Mégse

Kammerer: Nem stresszelek a koromon

"Nem szeretném, hogy vége legyen, de lassan vége lesz" – mondta a DIGI Sport híradójának Kammerer Zoltán, aki a biológia törvényeire fittyet hányva, 40 évesen is az egyik legjobb magyar kajakosnak számít. A háromszoros olimpiai bajnok még tavaly is vb-ezüstérmet nyert a négyessel, jelenleg pedig egy nála 20 évvel fiatalabb kajakossal készül párosban.

Hír

“Nem szeretném, hogy vége legyen, de lassan vége lesz” – mondta a DIGI Sport híradójának Kammerer Zoltán, aki a biológia törvényeire fittyet hányva, 40 évesen is az egyik legjobb magyar kajakosnak számít. A háromszoros olimpiai bajnok még tavaly is vb-ezüstérmet nyert a négyessel, jelenleg pedig egy nála 20 évvel fiatalabb kajakossal készül párosban.

“Tudom, hogy 40 vagyok, minden nap szembesülök vele, mert mindig valaki ’lezolibácsizik’, magáznak itt a gyerekek a parton, vagy a fiam osztálytársai ’jó napot!’-ot, csókolomot köszönnek. Szóval érzem én, hogy koros vagyok, de belül nem érzem magam 40 évesnek. Úgy érzem magam, mint 10-15 évvel ezelőtt, ugyanazok a gondolataim vannak, és nagyon nem stresszelek a koromon” – nyilatkozta a Sport24-nek Kammerer Zoltán, aki a 20. születésnapját pénteken ünneplő Erdőssy Csabával készül az idei szezonra.

“Furcsa volt tudni azt, hogy én most leszek 20 éves, ő pedig kétszer olyan idős, mint én, de a tapasztalat ott van, én meg remélem, az erőt tudom majd nyújtani” – mosolyodott el az ifjúsági vb-ezüstérmes tehetség, aki elmondhatja magáról, hogy az egyik példaképe ül előtte.

“Amikor először szóba került, hogy együtt menjünk párost, annyira azért nem volt boldog, mert azt mondta, hogy a szüleivel vagyok egyidős, és olyan, mintha az apukájával menne, de aztán beletörődött, hogy kipróbáljuk” – nevetett Kammerer, aki viszont nem törődött bele, hogy a legutóbbi, riói olimpián nem volt ott. Most úgy érzi, hogy 42 éves koráig, a tokiói játékokig szeretne evezni.

“Van esély, de nem abban gondolkodom, hogy az olimpiára kell kijutnom és ott kell megszereznem életem eredményét, azon már túl vagyok, azt már megcsináltam. De tényleg nagy örömmel kajakozom, és azért csinálom, mert szeretek itt lenni” – mutatott rá a mögötte elterülő vízre.

Az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a négyesek 1000 méteres számát felváltja az 500 méter az olimpián. “Ha vicces szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy Magyarország utolsó olimpiai bajnoka én vagyok ötszáz méteren (K2 500 méteren Storcz Botonddal nyertünk 2000-ben), azóta ebben a számban nem nyert olimpiát a magyar mezőnyből senki, tehát a kezemben van az 500 méter. Illetve, a világtörténelem során egyetlen egyszer nyert K-4 500 méteren világbajnoki címet Magyarország, ez 1997-ben, 21 éve történt, ott én ültem elöl, és az volt az első világbajnoki aranyérmem.”

Ezt a vb-címet a mostani párostársa még nem láthatta élőben, ami nem csoda, hiszen még nem is élt. “Csabi még meg sem született, amikor Zoli már világbajnok volt. Azt gondolom, hogy a 20-25, lassan 30 év alatt begyűjtött csapathajós tapasztalata kamatoztatható, bárkivel is ül össze. Azt is meg merem kockáztatni, hogy ha egy picit gyengébb egyéni teljesítményünk van, azért az összhangra, a ritmusra figyelve és Zolira hallgatva azért pluszokat lehet tenni a hajóba” – méltatta tanítványát Tokár Krisztián, aki nyolc hónappal szintén fiatalabb Kammerer Zoltánnál.

Az edzője által emlegetett pluszt idén a szegedi Világkupán, a belgrádi Eb-n és a portugáliai vb-n adhatja meg Kammerer, aki, ne feledjük, még tavaly is tudott szerezni egy világbajnoki ezüstérmet. Igaz, akkor még csak 39 éves volt.

A beszélgetés videón is megtekinthető:

Molnár Péter: Felszabadító érzés, hogy nincs bennem blokk

Tavaly márciusban egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter. A 33 éves kajakos kihagyta az elmúlt szezont, októbertől azonban teljes erőbedobással készül Hüvös Viktor csapatával. Az operációnak köszönhetően megszűnt benne a mentális blokk, élvezi az edzéseket, és reméli, hogy ez hozzásegíti majd nagy álmához, amelyet a tokiói olimpián a négyessel szeretne valóra váltani.

Hír

Nem egyszerű elérni téged, ennyire felpörögtek az események körülötted?

Szerencsére igen. Maximálisan belevetettem magam a felkészülésbe, próbálom behozni a csapattársaimmal szemben összeszedett hátrányt, sőt, még csenni is egy kis előnyt velük szemben. Nagyon hosszú edzőtábor-sorozat következik, hiszen január 27-én utazunk Dél-Afrikába, majd hazajövünk egy hétre, és utána ismét utazunk, ezúttal Portugáliába három hétre. Ezért most megpróbálom elintézni előre azokat az itthoni ügyeket, amiket majd külföldről nem tudok, valamint próbálok a szeretteimmel és a barátaimmal is minél többet együtt lenni, hiszen a melegvízi edzőtáborok alatt ez nem lesz lehetséges.

Tavaly március 14-én volt a műtéted, tíz nappal később elhagyhattad a kórházat, öt hétre rá pedig elkezdhettél kocogni. Mi történt azóta?

A mellettem dolgozó egészségügyi szakembereknek, orvosoknak, masszőröknek, fizikoterapeutáknak köszönhetően nagyon gyorsan talpra álltam. Annyira jól sikerült a rehabilitáció, hogy a tervezett protokollt valamelyest megelőzve, augusztus végére, szeptember elejére teljesen gyógyult és 100 százszázalékosan terhelhető állapotba kerültem. Persze nekem nem egy átlagember szintjére kellett visszatérnem, de októberben már el tudtam kezdeni a csoportommal a felkészülést. Szerencsére tudtam velük tartani a tempót az első edzéstől kezdve. A csoportunkra egyébként is jellemző, hogy hol egyikünk van kiváló formában, hol másikunk, és ilyenkor húzzuk egymást,

minden edzésen megy az adok-kapok,

senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kicsit is kiengedjen. Én pedig az elmúlt szezon pihenése után pláne nem dőlhetek hátra egy percre sem.

Mennyiben változtatta meg az életedet a műtét?

A gyakorlatban szinte semennyire. Három havonta ultrahangos vizsgálatra kell járnom, valamint hosszabb időközönként ű MR-vizsgálatra, de ezen kívül semmilyen plusz odafigyelést nem igényel. A műtétnek és a jól sikerült rehabilitációnak köszönhetően

már nem tudok kárt tenni magamban.

Én is meglepődtem, mert úgy készültem fejben, hogy életem végéig pulzuskontroll alatt kell majd sportolnom, vagy bizonyos mozdulatokra oda kell figyelnem, ám tavaly szeptember végén kaptam egy zöld lámpát az orvosoktól, sőt, még meg is kértek, hogy terheljem a szervezetemet, „nézzük meg, mit kér a rendszer”!

A műtét előtt mentálisan hátráltatott a rendellenesség, hiszen bizonyos helyzetekben edzésen és versenyen is eszedbe jutott, hogy nehogy baj legyen, ha túlterheled magad. A sikeres operációval a múlté ez a mentális blokk?

Igen, elmúlt az az érzés. Sőt, inkább arra kell odafigyelnem, hogy ne essek át a ló túloldalára. Amikor jól sikerül egy-egy edzés, és közel kerülök a határterheléshez, akkor a korábbi blokk helyett már az van bennem, hogy egészséges vagyok, ezért még jobban ki szeretném tolni a határt. Nagyon fontos azonban ilyenkor megálljt parancsolni, mert fennállhat egyrészt a túledzettség, másrészt a sérülés veszélye is. Az elmúlt egy évem egy komoly hullámvasút volt,

de megtanultam rajta utazni, és élvezni ezt az utazást.

Mostanra nagyon felszabadító érzés lett, hogy mentálisan nincs bennem blokk.

Azt mondtad korábban, hogy szinte mindent elértél, egy dolog hiányzik még, egy olimpiai érem. Hogy érzed, mennyire vagy ettől?

Továbbra is megvan a nagy álmom, nem tettem le róla. Nap mint nap az olimpiai éremre gondolva kelek fel, és ennek megfelelően teszem a dolgomat. Előtte azonban mindig a következő feladatra koncentrálok, ami nem titkoltan a négyesbe való bekerülés, most ez a legfontosabba. Ha ez sikerül, akkor meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, és bízom benne, hogy ezzel megvalósul az álmom is.

Wichmann Tamás megható díjazása, Kiss Péter az év legjobbja

Az Év sportolója díjátadó gála fénypontjaként Wichmann Tamás átvehette az MSÚSZ és a MOB közös életműdíját, míg az Év fogyatékos férfi sportolója kategóriában Kiss Péter Pált választották 2019 legjobbjának.

Hír

A Nemzeti Színházban tartották meg a 2019-es Év sportolója gálát, amelyen több kategóriában is jelöltek voltak kajak-kenusok. Az Év fogyatékos férfi sportolója díjat meg is kapta Kiss Péter Pál, aki 16 évesen előbb Európa-bajnokságot nyert, majd a szegedi világbajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

„Nagyon sokat jelent számomra ez a díj,

ez egy jó visszajelzés az olimpiára nézve, hogy jó úton haladok.

Szeretném megköszönni a családomnak, a barátaimnak, akik mindig mellettem állnak, segítenek, ahol csak tudnak. Ha kell, még szállást is adnak” – mondta önfeledt mosollyal az arcán Kiss Péter Pál.

Edzője, Pruzsina István is jelölt volt az Év legjobb fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzői között, de itt Szabó Tamás (paraúszás) győzött.

Ugyancsak jelölték az egyéni sportágak csapatversenyében az Év legjobbjának a szegedi világbajnokságon aranyérmes női kajak négyest, ám nem a Bodonyi Dóra, Medveczky Erika, Csipes Tamara, Gazsó Alida Dóra kvartett kapta a díjat, hanem a Babos Tímea, Kristina Mladenovic világbajnok teniszpáros.

Csipes Tamara is jelölt volt az Én női sportolója díjra, amelyet végül ismét Hosszú Katinka gyűjtött be.

A gála fénypontja csak ezután következett, ugyanis felállva, szűnni nem akaró tapssal köszöntötték Wichmann Tamást. A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság közös életműdíját kapta meg a kenulegenda, aki négy olimpián szerepelt, ezeken két ezüstöt és egy bronzérmet nyert, továbbá kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnoknak, 37-szeres magyar bajnoknak mondhatja magát.

„31 éve vagyok a kék-fehér család oszlopos tagja – kezdte beszédét az MTK korábbi kenusa.

61 éve ismerkedtem meg szeretett sportágammal,

azóta rengeteg emlék ülepedett le bennem. Nagyon sok gyerekkel tanítottam meg a lapát helyes kezelését, odáig jutottunk, hogy elszállt felettem az idő, és már nem foglalkozom vele olyan szinten, mint korábban. Az olimpiára készülő minden egyes sportolónak, edzőnek, vezetőnek nagyon jó egészséget, kitartást, szerencsét kívánok, valamint

hazafiságot, amivel minden magyarnak rendelkeznie kell.

Nagyon köszönöm azt a szeretetcunamit, amit önöktől most kaptam, hihetetlenül jólesik.”

A Kolonics György Alapítvány szervezésében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be a napokban a Wichmann Tamásról készült, a Magyar lapát című portréfilmet. Erről bővebben itt írtunk.