Mégse

II. Séra Miklós Kajak-Kenu Jégkorong Bajnokság

A téli alapozó időszakban egy kis időre le kényszerülünk a vízről és nem hódolhatunk szeretett sportágunknak. Viszont sokan közülünk a felkészülési időszakban előszeretettel látogatják a jégpályákat és kergetik a korongot. Séra Miki bácsi mester edzőnk ezt a kergetőzést próbálta meg jégkorongozáshoz hasonló mozgássá varázsolni a kajak-kenus társadalomban. Hála neki ma már számos jelenlegi és volt sportolónk élvezheti hobbi szinten ezt a csapatjátékot.

Séra Miklós bajnokság
Hír

A tavalyi évhez hasonlóan szeretnénk mindenkit meginvitálni egy kajak-kenus jégkorong bajnokságra, ahol megemlékezünk Miki bácsiról és az alapozó időszak vége felé eltöltünk egy kellemes délutánt együtt akár nézőként akár csapatként a tornán. 

Szeretnénk tisztelegni egy gálamérkőzéssel a szapporói hősök és kajak-kenus olimpikonok részvételével Miki bácsi, a kedves nézők és a nevezett csapatok előtt. Amely a selejtezők után és az elődöntők, döntő előtt kerül megrendezésre.

A hidegtől nem kell félni a büfé nyitva áll, meleg teával, forralt borral vár benneteket, valamint pereccel vagy retró zsíros kenyérrel csillapíthatjátok éhségeteket!

A nézőknek a belépés díjtalan!

Versenykiírás: 

Időpont: 2019. 02. 10. (vasárnap) 15:30 kezdettel,

Gálamérkőzés: 19:00 órától

Helyszín: 1044 Budapest Megyeri út 13.

Mérkőzések hossza: 2 x 5 perc (szünet 1 perc),

Csapatok: 5+2 fő (csakis igazolt kajak-kenus versenyzői múlttal lehet pályára lépni és nem lehet tagja a csapatnak aktív jégkorongos játékos az OB I, II, III. osztályban és korábbi jégkorongos múlttal rendelkező játékos, aki U14-es korosztályban vagy a felett játszott),

Csapatok száma: összesen 10 csapat indulására van lehetőség,

Nevezési díj: 40.000 Ft/csapat, 

Nevezések leadása: laszlo.foltan@mkksz.hu e-mail címen lehetséges, (csapatnév, névsor)

Nevezési határidő: 2019. január 21. 

Nevezési díj befizetése: A nevezési határidő végéig, személyesen az MKKSZ székházában (1138. Budapest, Latorca u. 2.) vagy utalással.

Kapcsolat: Foltán László, +36704226249, laszlo.foltan@mkksz.hu

Egyéb tudnivaló: Kapus nincsen, kiskapura, illetve lefordított kapura játszunk, lesszabály van, tilos felszabadítás van. Hivatalos bíró vezeti a meccseket. Orvosi ügyelet van. A selejtezőket kispályán az elődöntőt döntőt nagypályán játszuk. Nevezések leadásával vállaljátok a nevezési díj befizetését. Egymás testi épségére fokozottan figyeljünk.

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter

Európa élmezőnyében a második vonalunk is

A zárónapon egy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerzett a magyar válogatott az ifjúsági és U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon.

Hír

Vasárnap délelőtt az 500-as döntőket rendezték meg a csehországi Racicében. A két női kajak négyesünk, ahogy az várható volt, kiválóan szerepelt, az ifiknél a Potoniec Zsófia, Rugási Csilla, Kulcsár Csenge, Csikós Zsóka kvartett győzni tudott, megszerezve ezzel a magyar küldöttség második aranyérmét.

Az U23-as korosztályban a Biben Karina, Sólyom Dóra, Malcsiner Eszter, Katrinecz Rita egység nagy csatában másodikként zárt.

Biben Karina a négyes után párosban is szerzett egy ezüstérmet, miután Bakó Olgával egy hajóban a második helyen ért célba.

A harmadik vasárnapi magyar ezüstérem Máró Anna nevéhez fűződik, aki serdülő létére az ifik között remek versenyzéssel végzett a második helyen.

Ugyanezen a távon negyedik lett Molnár Csenge (ifi C1), a Molnár Csenge, Csorba Zsófia (ifi C2) páros és a Kőszegi Milán, Békési Boldizsár, Nagy Olivér, Pálla Balázs (ifi C4) négyes. A Mányi Zsófia, Boldis Csenge (ifi K2) egység az ötödik, a Majoros Mátyás (ifi K1), Katrinecz Rita (U23 K1) és a Slihoczki Ádám, Kocsis Ádám (U23 C2) duó a hatodik, Molnár Rebeka (U23 C1), valamint a Bónyai Regina, Kulcsár Dorina (U23 C2) kettős pedig a hetedik helyen zárt.

A két férfi K4-es egyaránt a B döntőbe jutott, ahol a Kiss, Balogh, Takács, Nyerges ifi négyes a második, a Szendy, Radics, Erős, Törköly U23-as kvartett pedig a negyedik helyen végzett.

A délutáni 200-as versenyeken is jutott egy érem a magyaroknak, a szegedi felnőtt világbajnokságra az olimpiai számban, C1 200-on készülő Nagy Bianka az U23-asoknál harmadikként ért célba.

A sprinttávon hetedik lett Máró Anna (ifi K1) és a Molnár Rebeka, Sáling Laura (U23 C2) egység, míg Orosz Adrienn (U23 K1) és a Horányi Dóra, Mile Sára (ifi C2) páros kilencedikként zárt.

A B döntőben Kőszegi Milán ifi C1) az ötödik, Vigassy Barnabás (ifi K1) pedig a hatodik helyen végzett.

A magyar válogatott úgy szerzett két arany-, négy ezüst- és két bronzérmet az Európa-bajnokságon, hogy nagyrészt B csapattal vett részt, sok számban nem a válogatók győztesei indultak, hogy minél több fiatal versenyzőnk szerezzen nemzetközi rutint.

„Ez sokkal jobb szereplés volt, mint a tavalyi – kezdte az értékelést Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány. – És itt nem csak az eredményességre gondolok, egyszerűen sokkal jobban odatették magukat a gyerekek. Csak a németek és mi voltunk azok, akik nem a legjobb csapatukkal jöttek, de ez

a közvetlen második vonalunk is első vonalbeli ambícióval és akarással versenyzett.

Persze voltak néhányan, akik a vb-csapatban is szerepelnek, de sokaknak, akik csak az Eb-n bizonyíthattak, helyük lenne a világbajnoki keretben is, mert biztos vagyok benne, hogy a vébén is megállnák a helyüket. Nagyon büszke vagyok a versenyzőkre!”

Az idei korosztályos világbajnokságnak augusztus 1. és 4. között a romániai Pitesti ad otthont.