Jól vagyok, sőt, Prímán…

Kilenc világbajnoki győzelem, három olimpiai érem, egy regénybe illő életpálya, szerető család és jó néhány barát. Wichmann Tamás nem először készít mérleget, de az egyre inkább pozitív. A hetvenes évek legendás kenusa hetvenéves.

Hír

– Kétféle ember van: az egyik hosszasan készül egy ilyen kerek évfordulóra, számvetést csinál, a másik inkább nem is akar gondolni az idő múlására. Ön melyik típusba tartozik?

– Én már évek óta minden egyes születésnapomon csinálok ilyen számadást, de hát ez most egy komolyabb. Szép nagy kerek számról van szó.

– Milyen lett a mostani számvetés eredménye?

– Teljesen pozitív. Főképpen, ha azt nézem, hogy honnan indultam, honnan kezdtem mindazt, amit megcsináltam. Amikor kezembe vettem a kenulapátot, csak a magam örömére tettem, aztán valamilyen oknál fogva utolértem a többieket vagy le is hagytam, aztán idővel az lett az eredménye, hogy olyan versenyeken is indulhattam, amiken a világ legjobbjai mérettetnek meg: világbajnokságokon, olimpiákon. Ott pedig hál’ Istennek, sikereket tudtam elérni. Egy dolog nem jött össze abból, amit megígértem, de összességében mégis azt mondhatom, hogy ez az élet többé-kevésbé jól sikerült.

– Korábban többször is beszélgettünk már sorsról, sorsszerűségről, szerencséről.  Van olyan gondolat ezek tükrében, amit mára átértékelt?

– Talán nem is átértékelés ez, hanem magának az időnek a hatalma a kialakult kép felett. Úgy gondolom, hogy egy ember sorsát összességében illik megítélni. Ahogy a mai életemet megélem, abban a korábbi történetek is ugyanúgy ott vannak.  Komoly, nagy regény ez. Van olyan része, amire az ember nagyon szívesen emlékezik és van, ami olykor fájdalmasan előtör vagy legalábbis, az ember érzi a jelenlétét.  Olyan ez, mint egy szálka, amit szeretnénk eltávolítani, de sajnos nem lehet. Mint egy betegség, ami kapcsán gyakran eltűnődünk azon, hogy miért nem lehetett megelőzni? Miért nem lehetett elszökni előle?

– Ha már a „ nagy regény” hasonlatot említette: gondolt már rá, hogy megírja a saját történetét?

– Én magam nem. Látó János csinált régebben egy interjúkötetet „…Akkor hát lapát!” címmel, amiben volt némi kritika is az akkori sportvezetéssel szemben, amiatt, ami nekem akkor kicsit rosszul esett. Sőt, tulajdonképpen ma is sajnálom, hogy én nem kaptam lehetőséget, mint a mostani élsportolók  jelentős  része, akik a versenyzői pályafutás után is hellyel-közzel ottmaradhatnak a sportágban. Nekem ez csak hobbiszinten sikerült, de így is lelkes hozzáállással csináltam és csinálom ma is, bár koromnál fogva most már jóval szerényebben. Tény, hogy annak idején volt olyan meggyőződés velem szemben,  hogy kicsit megbízhatatlan vagyok. Nem tudom, miért gondolták így, mikor a munkahelyeimen való helytállásom mindig ékes bizonyítékkal szolgált egyfajta stabilitásra és elhivatottságra. De hát valamiért azt akasztották a nyakamba, hogy én olyan „hebehurgya” vagyok.

– Lehetséges, hogy ez a megítélés tulajdonképpen abból fakadt, hogy egy jó értelemben vett bohém művészlélekről volt szó, aki nehezen volt belepasszítható egy merevebb rendszerbe?

– Igen, ebben biztos van valami: a kockák egymás mellé építkeznek és ha valami gömbölyű, az nem is fog illeni igazán oda. Kocka a kockával szívesebben és könnyebben kötődik.

– Visszatérve az „életregényéhez”, melyik a kedvenc fejezete?

– Az a furcsa, hogy én mindegyikben megtaláltam az örömömet. De talán azok a legérdekesebbek, amikor a meghatározó váltások történtek. Amikor 18 évesen nemzetközi szintű versenyző lett belőlem, akkor megvolt annak is a lehetősége, hogy a privát munkámban induljak a karrier felé. Épp egy sikeres szakmai verseny után kaptam segédlevelet és nagyon jó állást. Onnan léptem át az élsportba, ami 84-ig tartott. Akkor sajnos értékét vesztette az a munka, amit beleinvesztáltunk és elérkezett az idő az újabb váltásra. Ez pedig arra késztetett, hogy onnantól egy másik területen,  a vendéglátásban találjam meg a kiteljesedést – és ez nekem sikerült is. Mindemellett, mint említettem is, továbbra is megmaradtam az én imádott sportágam mellett.

– Tudna bármiféle párhuzamot vonni a két tevékenység között?

– Hogyne, például az állóképesség ugyanolyan fontos. A vendéglátásban ugyanúgy nap mint nap meg kell felelni, mint egy edzésen. Persze nem csak arról szól egy vendéglős munkája, hogy beszerzi, elkészíti és feltálalja az ételeket, hanem kijön az vendégek közé és beszélget. Épp ez az egyik sajátossága az én szerény kis műintézményemnek, hogy itt nincs gépzene, nincs tévé vagy újság,  csak élő emberi beszéd. Szerintem ez egy nagyon jó dolog . Épp most volt nálam Jónyer Pista, akivel jót beszélgettünk és azt tapasztalom, hogy a fiatalok is szívesen jönnek és társalognak.

– Milyennek látja a most versenyző generációt?

– A céljaikhoz aló hozzáállásukban sokkal racionálisabbak, mint mi voltunk annak idején. Ha van egy elképzelésük, azt próbálják megvalósítani, de ha nem jön össze, nem görcsölnek, eldobják. Mi jóval álmodozóbbak voltunk. De az is lehet, hogy manapság türelmetlenebbek és kevésbé kitartóak a sportolók, talán éppen azért, mert egy  csomó dolgot készen kapnak. Ha egy cél elérésére nem látnak racionálisan esélyt, könnyebben feladják és elmennek inkább széklábat faragni. Aztán ha ezt kicsit tovább boncolgatjuk, el is értünk ahhoz a kérdéshez, hogy mi is maga a boldogság. Korábban mindig azt mondtam, hogy ez egy pillanatnyi állapot, ugyanakkor azért valahol annak is a függvénye, hogy az ember mit ért el az álmaiból.

– A tavalyi esztendő végén Príma díjban részesült. Hogyan élte meg ezt az elismerést?

– Nagyon meglepett és hihetetlen boldogságot okozott. Teljes szívemmel készültem, vártam, vajon hogyan fogok megfelelni ennek a jelölésnek. Hála Istennek komoly arányban kaptam szavazatokat , ami tényleg nagyon jól esett  és az is, hogy egyáltalán gondoltak rám..

– Természetesen, nem ez az első  hivatalos elismerés az életében. Hogy mást ne említsünk, a Halhatatlanok Klubjának is oszlopos tagja…

– Igen, hatalmas megtiszteltetés bekerülni ebbe a csapatba, ahol most elnökségi tag vagyok. Fantasztikus jó érzés olyan emberek közt lenni, mint Török Feri, Kárpáti Gyuri bácsi és a többiek. Csodálatos emberek és ha együtt lehetünk, az nekem mindig fénypontot jelent. De büszkeséggel tölt el  az is, hogy még mindig az MTK kötelékébe tartozom: 61 óta a kék-fehér család tagja vagyok – akárhogy nézzük, az nem kis idő.

– Hogyan ünnepli  az idei születésnapot?

– Szolid családi körben, gyerekekkel, unokákkal,  egy kedves barátom éttermében. Én ugyan készültem, hogy megcsinálom, de a család nem engedte. Azt mondták, te most ne dolgozzál, mi  mindent elrendezünk.

– Szóval ezúttal nem főzhet…

– Isten ments! Ott kell ülnöm az asztalfőn, én leszek az ünnepelt és úgy is fogok viselkedni. Legfeljebb az ujjammal vezénylek majd egy kicsit, hogy „ide egy kis levest a tányéromba” meg „ide egy kis vörösbort a poharamba”, de semmi többet. Talán még a szalvétát is a nyakamba kötik.

– Mit kér ebből az alkalomból Szent Jupáttól?

– Egészséget. Semmi mást. Maradhassak még ilyen jó karban néhány évig. Láthassam az unokáimat felcseperedni. Legyen egészségük, tehetségük, szerencséjük. Most már nem én vagyok a fontos, hanem az „utánpótlás”.

– Az ünnepi összejöveteleken, évfordulókon mindig dalra fakad. Melyik lenne az a dal, amit ezúttal legszívesebben elénekelne?

– Van egy saját nótám, ez mindent elmond. Így szól:

„Elmentek már a vendégek, elhallgattak a zenészek,

csak a füst száll még a terem közepén.

Itt ülök most már egymagam, számolom közben azt, ami van.

A terítőt is le kell cserélni már…

Negyven ember- ivott, s beszélgetett a múltról ,

elfogyott sok pohár bor, hozzá egy adag humor.

Elmentek már a vendégek, üresek lettek a székek,

itt ülök most már csendesen egymagam.

Az asztalon egy gyertya ég, nem vakít el a fény;

a negyven ember múltja érdekel, a negyven ember emléke,

a boldog percek fényébe’

de szép is volt ez a délután….

Felülmúlták a várakozásokat a férfi négyesek és a válogatott is

Az első versenyén szereplő mindkét férfi kajak négyes érmet szerzett a Szegeden rendezett Világkupán az új olimpiai számban, 500 méteren. A tervezett 15 helyett 24 éremmel zárta a magyar válogatott az év első nemzetközi gyorsasági viadalát, ezzel éremtábla élén végzett.

Hír

A kajaknégyesek versenye volt a vasárnap, és talán az egész Világkupa legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye – legalábbis magyar szempontból mindenképp. Az új olimpiai számban, férfi 500 méteren a most először összeültetett mindkét magyar egység bejutott a döntőbe, és nem csak, hogy bejutott, de a dobogóra is felállhatott. A Balaska Márk, Birkás Balázs, Dudás Miklós, Kuli István négyes a spanyolok mögött a második helyen végzett, míg a Tótka Sándor, Molnár Péter, Mozgi Milán, Somorácz Tamás alkotta hajó hajszállal mögöttük bronzérmes lett.

„Ezért lehet meglepetés a házi versenyben a győzelmünk, mert az elő- és középfutamokban nem mutattuk meg, hogy mire vagyunk képesek.

Akkor 80 százalékon mentünk, a döntőben pedig odatettük a 120-at”

– mondta Dudás Miklós.

A másik négyesből Tótka Sándor azt nyilatkozta, hogy nagyon örül a bronzéremnek, és elárulta azt is, hogy a duisburgi Világkupán változtatnak a két négyesen, az egyik a Tótka, Molnár, Dudás, Kuli, a másik pedig a Balaska, Birkás, Mozgi, Somorácz hajó lesz. Ezután jelöli ki Hüttner Csaba szövetségi kapitány, hogy milyen összeállítású kvartett indul majd az Európa-bajnokságon.

Női kajak négyesben a felkészülésben jóval előttünk járó új-zélandi és ausztrál hajó mögött a Lucz Dóra, Medveczky Erika, Takács Tamara, Vad Ninetta egység bronzérmet nyert, míg a rendkívül fiatal Katrinecz Rita, Szabó Ágnes, Racskó Fruzsina, Gamsjager Lisa-Maria kvartett ötödikként zárt.

„Nem vártam sehova magunkat, mert alapvető hibákkal küzdöttünk a korábbi futamokban, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy ne boruljunk be. Mindannyian munkából jöttünk, szóval nem szabad elégedetlennek lennünk egy bronzérem után” – mondta Medveczky Erika.

„Voltak hibák, de összeálltunk annyira, hogy egy bronzéremre elég legyen. Örülök, hogy tudtunk a végére egy akkorát hoppolni, hogy behúzzuk magunkat a harmadik helyre” – nyilatkozta Vad Ninetta.

A magyar csapat második aranyérmét a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám kenu páros szerezte, amely a legrövidebb távon, 200 méteren is hatalmas előnnyel nyert. A Némedi, Konrád, Lelovics Dávid duó ugyanitt ötödik lett.

„Mindketten imádjuk a hátszelet, szóval ez jól jött nekünk – kezdte Fekete. – Viszont rosszabb idő volt, mint tegnap, mert hullámzott a víz, és oldalról is jöttek a hullámok, kormányos szemmel ez nem ízlett annyira. Mindenképp nyerni akartunk, mivel ez egy gyengébb mezőny volt, szóval elégedettek vagyunk. Nagyon jó itt, a magyar közönség előtt versenyezni, végig hallottuk őket a versenyen, olyan volt, mintha többen ültünk volna a hajóban.”

A sprintszámokban nem ez volt az egyetlen magyar érem vasárnap, hiszen női kajak párosban két egységünk is felállhatott a dobogóra, Hagymási Réka és Szabó Ágnes a második, Kiss Blanka és Lucz Anna pedig harmadik lett. Itt is verhetetlennek tűnt a Lisa Carrington, Aimee Fisher új-zélandi páros.

„A rajtot jobban elkaphattuk volna, de utána felvettünk egy jó utazási sebességet. Az új-zélandiakról tudtuk, hogy jók lesznek a kétszeres olimpia bajnok Lisa Carrington vezetésével. A válogatón majd eldől nálunk is, hogy mely számokra fogunk koncentrálni” – mondta Hagymási Réka.

Női kenu egyes 500 méteren is két magyar állhatott a dobogóra, a kínai Xu Shixiao nagy fölénnyel győzött Lakatos Zsanett és Nagy Bianka előtt.

Férfi kajak egyes 500 méteren a tavalyi vb-induló Kopasz Bálintot is megelőzve Noé Zsombor bronzérmet nyert, Kopasz negyedik lett. „Nagyon meglepett ez az ezüstérem, mert nem vagyok még csúcsformában. Álomskalp, hogy Bálintot megvertem, de ő már fáradtan érkezett erre a versenyre, míg nekem ez volt az egyetlen számom, nagy dolog, hogy így is ekkorát tudott menni” – nyilatkozta sportszerűen Noé Zsombor.

A 200 méteres egyes számokban nem tudtunk dobogóra állni, női kajakban az Európa-bajnok Lucz Dóra nyolcadik, férfi kajakban Apagyi Levente hetedik, női kenuban Balla Virág ötödik, Takács Kincső hetedik, míg férfi kenuban Hajdu Jonatán negyedik, Korisánszky Dávid pedig hetedik lett.

A délutáni, 5000 méteres zárószámokban egy újítást láthatott a szépszámú közönség, hiszen a nemzetközi szövetség megváltoztatta a lebonyolítást, és a maraton mintájára a versenyzőknek futniuk is kellett a hajóval. A női kenusoknál jól alkalmazkodtak a magyarok, Lakatos Zsanett arany-, Bragato Giada pedig bronzérmet nyert.

A női kajakosoknál Kiszli Vanda lemásolta Lakatos teljesítményét, és megszerezte a magyar válogatott negyedik aranyérmét, majd a maratoni világbajnok kajakos, Boros Adrián zárta a Világkupát egy ezüstéremmel.

A verseny előtt 15 éremmel lett volna elégedett Hüttner Csaba szövetségi kapitány, ehhez képest 24-et (4 arany, 8 ezüst és 12 bronz) szerzett a magyar csapat, így az éremtábla élén végzett. Az olimpiai számokat tekintve három ezüstéremmel (Kopasz Bálint, Bodonyi Dóra, férfi kajaknégyes) és három bronzéremmel (férfi kajak négyes, női kajak négyes, Takács, Balla női kenu páros) zártuk a Világkupát.

Felmérni saját magunkat és az ellenfelet

Nem a minél több érem megszerzése a legfőbb cél a magyar kajak-kenu válogatott számára a csütörtöktől vasárnapig tartó szegedi Világkupán, amely több szempontból is a 2019-es világbajnokság főpróbája lesz.

Hír

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke a Világkupát megnyitó sajtótájékoztatón elmondta, hogy szervezői oldalról a jövő évi, szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokság főpróbájának tartják az eseményt.

„Új technikai lehetőségeket próbálunk ki, ezeknek köszönhetően még élvezetesebbek lehetnek a televíziós közvetítések is. A pályán pedig ezúttal nem a minél több érem megszerzése a cél, hanem keressük azokat az egységeket, amelyek képesek lesznek jövőre olimpiai kvótát szerezni a szegedi vébén” – mondta Schmidt Gábor.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány megerősítette, hogy a Világkupán a legfőbb cél, hogy felmérjék a versenyzők saját magukat és a nemzetközi élmezőnyt is. „Választ kapunk, hogy melyek azok a számok, amelyekben erősítenünk kell és melyek azok, amelyekben jól állunk.

Most a négyesek a legfontosabbak, mert ott lehet a legtöbb kvótát szerezni,

ezért is fontos, hogy a legjobb összeállítású férfi négyesünket megtaláljuk a szegedi és a duisburgi Világkupán. Reményeim szerint minden számban valahol ott leszünk az elején” – mondta Hüttner Csaba, aki 15 éremmel már elégedett lenne a 62 fős magyar válogatottól.

A múlt heti rangsorolón betegség miatt nem indult Lucz Dóra most 200 egyesben és 500 négyesben is rajthoz áll. „Néhány napot ki kellett hagynom, de már jól vagyok. A 200 egyes mindig lutri, de izgalmas lesz, hogy testvérem, Anna lesz a másik egység ebben a számban. Ami a négyest illeti, ma fogunk először összeülni, de szerintem nem lesz vele probléma.”

A tavalyi sérülése után visszatérő Kárász Anna kipróbálja magát egy számára viszonylag új számban.

„Utoljára ifiben mentem 1000 egyest, de jól illeszkedik a felkészülésembe.

Tavasszal nehezen szokott menni nekem a versenyzés, és bár még nem vagyok topformában, már közelítek a régi önmagam felé.”

Weisz Róbert kiemelte, hogy az elmúlt években jól szerepeltek versenyzők mellett néhány feltörekvő fiatal is helyet kapott a keretben. A paraválogatott szövetségi kapitánya egy-két éremmel már boldog lenne.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERET A VILÁGKUPÁN:

FÉRFI KAJAK:
K-1 200 m: Csizmadia Kolos, Apagyi Levente
K-1 500 m: Kopasz Bálint, Noé Zsombor
K-1 1000 m: Kopasz Bálint, Ceiner Benjámin
K-1 5000 m: Boros Adrián, Noé Bálint

K-2 200 m: Csizmadia Kolos-Varga Márk, Apagyi Levente-Hérics Dávid
K-2 500 m: Koleszár Mátyás-Németh Viktor, Nádas Bence-Erdőssy Csaba
K-2 1000 m: Hufnágel Tibor-Ilyés Róbert, Gacsal Ákos-Kugler Attila

K-4 500 m: Tótka Sándor-Molnár Péter-Mozgi Milán-Somorácz Tamás, Balaska Márk-Birkás Balázs-Dudás Miklós-Kuli István

NŐI KAJAK:
K-1 200 m: Lucz Dóra, Lucz Anna
K-1 500 m: Medveczky Erika, Bodonyi Dóra
K-1 1000 m: Takács Tamara, Kárász Anna
K-1 5000 m: Csay Renáta, Kiszli Vanda

K-2 200 m: Hagymási Réka-Szabó Ágnes, Kiss Blanka-Lucz Anna
K-2 500 m: Takács Tamara-Vad Ninetta, Racskó Fruzsina-Szabó Ágnes

K-4 500 m: Lucz Dóra-Medveczky Erika-Takács Tamara-Vad Ninetta, Racskó Fruzsina-Katrinecz Rita-Szabó Ágnes-Gamsjager Lisa-Maria

FÉRFI KENU:
C-1 200 m: Hajdu Jonatán, Korisánszky Dávid
C-1 500 m: Kiss Tamás, Bodonyi András
C-1 1000 m: Kiss Tamás, Bodonyi András
C-1 5000 m: Dóczé Ádám, Dóri Bence

C-2 200 m: Hajdu Jonatán-Fekete Ádám, Lelovics Dávid-Némedi Konrád
C-2 500 m: Hajdu Jonatán-Fekete Ádám, Slihoczki Ádám-Szőke Attila
C-2 1000 m: Korisánszky Dávid-Mike Róbert, Lelovics Dávid-Némedi Konrád

NŐI KENU:
C-1 200 m: Balla Virág, Takács Kincső
C-1 500 m: Lakatos Zsanett, Nagy Bianka
C-1 5000 m: Lakatos Zsanett, Bragato Giada

C-2 200 m: Balla Virág-Takács Kincső, Nagy Bianka-Molnár Csenge
C-2 500 m: Balla Virág-Takács Kincső, Kisbán Zsófia-Bragato Giada

A futamok pontos időrendjéről és az eredményekről a leggyorsabban ide kattintva tájékozódhat, de Facebook-oldalunkon és Instagramunkon is nyomon követheti az eseményeket.