Kitüntetést kapott Szőke Attila edzője

Pár hónap híján 27 éve foglalkozik kenus utánpótlás-neveléssel Guj Attila, mégpedig olyan szakma iránti lelkesedéssel, ami mindig átsegítette az esetleges nehézségeken. A Lágymányosi Spari kötelékében tevékenykedő kiváló tréner – az ifi Eb és vb győztes Szőke Attila nevelőedzője - szerint a jó edzőnek legalább akkora kitartásra van szüksége, mint az élversenyzőknek.

Hír

Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogadta, hogy a napokban Ön kapta meg az “Újbuda kiváló edzője” elismerést?

Mindenképpen meglepett, nagy megtiszteltetés ez számomra. Nem vagyok egy fiatal edző, másképp gondolkodom, mint mondjuk húsz éve; az erkölcsi elismeréseknek az én koromban már jobban örül az ember. Ifjúsági Európa- és világbajnokok minden évben vannak,  így ez önmagában még nem feltétlen adna okot kitüntetésre.  Az elismerés a hosszú időn át elvégzett szakmai-nevelő munkának szól, amint azt az oklevél is említi. 1991 őszétől vagyok edző, nagyon jól esik, ha az emberre így gondolnak. Nagyon örültem neki és köszönöm azoknak, akik jelöltek. Egyébként lehet, hogy furcsa, amit mondok, de a környezetemben egy csomó ember van, aki szintén érdemes lenne erre a címre – és ezzel nem a saját szerepemet vagy eredményemet akarom kisebbítem. Nem is beszélve arról, hogy az Attilával elért szakmai siker sem csupán az enyém, hiszen ez egy csapatmunka. Benne van az egyesület, a kollégák, köztük a korábbi nevelőedző, Dávid Eszter, vagy például a gyúró, az orvos, akik nélkül aligha érhettük volna el ezt az eredményt.

Minek köszönhető, hogy az edzői pályát választotta?

Semmiféleképp sem anyagi meggondolások vezettek, hanem leginkább az, hogy nekem ez a sportág tetszett. Előtte nyolc évig versenyeztem, aztán másutt dolgoztam három évig. Ez azért fontos, mert  ezáltal kaptam egy felkészítést arra, hogy tudjak emberekhez, kollégákhoz igazodni, megtanultam a munkafegyelmet és még sok minden mást. Úgy gondolom, ha a versenyzői pálya után azonnal edzőként kezdek, nem biztos, hogy kibírtam volna ennyi időt. Azért mondom ezt, mert látom, hogy sokan beleugranak az edzőségbe, gyorsan akarnak eredményt elérni, aztán kudarcként élik meg, ha nem úgy jönnek össze a dolgok.

Az utánpótlás-nevelés ráadásul természeténél fogva amúgy is a sokáig-, vagy akár a mindvégig „csendes”, illetve kevésbé látványos előkészítésről szól…

Ez így van. Itt borzasztó nagy türelemre van szükség. Meg önfegyelemre, kitartásra és egyfajta fanatizmusra. Épp, mint egy jó versenyzőnek. Sokaknak pár év után elmegy a kedvük, mert mielőtt belevágnak, azt gondolják, hogy ez a munka nagyon könnyű. Azt hiszem, hogy aki nem amiatt fog hozzá, mert nagyon szereti, hanem csak úgy „próbálkozik”, az ki is fog esni ebből a szakmából, az nem való edzőnek.

Milyen szakmai példákat tartott követendőnek?

Néztem az idősebb kollégákat és mindig azt figyeltem, hogy kitől mit lehet tanulni. Mert azt mindig lehet, adott esetben még azoktól is, akiktől azt tanulhatja meg az ember, hogy hogyan nem szeretne csinálni valamit. De szerencsére körülöttem olyan kenus kollégák voltak, akikről abszolút pozitív értelemben tudtam példát venni. Mindenekelőtt a saját edzőmet, Ludasi Róbertet említem, aki borzasztóan tudta fanatizálni a versenyzőit. Tőle nagyon sokat tanultam. De legalább ilyen fontos számomra Kása Ferenc vagy Hubik András illetve jelenlegi kollégám, Koletics Mikós szakmai tudása – példája, amiből szintén sokat lehetett meríteni.

Mi az, ami a munkájában teljes mértékben saját szemléletet tükröz, mondhatni „Guj-módszer”-nek tekinthető?

Nem biztos, hogy  csak én csinálom így, de például nem bontom szét a csapatomat annak alapján, hogy ki mire képes. Nem rekesztem ki, nem bántom azokat a gyerekeket, akik nem tudnak versenyezni. A csoport a mai napig úgy néz ki, hogy ők együtt vannak a csúcsversenyzőkkel.

Egy ilyen megoldás kétségkívül nagyon emberséges, de az élenjárókat nem hátráltatja túlságosan az előrelépésben?

Erre csak azt tudom mondani,  hogy valahol minden kiegyenlítődik. A régi tanítványok, akik nem feltétlen voltak élversenyzők, nagyon sokat segítenek vissza nekünk. Sokszor hajót vesznek, eszközöket, lapátot. Nekik köszönhető például, hogy az ifi világbajnok Szőke Attila egy normális kenuban tud versenyezni.  El lehet képzelni: odakerül az ember kezébe egy gyémánt és ha nincs meg az induláshoz a szülői tőke, és az egyesület sem túl tehetős, akkor akár el is veszhetne az a versenyző. De nem csak ilyen formában működik a kiegyenlítődés. Nobilis Márton, aki tavaly óta az elnökünk,  annak idején nálam kenuzott és  most tízenegynéhány év után visszatért hozzánk. Nagyon büszke vagyok erre is, mert ebben valahol az én egykori munkám is benne van. Szóval olyan erkölcsi plusszokat kapok, amik bőven ellensúlyozzák azokat az esetleges kompromisszumokat, ami egy szétválasztás nélküli csoport nevelésével együtt jár.

Gyakorlati szempontból viszont egy idő után mégiscsak nehéz lenne összeegyeztetni a különböző szinten kenuzó sportolók felkészítését…

Nem csupán nehéz, hanem lehetetlen. Nekem ez eddig azért működött, mert arányaiban messze nem a csúcsversenyzők voltak többségben a csoportban.

A gyémánt-hasonlathoz visszatérve: adott esetben lehet valaki a világ egyik legjobb edzője, ha nem hozza össze a sors egy kivételes tehetségű versenyzővel, talán sosem produkál kiemelkedő eredményeket. Ön ezt hogy látja?

Igen, kell a szerencse. Előfordulhat persze, hogy valakinek ez hirtelen, rövid idő alatt összejön. Nekem nem volt ilyen mákom. De szerintem tíz utánpótlásedzőből kilenc olyan, mint én, vagyis megint csak oda kanyarodunk vissza, hogy szükség van a türelemre. Az edzői pályám alatt nekem óriási pechjeim is voltak, a tavalyi évben viszont minden bejött.

Ha a kizárólagos okot nem is, az apropót mégiscsak Szőke Attila párosban aratott győzelmei adták az elismeréshez. Miben áll az ő erőssége?

Mindenekelőtt az, hogy borzasztó jól tud idomulni a másik ember mozgásához és nagyon jól tud kormányozni is.  Egy 175 cm magas, 70 kilós fiatalemberről van szó, aki rendkívül  gyors és robbanékony, de a legspeciálisabb képessége talán az, hogy téthelyzetekben tud nagyot villantani: egy versenyen gyakran többet teljesít, mint edzésen.

Említette  az imént , hogy az anyagi feltételek még egy ilyen tehetséges versenyzőnél is kockázatot jelentenek. Mennyire tud így előre tervezni?

Nézze, a miénk egy olyan egyesület, ami anyagiakban soha nem dúskált; nem mondom, hogy napi gondjaink lennének, de nagyon messze vagyunk a csúcsegyesületektől. Ahogy a főnököm, Dávid Géza  szokta mondani, mi az „árnyékos oldalon” vagyunk, ezért egy ilyen egyesületnél sokkal nagyobbat kell domborítani. Ugyanakkor mindig érkeznek felajánlások és az elmúlt évtizedek alatt én is nagyon sokat kaptam ettől az egyesülettől. Meg sem fordul a fejemben, hogy elmenjek innen. Mi nagyon nagy gyereklétszámot tudunk megmozgatni, de a felnőttekre már nem igazán marad pénz.

Ha úgy alakul, szívesen vinné tovább Attilát a felnőtt mezőnyben is?

Hát hogyne. Természetesen. Ez nem is kérdés.

Az felnőtt mezőnybe való átlépés időszaka jellemzően mindig kritikus pont, hacsak nem kerül valaki  már 18-19 évesen a felnőtt menők közé. Ön szerint mi lenne a kulcsa annak, hogy a feltörekvő utánpótlás ebben a szakaszban ne vérezzen el?

A biztos eredmény sosem garantált, de 2-3 évet be kell fektetni keményen, másképp nem megy. A mai fiatalok más helyzetben vannak, mint annak idején mi. Őket ma már könnyebben elviszi egy biztosabbnak látszó lehetőség, ami kiszámíthatóbb és nem jár annyi lemondással. Viszont kitartás nélkül nem megy. Nincs mese. Én legalábbis így gondolom. Szerencsére, a szövetség részéről ma már vannak olyan előremutató dolgok, amik segíthetik az átmenetet. Nekem például húsz évvel ezelőtt is volt már egy ifi Eb-aranyérmesem, de akkor még szóba sem jött olyan lehetőség, hogy ezzel az eredménnyel egy utánpótláskorú versenyző központi támogatást élvezve külföldön edzőtáborozzon.  Az biztos, hogy szükség van az átmeneti időszak támogató finanszírozására is, hiszen ma már alig van „sportállás”, főleg a kenusoknál.

Mi a véleménye a női kenuról?

Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy ha már felvették az olimpia műsorára,akkor foglalkoznunk kell vele és nem az alapján, hogy ez tetszik vagy nem tetszik. Minden változik és idővel más szempontok alapján működnek a dolgok. A mai világban maradiság lenne ezt a szakágat nem elfogadni. Nekem is van egy kenus lánytanítványom. Természetesen azt is megértem, hogy sokan azért viseltetnek ellenszenvvel a női kenu iránt, mert a két olimpiai férfi szám elvétele bizonyos tekintetben sokat ártott a sportágnak. De erről nem a női kenusok tehetnek…

 A tavalyi sikerek ellenére felvetődött, hogy a Slihoczky-Szőke páros nem feltétlen folytatja együtt tovább…

Igen, lehetséges, de nem fogunk kétségbeesni, ha bomlik ez a páros. Azt gondolom a tavalyi eredmény azt bizonyította, hogy Attila kiváló csapatember és ez más párral összetérdelve is érvényes.

Kikerülhetetlen, hogy az edző konkrét helyezésekben gondolkodva készítse el az adott idény szakmai tervét. Az Öné most milyen célkitűzéseket tartalmaz?

Valóban, létezik a megcélzott eredményeket tartalmazó terv, de szám szerint most nem szeretném ezt nyilvánossá tenni, mert nem akarok ezzel terhet tenni a versenyzőmre. Inkább úgy fogalmaznám meg az elképzeléseimet, hogy hasonló eredményeket szeretnék, mint tavaly, vagyis tartani a szintet a nemzetközi mezőnyben is. Az edző nyilván a minél jobb eredményekre törekszik. De ha a tanítványom éppen nem lesz első, akkor sem fogok leugrani a Gellért-hegyről.

Kilenc döntőben hat magyar érem

Hat érmet szerzett a magyar kajak-kenu válogatott a szegedi Világkupa szombati versenynapján, amelyen összesen kilenc döntőt rendeztek. A magyar csapat így nyolc éremnél, a paraérmeket is beleszámolva, már tizenegynél jár a szezon első nemzetközi versenyén.

Hír

Női kajak egyes 500 méteren, tehát olimpiai számban két magyarért is szoríthattunk a döntőben, ahol Bodonyi Dóra nagyon érett versenyzéssel ezüstérmes lett az új-zélandi Ryan Caitilin mögött. Ugyanitt Medveczky Erika a hatodik helyen végzett.

Bodonyi Dórát nem lepte meg az eredmény. „Számítottam rá, hogy Caitlin jó lesz, az új-zélandiak csúcsformában versenyeznek, mert már túl vannak a válogatón, szóval nagyon örülök ennek a második helynek. A mi válogatónkon szeretnék jó pályákat menni. Az is eldőlt, hogy Szabó Gabival összeülök 500 párosban és szerintem 1000 párosban is odaállunk a rajthoz.”

A női kajak 500 párosok döntőjében is két magyar hajó volt érdekelt, de kisebb meglepetésre nem sikerült érmet szerezni egyiknek sem, a Takács Tamara, Vad Ninetta egység a negyedik, Szabó Ágnes és Racskó Fruzsina pedig hatodik lett. „Én nagyon meghaltam a végére. Csupán negyedszer ültünk ma össze, nem is edzettünk még így együtt. Levonjuk a következtetéseket, és tanulunk belőle” – mondta Vad Ninetta.

A király számban, férfi kajak egyes 1000 méteren Kopasz Bálint viszont ezüstérmet nyert. Az algyői versenyző a döntőben 250-nél a hatodik, 500-nál az ötödik helyen haladt, majd remek hajrával a második helyre jött fel, de a portugál Fernando Pimentát nem tudta befogni.

„Erős hátszél volt, amelyhez oldalszél is társult, így nem volt tökéletes a pálya, de nekem ez kedvezett – kezdte Kopasz Bálint. – 700 méteren keresztül mentem egy 90-95 százalékos tempóban, de éreztem még magamban erőt, szóval az utolsó 300 méteren megindultam. Gondoltam, hogy Pimenta nagyon gyors lesz, bár szerettem volna megnyerni a versenyt, de így is nagyon elégedett vagyok. Tervezem azért, hogy megverem őt.”

Hajdu Jonatán és Fekete Ádám zseniális versenyzéssel másodikként ért célba kenu kettes 500 méteren. Ugyanitt Slihoczki Ádám és Szőke Attila hatodik lett. „Az előfutamban volt egy kis diszharmónia, rossz érzéssel keltünk ki, ezt át kellett beszélnünk. Sikerült, és a döntőben meg is tudtuk csinálni azt, amit szerettünk volna” – mondta Fekete Ádám. Hajdu Jonatán hozzátette: a cél, hogy jövőre az olimpiai számban, 1000 méteren is jól tudjanak menni.

Ugyancsak 500 méter férfi párosban, csak a kajakosoknál született még egy magyar érem, Nádas Bence és Erdőssy Csaba harmadikként zárt, ugyanitt Németh Viktor és Koleszár Mátyás hatodik lett. „Nagyon örülök ennek a bronzéremnek. Kemény rajtot vettünk, és ezt az iramot akartuk tartani addig, ameddig csak tudjuk. A hoppot 350-nél mondtam be, abból próbáltunk egy újat indítani, szerintem sikerült” – nyilatkozta Erdőssy Csaba.

Női kenu párosunk, a Balla Virág, Takács Kincső kettős két bronzérmet is nyert, előbb 200 méteren, a gyengébbik számukban lettek harmadikak, majd fél órával később az új olimpiai számban, 500-on is odaálltak, és itt is harmadikként értek célba. Utóbbi versenyben a Kisbán Zsófia, Bragato Giada páros a hatodik helyen ért célba.

„Az 500-as futam sokkal nehezebb volt, nagyobb meccselés zajlott a pályán, mint 200-on. Úgy érzem, hogy a tavasz azon szakaszában vagyunk, amikor erős iramot tudunk menni, de a gyorsaság, a robbanékonyság még hiányzik” – mondta Takács Kincső.

Az új olimpiai számban, női kenu egyes 200-on rendkívül magas volt az indulói létszám, 45-en neveztek, öt előfutamot rendeztek, ahonnan csak a középdöntőbe lehetett bejutni, a két magyar, Takács Kincső és Balla Virág ezt magabiztosan abszolválta is.

Férfi kajak páros 200 méteren Apagyi Levente és Hérics Dávid a hatodik, Csizmadia Kolos és Varga Márk pedig a nyolcadik helyen zárt.

Lapozható galéria:

Kilenc döntőben hat magyar érem született a szegedi Világkupán szombaton. Részletek a Kajakkenusport.hu-n! #vilagkupa #canoe

Magyar Kajak-Kenu Szövetség (@kajakkenusport) által megosztott bejegyzés,

Kenu egyes 1000 méteren egy középdöntőbe került Kiss Tamás és Bodonyi András, utóbbinak sikerült kiharcolnia a fináléba jutást, ahol a hetedik helyen végzett. Olimpiai bronzérmesünk viszont a középdöntőben a táv első felében a mezőny hátsó régiójában ment, későn kezdte el a hajrát, és 0,01 másodperccel lemaradt az A döntőről. Kiss aztán a B döntőt simán megnyerte.

A pénteki két éremmel együtt már nyolcnál jár a magyar csapat. Ha a paraérmeket is beleszámítjuk, akkor már 11 érmünk van, miután a pénteki kettő mellé szombaton nyertünk még egyet. A VL2 férfi kenu 200 méteres számban Juhász Tamás végzett a harmadik helyen, ugyanitt Suba Róbert hatodik lett.

„Szeles volt a pálya nagyon, nekem nem volt kedvező, mivel én bal oldalt evezek, ki is sodródtam a pálya szélére. Én ugye kenuval kezdtem, majd kajakoztam, most tértem vissza ismét a kenuhoz. Az Eb-n és a vébén is dobogóra szeretnék állni” – monda Juhász Tamás. KL2 női kajak 200-on Varga Katalin hetedikként, KL3 női kajak 200-on pedig Fehér Annamária kilencedikként zárt.

Szombaton délután csak előfutamok és középdöntők lesznek, míg a vasárnapi zárónapon 15 A döntőt is rendeznek a szegedi Maty-éren.

Kiváló a hangulat, várunk mindenkit a szegedi Világkupán! #vilagkupa #szeged #cano #kajakkenusport

Magyar Kajak-Kenu Szövetség (@kajakkenusport) által megosztott bejegyzés,

Felmérni saját magunkat és az ellenfelet

Nem a minél több érem megszerzése a legfőbb cél a magyar kajak-kenu válogatott számára a csütörtöktől vasárnapig tartó szegedi Világkupán, amely több szempontból is a 2019-es világbajnokság főpróbája lesz.

Hír

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke a Világkupát megnyitó sajtótájékoztatón elmondta, hogy szervezői oldalról a jövő évi, szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokság főpróbájának tartják az eseményt.

„Új technikai lehetőségeket próbálunk ki, ezeknek köszönhetően még élvezetesebbek lehetnek a televíziós közvetítések is. A pályán pedig ezúttal nem a minél több érem megszerzése a cél, hanem keressük azokat az egységeket, amelyek képesek lesznek jövőre olimpiai kvótát szerezni a szegedi vébén” – mondta Schmidt Gábor.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány megerősítette, hogy a Világkupán a legfőbb cél, hogy felmérjék a versenyzők saját magukat és a nemzetközi élmezőnyt is. „Választ kapunk, hogy melyek azok a számok, amelyekben erősítenünk kell és melyek azok, amelyekben jól állunk.

Most a négyesek a legfontosabbak, mert ott lehet a legtöbb kvótát szerezni,

ezért is fontos, hogy a legjobb összeállítású férfi négyesünket megtaláljuk a szegedi és a duisburgi Világkupán. Reményeim szerint minden számban valahol ott leszünk az elején” – mondta Hüttner Csaba, aki 15 éremmel már elégedett lenne a 62 fős magyar válogatottól.

A múlt heti rangsorolón betegség miatt nem indult Lucz Dóra most 200 egyesben és 500 négyesben is rajthoz áll. „Néhány napot ki kellett hagynom, de már jól vagyok. A 200 egyes mindig lutri, de izgalmas lesz, hogy testvérem, Anna lesz a másik egység ebben a számban. Ami a négyest illeti, ma fogunk először összeülni, de szerintem nem lesz vele probléma.”

A tavalyi sérülése után visszatérő Kárász Anna kipróbálja magát egy számára viszonylag új számban.

„Utoljára ifiben mentem 1000 egyest, de jól illeszkedik a felkészülésembe.

Tavasszal nehezen szokott menni nekem a versenyzés, és bár még nem vagyok topformában, már közelítek a régi önmagam felé.”

Weisz Róbert kiemelte, hogy az elmúlt években jól szerepeltek versenyzők mellett néhány feltörekvő fiatal is helyet kapott a keretben. A paraválogatott szövetségi kapitánya egy-két éremmel már boldog lenne.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERET A VILÁGKUPÁN:

FÉRFI KAJAK:
K-1 200 m: Csizmadia Kolos, Apagyi Levente
K-1 500 m: Kopasz Bálint, Noé Zsombor
K-1 1000 m: Kopasz Bálint, Ceiner Benjámin
K-1 5000 m: Boros Adrián, Noé Bálint

K-2 200 m: Csizmadia Kolos-Varga Márk, Apagyi Levente-Hérics Dávid
K-2 500 m: Koleszár Mátyás-Németh Viktor, Nádas Bence-Erdőssy Csaba
K-2 1000 m: Hufnágel Tibor-Ilyés Róbert, Gacsal Ákos-Kugler Attila

K-4 500 m: Tótka Sándor-Molnár Péter-Mozgi Milán-Somorácz Tamás, Balaska Márk-Birkás Balázs-Dudás Miklós-Kuli István

NŐI KAJAK:
K-1 200 m: Lucz Dóra, Lucz Anna
K-1 500 m: Medveczky Erika, Bodonyi Dóra
K-1 1000 m: Takács Tamara, Kárász Anna
K-1 5000 m: Csay Renáta, Kiszli Vanda

K-2 200 m: Hagymási Réka-Szabó Ágnes, Kiss Blanka-Lucz Anna
K-2 500 m: Takács Tamara-Vad Ninetta, Racskó Fruzsina-Szabó Ágnes

K-4 500 m: Lucz Dóra-Medveczky Erika-Takács Tamara-Vad Ninetta, Racskó Fruzsina-Katrinecz Rita-Szabó Ágnes-Gamsjager Lisa-Maria

FÉRFI KENU:
C-1 200 m: Hajdu Jonatán, Korisánszky Dávid
C-1 500 m: Kiss Tamás, Bodonyi András
C-1 1000 m: Kiss Tamás, Bodonyi András
C-1 5000 m: Dóczé Ádám, Dóri Bence

C-2 200 m: Hajdu Jonatán-Fekete Ádám, Lelovics Dávid-Némedi Konrád
C-2 500 m: Hajdu Jonatán-Fekete Ádám, Slihoczki Ádám-Szőke Attila
C-2 1000 m: Korisánszky Dávid-Mike Róbert, Lelovics Dávid-Némedi Konrád

NŐI KENU:
C-1 200 m: Balla Virág, Takács Kincső
C-1 500 m: Lakatos Zsanett, Nagy Bianka
C-1 5000 m: Lakatos Zsanett, Bragato Giada

C-2 200 m: Balla Virág-Takács Kincső, Nagy Bianka-Molnár Csenge
C-2 500 m: Balla Virág-Takács Kincső, Kisbán Zsófia-Bragato Giada

A futamok pontos időrendjéről és az eredményekről a leggyorsabban ide kattintva tájékozódhat, de Facebook-oldalunkon és Instagramunkon is nyomon követheti az eseményeket.