Kedves Barátaim, barátaink, barátok, és barátok-barátai, mind, akik itt vagytok!
Tisztelt Vendégeink!
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség ünnepli hetvenötödik születésnapját. Hetvenöt év már történelmi távlat, ma már egy egészséges ember átlagos életreménye. Ha túléli saját történelmét. Bár kell hozzá szerencse is, de mindenki saját sorsának kovácsa szokták volt mondani. A sport sors-kovács, növeli az egészségben eltölthető évek számát.
A szövetségi lét átlag életkora kiszámíthatatlan. A miénk születését sötétté festette a világháború borzalma, amikor a kajak-kenu sport érdekében szövetkező nagy elődeink közül voltak, akik nem tudtak szembe fordulni sorsukkal, de a túlélők közül, hála Istennek, többen most is köztünk vannak, és segítettek, segítenek mindennapi munkánkban, részt kapnak örömünkből is.
A kajak-kenu sport nemcsak túlélte, hanem formálta is sorsát. Az elmúlt hetvenöt év a szakadatlan megújulás időszaka volt.
A sportág erejét az adta, és adja mind a mai napig, hogy úgy érik közösségé, hogy közben mindenki megőrzi, fejleszti egyéniségét.
Ez egy semmivel össze nem mérhető, különleges együttműködés, sajátos szövetség a családok, a sportolók, edzőik, vezetőik és segítőik, a tudás, a módszerek, a környezet szereplői között.
Fantasztikus energia-kölcsönhatás az orvos tudománytól a hajóépítők állandóan fejlődő technikai képességéig, a nélkülözhetetlen társakig, akik a szervezésben, kivitelezésben, utazásban, szállításban, a pénzügyi képességektől az irányító egyesületi-szakosztályi vezetőkig, a napi működésben áldozatot hozó barátok.
Mindez összefogás az életre nevelés, a szépség, az erő, az egészség, a rend, és a fegyelem érdekében.
Végső soron egy életen keresztül tartó siker felépítésében.
Mi, akik most itt vagyunk, általában csak a közel-múltra emlékezünk, mert az tapintható, érzékszerveink, tudatunk őrzik a történéseket, de tudnunk kell, hogy a nagy elődök már a múlt század harmincas éveitől építették mindazt, amit ma hagyománynak nevezhetünk, és ami nélkül nem volna az, és olyan, ami ma meghatározza esélyeinket.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség tehát egy időben és térben is kiterjedő együttműködés, egy élő, fejlődő szervezet a maga eredményeivel, esélyeivel, és természetesen hibáival, betegségeivel.
Kérem az itt lévő bajnokokat és nevelőiket ne haragudjanak meg, de ez a születésnap nem csak róluk szól, hanem mindazokról, akik tápanyagot, levegőt és vizet szállítanak a mindennapokban. Akik szellemisége, gondolatai és mindennapi döntéseik nélkül nem volna kajak-kenu sport.
A Szövetség tehát egy nemes cél érdekében a sokféleségben létrejött jogi erejű megállapodás. Ráadásul a szereplők és a feltételek is állandóan változnak, napról napra, évekről évekre. A hetvenöt év folyamán, mindegy, hogy milyen rendszerben, mindegy, hogy milyen irányítás alatt, Magyarországon hol, melyik településben, milyen tavon, vagy folyón, de létrejön az a szövetség, az az együttműködés, ami a sikerhez elengedhetetlen volt.
Történetünkben igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Minőség az emberségben. Őrült erejű koncentrálás a felkészülésben, a versenyben, az élet kihívásaiban. Lehet, hogy csak pillanatnyi volt egyes szövetségek megkötése, de az eredmény hosszútávon meghatározóvá vált.
A világon az első kajak-kenu versenyt Angliában, 1866-ban, pont hetvenöt évvel a magyar szövetség megalakulása előtt rendezték. Mi a huszadik században kapcsolódtunk be a nemzetközi vérkeringésbe, amit a mintegy öt ezer fős vízi-cserkész mozgalom alapozott meg. Már részt vettünk a harmincas években nemzetközi versenyeken, majd 1952-ben Maconban elképesztő sikert aratott a magyar válogatott. Az első olimpiai bajnok Urányi-Fábián páros nyomdokain a kajak-kenu az utóbbi 20 évben Magyarország legeredményesebb olimpiai sportágává vált. Eddig az olimpiákon összesen 77 érmet szereztek a versenyzők, 22 arany-, 29 ezüst- és 26 bronzérmet, míg a világbajnokságokról ez idáig összesen 481 érmet hoztak el, amelyből 196 arany-, 150 ezüst- és 135 bronzérem volt. És ez csak a felnőttek eredményei.
Megszámlálhatatlan hányszor szólt a magyar himnusz a dicsőségünkre!
A kajak-kenu sport mára olyan márkanévvé vált, amelynek legfontosabb ismérvei a környezet- és egészségtudatosság, a munkába vetett hit, mások megbecsülése és tisztelete, a sportági örökség megőrzése.
A kajak-kenu, mint sport önismeretre, önfegyelemre, önbizalomra nevel. Közösségi terei, rendezvényei kultúrát sugárzók, befogadó jellegűek.
Nagyszerű adottságként éljük meg, használjuk ki azokat a lehetőségeket, amelyet a sportirányítás biztosít. Nem vagyunk hálátlanok, sem teljesítményben, sem a szövetkezésben. Szövetkezünk az állami szereplőkkel, az önkormányzatokkal, támogatóinkkal a tisztesség üzenetében. Ha kell, sokszor fájdalmasan nevelünk. Aki közénk akar tartozni, annak el kell fogadni a közösséghez tartozás feltételeit.
Folyamatosan építkezünk, de megfontoltan, hogy fenntartható legyen az a lendület, ami magával ragadja a fiatalokat és megtartja az idősebbeket.
Szélesre tártuk a kapukat. Állandó a figyelem, a megújulás iránti vágy és cselekedet. Új szakágak honosodnak meg, új helyszínek kerülnek fel a sportág térképére. Mindennapos a gyerekek rácsodálkozása a kínált lehetőségekre, a közösség-építés generációkon áthidaló megújulása.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség székházában vagyunk. Abban a házban, mely a tiétek, a ti tulajdonotok. Ti hoztátok létre, a ti eredményeitek az alapja, és eredményeitek megbecsülése a téglák. Ezért elmondható, hogy szilárd alapokra épült, stabil építmény. Kötőanyaga a szerteágazó szövetkezés, az összefogás.
A Székház is tükrözi a megújulás folyamatosságát. A legújabb, gyönyörű szárny az egészségre nevelést, az egészség fejlesztést és megőrzést, a sportág tudományos értékeinek erősítését kívánja szolgálni. Szimbolikus jelentősége van, hogy ma kerül átadásra, birtokba-vételre.
Hetvenöt év sikere egy Szövetség életében már komoly üzenet a múltból a jövőnek. Remélem, meghallgatásra kerül.
Dr. Baráth Etele
Elnök
- június 18.
