Mégse

Kiss Tamás: Élvezem, hogy nincs lazsálás

Bő másfél hete edzenek együtt Portugáliában, de Kiss Tamás már most látja, hogy mitől Kozák Danuta a világ egyik legjobb női kajakosa. Az olimpiai bronzérmes kenusra is átragadt ez a mentalitás, amivel elérheti célját, hogy az elsőszámú magyar kenus legyen.

Hír

Február 20-án érkezett és április 7-ig edzőtáborozik a portugáliai Montebelóban Kiss Tamás, aki úgy döntött, hogy együtt készül az olimpiai bajnok Kozák Danutával a melegvízi edzőtáborban.

„Kedden kezdjük a hetet, szombatig napi két edzésünk van, majd vasárnap délelőtt még egy utolsó, utána pedig pihenés kedd reggelig. Nagyon élvezem a közös edzéseket, és bár edzettem már együtt női kajakossal, de nem megbántva senkit – Kozák Danuta azért más kategória” – mondta pekingi olimpiai bronzérmes versenyzőnk.

A kiutazás előtt Kiss Tamás úgy nyilatkozott, hogy szeretne meríteni a szülésből visszatért kajakozónő mentalitásából. „Másfél hete vagyunk együtt, de már látom, hogy mitől megy ilyen jól, hogy mitől az egyik legjobb versenyző a világon. Minden feladatot maximálisan végrehajt, nem szelektál, nincs benne kérdőjel, legyen szó futásról, evezésről vagy kondizásról. Láthatóan életvitelszerűen csinálja az edzéseket, neki teljesen természetes, hogy a maximumot nyújtja, és szerencsére ebből rám is ragad valami. Férfiként egyébként sem szeretem, ha egy nő előttem van a vízen, szóval biztos jó csatákat fogunk majd vívni, amikor már nemcsak hosszú evezések, hanem résztávozások is lesznek.

Nagyon jó egy ilyen sportolóval együtt edzeni, élvezem, hogy nincs lazsálás”

– fogalmazott Kiss Tamás, aki szerint kiválóak a körülmények Montebelóban, tökéletesen meg van elégedve a szállással és az ételekkel is, egyedül az időjárás állítja most őket kisebb akadályok elé, hiszen negyedik napja esik az eső.

Hat hetet még soha nem volt távoli edzőtáborban a 30 éves kenus, aki fel is készült a hosszú távollétre, tanulnivalót és sok könyvet vitt magával, főleg sport és pszichológia témájú könyvekkel kapcsolódik ki az edzések között Portugáliában.

Koncentrálni kell a stratégiát

"A 2012-ben elfogadott stratégia mentén működünk, lényeges irányváltásokra a küldöttek szerint nincs szükség" - állapította meg az őszi közgyűlés után Dr. Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) stratégiai bizottságának-, valamint a sportág közgyűlésének elnöke. A pénteken Balatonalmádiában megrendezett eseményen a klubok küldöttei elfogadták a szakmai beszámolókat, az alapszabály módosításait, valamint megállapították azokat az irányokat, amelyek mentén a stratégia elemei végrehajthatóak.

Hír

“Köszönettel tartozom a kollégáknak, a sportági stratégiánkkal kapcsolatos jelentéseket ugyanis nagyon szépen kidolgozták – mondta a közgyűlés elnöke. – Lényeges hangsúlyeltolódásra nincs szükség, az MKKSZ most is a 2012-ben elfogadott stratégiája mentén működik, az akkor meghatározott projekteket végrehajtása most a feladatunk.”

A küldöttek egyetértetek abban, hogy a sportági stratégia végrehajtása három területre koncentrálódik, amelyeknek segítségével megtartható a hosszútávú stabilitás.

“A legfontosabb az eredményesség megtartása. Itt nemcsak a válogatott jó eredményeire kell gondolni, hanem a létszám, és a támogatói kör növelésére is. A cél az, hogy minél többen, minél tovább maradjanak a sporágban. Az eredményesség alapja pedig az egészség, hiszen a romló demográfiai helyzetben úgy tudunk helyzeti előnybe kerülni, ha a szülők látják, hogy fizikailag és mentálisan is egészséges gyerekeket nevelünk, a nagyobb merítésből pedig könnyebb megtalálnunk a tehetségeket. A harmadik tényező a tiszta környezet, amelynek megóvása elemi érdekünk, hiszen a gyerekeink abban sportolnak. Összegezve, a tiszta környezetben készülő,

egészséges gyerekek biztosítják a hosszútávú eredményességet

és stabilitást” – tette hozzá Dr. Baráth Etele, aki szerint a stratégia végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú az edukáció is, ezért állandó továbbképzési rendszererre van szükség, amely segít a versenyzők, az edzők, és a sportvezetők továbbképzésében.

A közgyűlésen Kubina Ádám, a stratégiával foglalkozó munkacsoport nevében bemutatta azt az öt projektet (tehetségmenedzselési rendszer, Budapest-program, regionális vidékfejlesztési-program, a sportág társadalmasítása program, és a jó kormányzás programja) melyeknek részletes kidolgozása lesz a következő időszak fő feladata.

A közgyűlés alapszabályváltozásokat is elfogadott. A belső szerkezeti módosítások érintik az egyes felelősök jogköreit is. A sportág képviselői megszavazták a korábbi főtitkári rendszer visszaállítását. Az MKKSZ elnöke továbbra is gyakorolja a szervezeten belüli munkáltatói jogokat, felel az elnökség munkájáért, valamint a közgyűlés határozatainak végrehajtásáért, de a szövetség napi működésének irányítása, valamint az egyes szakterületek munkájának összehangolása átkerül a főtitkár felügyelete alá.

“A változás indoka, hogy az elmúlt években

az elnöki feladatok minden korábbinál szerteágazóbbak lettek.

Felügyelni kell a fejletészpolitikát, a beruházásokat, versenysport-, és szabadidős eseményeket szervezni, valamint átlátni minden szakág működését. Ezért a napi munkában az elnöknek segítségre van szüksége, így a döntés értelmében a főtitkárt újra komoly jogokkal kell felruházni – mondta Baráth Etele.

A megszavazott alapszabályváltozások további fontos eleme, hogy a jövő ősszel esedékes tisztújító közgyűlés előtt változott a jelölési rendszer is.

A közgyűlésen Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke a sportágat több évtizeden át segítő munkájáért emlékplakettet adott át Izsó Gábornak, Békés város leköszönő polgármesterének.

Harcolt a kajakban, majd küzdött az emberi életekért – Tímár Istvánra emlékezünk

Kajakosként olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok volt, majd Budapest tűzoltóparancsokaként harcolt a lángokkal és küzdött az emberi életekért. Ma 25 éve hunyt el Tímár István.

Hír

„Egy tavaszi edzőtáborban voltunk 1967-ben, ott találták ki az edzőink, hogy üljünk össze, és próbáljuk meg együtt. Nekem előtte meg sem fordult a fejemben, hogy egy világ- és Európa-bajnokkal ülhetek egy hajóba, ő ugyanis

már egy befutott, menő versenyző volt”

– mesélte a Tímár Istvánnal való egymásra találásról Giczy Csaba.

Még abban az évben a duisburgi Európa-bajnokságon előbb 10 ezer párosban álltak rajthoz, majd 1000 méteren. Utóbbi, mint olimpiai szám, jóval fontosabb volt számukra. „Volt egy másik magyar páros, amely indult a hosszabb távon, őket kellett segítenünk, de mi nem akartunk 1000 méteren úgy odaállni, hogy benne van a karunkban egy komoly 10 ezer méter, ezért csak egy jó kört mentünk velük, aztán kiálltunk. Nagyon kishitűek voltunk, és másnap, 1000 méteren az volt a célunk, hogy kijussunk a mexikói előolimpiára, mi már attól is nagyon boldogok lettünk volna, ha ez sikerül. Ehhez képest bronzérmesek lettünk, és nemcsak az előolimpiára, de

bő egy évvel azután, hogy először összeültünk, az olimpián találtuk magunkat.”

Az előtte való olimpián, az 1964-es tokiói játékokon Mészáros György és Szöllősi Imre ötödik lett K-2 1000 méteren, Giczy Csaba azt mondja, Tímár Istvánnal azzal a céllal vágtak neki, hogy egy hellyel megjavítsák azt az eredményt. A Giczy, Tímár páros ezüstérmes lett, elérve a két versenyző pályafutása legnagyobb sikerét, négyesben pedig, szintén 1000 méteren a Giczy Csaba, Szöllősi Imre, Tímár István, Csizmadia István egység bronzérmet nyert.

„Nagyon egységes csapatunk volt – folytatta a visszaemlékezést Giczy Csaba. – Nekem főként hatalmas élmény volt, mert két ilyen fantasztikus hajót is kormányozhattam. Tímár István volt mindkettő hajóban a legérettebb versenyző, talán Szöllősi Imre volt vele hasonló szinten. De Tímár nagyon értett a kajakozáshoz, az első pillanattól kezdve, hogy beültem elé,

feltétel nélkül csak azt csináltam, amit ő mondott.

Nekem ő volt a példaképem, és nagyon adtam a véleményére, a kritikáját mindig elfogadtam. Fontos volt számomra, hogy mit gondol, és utólag kiderült, hogy mindig igaza volt, sosem okozott csalódást, hogy elfogadtam a tanácsait.”

Tímár István azon kevés élsportolók közé tartozott, aki rendkívül fontosnak tartotta, hogy a kajakozás mellett folytassa tanulmányait is. Tanulásban is a kitartás, a nehézségek vállalása jellemezte, míg mások a dolgok könnyebb végét fogták, addig ő képezte magát. 1964-ben elvégezte a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát, 1977-ben pedig megszerezte második egyetemi diplomáját a Műszaki Egyetem Fűtés és Távfűtéstechnikai Karán. Hivatásos állományba történt felvételét követően pedig a BM Akadémia Tűzoltó Tagozatán (1969) szerzett tűzoltó tiszti végzettséget.

„Akkor csak oroszt volt kötelező tanulnunk, de ő önszorgalomból németet is tanult, ami nem egyszer jól jött nekünk. Mexikóban például csak álltunk egy buszmegállóban mindannyian, mert nem értettük, hogy a helyiek mit akarnak nekünk mondani, egyedül ő volt az, aki összerakta, hogy az angol szava milyen német szavakhoz hasonlítanak, így sikerült megfejtenie, hogy egy teljesen más buszra kellett felszállnunk, mint amire akartunk volna.

Sokszor húzott ki bennünket a csávából, amikor külföldön jártunk”

– mesélte Giczy Csaba.

Aktív pályafutása befejezése után Tímár István még lejárt evezni, de nem a sportágon belül helyezkedett el, köszönhetően fent említett végzettségeinek. Komoly civil foglalkozása lett: a tűzmegelőzés országos irányítója, majd Budapest tűzoltóparancsnoka lett, Tímár István tűzoltó dandártábornok a 17. volt a budapesti tűzoltó főparancsnokok sorában.

„Élsportolói előéletéből eredően eredmény- és sikerorientált ember volt, aki nem hátrált meg a nehézségektől, a tűz- és káresetek helyszínén is az elsők között jelent meg. Előtte és azt követően sem volt egyetlen parancsnok, aki annyit vonult volna káresetekhez, harcolt volna együtt beosztottjaival a tűzesetek felszámolásában. Nem számított, hogy éjjel, vagy nappal, hétköznap, vagy ünnepnap volt, ha riasztást hallott, kötelességének érezte, hogy ott legyen, ahova hivatástudata rendelte. Ha kellett irányított, de ha a helyzet úgy hozta,

az első vonalban vette fel a küzdelmet a lángokkal, harcolt az emberi életért.

Mint nagyszerű sportember világosan látta, hogy milyen fontos a szakmai tudás mellett a megfelelő fizikai állapot és milyen ösztönző erő rejlik az egészséges verseny szellemben. Jól példázzák ezt a fővárosi tűzoltók versenyeredményei, a konditermek kialakításának fellendülése, a különböző sportversenyek és egyéb rendezvények szervezése” – írta róla a szaksajtó.

Életének 55. évében, 1994. december 4-én, súlyos betegségben hunyt el.

Emlékét örökké őrizzük!