Mégse

Indul a sportági konzultáció

Pénteken délelőtt lezajlott a kajak-kenu sportág tavaszi kongresszusa, amelyen a küldöttek minden kérdésben konszenzusra jutottak. A közgyűlés elnöke, Baráth Etele bejelentette, hogy öt meghatározott témában párbeszéd indul a tagszervezetekkel.

tavaszi közgyűlés
Hír

A rendes tavaszi közgyűlésen megjelent Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is, aki elismerően beszélt a kajak-kenu sportág eredményeiről, szervezettségéről, valamint sok sikert kívánt a hazai rendezésű világbajnokság rendezéséhez és a kvótaszerzéshez.

A klubok küldöttjei beszámolókat hallhattak a sportág pénzügyi helyzetéről és eredményeiről, valamint napirendre került az közvetlen olimpiai felkészülés menete is.

Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke a beszámolójában elmondta, fontos, hogy a kajak-kenu megkezdje a felkészülést a 2020-2030 közötti időszakra, ezért a szövetség öt témában, a stratégiai bizottsággal közösen, sportági konzultációt indít.

Párbeszéd kezdődik a tehetségmenedzselés rendszeréről, a budapesti és a regionális fejlesztési programokról, a sportág szervezeti kérdéseiről, valamint a szabadidős szakágak népszerűsítéséről, vagyis a társadalmasításról is.

A konzultáció lezárása után készülhet el a sportág következő tíz évre vonatkozó stratégiája, amelyet az őszi közgyűlés is tárgyal majd. A párbeszéd eredményei alapján készülő szakmai anyagot az MKKSZ még idén ősszel a kormányzathoz is eljuttatja.

Edzés előtt, nyolc évtized után…

Most már tényleg öreg vagyok… - mondta legutóbbi találkozásunkkor, valamikor a múlt év végén. Ettől függetlenül a szokásos őszi erőfelmérés alkalmával tavaly is meghódította a Hideghegyet, most pedig az embert próbáló kánikula sem tartja vissza attól, hogy holmi békés hűsölés helyett edzést tartson. No persze, hol is ünnepelhetne stílszerűbben, mint a Dunán? Babella László, a váci kajak-kenusok nagy „Öreg”- je nyolcvanéves.

Hír

A közvetlen hangnem korántsem véletlen: régóta tegeződünk és több legendás emlékét is megírtam már, a hajdani eperföldes kalandoktól kezdve a minimálköltséges „túlélőtúrákig”. A mester, aki sajátos filozófiájával iskolát teremtett a Dunakanyarban és elhivatottan bábáskodott a első kajakos egyéni olimpiai aranyérem megszületésénél, épp a délutáni edzésre indul…

– Sok minden megtörtént már veled, de ennyi esztendős még sosem voltál… Hogyan tekintesz most erre a kerek dátumra?

– Nem érdem ez, hanem állapot. Ritkaság, hogy valaki ennyi ideig aktívan edzősködjön, de ez is véletlen szerencse.

– Egyébként is szerencsés embernek tartod magad?

– Nagyon. Rengeteg olyan helyzet volt az életemben, amikor egy hajszál választott el attól, hogy valami igazán komoly baj történjen velem, de az utolsó pillanatban valahogy mégis mindig megmenekültem.

– Rendben, elfogadom, hogy az aktivitásod, a fizikai állapotod egyfelől szerencse dolga, de mi az, amit te tettél és teszel érte?

– Olyan edző voltam mindig, aki együtt hajtott, együtt dolgozott a versenyzőivel. Személyesen ott voltam a harcban…

– És nem fáradtál még el benne?

– Nem, mert minél tevékenyebb valaki, annál jobban bírja. Így is kopik az ember, de csak szép lassan. Ha viszont elengedi magát, akkor zuhanórepülés van.

– Milyen érzésekkel gondolsz most vissza az eddig megtett utadra?

– Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, az elért eredményeikre. De nem csak a versenyzőként elért sikereikre gondolok, hanem arra is, hogy a sport által milyen emberré váltak. Elmentem egyszer egy szülőhöz látogatóba és mondtam neki, hogy világbajnokot nevelek a gyerekéből. Azt válaszolta: tudja mit, Babella úr, ne világbajnokot neveljen belőle, hanem rendes embert. Aztán hozzátette: ha emellett esetleg mégis világbajnok lenne belőle, az nem baj… Ezt soha nem felejtettem el és igyekeztem megfelelni ennek az elvárásnak.

– Van olyan dolog, amit esetleg megbántál, amit ma már másképp csinálnál?

– Hogyne volna. Nagyon sok ilyen van. Én se vagyok olyan ember, aki mindig csak jót csinál és sose téved. Sok jó sportolót és embert neveltem, de azért ez sem jött össze minden esetben. Olyan is előfordult, hogy kiálltam a gyerekek védelmében, aztán kidobtak.

– Azóta mennyire stabilak a pozícióid?

– Most sem egyszerű a helyzet…

– Az nem fordult meg a fejedben, hogy visszavonulj? Hogy egyszerűen azt mondd magadnak: én már bőven megtettem, ami megtehető, nyugodtan hátrébb léphetek a frontvonal mögé…

– Én mindig úgy gondoltam, hogy addig akarok működni, amíg használni tudok. Eddig sorozatban voltak, és most is vannak olyan versenyzőim, akik képesek arra, hogy nagy eredményt érjenek el. Számtalan világbajnokot került ki a kezeim alól, már nem a saját karrierem érdekel, hanem az, hogy őket – akik bíznak bennem – el tudjam vinni a legmagasabb szintig. Nem akarom úgy abbahagyni, hogy ne teljesítsem, ami bevállaltam.

– Mindenáron?

– Ha úgy érzem, hogy már nem vagyok képes ellátni ezt a feladatot, rögtön odaadom őket: nem ragaszkodom, sőt, küldöm őket máshoz.

– Hogyan látod a váci kajak-kenu  jövőjét?

– Nagyon sok tanítványomból lett edző és annak örülök, hogy a ők jó irányba tartanak. Van egy váci iskola, amiből táplálkozva  az én embereim nagy hatással vannak és lehetnek a jövőben is a sportágra.

– Vagyis bármi is lesz, bárhol is tevékenykednek, de valamilyen formában viszik tovább azt, amit annak idején itt magukba szívtak…

– Pontosan.

– Az mit jelent számodra, hogy a fiaid is a nyomdokaidban járnak?

– Az nagyon jó érzés. Gyakran előfordul, hogy most már én kérem ki az ő szakmai véleményüket. Hesz Misa is gyakran beül a motorosomba, mind a mai napig és tanácsokkal látja el a gyerekeket. Ma pedig épp egy másik kedves korábbi tanítványom, Petró Ádám lesz ott az edzésen. Nagy öröm ez nekem.

– Melyik volt  eddig a legemlékezetesebb kerek születésnapod?

– Hatvan éves voltam, amikor Gyulay Zsolt egy meglepetés köszöntést szervezett nekem egy szolnoki versenyen. Nagyon jól esett.  Akkor voltam talán a legboldogabb.

– A holnapi nap mennyire lesz számodra különleges? Ugyanúgy töltöd majd, mint bármelyik szombatot, bármilyen hőség lesz, ugyanúgy el fogsz menni edzésre?

– Ugyanúgy. Régebben nagyobb jelentőséget tulajdonítottam az ilyen ünnepeknek. Nem mondom, hogy nem esik jól, ha valaki felkeres és felköszönt, de az ünneplés már nem annyira fontos.

– Ha ideröppenne Kisvácra egy jótündér és azt mondaná: „ Öreg, kössünk üzletet, visszakapsz harminc esztendőt, újra ötvenéves leszel, élhetsz, mint Marci Hevesen, de nem foglalkozhatsz többé kajakozással… „ Mit szólnál hozzá, egyáltalán, elgondolkodnál rajta?

– Az én életem és a kajak egy. Tehát a válasz egyértelmű. Hadd csináljam újra, akármilyen nehéz volt. Nagyon boldog vagyok, amikor látom, hogy egy tanítványom értékesebbé válik, mint amilyen nélkülem lett volna.

– Persze van egy pont – legyen szó filozófusról, tudósról vagy éppen kajakedzőről – amikor a tanítvány szükségszerűen szembefordul a mesterével és megkérdőjelezi, vagy akár el is veti az elveit, hogy újabb dolgok felé tudjon lépni. Hogyan élted meg az ilyen helyzeteket?

– Az én hitvallásom az, hogy akkor vagyok nagy, ha magamnál nagyobbakat tudok nevelni. Vagyis örömmel fogadom, ha valaki túlfejlődik rajtam.

– Pedig adott esetben ez úgy tűnhet, hogy az illető az ellenségeddé válik… Akkor sem zavar?

– Csak akkor, ha az a valaki fondorlatos úton teszi, amit tesz. Egyébként soha nem éreztem féltékenységet, egy tanítványom sikerének néha jobban tudok örülni, mint a sajátomnak.

– A kabalaszokásaid megvannak még?

– Persze, mindegyik.

– Akkor ma is szertartásosan megnézed előbb a stéget, mielőtt belépnél a csónakházba…

– Ez így van. Sok minden állandó, például az is, ahogy rámkiabálnak az utcán, hogy „szia Öreg!”

– Ha jól saccolom, akkor ezt már ötven éve kiabálják…

– Igen, már harmincévesen Öreg voltam.

– Kitől kaptad ezt a nevet?

– Sokáig együtt eveztem a tanítványaimmal, és aki a legöregebb a hajóban, azt automatikusan elnevezik öregnek. Poénból. És én voltam a legidősebb.

– „Szorgalom, fájdalomtűrés, kötelességtudat” – egy korábbi interjúban ezeket a fogalmakat említetted nekem az edzői hitvallásod kulcsszavaiként. De mit csinálsz olyankor, amikor éppen pihensz?

– Imádok építkezni…

– De hát az is munka… Mi a helyzet az édes semmittevéssel?

– Nem szeretek tétlenkedni. Kérdezték is sokan, hogy mikor jutott időm mindarra, amit életemben megcsináltam. Házakat, lapátokat, erőgépeket, meg egy csomó más dolgot. Mondtam nekik, hogy nekem is csak huszonnégy órából álltak a napjaim, de annak minden másodpercét kihasználtam.

– Mit tartasz az eddig megtapasztalt életed legfontosabb tanulságának?

– Hogy legyen az ember tisztességes mindenekfelett.

– No erre könnyen megkaphatod azt a reakciót, hogy „de hát Öreg, te mindig a zsiványságra, a dörzsöltségre nevelted a versenyzőidet…

– Igen, de a vízen legyen dörzsölt az ember, meg futás közben. Ott tényleg nincs kegyelem, nincs irgalom. És mindig legyen egy mérték. A harc viszi előbbre az embert, viszont az aljasság nem megengedett. Rafináltan kell küzdeni, de emberségesen.

– Ha már a váci zsiványságot említettük, az jutott eszembe, hogy a nosztalgia kedvéért, születésnapi ajándék gyanánt kaphatnál egy kosár gyümölcsöt a tahi eperföldekről a hajdani nagy futások emlékére…

– Az a helyzet, hogy most már nekem is rengeteg eprem van. Én kapáltam, gondoztam; nagyon szép az idei termés.

– És ha azt látnád, hogy egy csapatnyi tikkadt sportoló csemegézik rajta?

– Nem zavarnám el őket…

Fogadalom az Európa Játékokra

Kilenc nappal az esemény megnyitója előtt fogadalmat tettek a II. Európa Játékokra utazó magyar sportolók szerdán délután a MOM Kulturális Központban rendezett ünnepségen. A Magyar Csapatot dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is köszöntötte. Minszkbe 122 sportolónk utazhat.

Hír

Az ünnepség elején egy videó elevenítette fel az Európa Játékok fáklyaváltójának, a Valóra Váltó eseménynek májusi 9-ei, budapesti rendezvényét, melyen a 124 éves MOB tiszteletére 124-en futottak a belváros utcáin.

Kulcsár Krisztián elmondta, hogy a magyar delegáció az európai nemzetek viszonylatában népesnek tekinthető. Köszöntőjében kifejtette, hogy az Európa Játékok az olimpiai mozgalom egyik jeles eseménye, amit regionális, kontinentális szinten rendeznek meg; nem a Nemzetközi, hanem az Európai Olimpiai Bizottság égisze alatt zajlik. „Életetek egyik legnagyobb eseménye lehet, ahol fontos érték a teljesítmény mellett a barátság, a szolidaritás, a fair play, a tiszta sport, más kultúrák megismerése” – fogalmazott. Azt mondta, a MOB a sportolóktól tisztes helytállást, sportszerű versenyzést vár, és természetesen szurkol, hogy minél közelebb kerüljenek az érintett sportolók a tokiói kvalifikációhoz. Megjegyezte: a III. Európa Játékoknak négy év múlva várhatóan a lengyelországi Krakkó ad otthont.

Dr. Szabó Tünde emlékeztetet, hogy a játékok az Európai Olimpiai Bizottság új kezdeményezése, az idei esztendő egyik legrangosabb multisport-eseménye, ami a tokiói kvótaszerzés szempontjából is fontos állomás több sportágban, ráadásul néhány esetben Európa-bajnokságnak is minősül. Az államtitkár beszélt arról is, hogy a Magyar Kormány 2010-től kiemelten támogatja a sportot több területen és programon keresztül, aminek hossszú távon mutatkozik meg az eredménye. Kijelentette: a MOB az államtitkársággal, a kormánnyal együttműködve minden segítséget megad a sikeres versenyzéshez.

Az eseményt két színpadi produkció színesítette: az ifjúsági olimpikon Török Enikő „Csepkével” fellépő Szolnoki Break Tánc és Extrém Sportegyesület, valamint a  Rock and Magic SE produkciója.

A sportolók a színpadon közösen mondták el az eskü szövegét, fogadalmat tettek a sportszerű versenyzésre és arra, hogy méltóképpen képviselik majd az országot. Végezetül elkészült a csapatfotó – amely egyelőre hiányos volt, mert vannak sportágak (ilyen a kajak-kenu is), amelyekben még nem dőlt el, hogy kik utazhatnak a versenyre.

A fehéroroszországi multisport-eseményen 50 ország mintegy 4000 sportolója vesz részt, a június 21-től 30-ig tartó viadalon 15 sportág 23 szakágának versenyszámaiban hirdetnek győztest.

Magyarországot 14 sportágban 122 sportoló képviseli; egyedül strandlabdarúgásban nem lépünk pályára. A szakágak közül 19 szerepel az olimpia műsorában, mindössze 4, amely nem. 8 sportág versenyzői harcolhatnak az olimpiai részvételért: atlétikában, íjászatban, tollaslabdában, kerékpárban, judóban, karatéban, sportlövészetben és asztaliteniszben is osztanak tokiói kvótákat, vagy járulnak hozzá a szerzett pontok a kvalifikációhoz. Ráadásul ökölvívásban, gyorsasági kajak-kenuban, cselgáncsban és tollaslabdában ez a verseny lesz a sportág Európa-bajnoksága is. Az érmeket 200 versenyszámban osztják ki.

Az első, Bakuban rendezett Európa Játékokon 196 magyar sportoló vett részt, most 122-en utaznak; a különbség elsősorban a vízilabda- és a strandlabdarúgó-csapat korábbi részvételéből ered. Akkor 20 éremmel a nemzetek éremtáblázatán a 11. helyen (8-8 arany és bronz, 4 ezüst) zártunk. Kajak-kenuban Magyarország végzett a tabella első helyén.

forrás: olimpia.hu