Jámbor Attila: a sikerhez sokrétűnek kell lenni

A Tolna Megyei Önkormányzat a megye napján számos kitüntetést osztott ki. Sipos Márton-díjat kapott korábbi maratoni világbajnokunk, a Szekszárdi Kajak-Kenu SE megalapítója, Jámbor Attila is. „Jámbi” nemzetközi szinten is eredményes sportkarrierje és kiváló sportszakmai, valamint vezetői munkájának köszönhetően vehetett át elismerést.

Életpálya
Hír

Sok szép érmet nyert meg pályafutása során, most nem csak sportolóként, hanem vezetőként vehetett át elismerést. Mit jelent önnek a Sipos Márton-díj?

Sok mindent, ahogyan a kajak-kenu sport is rengeteget jelent számomra. Ettől a sporttól kaptam az életem alapjait: élményeket, családot, hiszen a feleségem is kajakozott, és egzisztenciát is – mondta Jámbor Attila.

És jövőt, hiszen Szekszárdon az ön nevéhez köthető a kajak-kenu sport.

Hét esztendővel ezelőtt döntöttem úgy, hogy egyesületet alapítok Szekszárdon, és hét év leforgása alatt sikerült egy nagy álmot megvalósítani. A semmiből indultunk útnak, tíz-tizenöt gyerekkel vágtunk neki a munkának. Ma már közel nyolcvan fiatal edz nálunk, akik közül többen is indultak, s érmet is nyertek már korosztályos világversenyeken.

Mi kell ahhoz, hogy valaki hét év leforgása alatt erre a szinte érkezzen el?

Elsőként szerencse. Az, hogy több szempontból is szerencsés időben fogtunk hozzá a klub megalapításához. Aztán kellett lelkesedés, odaadás, no és az, hogy összetett személyiségű ember legyek.

Mit ért ez alatt?

Ma már nem elég csak edzősködni, nem elég csak menedzselni, nem elég, ha csak szakmai tudásodat teszed bele, az előrejutáshoz, a fejlődéshez sokrétűnek kell lenni. De szerencsére nem voltunk egyedül ebben az utazásban, az egyéni szponzoraim, akik a sportpályafutásom alatt támogattak, első szóra a klub mellé álltak, s a mai napig segítenek bennünket. Ahogyan a város vagy éppen a szövetség is. És itt nem elsősorban csak az anyagi támogatásokra gondolok, hanem azokra a gesztusokra, amelyek megkönnyítik, gördülékenyebbé teszik a mindennapjainkat. Az előbb azt mondtam, szerencsés időben alakultunk. Tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt álmodni sem lehetett olyan háttérről, amelyet ma a magyar sport megkap.

Nyilván a gyerekek vagy éppen a szülők esetében fontos az is, hogy egy korábbi világbajnok sportoló nyújt szakmai hátteret. Ismerik a tanítványai az ön múltját?

Ismerik, de nem tőlem. A mai digitális világban semmi sem marad titokban. Az, hogy háromszoros világbajnok vagyok csak az első, kezdeti lépéseknél fontos, a többi már tapasztalás, hiszen nem biztos, hogy, aki jó sportoló volt, jó edző, jó szakember egyben. Egy biztos: én rengeteget merítek a múltamból. Példának okáért abból is, hogy egy mostohább körülmények között élő szakágból, a maratonisták közül jöttem. Mi nem éltünk annyira burokban, mint az olimpikonok, s ez a szívósság most jól jön edzőként és sportvezetőként is, hiszen nem akadok fenn a problémákon, s képes vagyok akár huszonnégy órát is dolgozni, ha éppen arról van szó.

A hétvégén Dél-Afrikában rendezik meg a maratoni világbajnokságot. Ön az egyik világbajnoki aranyérmét éppen ott szerezte 1998-ban. Milyen tanácsokkal indította útnak azt a négy ifjúsági versenyzőjét, aki jogot szerzett a vb-részvételre?

Annak idején azt mondtam nekik: ez egy hosszú projekt lesz. Két-három éve tudjuk, hogy Dél-Afrikában rendezik a világbajnokságot, és amikor először beszéltünk erről, azt mondtam, nyitott kapukat döngetnek, gyerünk, próbálják meg. A hosszú projektet teljesítették, bekerültek a csapatba, s ami a legszebb, éremeséllyel tudtak útnak indulni. Lányaink, vagyis Korsós Zsófia és Nagy Viktória Fruzsina már több világversenyen bizonyítottak, voltak már világ- és Európa-bajnokok is. Most egy erős magyar páros lesz a fő ellenfelük, akikkel tudom, hogy nagy meccset vívnak majd. A fiaink, vagyis Bodnár Balázs és Horváth Ádám párosa esélyes a dobogóra, de az ő esetükben megjósolhatatlan, hogy melyik fokára állnak fel.

Az elmúlt években már megszoktuk, hogy az ön versenyzői is részesei a világon egyedülálló magyar maratoni sikereknek. Harminc év tapasztalata alapján mit mond, miben rejlik ennek a szakágnak az ereje?

Ugyanabban, mint a gyorsasági szakágnak. Hogy rengetegen kajakoznak az országban, van merítési lehetőség, vannak klubok, ahol magas szintű szakmai munka folyik. Amikor befejeztem a pályafutásomat, a cseh, spanyol riválisok arról faggattak, mihez kezdek a jövőben? Mondtam nekik, hogy alapítok egy klubot. Azt felelték: könnyű neked, hiszen az országodban sok a víz. Addig ebbe bele sem gondoltam, de valóban olyan természeti adottságokkal rendelkezünk, ami meghatározhatja az értékeinket, a jövőnket. A magyar kajak-kenu az elmúlt évek során rengeteget fejlődött, és ami még kiemelendő: színesek vagyunk. A kétszáz métertől a maratonig ugyanis mindenki meg tudja találni a helyét, nem vesznek el a tehetségek, mindenkinek lehetőséget tudunk adni az adottságaiknak megfelelően. És ez a legfontosabb.

 

Átadták a Jövő Reménységei program ösztöndíjait

A Kolonics György Alapítvány a tavalyi év lezárásaként gálavacsorát tartott, amelyen öt kiváló utánpótláskorú versenyző kapott fél éves ösztöndíjat. A kuratórium döntése értelmében a pályázat 2018-as díjazottja lett Opavszky Réka, Nagy Viktória, Kiss Ádám, Zombori Dominik és Horváth Benedek is.

Reménységek
Hír

A Kolonics György Alapítvány magánadományokból indította tavaly útjára a Jövő Reménységei programját. A fél éves ösztöndíjra összesen 34 pályázat érkezett, közülük választotta ki az alapítvány kuratóriuma az öt győztest:

  • Férfi kajak: Kiss Ádám (Váci Kajak-Kenu SE)
  • Férfi kenu: Zombori Dominik (NKM Szeged VE)
  • Női kajak: Nagy Viktória (Szekszárdi Kajak-Kenu Egyesület)
  • Női kenu: Opavszky Réka (Pacs-Pacs SE)
  • Különdíj: Horváth Benedek – kenu (Rácalmás SE)

A nyertes pályázok idén februártól kezdve fél éven keresztül havi negyvenezer forintos támogatásban részesülnek. A kuratórium a sportsikerek mellett figyelembe vette a nyertesek tanulmányi eredményeit is, és olyan versenyzőknek ítélet oda a díjakat, akiknek a sportágban a továbblépésükhöz anyagi segítségre van szükségük.

“Nagyon sokat segít a visszajelzés, az erkölcsi támogatás, vagyis jól esik, hogy engem választottak ki a legendás kenusról elnevezett alapítvány kurátorai – mondta a női kajakban győztes Nagy Viktória. – A támogatást leginkább a megfelelő táplálkozásra fogom fordítani, ami egy élsportolónál nem csekély összeg, idén a maraton mellett szeretnék jól szerepelni a gyorsasági szakágban is.”

A férfi kenusok között győztes Zombori Dominik 2017-ben ezüstérmes lett az ifi világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is, a szeptemberi racice-i ORV-n pedig minden számban győzött, amelyikben rajthoz állt, ezzel öt aranyérmet szerezve.

“Szeretném azokat az értékeket és szellemiséget továbbvinni, ami jellemző volt Kolóra. Valószínűleg ő volt a világ egyik legcéltudatosabb sportolója, aki soha nem adta fel” – mondta a szegediek kenusa, Zombori Dominik.

Az eseményen személyesen köszönte meg a Kolonics György Alapítvány egész éves munkáját, valamint emlékezett meg a kétszeres olimpiai bajnokról többek között Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Sárfalvi Péter, az EMMI helyettes-államtitkára, Révész Máriusz kormánybiztos, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, valamint Borbély Lénárd, Csepel polgármestere is. A kerület vezetője arról is beszélt, hogy idén nyáron a Kolonics Alapítvánnyal szoros együttműködésben szerveznek megemlékezést a kenus halálának 10. évfordulóján, miután Koló Csepelen lakott, sportolt és a városrész díszpolgára volt.

Feltöltődött a hegyekben Kopasz Bálint

Remekül érezte magát, csak túl kevés ideig tartott Kopasz Bálint számára a Ramsauba szervezett sífutó-edzőtábor, amelyen Lucz Dórával együtt vett részt a múlt héten.

Téli alapozás
Hír

Európa-bajnoki bronzérmes, junior világbajnok kajakosunk a Magyar Kajak-kenu Szövetség támogatásával hat napot töltött kint Ausztriában magaslati edzőtáborban, ahol délelőttönként sífutott, délután pedig úszott vagy kondizott.

„Életemben először sífutottam. Szerettem volna megtanulni a skate-ingezést is, de arra nem volt elég az idő – kezdte 20 éves tehetségünk. – Az első nap kaptam egy kétórás oktatást, az alapokat megtanultam, utána már egyedül mentem. Délelőttönként 15 kilométert sífutottam, ez mintegy másfél órás edzés volt. Nagyon élveztem, mert a mozgás hasonló, mint a kajakban, a lábunkat is használni kell, a vállunk is komoly terhelést kap, volt is izomlázam.”

A post shared by Bálint Kopasz (@balintkopasz) on

Kopasz Bálint szívesen maradt volna még, mert egyrészt nagyon jót tett neki a másfajta edzés, másrészt szerette azt a környezetet is. „Jó volt egy kis változatosság, az itthoni monoton úszás, futás, kondi, heti egy ergométert felváltotta egy másfajta edzésmódszer egy gyönyörű környezetben. Jó volt friss levegőt szívni, én egyébként is szeretem a hegyek közelségét. A következő téli felkészülésbe is szeretnénk beiktatni egy hasonló edzőtábort, de akkor már három hétre mennénk, mert most is nagyon feltöltődve jöttem haza.”

Kopasz Bálint elmondása szerint remek formában van, az eddigi téli felkészülése nagyon jól halad, az állóképességével sincs probléma. Hat hétig még itthon készül, március 3-án pedig utazik Sevillába, ahol négy hétig tart majd a melegégövi edzőtábor.