Korábban mindig elcsúszott egy kis banánhéjon a nagy siker, ezúttal azonban két érmet is nyert női rafting-válogatottunk a boszniai Európa-bajnokságon. A Berekalli Éva, Rozs Bettina, Groholy Orsolya, Lakner Zita, Szakállas Éva, Egedy Nóra, Vituska Ildikó összetételű csapat előzetesen a 3-6. hely megszerzésében reménykedett a viadalon – és ezt három számban is teljesítették: sprintben a 4., H2H-ben a 3., szlalomban a 2. helyen zárt a csapat.
„Az első számban, a sprintben majdnem tökéletes pályát tudtunk menni, a vége azonban nem olyan lett, mint ahogyan szerettük volna, és ennek következtében hét századdal lecsúsztunk a dobogóról – mesélte Berekalli Éva, csapatkapitány. – Ez a hét század kellőképpen inspiráló volt számunkra, így H2H-ben mindenképpen szerettünk volna előrébb lépni. Ebben a számban kiemeltként, a nyolc között várhattuk az ellenfelünket, akik a dán lányok voltak. Korábban már négyesversenyen találkoztunk velünk, akkor ők nyertek, most azonban hatalmas küzdelmek után mi értük el előbb a sodorvonalat. A következő pályánkat a britek ellen vívtuk, akik jól rajtoltak, nem volt esélyünk ellenük, majd a bronzmeccsen jöttek a sprintet nyerő oroszok, akik bár az elején jobban mentek nálunk, a pálya alján hibáztak, amelynek következtében utolértük őket. A végén pedig érvényesíteni tudtuk ellenük a tizenöt-húsz éves síkvizes múltunkat. A csapatunkban öt versenyző van, aki síkvizes kajakos volt, és az a rutin, amit ebben a sportágban megszereztünk, most igazán a hasznunkra vált. A szlalomverseny a kedvencünk, nagyon vártuk ezt a számot annak ellenére is, hogy idehaza nem tudunk készülni rá, és a szervezők sem biztosítottak külön edzéslehetőséget. Ebben a számban az ember szinte együtt él a vízzel, jó pályaismeretre és technikai tudásra van szükség, a mentális képességek sokkal jobban érvényesülnek, mint az erő. Az első körben nem sikerült azt adnunk, amit szerettünk volna, a negyedikek lettünk, viszont a folytatásban a kritikus pontokat jól abszolválva, összeszedetten versenyeztünk a pályán. Az aranyérmet nyerő olaszok csak gyorsaságban voltak jobbak nálunk. A végén a downriverre már elfáradt a csapat, a nyolcadik helyen zártunk, összesítésben pedig a negyedikek lettünk.”
Férficsapatunk számára nem jött ki a lépés, a sprintben megszerzett 4. hely után, H2H-ben a négy közé jutásért kilyukadt a hajójuk, s csak a hetedikek lettek, szlalomban és legerősebb számukban, a downriverben pedig a 8. helyen zártak.
