Mégse

Hullámhegyen, Tokió felé

A 2018-as portugáliai világbajnokságon magabiztosan győzött K-1 1000 méteren, és szintén aranyérmet szerzett a női négyes tagjaként, így megújult energiákkal készül a szezonra a 25 esztendős Bodonyi Dóra. A felkészülés során továbbra sem törekszik a „falkaszellem” követésére, de mint mondja: alapvetően azért társaságkedvelő. Akár moziról, akár kajaknégyesről van szó…

Hír

– Magányos harcosok mindig voltak a sportágban. Bizonyos értelemben téged is közéjük sorolnak. Tudatos részedről ez az elkülönülés?

– Igen, tudatos. Nem szeretek kirakatban lenni.  Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kedvelem a társaságot, vagy nem szeretem azokat az embereket, akikkel együtt versenyzek; csak nekem ez így jobb… Jó a kapcsolatom mindenkivel, nem vagyok egy mufurc ember, de ha munka van, akkor az a fontos, és így jobban tudok a feladatokra koncentrálni.

– Edzőtársakra viszont időnként mindenkinek szüksége van…

– Persze, azért én is csapatban edzek, bár nem nagy létszámú csoportról van szó és nem is csak lányok alkotják. A téli felkészülésnél mindenképp előny volt, hogy együtt tudtunk dolgozni, úszni-futni, kondizni. Nagy segítség, hogy itt vannak körülöttem.

– Kik ők?

Katrinecz Rita, Csikós Zsóka, Gál Péter és Bogár Gábor. Minden évben indulnak nemzetközi versenyeken. Amúgy vegyes csapat, nagyon.

– A közelmúltban az egyik földiddel, Dombvári Bencével készítettünk interjút, akit nemes egyszerűséggel „a szarvasi viking”- ként aposztrofáltunk. Most az jutott eszembe, hogy te is ebből a nemzetségből származol. Mit gondolsz, mi az a sajátos erőforrás, amit magatokban hordoztok?

– Nyilván nem így születtünk, de az biztos, hogy nagyon jó nevelő egyesület a szarvasi. Többen is vagyunk, akik onnan indulva felnőtt világversenyeken veszünk részt. Nyerges Attila a kezdetektől fogva mindig odafigyelt ránk. És ez nem csak múlt időben érvényes: Szarvas most is remek hely…

– Mi a legkedvesebb emléked azokból az időkből?

– Én nagyon szerettem Velencén versenyezni. Nem is versenynek fogtuk fel: az volt a nyaralás. Már csak azért is, mert nagyon el se tudtunk menni máshová az edzések miatt. Olyankor levonult az egész család. A szüleim jóban voltak Bence, meg Rohony Balázs szüleivel. Nagyon jó társaság gyűlt össze mindig.

– Hallottam olyan feltételezésről, hogy a viszonylagos elkülönülésed éppen a vidéki létből való indulásból ered. Van ebben valami igazság?

– Nincs, egyáltalán nincs. Gyerekkorom óta élsportoló vagyok, ebbe az állapotba nőttem bele és nem tudom, milyen az, ha valaki Pesten kezd. Annak pedig, hogy én vidékről indultam, soha, semmiféle hátrányát nem láttam.

– Ettől eltekintve viszont több fejezetet is megéltél már az eddigi pályád során…
– Nekem több hullámvölgyem is volt, a felnőttek közt is; azok után pedig mindig számot kellett vetnem, hogyan legyen, mint legyen, akarom-e én ezt… 2016-ban volt az utolsó ilyen, akkor Hadvina Gergővel kezdtem el dolgozni. Azóta tényleg azt látom, hogy évről-évre előbbre tudok lépni, minden évben sikerül elérnem azt, amit előtte megbeszéltünk és ez megerősít abban, hogy érdemes csinálni.

– A legutóbbi hullámvölgy átvészelésében mi segített számodra?

– Valójában nem egy konkrét dolog, vagy esemény befolyásolt. Az igazság az, hogy a 2016-os évre nem úgy készültem, ahogy illett volna és még így is EB ezüstérmes lettem. Ez a tény késztetett arra, hogy elgondolkodjak: ha félgőzzel ennyi mindent el tudok érni, akkor lehet, hogy ha száz százalékosan készülök, még előbbre juthatok.

– Ha most visszatekintesz, hogyan értékeled a néhány évvel ezelőtti edzőváltást?

– Úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam. Igaz, akkor elég sokan megkérdőjelezték és nem sokan értettek velem egyet, de az elmúlt három év minket igazolt. Jól tettük, hogy kiálltunk egymás mellett.

– Mi az, ami a legfontosabb elvárásod egy trénerrel szemben?

– Talán az, hogy ő is ugyanúgy száz százalékosan beleadjon mindent a közös munkába, hogy ez legyen számára a legfontosabb.

– Sok edző teljesíti ezt a kritériumot. De ezen túl: milyen stílusban érdemes foglalkozni Bodonyi Dórával?

– Olyanban, amiben nincsenek alá,- fölérendeltség.

Fontos, hogy egyenrangú partnerként kezeljenek.

Nem arról van szó, hogy én akarom megmondani, milyen edzés legyen.  Ebbe egyáltalán nem szólok bele, sőt, vakon követem az edző meglátásait. A kölcsönös tisztelet viszont elengedhetetlen.

– A közelmúltban egy sikeres döntő után nyilatkoztad, hogy milyen sokat jelentett számodra, hogy előtte egy-egy ember mondott egy kedves szót. Ennyire lényeges számodra a környezet támogató megerősítése?

– Igen. Leginkább az, hogy elismerjék a munkámat. Nem anyagiakra gondolok elsősorban, mert az engem annyira nem motivál, inkább az erkölcsi elismerésre, hogy tudjam, számítanak rám és hogy értékesnek érezzem magam a csapaton belül is.

– Mennyi időd jut az manapság a sporton kívüli önmagadra, egy leendő hivatás építésére?

– Elég feszített a tempó. Főiskolára járok, kereskedelmet, marketinget tanulok és szeretnék majd később is a sport közelében maradni.  De a jövő évig nekem most tényleg a versenyeken van minden hangsúly és figyelem. Persze az olimpia előtt másfél évvel mindenki így van ezzel.

– Példakép, akire felnézel?

– Nagyon sokakra felnézek, magyarokra, külföldiekre egyaránt és nem csak kajakosokra. Konkrét példaképem nincsen; mindenkitől lehet és kell is tanulni.

– Személyes vezérelved?

– Nagyon maximalista vagyok. Nálam ez jó tulajdonság is, meg rossz is. Minden fekete vagy fehér.

– Sporton kívüli kedvenc tevékenységed?

– Olvasni szeretek, filmet nézni – minden olyan tevékenység, amikor nem kell megmozdulni…

– Ha film, akkor mi a favorit? Vígjáték, netán némi romantika?

– Nem… A félelmetes sztorik,  a horror. Amiben van egy kis gyilkolászás… (nevet)

– A versenypályán mi jelenti számodra a horrort?

– Ha nem tudom megcsinálni azt, amit szeretnék. Ha csak negyedik leszek, de az volt az előzetes elképzelés, akkor nem probléma. Ha viszont nem ez volt a célkitűzés, akkor nagyon bánt.

– Most milyen aktuális, „maximalista” célt tűztél magad elé?

– Szeretnék olimpiai számban indulni a VB-n, amihez mindenképp az kell, hogy 500 egyesben jó legyek. Jó lenne olyan helyen végezni, amely révén be tudok ülni egy négyesbe…

Megújult az UTE Urányi-Fábián Vízitelepe

Egy megújult és kibővített épülettel gazdagodott az Urányi-Fábián UTE kajak-kenu vízitelepe. Az átadóünnepségen Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a kajak-kenu az egyik legsikeresebb sportágként megérdemli, hogy versenyzői megfelelő körülmények között készülhessenek.

Hír

A Tímár utcai vízitelepen létrejött beruházáshoz az anyagi hátteret az UTE és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség együtt biztosította. Ennek keretében emeletráépítéssel új edzőterem létesült és az öltözői kapacitás is bővült. Az épület HÉV-vonal felé eső oldalára kerültek az öltözők. Az új lépcsőtérben pihenő, társalgó teret kapott az új emeleti rész. Az edzőterem a dunai oldalon üvegfalas teraszkapcsolattal rendelkezik, valamint új vizesblokkok kerültek kialakítására.

A beruházás bruttó 190 millió forintból valósult meg, melyből 80 millió forintot az MKKSZ biztosított a 2018-as 16 kiemelt sportág infrastruktúra fejlesztési támogatásból, 110 millió forintot pedig az Újpesti Torna Egylet támogatási forrásból.

„Köszönöm, hogy itt lehetünk ebben a létesítményben, amely két egykori nagyszerű sportember nevét viseli – kezdte az átadó ünnepségen Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár. – Ezt a vízitelepet megannyi generáció használja majd céljai eléréséhez és álmai megvalósításához. Ezek a versenyzők mostantól méltó körülmények között készülhetnek majd az újpesti telepen, bár ahogy jöttünk fel, láthattuk, hogy van még teendő a telepen. A kajak-kenu Magyarország egyik legsikeresebb sportága, elég csak a világbajnokok örökös éremtáblájára tekintenünk, ahol több mint 500 érmet láthatunk. Ezekhez a sikerekhez sok szakember áldozatos munkájára volt szükség. Az itt készülő sportolóknak azt kívánom, hogy amilyen célokat kitűznek maguk elé, azt meg is tudják valósítani!”

Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke beszédét azzal kezdte, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, mint vagyonkezelő az UTE-val közösen igyekezett mindig jó gazdaként tekinteni erre a létesítményre, és igyekezett a lehetőségeihez mérten folyamatosan forrást adni a fejlesztésekre.

„A kiemelt sportágfejlesztési forrásoknak köszönhetően 2013 óta sorban újulnak meg a vízitelepek. Örömmel megyek minden ilyen átadóra, mert azt látom, hogy nemcsak a létesítmények újulnak meg, hanem

a közösség is mindenhol egyre nagyobb lesz.

Ez is volt a célunk. Szeretnék minden UTE-s versenyzőnek és szabadidősportolónak jó egészséget kívánni, hogy minél többet használhassa ezt a felújított létesítményt” – fogalmazott Schmidt Gábor.

Doma Gergő, az UTE szakosztályvezetője elmondta, hogy a szakosztály komoly hagyományokra is tekint vissza. „A vízitelep névadói, Urányi János és Fábián László által megszerzett első magyar kajak-kenus olimpia aranyérem után még további négyet nyertek az UTE versenyzői, és az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danutának köszönhetően

a riói olimpián messze mi lehettünk a legeredményesebb klub,

amiért Danának örökre hálásak leszünk. Természetesen nemcsak az olimpiai érmek után jár a dicséret, hiszen hatalmas eredmény az is, hogy az idei szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon szakosztályunk tíz sportolója szállt vízre a magyar válogatott tagjaként.”

Doma Gergő továbbá elmondta, hogy az újpesti edzők az utánpótlásnevelésben is nap mint nap kiemelkedőt alkotnak, hiszen több mint 180 gyerek sportolását irányítják.

„Ez a most felavatott új épület lehetőséget ad nekünk arra, hogy a minőségi munka folytatódjon itt a Tímár utcában. Ebben a házban a szakosztály hölgytagjai, a 8 éves kezdőktől kezdve az olimpiai bajnokig, méltó körülmények között öltözhetnek, és minden versenyzőnk számára elérhetővé válik a saját testsúlyos erősítés lehetősége. Ezen kívül ez a szoba TRX, Crossfit és gyógytorna teremként is funkciónál majd.”

Doma Gergő köszönetét fejezte ki a Magyar Kormánynak, a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek, Őze István klubigazgatónak, Baluka Erzsébet gazdasági vezetőnek, valamint Wintermantel Zsolt és Bús Balázs polgármestereknek a támogatásért.

„Köszönöm Wintermantel Zsolt polgármester úrnak, hogy annak ellenére érezhetjük az újpesti önkormányzat támogatását, hogy mi nem a negyedik kerületben, hanem Óbudán működünk” – zárta beszédét Doma Gergő.

Az ünnepség facsemeték ültetésével zárult, Szabó Tünde Kozák Danutával, az UTE ötszörös olimpiai bajnok kajakosával, Bús Balázs, Óbuda polgármestere Fábiánné Rozsnyói Katalin mesteredzővel, Fábián László özvegyével, az újpesti jegyző, Tahon Róbert pedig az 1992-es olimpia két bajnokával, Dónusz Évával és Mészáros Erikával közösen ültetett el a vízitelep udvarán egy-egy fát.

“Bazi nagy” szerencse kellene

Kiválóan szerepelt, és ifi kora ellenére a legjobb magyar szlalom-kajakos lett a szeptember végi világbajnokságon Rácz Koppány. A 18 éves pécsi versenyző évek óta él és készül Szlovéniában, távlati célja, hogy olimpiai résztvevő lehessen, de mégis leginkább azért gyakorol minden nap kitartóan, mert imádja, amit csinál.

Hír

– 120 indulóból a középmezőnyben végeztél a világbajnokságon férfi kajakban, elégedett vagy az eredménnyel?

– A második futamban elért eredménnnyel teljesen elégedett vagyok, az első futamban még nem éreztem a ritmust. Azért a második futamban is hozzáértem egy kicsit az egyik kapuhoz, ha nincs az a hiba, akkor még 10 embert meg tudtam volna verni. A világbajnokság előtt két hetet edzettünk a La Sue-i pályán, ami egyébként nagyon tetszett nekem, mert egészen különleges elemek vannak benne. Az edzéseken jobban ment, mint a versenyen, de ez természetes, hiszen egy világbajnokságon hatalmas drukk van bennünk.

– Storcz Botond szakágvezető szerint nagyon jó úton jársz a felkészülésben, te is így látod?

– Az utóbbi két évben sokat fejlődtem, ez meglátszott az idei versenyeken. Rengeteget edzek, sokféle edzővel, idén a világversenyek előtt a szlovén válogatottal is készültem, az egyik legjobb barátom például idén junior világbajnokságot nyert kenuban. Én is jól szerepeltem a korosztályos világversenyeken, az Európa-bajnokságon, és a világbajnokságon is majdnem a legjobbak közé kerültem, ami nagy dolog. Aztán a felnőtt vb-n sikerült megvernem a három évvel ezelőtti olimpiai bajnokot, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szlalom egy olyan szakág, ahol a legjobbak is hibázhatnak.

– Miért éppen Szlovéniában készülsz?

– A magyarázat egyszerű, a szüleimnek régóta van egy raftingos vállalkozása Bovecban, a nyarakat korábban is minden évben ott töltöttük, aztán amikor 13 éves voltam, akkor befejeztük az ingázást, és kiköltöztünk. Én később átkerültem Solkanba, itt készülök, és ide járok középiskolába is. Általában iskola előtt futni megyek, aztán ebéd után edzek másfél-két órát vadvízen, vagy síkvízen, utána ugyanennyi időt töltök a konditeremben.

– Mik a távlati terveid versenyzőként?

– A következő szezonra új edzővel, a szlovén Kodelja Uros-szal készülők, aki versenyzőként nagyon eredményes tudott lenni, és kiváló pedagógus. Miután jó kajakos volt, tőle sokat tanulhatok. Szeretnék még javítani az evezési stílusomon, aztán meglátjuk mire jutok. Vannak rövidebb, és hosszabb távú céljaim is a szlalomban, de elsősorban azért csinálom, mert engem maga

az evezés, és az edzések boldoggá tesznek.

– A világbajnokság óta te vagy az első számú férfi szlalomversenyző a válogatottban, szerinted mi kellene ahhoz, hogy a szakág tovább fejlődhessen Magyarországon?

– Sokszor, sokan elmondták már: a legfontosabb az, hogy minél hamarabb legyen szlalom-pálya Magyarországon, ez rengeteget dobna a szakágon. A szlalom egy rendkívül technikás sport, amit síkvízen nem lehet megtanulni. A szlovén versenyzők már egészen fiatalon vadvízen készülnek a Soca-folyón, nálunk azonban ilyen lehetőség nincs, a magyar utánpótlás egyetlen esélye az épített pálya lehet.

– Te azonban Szlovéniában készül. Látsz arra esélyt, hogy tokiói kvótát szerez jövőre a pótkvalifikációs Európa-bajnokságon, Londoban?

 

– Számolgattam a világbajnokság óta, hogy hány olyan ország jár a szlalomban előttünk Európában, amelyek még szintén nem kvalifikálták magukat az olimpiára. Ha életem legjobbját nyújtom Londonban, akkor is bazi nagy szerencse kell ahhoz, hogy jövőre megszerezzem a kvótát, de a remény hal meg utoljára. Azt hiszem, hogy a jövő évi olimpiai szereplés még túl nagy falat nekem, viszont a 2024-es párizsi részvétel esetemben reális cél lehet.