Kitüntetést kapott Szőke Attila edzője

Pár hónap híján 27 éve foglalkozik kenus utánpótlás-neveléssel Guj Attila, mégpedig olyan szakma iránti lelkesedéssel, ami mindig átsegítette az esetleges nehézségeken. A Lágymányosi Spari kötelékében tevékenykedő kiváló tréner – az ifi Eb és vb győztes Szőke Attila nevelőedzője - szerint a jó edzőnek legalább akkora kitartásra van szüksége, mint az élversenyzőknek.

Hír

Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogadta, hogy a napokban Ön kapta meg az “Újbuda kiváló edzője” elismerést?

Mindenképpen meglepett, nagy megtiszteltetés ez számomra. Nem vagyok egy fiatal edző, másképp gondolkodom, mint mondjuk húsz éve; az erkölcsi elismeréseknek az én koromban már jobban örül az ember. Ifjúsági Európa- és világbajnokok minden évben vannak,  így ez önmagában még nem feltétlen adna okot kitüntetésre.  Az elismerés a hosszú időn át elvégzett szakmai-nevelő munkának szól, amint azt az oklevél is említi. 1991 őszétől vagyok edző, nagyon jól esik, ha az emberre így gondolnak. Nagyon örültem neki és köszönöm azoknak, akik jelöltek. Egyébként lehet, hogy furcsa, amit mondok, de a környezetemben egy csomó ember van, aki szintén érdemes lenne erre a címre – és ezzel nem a saját szerepemet vagy eredményemet akarom kisebbítem. Nem is beszélve arról, hogy az Attilával elért szakmai siker sem csupán az enyém, hiszen ez egy csapatmunka. Benne van az egyesület, a kollégák, köztük a korábbi nevelőedző, Dávid Eszter, vagy például a gyúró, az orvos, akik nélkül aligha érhettük volna el ezt az eredményt.

Minek köszönhető, hogy az edzői pályát választotta?

Semmiféleképp sem anyagi meggondolások vezettek, hanem leginkább az, hogy nekem ez a sportág tetszett. Előtte nyolc évig versenyeztem, aztán másutt dolgoztam három évig. Ez azért fontos, mert  ezáltal kaptam egy felkészítést arra, hogy tudjak emberekhez, kollégákhoz igazodni, megtanultam a munkafegyelmet és még sok minden mást. Úgy gondolom, ha a versenyzői pálya után azonnal edzőként kezdek, nem biztos, hogy kibírtam volna ennyi időt. Azért mondom ezt, mert látom, hogy sokan beleugranak az edzőségbe, gyorsan akarnak eredményt elérni, aztán kudarcként élik meg, ha nem úgy jönnek össze a dolgok.

Az utánpótlás-nevelés ráadásul természeténél fogva amúgy is a sokáig-, vagy akár a mindvégig „csendes”, illetve kevésbé látványos előkészítésről szól…

Ez így van. Itt borzasztó nagy türelemre van szükség. Meg önfegyelemre, kitartásra és egyfajta fanatizmusra. Épp, mint egy jó versenyzőnek. Sokaknak pár év után elmegy a kedvük, mert mielőtt belevágnak, azt gondolják, hogy ez a munka nagyon könnyű. Azt hiszem, hogy aki nem amiatt fog hozzá, mert nagyon szereti, hanem csak úgy „próbálkozik”, az ki is fog esni ebből a szakmából, az nem való edzőnek.

Milyen szakmai példákat tartott követendőnek?

Néztem az idősebb kollégákat és mindig azt figyeltem, hogy kitől mit lehet tanulni. Mert azt mindig lehet, adott esetben még azoktól is, akiktől azt tanulhatja meg az ember, hogy hogyan nem szeretne csinálni valamit. De szerencsére körülöttem olyan kenus kollégák voltak, akikről abszolút pozitív értelemben tudtam példát venni. Mindenekelőtt a saját edzőmet, Ludasi Róbertet említem, aki borzasztóan tudta fanatizálni a versenyzőit. Tőle nagyon sokat tanultam. De legalább ilyen fontos számomra Kása Ferenc vagy Hubik András illetve jelenlegi kollégám, Koletics Mikós szakmai tudása – példája, amiből szintén sokat lehetett meríteni.

Mi az, ami a munkájában teljes mértékben saját szemléletet tükröz, mondhatni „Guj-módszer”-nek tekinthető?

Nem biztos, hogy  csak én csinálom így, de például nem bontom szét a csapatomat annak alapján, hogy ki mire képes. Nem rekesztem ki, nem bántom azokat a gyerekeket, akik nem tudnak versenyezni. A csoport a mai napig úgy néz ki, hogy ők együtt vannak a csúcsversenyzőkkel.

Egy ilyen megoldás kétségkívül nagyon emberséges, de az élenjárókat nem hátráltatja túlságosan az előrelépésben?

Erre csak azt tudom mondani,  hogy valahol minden kiegyenlítődik. A régi tanítványok, akik nem feltétlen voltak élversenyzők, nagyon sokat segítenek vissza nekünk. Sokszor hajót vesznek, eszközöket, lapátot. Nekik köszönhető például, hogy az ifi világbajnok Szőke Attila egy normális kenuban tud versenyezni.  El lehet képzelni: odakerül az ember kezébe egy gyémánt és ha nincs meg az induláshoz a szülői tőke, és az egyesület sem túl tehetős, akkor akár el is veszhetne az a versenyző. De nem csak ilyen formában működik a kiegyenlítődés. Nobilis Márton, aki tavaly óta az elnökünk,  annak idején nálam kenuzott és  most tízenegynéhány év után visszatért hozzánk. Nagyon büszke vagyok erre is, mert ebben valahol az én egykori munkám is benne van. Szóval olyan erkölcsi plusszokat kapok, amik bőven ellensúlyozzák azokat az esetleges kompromisszumokat, ami egy szétválasztás nélküli csoport nevelésével együtt jár.

Gyakorlati szempontból viszont egy idő után mégiscsak nehéz lenne összeegyeztetni a különböző szinten kenuzó sportolók felkészítését…

Nem csupán nehéz, hanem lehetetlen. Nekem ez eddig azért működött, mert arányaiban messze nem a csúcsversenyzők voltak többségben a csoportban.

A gyémánt-hasonlathoz visszatérve: adott esetben lehet valaki a világ egyik legjobb edzője, ha nem hozza össze a sors egy kivételes tehetségű versenyzővel, talán sosem produkál kiemelkedő eredményeket. Ön ezt hogy látja?

Igen, kell a szerencse. Előfordulhat persze, hogy valakinek ez hirtelen, rövid idő alatt összejön. Nekem nem volt ilyen mákom. De szerintem tíz utánpótlásedzőből kilenc olyan, mint én, vagyis megint csak oda kanyarodunk vissza, hogy szükség van a türelemre. Az edzői pályám alatt nekem óriási pechjeim is voltak, a tavalyi évben viszont minden bejött.

Ha a kizárólagos okot nem is, az apropót mégiscsak Szőke Attila párosban aratott győzelmei adták az elismeréshez. Miben áll az ő erőssége?

Mindenekelőtt az, hogy borzasztó jól tud idomulni a másik ember mozgásához és nagyon jól tud kormányozni is.  Egy 175 cm magas, 70 kilós fiatalemberről van szó, aki rendkívül  gyors és robbanékony, de a legspeciálisabb képessége talán az, hogy téthelyzetekben tud nagyot villantani: egy versenyen gyakran többet teljesít, mint edzésen.

Említette  az imént , hogy az anyagi feltételek még egy ilyen tehetséges versenyzőnél is kockázatot jelentenek. Mennyire tud így előre tervezni?

Nézze, a miénk egy olyan egyesület, ami anyagiakban soha nem dúskált; nem mondom, hogy napi gondjaink lennének, de nagyon messze vagyunk a csúcsegyesületektől. Ahogy a főnököm, Dávid Géza  szokta mondani, mi az „árnyékos oldalon” vagyunk, ezért egy ilyen egyesületnél sokkal nagyobbat kell domborítani. Ugyanakkor mindig érkeznek felajánlások és az elmúlt évtizedek alatt én is nagyon sokat kaptam ettől az egyesülettől. Meg sem fordul a fejemben, hogy elmenjek innen. Mi nagyon nagy gyereklétszámot tudunk megmozgatni, de a felnőttekre már nem igazán marad pénz.

Ha úgy alakul, szívesen vinné tovább Attilát a felnőtt mezőnyben is?

Hát hogyne. Természetesen. Ez nem is kérdés.

Az felnőtt mezőnybe való átlépés időszaka jellemzően mindig kritikus pont, hacsak nem kerül valaki  már 18-19 évesen a felnőtt menők közé. Ön szerint mi lenne a kulcsa annak, hogy a feltörekvő utánpótlás ebben a szakaszban ne vérezzen el?

A biztos eredmény sosem garantált, de 2-3 évet be kell fektetni keményen, másképp nem megy. A mai fiatalok más helyzetben vannak, mint annak idején mi. Őket ma már könnyebben elviszi egy biztosabbnak látszó lehetőség, ami kiszámíthatóbb és nem jár annyi lemondással. Viszont kitartás nélkül nem megy. Nincs mese. Én legalábbis így gondolom. Szerencsére, a szövetség részéről ma már vannak olyan előremutató dolgok, amik segíthetik az átmenetet. Nekem például húsz évvel ezelőtt is volt már egy ifi Eb-aranyérmesem, de akkor még szóba sem jött olyan lehetőség, hogy ezzel az eredménnyel egy utánpótláskorú versenyző központi támogatást élvezve külföldön edzőtáborozzon.  Az biztos, hogy szükség van az átmeneti időszak támogató finanszírozására is, hiszen ma már alig van „sportállás”, főleg a kenusoknál.

Mi a véleménye a női kenuról?

Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy ha már felvették az olimpia műsorára,akkor foglalkoznunk kell vele és nem az alapján, hogy ez tetszik vagy nem tetszik. Minden változik és idővel más szempontok alapján működnek a dolgok. A mai világban maradiság lenne ezt a szakágat nem elfogadni. Nekem is van egy kenus lánytanítványom. Természetesen azt is megértem, hogy sokan azért viseltetnek ellenszenvvel a női kenu iránt, mert a két olimpiai férfi szám elvétele bizonyos tekintetben sokat ártott a sportágnak. De erről nem a női kenusok tehetnek…

 A tavalyi sikerek ellenére felvetődött, hogy a Slihoczky-Szőke páros nem feltétlen folytatja együtt tovább…

Igen, lehetséges, de nem fogunk kétségbeesni, ha bomlik ez a páros. Azt gondolom a tavalyi eredmény azt bizonyította, hogy Attila kiváló csapatember és ez más párral összetérdelve is érvényes.

Kikerülhetetlen, hogy az edző konkrét helyezésekben gondolkodva készítse el az adott idény szakmai tervét. Az Öné most milyen célkitűzéseket tartalmaz?

Valóban, létezik a megcélzott eredményeket tartalmazó terv, de szám szerint most nem szeretném ezt nyilvánossá tenni, mert nem akarok ezzel terhet tenni a versenyzőmre. Inkább úgy fogalmaznám meg az elképzeléseimet, hogy hasonló eredményeket szeretnék, mint tavaly, vagyis tartani a szintet a nemzetközi mezőnyben is. Az edző nyilván a minél jobb eredményekre törekszik. De ha a tanítványom éppen nem lesz első, akkor sem fogok leugrani a Gellért-hegyről.

Már zajlik a munka a Maty-éren

Az idén májusi világkupáig (VK) befejeződnek a partvédelmi munkálatok a Maty-éri Kajak-Kenu és Evezős pályán, valamint megújul az eredményhirdető-pódium is. A nagyszabású fejlesztések csak a VK után indulnak be, a 2019-es olimpiai kvalifikációs gyorsasági kajak-kenu világbajnokságig 1,8 milliárd forintból az egész létesítmény átalakul.

Beruházás Szegeden
Hír

Magyarország Kormánya még tavaly döntött arról, hogy a minél színvonalasabb rendezés érdekében a jövő augusztusi kvalifikációs világbajnokságra felújítatja és kibővítteti a szegedi versenypályát és erre a célra 1,8 milliárd forintot biztosít a pályát kezelő és egyben üzemeltető Nemzeti Sportközpontoknak (NSK). Az NSK, szoros együttműködésben a Magyar Kajak-Kenu Szövetséggel (MKKSZ) még 2017-ben megkezdte a beruházások előkészítését.

„A beruházás egyik legfontosabb eleme az osztósziget fejlesztése, hiszen régi álmunk volt, hogy a versenypálya mindkét oldala funkciót kapjon.

Híd épül majd, az osztószigeten pedig kerékpárút létesül. A pálya így más sporteseményeket, például triatlon-versenyeket is kiszolgálhat majd.

Megújul a pályához kapcsolódó összes gyalogos-, kerékpáros- és autóút is, a nézőknek kevesebbet kell majd gyalogolniuk a buszmegállókból és javulni fog a parkolási helyzet is, mivel szinte minden irányba nagyobb lesz a Szegedi Olimpiai Központ, vagyis a maty-éri versenypálya területe – mondja Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke.

A terület bővülni fog a déli zárogát környékének feltöltésével, így nagyobb helyen tudnak majd felépülni azok a mobil létesítmények, amelyekben helyet kapnak a világbajnokságra érkező csapatok. Régi adóságot törleszt a fejlesztés azzal, hogy teljes fedés kap a főlelátó, megújul és bővül a sajtóközpont, teljesen átalakul a céltorony, valamint nagyobb és színvonalasabb lesz a céltorony melletti VIP-épület is, amelynek földszintjén rendezik be a világbajnokságot kiszolgáló teljes egészségügyi központ.

A lelátó mögött szintén bővül a pálya területe, több hely jut majd a televíziós közvetítéseket lebonyolító személyzetnek és technikának, valamint a szervezőbizottságnak is. Ez enyhíti majd azt a zsúfoltságot, ami a céltorony, a VIP-épület és a lelátók mögötti aszfaltúton alakult ki a korábbi világversenyeken.

„A 2011-es világbajnoksághoz képest több országot és több versenyzőt várunk jövőre a pályára és ennek megfelelően több nézőt is a lelátókra.

A sportág egyre nagyobb nemzetközi népszerűségnek örvend és egyre népesebb a para kajak-kenusok mezőnye is.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a tokiói olimpiai- és paralimpiai kvóták 80 százalékát ezen a világbajnokságon lehet majd megszerezni, így nem túlzás azt mondani, hogy soha nem látott érdeklődésre számíthat a jövő évi verseny. Egyébként a Maty-éren nemcsak a látható részek újulnak meg, hanem a teljes pályainfrastruktúra is. Kicserélik a víz alatti kötélzetet, a pálya bójáit, a parti jelzéseket, az indító- és versenylebonyolító informatikai és kommunikációs rendszereket, az osztószigeten pedig kiépítik majd azokat a kameraállásokat, amelyek biztosítják, hogy 2019-ben a televíziós közvetítés minden nézői igényt kielégítsen” – tette hozzá Schmidt Gábor.

Bár a nagyszabású fejlesztések csak az idei VK után indulnak meg, de a májusi versenyre már felújítják a pályát szegélyező partszakasz rézsűjét és megújul az eredményhirdető pódium is. Így kevesebb apró hullám verődik majd vissza a vízre a part felől, a nézők pedig testközelből láthatják a győztes sportolók örömét, akik a döntők után a lelátó előtti stégen lépnek majd először partra.

Remek magyar kezdés a YOG-kvalifikáción

Fantasztikusan kezdték a magyar lány kajakosok a Barcelonában zajló ifjúsági olimpiai kvalifikációs versenyt, miután az első és a harmadik helyet szerezték meg a nyitónapon.

Hír

A síkvízi selejtezőből Rendessy Eszter a legjobb, Újfalvi Laura pedig a harmadik idővel került a negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kiesés szakaszban folytatták a küzdelmeket. Az elődöntőig mindketten eljutottak, ott azonban összekerültek, így nem tudott az első két helyen magyar végezni. Végül Rendessy Eszter jutott a döntőbe, amelyet meg is nyert, a bronzfutamon pedig a mezőny nagy részétől egy évvel fiatalabb Újfalvi Laura győzött, így az első és a harmadik hely is a miénk lett.

„A lányok döntős és kisdöntős győzelmének értékét növeli, hogy az egyértelműen rosszabb pályán aratták, ugyanis egész nap nagyon nagy szél volt, a lelátó felőli pályát pedig szélvédett környezetben kezdhette, aki odakerült, a végén pedig, az egyenesben hátszele volt” – értékelt Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány, aki nagyon elégedett volt a magyarok teljesítményével.

A megnyitón a magyar csapat

A fiú kenusoknál Pálla Balázs a 10., Kuska Bence pedig a 17. időt érte el a selejtezőben, így ők nem jutottak tovább a nyolc közé, de ezzel még nem veszett el a kvóta, hiszen Európából az első hat nemzet versenyzője kvalifikálja magát az októberi, Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára, Pálla pedig ebben az összevetésben a harmadik helyen áll.

A lány kajakosok és a férfi kenusok szombaton ugyanilyen rendszerben versenyeznek majd szlalomban, és a síkvízi eredménnyel összesítve alakul ki a végső sorrend. A szabályok értelmében egy országból csak egy versenyző juthat ki a YOG-ra, így nagy harc várható a két magyar kajakos lány között a kvótáért.

Pénteken fiú kajakban Kiss Ádám és Majoros Mátyás, női kenuban pedig Gönczöl Laura és Opavszky Réka kezdi meg szereplését Barcelonában a síkvízi versennyel.