elválás?

– Nem kellett volna, hogy hagyjuk, hogy bárki más vagy mások kívülről  beleszóljanak abba, ami egyébként működik. Csak azért, mert nekik sajátos meglátásai vannak a saját karrierjükre nézve.

– Szóval akár együtt is maradhattak volna?

– Igen, én azt gondolom.

– Mi adta ennek a duónak a hatékonyságát?

– Nagyon jól kiegészítettük egymást. Roli volt a rutin, a sok tapasztalat, a bástya, amire én támaszkodni tudtam. Ez nagyon meghatározta az egészet. Nekem meg ott volt a fiatalságom, a robbanékonyságom, a dinamikus lendületem, amit ő nagyon jól tudott használni.  Mindkettőnk adottságaira szükség volt és mi szerencsésen ötvöztük egymás tulajdonságait.

– Ennek a szakításnak ellenére már így is a hűséges versenyzők közé van elkönyvelve, hiszen nem váltogatta sűrűn sem a párokat, sem az edzőket. Mit gondol, mi az oka annak, hogy Szilárdi Katalinnal ilyen hosszú ideig tudott összhangban együttműködni?

– Ez mindenképpen Katinak köszönhető, aki nagyon jól bánt velem, nagyon jó dolgokra tanított. Illetve annak, hogy én is lojális ember vagyok.

– Emlékszem, milyen lelkesedéssel mesélte azt a számára máig meghatározó élményt, amikor ön annak idején először és a többiek közt egyetlenként érezte meg és adta vissza azt a ritmust, azt a „dallamot”, amit ő edzőként elvárt. Hogyan emlékszik erre?

– Bennem nem fogalmazódott meg, hogy ez egy különös ritmus, csak annyit éreztem, hogy sokkal kisebb erőfeszítéssel sokkal gyorsabban tudom futtatni a hajót, mint mások. És ezt én is nagyon élveztem.

– Az olimpiai győzelmük talán azért is volt „nagy dobás”, mert ennek az egységnek a sikerében talán kevésbé bíztak. Ön ezt hogy élte meg?

– Valóban, igazán senki nem tett volna erre a győzelemre, de talán nem is miattunk. Roli akkor már kétszeres világbajnok volt, sokat bizonyított. Én fiatal voltam ugyan, de az utánpótlásban meghatározó, az Európa-bajnokságon legeredményesebb versenyző huszonkét-huszonhárom évesen. Viszont a nemzetközi mezőny nagyon kemény volt. Szóval, tényleg úgy éreztük, hogy annyira nem hisznek bennünk, de ez jót tett, mert mindhárman még inkább bizonyítani akartunk.

– A pályája utolsó szakaszában való edzőváltásban benne volt az a meggondolás, hogy akkor nézzük meg, mit lehet még kihozni ebből a történetből egy másféle edzői meglátás mellett?

– Nem, nem igazán. Nem kerestem más megoldást. Azért került képbe egyáltalán ez az egész, illetve a Hüvös Viktorral való munka, mert beszéltünk egy lehetséges négyes variációról, ami az ő keze alatt készült, ezért kerültem át hozzá, aztán ottmaradtam, mert szimpatikus volt a helyzet.

– Csapathajóban mindig Ön diktálta az iramot. Civilként is irányító-vezető típus marad?

– Azt gondolom, igen, de nem ezzel operálok. Nagyon praktikus agyam van és ezt szeretném használni, anélkül, hogy az elképzeléseimet ráerőltetném másokra. Remélem, hogy a jelenlegi helyemen, a Magyar Diáksport Szövetségnél is élni fognak ezzel a képességemmel.

– Mi a konkrét feladatkör, amelyben dolgozik?

– A sportba való bevonásról, a diákolimpiákról szól elsősorban ez a munka, minden sportágban, a kis házi versenyektől kezdve egészen az országos döntőkig. A szervezésről valamint a képzésről is, hiszen fontos, hogy a testnevelők elsajátítsanak bizonyos módszereket, melyek révén még felkészültebben tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Központi irodaként is működünk, illetve a budapesti régió tartozik hozzánk. Az a dolgunk, hogy adjunk egy alapot az utánpótlásnak, hogy a fiatalok megszeressék a sportot, mert ez a legfontosabb. Ha valaki ebből kiindulva élsportoló lesz, az egy nagy siker, de ha csak rendszeresen lejár majd futni, az is fantasztikus dolog.

– Azt nyilatkozta, hogy az edzőség nem vonza, viszont a sportággal továbbra is szívesen együttműködne…..

– Valóban, az edző csak pár emberrel foglalkozik, akiknek bizonyos értelemben ki is szolgáltatott és sokat kell távol lennie , ami már szintén nem az én asztalom. Ennél jóval átfogóbban szeretnék sportolókkal foglalkozni és erre úgy néz ki, hogy kajak-kenu világában is módom nyílhat, a Dunakanyar-régió területi képviselőjeként.

– Lazítani is volt már némi ideje? Olyan dolgokra, amiket köztudottan szeret: mozi, főzés, vitorlázás…?

– Azokra mindig volt! De az az igazság, hogy most ugyanolyan komolyan veszem a dolgokat, mint eddig: nagyon sok mindent el kell sajátítanom és kicsit türelmetlen vagyok. A speciális tudásom még nincs meg, ott még nem tartok, de mindent megteszek azért, hogy ez minél előbb sikerüljön. Emiatt van bennem egy kis feszültség , hiszen már nem csak egy ember sorsáért tartozom felelősséggel, hanem rengeteg gyerekről van szó. Úgyhogy nem lazább a helyzet, csak más.

– Az olimpia utáni időszakban volt egy olyan kijelentése, hogy „ magamon kívül kerültem egy kicsit”. Azóta visszatalált?

– Igen. Bár ugye éppen most produkáltam egy olyan tényezőt, hogy nem vagyok birtokában minden tudásnak, amire szükségem van. Nem tudom, lesz-e egyáltalán ilyen, valahol remélem is, hogy nem, hiszen az ember élete végéig tanul és tapasztal, illetve rádöbben, mennyi mindent nem ismer még. Éppen úgy, mint például ha valaki elmegy külföldre és meglát egy gyönyörű új tájat, arra gondol: Úristen, milyen nagy a világ és mennyi ilyen szép hely lehet még…  Most azt mondhatni, kívül kerültem a komfortzónámon egy ideje  –  de ezt élvezem.

– A két karján London óta ott áll megörökítve egy jelmondat: „Hold fast”. Miben lesz kitartó most, hogy befejezte a kajakozást?

– Az elveimben és a hozzáállásomban. Ugyanúgy, mint eddig.

Kozák Danuta lett az Év sportolója 2018-ban

A sportújságírók szavazatai alapján az ötszörös olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világ- és tizenhatszoros Európa-bajnok lett az év legjobb női sportolója 2018-ban Magyarországon. Danuta szinte utánozhatatlan teljesítményt nyújtott, gyermeke születése után visszatérve tavaly három világbajnoki címet és két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett.

Hír

61. alkalommal osztották ki a magyar sportújságírók (MSÚSZ) szavatai alapján az év legjobb sportolóinak járó díjakat.

A hölgyek között a legjobb háromba az UTE kajakosa mellett a négy rövidpályás világbajnoki-, valamint nagymedencés Eb-aranyérmet is nyerő háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka és a párosban WTA világbajnoki címet szerző és Australian Open győztes Babos Tímea került be az M4 Sport, az Év sportolója díjátadó gálán.

Örülök, hogy van ez a díj, nem mondhatja el mindenki magáról, hogy megelőzhette Hosszú Katinkát

– mondta a színpadon Kozák Danuta, miután átvette a díjat Szabó Tündétől, az EMMI sportért felelős államtitkárától és Csisztu Zsuzsától, a Magyar Sportújságíró Szövetség alelnökétől.

A díjátadó után Danuta arról beszélt az M4 Sportnak, hogy elsősorban a családjának kell megköszönnie az év sportolója díjat.

“Rendkívül hálás vagyok nekik, mert rengeteget segítenek a kislányunk körül. Zora mellett megtanultam, hogy az anyák is tudnak nagyot alkotni és nemcsak a sportban, csak jól meg kell tanulni beosztani az idejüket. A díjat nagyon köszönöm a férjemnek is, aki maximálisan támogat az edzőmként és a páromként is. A pályafutásom egy nagy utazás, amiben már nemcsak ketten, hanem hárman vagyunk” – mondta Kozák Danuta.

A bajnoknő arról is beszélt, hogy nagyon szeretne ott lenni az idei szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, mert a rengeteg magyar szurkoló előtt mindig óriási élmény versenyeznie.

A világbajnoki címet szerző női kajak négyes is bekerült a legjobbak közé az év csapata egyéni sportágban kategóriában, őket csak az ország első téli olimpiai aranyérmét nyerő rövidpályás férfi gyorskorcsolyaváltó tudta megelőzni. A kategória három legjobbja közé bekerült az Európa-bajnoki aranyérmet szerző férfi kardcsapat is.

Az év legjobb férfi sportólja a rövidpályás gyorskorcsolya váltó tagja, Liu Shaolin Sándor lett. Ő a teniszező Fucsovics Mártont és a hazai pályán vb-aranyérmes bírkózót, Bácsi Pétert előzte meg. Az idősebb Liu testvér lett az első olyan sportoló, aki téli sportágat űzve lett az év legjobbja Magyarországon. A díjat a 20. század legjobb atlétájának megválasztott kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewistól, valamint Tarlós Istvántól, Budapest főpolgármesterétől vehette át.

Az év edzője pedig a rövidpályás gyorskorcsolya váltót felkészítő Csang Csing Lina és Bánhidi Ákos lett.

A további kategóriák győztesei:

  • Év gólja: Sigér Dávid (FTC)
  • Év labdarúgója: Gulácsi Péter (Leipzig)
  • Életműdíj (futball): Rákosi Gyula
  • Életműdíj (MOB-MSÚSZ): Jónyer István-Gergely Gábor-Klampár Tibor (asztalitenisz)
  • Év csapata: Győri Audi ETO KC, női kézilabda
  • Az év fogyatékos férfi sportolója: Gelencsér Róbert (szervátültetett atléta)
  • Az év fogyatékos női sportolója: Gyurkó Alexandra (szervátültetett úszó)
  • Az év fogyatékos csapata: női kerekesszékes vívóválogatott
  • Az év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzője: Beliczay Sándor (vívás) – a díjat a kétszeres olimpiai bajnok kajakos, Kőbán Rita adta át.

fotó: MTI/Illyés Tibor

Egyre stabilabb és színesebb a magyar kajak-kenu

A magyar kajak-kenu stabil lábakon áll, köszönhetően az edzők és a klubok munkájának, valamint a Magyar Kormány kiemelt támogatásának, és az eredményességért járó extra juttatásnak. Szezonindító interjújában Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke elmondta: fontosnak tartja, hogy a kritikus, 8-12 éves korosztályt a kajak-kenuhoz közel tartsák, ezért számos más, kiegészítő sportot belevontak a programba, ezzel is bizonyítva, hogy a kajak-kenu az egyik legszínesebb sportág. Schmidt Gábor felejthetetlen élményt ígér mindenkinek, aki ellátogat augusztusban az év fő eseményére, a szegedi világbajnokságra.

Hír

Mondhatjuk, hogy másfél évvel az olimpia előtt a kajak-kenu sportág stabil lábakon áll?

Abszolút, köszönhetően többek között a 2013-ban elkezdett sportágfejlesztési programnak, amelyre a Magyar Kormány kiemelt támogatást biztosít a Magyar Kajak-Kenu Szövetség számára. A támogatásunk nemcsak, hogy stabil, hanem még emelkedést is mutat 2019-ben, hiszen – elismerve a felnőtt válogatott olimpiai számokban nyújtott teljesítményét – a kajak-kenu sportág

egy extra forrást is kapott az elmúlt év végén.

Ezt a 125 millió forintos extra összeget kifejezetten az olimpiai felkészülésre, a kvótaszerzésre, és az ezzel kapcsolatos feladatok zökkenőmentes lebonyolítására fordítjuk.

Mit jelent ez a mindennapokat tekintve?

A plusz forrásoknak köszönhetően emelkedni tudtak az edzői támogatások, bázisértéken maradt a normatív tagszervezeti támogatás, de a sportágfejlesztési bizottság javaslata alapján több pénz került abba a kalapba is, amelyre az egyesületek egyedi programokkal pályázni tudnak. Emelkedtek a források a felnőtt válogatott felkészülésében mind a melegvízi edzőtáborokat, mind az orvosegészségügyi hátteret tekintve. Az egyértelműen látszik, hogy ma már csak akkor tudjuk felvenni a versenyt a nemzetközi elittel, ha egyes versenyzők, csapatok mögé olyan szakmai stáb áll fel, amelyben helyet kap dietetikus, gyógytornász, sportélettannal foglalkozó munkatárs és biomechanikus is.

Ezért is lehet nagy előrelépés a sportág számára, hogy elkészült az új sportélettani és diagnosztikai központ, a LifeLike?

Igen, és ennek is köszönhetően egyre nagyobb figyelmet fordítunk az utánpótlásra. Az elmúlt év végén a teljes ifjúsági válogatott tagjai egy komoly felmérésen estek át a központban, ez a tendencia pedig a serdülő válogatottakkal is folytatódik majd. Az adatok folyamatos gyűjtése és rögzítése lehetővé teszi, hogy a kajak-kenu sportban is olyan kutatások valósuljanak meg, amelyek optimalizálni tudják az egyes korosztályok felkészülését. Az eredmények kiértékelése folyamatosan zajlik, már több konzultáció is volt az érintett edzőkkel. A visszajelzések abszolút pozitívak, ennek nagyon örülünk, így végre valós és objektív mérési adatok, egzakt elemzések segítik az edzők napi munkáját.

Ennek része az új Héraklész fizikai felmérési rendszer is?

Igen, Boros Gergely és Sík Márton vezetésével ráadásul nagy sikerrel vizsgázott a program az elmúlt hetekben mindegyik régióban. A tavalyihoz képest mintegy 20 százalékkal nőtt a résztvevők száma, fontos volt, hogy reális képet kaptunk a fiatalok fizikai állapotáról. A felmérések legfontosabb célja ugyanis az, hogy még egzaktabbá tegyük az egyes korosztályok számára a foglalkoztatás formáit, és egy olyan egymásra épülő módszertan alakuljon ki, amely segíti a versenyzőket abban, hogy a legjobb teljesítményt tudják leadni majd felnőtt korban. Ugyanakkor fontos az is, hogy

megállítsuk azt a folyamatot, hogy 12-13 éves korban sokan befejezik a kajakozást és a kenuzást,

vagy egyszerűen csak úgy döntenek, hogy más sportágat is ki szeretnének próbálni. Éppen ezért a 8-12 éves korosztályban szeretnénk még színesebbé tenni a foglalkozásokat, több sportágat is bekapcsolni a felkészülésbe, például a síelést, a sífutást, a korcsolyázást, a kerékpározást, a táncot, a raftingot, a SUP-ot, a szlalomot vagy néhány labdajátékot. Ezáltal a kajak-kenu sportág keretein belül tudunk biztosítani több sportélményt a gyerekeknek, és egyben a szülők is láthatják, hogy nálunk teljeskörű foglalkoztatást kaphatnak a gyerekek.

Komoly felméréseken estek át a fiatalok az idén is

Látszanak már ennek a folyamatnak a részeredményei?

Az egyértelműen látszik, hogy azok az egyesületek teljesítenek jól, amelyek felismerték, hogy a valós klubszerű működés a cél, ahol minden korosztály számára színvonalas sportszolgáltatásokat folytatnak, és az ebből származó bevételeket visszaforgatják az alaptevékenységre. Ehhez ad nagy segítséget, hogy az elmúlt időszakban nagy mértékben fejlődött az infrastruktúra, már több mint 50 csónakház újult meg, az olimpiai ciklus végére elmondhatjuk, hogy jelentős komfortnövekedésen ment keresztül a kajak-kenu sportág

Az év fő eseménye a szegedi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz. Hogy haladnak az előkészületek?

Aki ott volt az elmúlt három hazai rendezésű nagy világesemény valamelyikén, az szerintem szeretne ismét ott lenni Szegeden, és részese lenni annak az egyedülálló élménynek, amelyet egy olimpiai kvalifikációs világbajnokság nyújthat. Akik pedig nem szurkoltak még ilyen eseményen a helyszínen, higgyék el nekem, hogy egyszer az életben ott kell lenni, és személyesen kell megélni ezt az élményt. Nagyon készülünk arra, hogy magas színvonalon lássuk vendégül a világot, hiszen az új kvalifikációs rendszernek köszönhetően senki nem lehet ott a tokiói olimpián, aki nem jön el Szegedre, így minden bizonnyal közel 100 ország mintegy 2000 versenyzője látogat majd el augusztusban a vébére.

Mivel készülnek a szurkolóknak?

Szeretnénk, hogy akik ott lesznek, azok felejthetetlen élménnyel gazdagodjanak, így tovább visszük a tavalyi világkupán már elindított sportprezentációt kiteljesítő kezdeményezéseinket: a döntők ideje alatt DJ és hangulatfelelős, több látványos produkció, valamint számos színes bejátszás teszi még hangulatosabbá a versenyt. Mindezek mellett rengeteg kiegészítő programot kínálunk a vásárvárosban és a szponzorfaluban a vébén, amely kicsiktől a nagyokon át egy teljes családnak tartalmas kikapcsolódást jelenthet.

Szeretnénk az egész sportágat bevonni a vébébe,

ezért meghívjuk majd a versenyre a regionális-, a serdülő- és a kölyökválogatott minden tagját, akik egy vízitúrán vehetnek részt, és nemcsak a nézőtéren szurkolhatnak, hanem egy exkluzív tárlatvezetés során a depóba is bevisszük őket. Minden gyerek-, kölyök-, és serdülő egyéni magyar bajnok egy családi belépőt fog kapni a világbajnokságra, de nem marad el a 2011-es vébén rendkívül sikeres gyermek mix futam sem. Ennek keretein belül a régiók legjobbjai mini kajak és mini kenu mix négyesben mérik össze erejüket a világbajnokság ideje alatta a helyszínen, majd állhatnak fel a dobogóra a várhatóan nagyszámú közönség előtt.

Az újjáépült Maty-éren garantált lesz a felejthetetlen hangulat

A vébére jelentősen átépül a maty-éri pálya is, hogy halad az építkezés?

A kormány támogatásával folyamatosan zajlik ez a fejlesztés, ennek köszönhetően még egy szintet lép a szegedi létesítmény, amely hosszútávon is szolgálhatja majd a nemzetközi versenyeket, hiszen ott jövőre ORV-t, 2021-ben Világkupát, 2022-ben pedig U23-as és ifjúsági világbajnokságot rendezünk. Szurkolóinkat ezúton is kérem, hogy figyeljék majd a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hivatalos honlapját és a Facebook-oldalunkat is, mert sok érdekességet és fontos információt fogunk megosztani a következő hetekben a világbajnoksággal kapcsolatban is. Akik pedig a közeljövőbe tekintenek, és a tavasz jövetelével várják a vízreszállást, azokat várjuk szeretettel vízitúráinkon, sárkányhajós és SUP-os eseményeinken, valamint először a szezonnyitó versenyünkön, az A-Híd Építő Kupa, Öbölkör Bajnokságon április végén.