Mégse

Jó előjelek a férfiaknál is a világbajnokság előtt

Kopasz Bálint világklasszis időt evezett, Birkás Balázs élete formájában van, párosunk címvédőként érkezik, négyesünk összecsiszolódott, de kenusainkban is benne lehet egy-egy bravúrérem. Megnéztük, mit várhatunk férfi kajakosokainktól és kenusainktól a jövő heti, portugáliai világbajnokságon.

Hír

Férfi kajakban az Európa-bajnokságon kellemes (500-as négyes) és kellemetlen meglepetés (1000-es páros) is érte a magyar válogatottat. Azóta két új páros alakult, 500-on a korábbi világbajnok Tóth Dávid, Kulifai Tamás egység, 1000 méteren pedig a Noé Bálint, Ilyés Róbert duó áll rajthoz Portugáliában. „Ők egy hete tudják, hogy indulhatnak a világbajnokságon, így komoly elvárásunk nem lehet velük szemben” – mondta Hüttner Csaba.

A szövetségi kapitány ugyanakkor a Tótka Sándor, Dudás Miklós, Molnár Péter, Kuli István négyestől szép eredményt vár, még akkor is, ha elképesztően komoly lesz a mezőny az új olimpiai számban, 500 méteren. „Ez Eb óta csak erre készülnek a srácok,

folyamatosan lépkednek előre, egyre jobb egységet alkotnak.

Bár a spanyol és a német egység kiemelkedik, és nem a mieink a legesélyesebbek, de nagyon remélem, hogy a dobogóra oda tudnak érni. Nagy csatában lesznek ezért az orosz a fehérorosz és a cseh hajóval is” – nyilatkozta Hüttner Csaba.

A Molnár, Tótka, Dudás, Kuli négyes odaérhet a dobogóra

Nagyrészt Hüvös Viktor versenyzői alkotják a négyest (Dudás Miklós felkészülését Pál Zoltán is segíti), edzőjük szerint is egyre jobb állapotban vannak a srácok. „A versenyeket nagyon jól vették, majd az Eb után elkezdődött a specifikus felkészülés. Bár fontos lenne, hogy úgy üljenek hajóba, hogy kipihenték magukat, de nekünk bele kellett ásni magunkat a munkába. A negyedik héten már kijött, hogy egyre jobban összecsiszolódtak. Ráadásul van egy tudományos hátterű csapat a szövetségben, amely nagyon sokat segít nekünk, tesztelik a srácokat folyamatosan, és látszik is rajtuk, hogy egyre jobb állapotba kerülnek. Hogy kik lehetnek az ellenfelek? A spanyolok és a németek a favoritok, de jók a csehek is, és az új, fiatal szlovák négyessel is számolni kell.”

Hüvös Viktor tanítványa Birkás Balázs (K-1 200 és K-2 200) és Nádas Bence (K-1 500) is, akik szintén remek formában várják a világbajnokságot, sőt… „Balázs szerintem élete formájában van – folytatta a szakember. – Volt egy kis zavar nála az Eb-n, hiszen át kellett állnia arról, hogy addig a négyesre készült, mostanra ez sikerült neki. Annak ellenére, hogy rövidnek tűnik a 200 méter, több buktatója is van, ezért sokat kell gyakorolni, de összeállt a pályája. Hogy ez mire lesz elég, az majd Portugáliában kiderül.”

Balaska Márkkal párosban címvédőként érkeznek a világbajnokságra 200-on. „Márk is velünk készült a vb-re láttam minden nap, ő is jó formában van. Voltak dolgok, amiket javítanunk kellett a párosukon, egyre jobban érzi ő is a technikát. Még hiányzik náluk a fittség, fáradtak, de már távspecifikus edzéseket csinálunk, és

a vb-re pont jó állapotban lesznek.

Nádas Bencének is nagyon jól sikerült az elmúlt pár hete, nem véletlenül tudta megnyerni a válogatót. Ő egy kicsit más ritmusban van, mint a többiek, hiszen részt vett az U23-as világbajnokságon. Volt egy nagyon kemény hete ezért, de nagyon bizakodó vagyok vele kapcsolatban is, a dobogóra is odaérhet.”

Hüvös Viktor szerint Birkás Balázs élete formájában van

 

Hüttner Csaba egyetértett Hüvös Viktorral abban, hogy a négyes felkészülés miatt Birkás Balázsnak az Európa-bajnokságon még máshol volt a figyelme, de 200 egyesben jól sikerült a felkészülése, és bízik abban, hogy dobogóra tud állni élete első olyan világbajnokságán, ahol olimpiai számban áll rajthoz.

„Talán ez a legkiszámíthatatlanabb szám, de tudása alapján az első hat bármelyikében végezhet, lehet, hogy csak azon múlik majd, hogy hogyan ébred, miként alakul a napja.

Párosban hasonló a helyzet, de címvédőként dobogót várok tőlük.

Az 1000 méteres négyes verseny az idén erősebb lesz, mint tavaly, hiszen külön nap rendezik meg, így a más számokban is induló versenyzők beülhetnek a négyes hajóba is, az első hatba várom a Tóth, Ilyés, Bogár, Ceiner egységet, 5000 egyesben pedig Noé Bálintban simán benne van, hogy érmet nyerjen” – mondta a szövetségi kapitány.

Nem említettük még a férfiak király számát, az 1000 egyest, amelyben Kopasz Bálint indul. A fiatal algyői versenyző a belgrádi Európa-bajnokságon nem sokkal maradt le a portugál Fernando Pimentától, és élete egyik legjobb eredményét elérve ezüstérmes lett, berobbanva ezzel ténylegesen is a nemzetközi elitbe.

„Bálint mindig a maximumot hozza ki magából, most is ezt várom tőle. Ha ez megtörténik, akkor érmet tud nyerni, az pedig előrelépés a tavalyi évhez képest. Ő nagyon szépen lépked előre az olimpiához vezető úton, és most ez a legfontosabb” – mondta Hüttner Csaba.

Kopasz Bálint megfoghatja Pimentát

Kopasz Bálint nagy álma, hogy világbajnokságon érmet nyerjen. Édesanyja és edzője, Demeter Irén szerint erre reális esély lesz Portugáliában. „Nagyon jól sikerült a felkészülés, annak ellenére is, hogy a Maty-értől távol, Szolnokon edzettünk, de két hetet Algyőn is tudott készülni Bálint, ez pedig jót tett a lelkének.

Múlt szombaton világszínvonalú időt, 3.25-öt evezett,

nem sokan képesek erre a világon, ezért nagyon bizakodóak vagyunk a vb előtt. Persze sok mindenen múlhat az eredmény, de szerintem az első három bármelyikébe odaférhet. Hogy megfoghatja-e Pimentát? Mindenki megfogható.  Szép emlékű nekünk ez a pálya, hiszen Bálint itt lett ifi világbajnok, remélem, hogy most is éremmel térhetünk majd haza Portugáliából.”

A férfi kenusoknál az olimpiai számban, 1000 egyesben Bodonyi András indul, Hüttner Csaba úgy gondolja, hogy a negyedik, ötödik, hatodik hely lehet számára a realitás, de ha meg tudja csinálni azt a versenyen, amit az edzéseken szokott, akkor akár nagyobb álmai is lehetnek. A szövetségi kapitány szerint a Korisánszky Dávid, Mike Róbert 1000 méteres páros egyre jobb állapotba kerül, és reméli, hogy a tavalyi versenyzésből okult az idén, és ha a mezőny elejével tud tartani a kettős, akkor az sem kizárt, hogy érmet nyerjenek, de a realitás itt is a hatba kerülés. Korisánszky 200 egyesben is rajthoz áll, itt bravúr lenne tőle, ha beverekedné magát a döntőbe.

A két rövidebb távon, 200-on és 500-on egyaránt a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám páros indul. „Ha minden összejön nekik, akkor

mindkét számban esélyesek arra, hogy érmet nyerjenek.

Ehhez a legjobbjukat kell kihozniuk magukból. Sokat fejlődtek a válogató óta, együtt készültek, ezért is gondolom úgy, hogy mindkét távon odaérhetnek a dobogó közelébe. Kiss Tamás 5000 egyesben érmet tud nyerni, ha nem ront el semmit, míg 500 egyesben, ha döntősök leszünk, az már jó eredmény. A Kiss Tamás, Kiss Balázs, Sarudi Pál, Takács Mihály Áron négyesünknek Sarudi Pali remélhetőleg tud annyit adni a tapasztalatával, hogy a mezőny első felében végezzenek.”

Kiss Tamás is éremesélyes lehet

A felnőtt válogatott augusztus 21-én utazik ki Montemor-o-Velhóba, az idei világbajnokság helyszínére. Az M4 Sport pénteken, a Duna World szombaton és vasárnap közvetíti élőben a döntőket, de a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Facebook-oldalán is élőben jelentkezünk majd a megszokott interjúkkal és friss hírekkel.

A napokban még latolgatjuk a női kajakosok és kenusok esélyeit is.

„Maximalisták voltunk”

Kenus nótákat nem énekelt – mivel már az általános iskolában arra kérték, hogy az ünnepélyeken inkább csak tátogjon –, de ettől függetlenül mindig lelkes tagja volt a sportbéli közösségeknek. Árva Gáborral, az MTK egykori világbajnok kenusával hetvenedik születésnapja alkalmával beszélgettünk.

Születésnap
Hír

– Mi motiválta arra, hogy kenus legyen?

– A serdülőkori hiúság. A fiúk abban a korban általában a tükör előtt nézegetik az izmaikat, szeretnének daliásak lenni, imponálni a hölgyeknek. Akkoriban nem voltak fitnesztermek, így olyan sportot kellett keresni, ahol adott volt a lehetőség a kondíció látványos javítására. De számomra a kajak-kenu azért is volt előnyös, mert kinn laktam a Váci úton és onnan körülbelül ötszáz méterre volt az MTK csónakház. Az egyik osztálytársam, akivel egy ipari iskolába jártunk együtt, már kenuzott, de nem ment jól neki az egyes és az edzője arra biztatta, vigyen magával valakit párnak…

– Kezdetnek általában elég ennyi, de aztán sokakban alábbhagyott a lelkesedés…

– Az első napokban nekem sem akart összeállni a mozgás; beszálltam a hajóba az egyik oldalon, a másikon meg már kinn is voltam. Így ment egy hétig, mire az edző megunta és azt mondta nekem: elhiszem, öcsi, hogy tudsz úszni, de ez nem úszószakosztály… most már jó lenne, ha haladni is tudnál azzal a kenuval… Eléggé makacs típus voltam már akkor is, hogy ne adjam fel. A másiknak megy, nekem meg nem? Nem akartam elfogadni ezt a helyzetet. Aztán előbb-utóbb ráéreztem, hogyan kell egyensúlyozni, kormányozni és egyre jobb lettem. Öt évvel később már a válogatottba is bekerültem.

– A párban való evezés viszont egész pályafutását végigkísérte…

– Igen, meg is határozta. Ha végigszámolnám, hogy a 12 év alatt hány partnerrel eveztem együtt, akkor eléggé szép névsor kerekedne ki. Persze, voltak meghatározó társak. Szántó Csabával ’71-72-ben versenyeztem egy hajóban, később Povázsai Péterrel pedig hat évet. Nagyon szép időszak volt.  Az országos bajnokságokon ugyan nem tudtunk együtt indulni, mert nem ugyanahhoz az egyesülethez tartoztunk, viszont az MTK-ban sporttársam volt a Benedek Iván, akivel két országos bajnoki címet is nyertünk. Szóval mindig voltak társak.

– Tény, hogy nagyon erős hazai mezőnyben kellett akkoriban helytállni…

– Péterrel a legnagyobb gondunk az volt, hogy nagyon későn találtunk egymásra és eleve későn kezdtem kenuzni is: már elmúltam 16 éves. A gyerekek nagy része ennyi idősen már rég versenyzett. Wichmann Tomi például, aki fél évvel idősebb nálam, 67-ben már ifi Eb-t nyert.  Ezzel együtt Péterrel 1974-ben Mexikóban szereztünk egy ötödik helyezést, 1975-ben pedig a világbajnokságon megnyertük az 1000 méteres számot. Másnap, 500-on pedig még összehoztunk egy bronzot, ami akár fényesebb is lehetett volna, ha az ezres döntőt követő díjátadási ceremónia alatt nem lopják el a térdeplőmet… Helyette már csak egy kölcsönzsákon tudtam versenyezni, ami közel sem adta azt a komfortérzetet, amit megszoktam.

– Az mennyire volt fontos tényező, hogy a két meghatározó kenus társsal nem csupán technikailag, hanem emberileg is nagyon összepasszoltak?

– Annyira, hogy Szántó Csabával a mai napig is aktívan tart a barátságunk. Többször is együtt ünnepelünk egy évben vagy csak úgy spontán összejövünk és nosztalgiázunk. Versenyzőként is csak azért váltak szét az útjaink, mert mindketten maximalisták voltunk. Úgy éreztük, van még bennünk több is, ami egy váltással talán még kihozható. Válogatókat, nemzetközi versenyeket is nyertük együtt, de tényleg nem volt egyszerű a helyzetünk, tekintve, hogy a Wichmann-Petrikovich páros épp abban az időben volt csúcsformájában.  Csabával egyébként állandóan versenyeztünk mindenben, de ez nem egy vérre menő küzdelem volt, hanem játékos vetélkedés. Emlékszem, akkor volt újdonság idehaza a kóla – három forint harminc fillérért – és az ebédnél mindig a vesztes fizette. Egyszer Dunavarsányban, amikor nagyon jó formában voltam, harminc kóla fórom volt, amikor véget ért az edzőtábor. Ami Povázsai Pétert illeti: ő a többiekhez képest egy nagyon szerény, visszafogott természetű versenyző volt, ugyanakkor rendkívül szorgalmas és céltudatos. Állandóan állítgatta, szerelgette, csiszolgatta a felszerelést; a térdelőket, a lapátokat. Csabával jobb erőállapotban eveztünk együtt, mégis Péterrel csúszott úgy a hajó, ahogy senki mással nem. Tökéletesen le tudta másolni az ember ritmusát és viszonylag kis energiával is könnyen, gyorsan haladtunk. Rá is írtuk a hajónk oldalára, hogy „ séta-ha jó”. Vagyis ha nincs kínlódás, ha jó a páros, akkor tényleg sétahajókázás az egész…

– Kik voltak a mesterei?

– Farkas Imre, „ Faresz” volt az első edzőm, ő adta a kezembe a lapátot. Amikor elment, majdnem abba is hagytam, mert egyszerre üres lett a csónakház, úgy éreztem, mint akinek meghalt apja-anyja. Kollégiumban laktam, a nagyszülők neveltek, vagyis az átlagnál sokkal érzékenyebb voltam az ilyesmire. Ha valaki egy jó szót szólt hozzám, azzal már elmentem a világ végére, mint a kiskutya. Aztán szerencsére túltettem magam ezen a helyzeten, amiben sokat segített, hogy az MTK-ban egy nagyon jó kis közösség tagja lehettem. Aztán jött hozzánk a Nánási András, később pedig a Péhl Jóka volt az edzőnk sokáig. Amikor hozzá kerültünk, már a válogatottat irányította és nála edzett Pfeffer Anna meg kenus létére Darvas Miki is, akivel elég jó haverságban voltunk. Látva az ő példáját, mondtam a páromnak: – nézd, igaz, hogy a Jóka nem kenus edző, de a Darvas Csucsu azért mégis világbajnok lett. Menjünk oda hozzá, hátha elvállal minket is. Így is történt és olyan edzéseket csavart ki belőlünk, amit álmomban se hittem, hogy végig tudok csinálni, de meg is lett az eredménye.Amikor pedig lecsengett a válogatottságunk, egyesületi szinten még az Ürögi Lacinál volt egy-két levezető évünk.

– Ezt követően Ön is megpróbálkozott az edzői hivatással, de már csak rövid ideig maradt a sportágban. Miért?

– Elvégeztem a szakedzőit és egy vendéglátó iskolát is; a TF-en épp a harmadik évfolyamra jártam, amikor felajánlottak számomra egy vendéglátó-ipari egységet Kiskőrösön. Anyagi szinten annyira nagy volt a különbség a két lehetőség között, hogy otthagytam az edzőséget. Azóta is ebben a szakmában vagyok, csak időközben átjöttem Káposztásmegyerre. Éppen harminc éve nyitottuk meg itt az éttermet, ahol vezetőként nagyon könnyű dolgom van, hiszen jó zenekar élén karmesternek lenni mindig hálás feladat.

– Mi az, amit a sportmúltból hozva a vendéglátásban is kamatoztatni tudott?

– A sport nem csak külsőleg, belsőleg is formálja az embert. Annak idején nagyon sokszor kellett ázva-fázva, hatalmas hullámok közt küzdeni a saját fájdalmainkkal, meg az ellenfeleinkkel és arra összpontosítani, hogy „én se vagyok rosszabb, nem hagyom magam”. Az a munkabírás, küzdeni tudás és ambíció, amit versenyzőként hosszú időn át felszedtem magamra, ebben a munkában is nagyon hasznosnak bizonyult.

– Mi az, amiért leginkább hálás?

– Hogy most születtem és hogy ide. Ha szétnézek a világban, mennyi tragédia van, hány országban ölik egymást most is, illetve ha arra gondolok, hogy én még egy petróleumlámpás kis falusi házikóban születtem és azóta micsoda fejlődés ment végbe, aminek most haszonélvezői lehetünk, akkor csakis mélységes hálát érezhetek.  Arról nem is beszélve, hogy sokan már fiatalon elmentek, én még mindig itt lehetek…

– Hobbiszinten szokott még vízre szállni?

– Ennek elsősorban fizikai okai vannak, mindenféle apróbb nyavalya, amivel azért együtt lehet élni.  Sokszor eszembe jut, hogy amikor az én nagyapám hetvenöt évesen panaszkodott az állapotától az orvosnak, az azt válaszolta neki: – tudja mit, András bácsi? Jajgasson még egy húsz évet.  Hát én is ezt kívánom most magamnak, hogy jajgathassak még egy darabig…

Kiváló körülmények között készülnek Tótkáék

Lassan túl van az első komoly héten a Hüvös Viktor vezette férfi kajakos csoport, amely Dél-Afrikában edzőtáborozik.

Hír

Hat versenyző utazott ki november 10-én, szombaton az afrikai országba, hogy december 3-ig melegvízi edzőtáborban végezze el a téli alapozás egy részét.

Napi három edzés (két vízi és egy kiegészítő edzés, általában kondi) szerepel a programban. “Tökéletes körülmények között edzhetünk – kezdte az Újpest világbajnok kajakosa, Tótka Sándor. – A szállást már ismerjük, hiszen legutóbb tavasszal is itt voltunk edzőtáborozni, a szállás mellett a kaja és a pálya is nagyon szuper. Mindig nagyon jó érzés a hidegből a melegbe elutazni,

itt most 30-35 fok van, szóval tényleg minden adott a munkához.

Ha valami negatívumot kellene mégis említeni, akkor azt mondanám, hogy hétvégén nagyon sok a motorcsónak, nehéz előlük elbújni, hogy ne zavarjanak.”

A rengeteg edzés mellett nem igazán jut idejük és erejük más programot csinálni. “Az utolsó hétvégén átmegyünk Fokvárosba, az lesz a három hét kemény munka jutalma” – zárta Tótka Sándor.