Mégse

Hazatértek az első fecskék

Az 500 mellett az 1000 méter négyesre is fókuszál Pauman Dániel, Kulifai Tamás és Tóth Dávid, akik már haza is tértek a portugáliai edzőtáborból.

Hír

A magyar kajak-kenusok közül Rami Zur csoportja indult útnak először melegvízi edzőtáborba, február 3-tól március 3-ig napi két edzésük volt Montebelóban, és az óceánra is kimerészkedtek.

„Nagyon hasznos táboron vagyunk túl. Igaz, hogy idén nem éltünk át annyi élményt mint az eddigi melegvízi táborainkban és hidegebb is volt, így viszont csak az edzésekre koncentráltunk, és az átmenet az itthoni hidegebb időjárásba zökkenőmentes volt” – mondta Kulifai Tamás, utalva arra, hogy tavaly ilyenkor heteket készülhettek Kaliforniában, ahol jóval melegebb volt, mint idén Portugáliában. Kulifai kiemelte, hogy jó munkát végeztek, és emelkedett a színvonal így, hogy csatlakozott a csapathoz két fiatal versenyző, Gecse Márton és Györgyjakab Máté.

„Azért mentünk, hogy gyűjtsük a kilométereket, ez sikerült is. A munkát tökéletesen elvégeztük, rettenetesen elfáradtunk, de megérte, mert nagyon jó formában tértünk haza – kezdte Pauman Dániel, aki miután hazaért, megszületett második gyermeke, Gergő. – Megvárt, amíg hazaérek az edzőtáborból. Egyébként egyetértek Tomával, hogy az itthoni hidegebb időhöz így könnyebb volt alkalmazkodnunk, csak hétfőn kellett jégtáblákat kerülgetnünk, a hét közepén már ugyanolyan intenzív résztávos edzéseket tudtunk végezni, mint Portugáliában.”

„Nem lettem odakint a portugál gasztronómia szerelmese, az biztos – vette át a szót Tóth Dávid, utalva arra, hogy az ételek nem igazán nyerték el a tetszését. – Maga az edzőtábor ugyanakkor szerintem is nagyon hasznos volt, bár lehettek volna jobb körülmények, de a hideg idő ellenére is meg tudtuk csinálni az edzéseket. Egyetértek a többiekkel abban, hogy legalább valóban nem ért minket meglepetésként az itthoni időjárás, és problémamentesen tudjuk folytatni a felkészülést.”

Ők hárman Kammerer Zoltánnal kiegészülve a londoni olimpián 1000 négyesben ezüstérmesek lettek, Tokióban azonban már csak az 500 négyes lesz az ötkarikás szám. Ennek ellenére mindhárman készülnek az 1000 méterre is, nem csak a rövidebb távra.

Melegvízi edzőtáborba már nem mennek, most két hétig Budapesten, a Kolonics György Víziközpontnál készülnek, majd két hétre Szolnokra vonulnak edzőtáborba.

Egyre stabilabb és színesebb a magyar kajak-kenu

A magyar kajak-kenu stabil lábakon áll, köszönhetően az edzők és a klubok munkájának, valamint a Magyar Kormány kiemelt támogatásának, és az eredményességért járó extra juttatásnak. Szezonindító interjújában Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke elmondta: fontosnak tartja, hogy a kritikus, 8-12 éves korosztályt a kajak-kenuhoz közel tartsák, ezért számos más, kiegészítő sportot belevontak a programba, ezzel is bizonyítva, hogy a kajak-kenu az egyik legszínesebb sportág. Schmidt Gábor felejthetetlen élményt ígér mindenkinek, aki ellátogat augusztusban az év fő eseményére, a szegedi világbajnokságra.

Hír

Mondhatjuk, hogy másfél évvel az olimpia előtt a kajak-kenu sportág stabil lábakon áll?

Abszolút, köszönhetően többek között a 2013-ban elkezdett sportágfejlesztési programnak, amelyre a Magyar Kormány kiemelt támogatást biztosít a Magyar Kajak-Kenu Szövetség számára. A támogatásunk nemcsak, hogy stabil, hanem még emelkedést is mutat 2019-ben, hiszen – elismerve a felnőtt válogatott olimpiai számokban nyújtott teljesítményét – a kajak-kenu sportág

egy extra forrást is kapott az elmúlt év végén.

Ezt a 125 millió forintos extra összeget kifejezetten az olimpiai felkészülésre, a kvótaszerzésre, és az ezzel kapcsolatos feladatok zökkenőmentes lebonyolítására fordítjuk.

Mit jelent ez a mindennapokat tekintve?

A plusz forrásoknak köszönhetően emelkedni tudtak az edzői támogatások, bázisértéken maradt a normatív tagszervezeti támogatás, de a sportágfejlesztési bizottság javaslata alapján több pénz került abba a kalapba is, amelyre az egyesületek egyedi programokkal pályázni tudnak. Emelkedtek a források a felnőtt válogatott felkészülésében mind a melegvízi edzőtáborokat, mind az orvosegészségügyi hátteret tekintve. Az egyértelműen látszik, hogy ma már csak akkor tudjuk felvenni a versenyt a nemzetközi elittel, ha egyes versenyzők, csapatok mögé olyan szakmai stáb áll fel, amelyben helyet kap dietetikus, gyógytornász, sportélettannal foglalkozó munkatárs és biomechanikus is.

Ezért is lehet nagy előrelépés a sportág számára, hogy elkészült az új sportélettani és diagnosztikai központ, a LifeLike?

Igen, és ennek is köszönhetően egyre nagyobb figyelmet fordítunk az utánpótlásra. Az elmúlt év végén a teljes ifjúsági válogatott tagjai egy komoly felmérésen estek át a központban, ez a tendencia pedig a serdülő válogatottakkal is folytatódik majd. Az adatok folyamatos gyűjtése és rögzítése lehetővé teszi, hogy a kajak-kenu sportban is olyan kutatások valósuljanak meg, amelyek optimalizálni tudják az egyes korosztályok felkészülését. Az eredmények kiértékelése folyamatosan zajlik, már több konzultáció is volt az érintett edzőkkel. A visszajelzések abszolút pozitívak, ennek nagyon örülünk, így végre valós és objektív mérési adatok, egzakt elemzések segítik az edzők napi munkáját.

Ennek része az új Héraklész fizikai felmérési rendszer is?

Igen, Boros Gergely és Sík Márton vezetésével ráadásul nagy sikerrel vizsgázott a program az elmúlt hetekben mindegyik régióban. A tavalyihoz képest mintegy 20 százalékkal nőtt a résztvevők száma, fontos volt, hogy reális képet kaptunk a fiatalok fizikai állapotáról. A felmérések legfontosabb célja ugyanis az, hogy még egzaktabbá tegyük az egyes korosztályok számára a foglalkoztatás formáit, és egy olyan egymásra épülő módszertan alakuljon ki, amely segíti a versenyzőket abban, hogy a legjobb teljesítményt tudják leadni majd felnőtt korban. Ugyanakkor fontos az is, hogy

megállítsuk azt a folyamatot, hogy 12-13 éves korban sokan befejezik a kajakozást és a kenuzást,

vagy egyszerűen csak úgy döntenek, hogy más sportágat is ki szeretnének próbálni. Éppen ezért a 8-12 éves korosztályban szeretnénk még színesebbé tenni a foglalkozásokat, több sportágat is bekapcsolni a felkészülésbe, például a síelést, a sífutást, a korcsolyázást, a kerékpározást, a táncot, a raftingot, a SUP-ot, a szlalomot vagy néhány labdajátékot. Ezáltal a kajak-kenu sportág keretein belül tudunk biztosítani több sportélményt a gyerekeknek, és egyben a szülők is láthatják, hogy nálunk teljeskörű foglalkoztatást kaphatnak a gyerekek.

Komoly felméréseken estek át a fiatalok az idén is

Látszanak már ennek a folyamatnak a részeredményei?

Az egyértelműen látszik, hogy azok az egyesületek teljesítenek jól, amelyek felismerték, hogy a valós klubszerű működés a cél, ahol minden korosztály számára színvonalas sportszolgáltatásokat folytatnak, és az ebből származó bevételeket visszaforgatják az alaptevékenységre. Ehhez ad nagy segítséget, hogy az elmúlt időszakban nagy mértékben fejlődött az infrastruktúra, már több mint 50 csónakház újult meg, az olimpiai ciklus végére elmondhatjuk, hogy jelentős komfortnövekedésen ment keresztül a kajak-kenu sportág

Az év fő eseménye a szegedi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz. Hogy haladnak az előkészületek?

Aki ott volt az elmúlt három hazai rendezésű nagy világesemény valamelyikén, az szerintem szeretne ismét ott lenni Szegeden, és részese lenni annak az egyedülálló élménynek, amelyet egy olimpiai kvalifikációs világbajnokság nyújthat. Akik pedig nem szurkoltak még ilyen eseményen a helyszínen, higgyék el nekem, hogy egyszer az életben ott kell lenni, és személyesen kell megélni ezt az élményt. Nagyon készülünk arra, hogy magas színvonalon lássuk vendégül a világot, hiszen az új kvalifikációs rendszernek köszönhetően senki nem lehet ott a tokiói olimpián, aki nem jön el Szegedre, így minden bizonnyal közel 100 ország mintegy 2000 versenyzője látogat majd el augusztusban a vébére.

Mivel készülnek a szurkolóknak?

Szeretnénk, hogy akik ott lesznek, azok felejthetetlen élménnyel gazdagodjanak, így tovább visszük a tavalyi világkupán már elindított sportprezentációt kiteljesítő kezdeményezéseinket: a döntők ideje alatt DJ és hangulatfelelős, több látványos produkció, valamint számos színes bejátszás teszi még hangulatosabbá a versenyt. Mindezek mellett rengeteg kiegészítő programot kínálunk a vásárvárosban és a szponzorfaluban a vébén, amely kicsiktől a nagyokon át egy teljes családnak tartalmas kikapcsolódást jelenthet.

Szeretnénk az egész sportágat bevonni a vébébe,

ezért meghívjuk majd a versenyre a regionális-, a serdülő- és a kölyökválogatott minden tagját, akik egy vízitúrán vehetnek részt, és nemcsak a nézőtéren szurkolhatnak, hanem egy exkluzív tárlatvezetés során a depóba is bevisszük őket. Minden gyerek-, kölyök-, és serdülő egyéni magyar bajnok egy családi belépőt fog kapni a világbajnokságra, de nem marad el a 2011-es vébén rendkívül sikeres gyermek mix futam sem. Ennek keretein belül a régiók legjobbjai mini kajak és mini kenu mix négyesben mérik össze erejüket a világbajnokság ideje alatta a helyszínen, majd állhatnak fel a dobogóra a várhatóan nagyszámú közönség előtt.

Az újjáépült Maty-éren garantált lesz a felejthetetlen hangulat

A vébére jelentősen átépül a maty-éri pálya is, hogy halad az építkezés?

A kormány támogatásával folyamatosan zajlik ez a fejlesztés, ennek köszönhetően még egy szintet lép a szegedi létesítmény, amely hosszútávon is szolgálhatja majd a nemzetközi versenyeket, hiszen ott jövőre ORV-t, 2021-ben Világkupát, 2022-ben pedig U23-as és ifjúsági világbajnokságot rendezünk. Szurkolóinkat ezúton is kérem, hogy figyeljék majd a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hivatalos honlapját és a Facebook-oldalunkat is, mert sok érdekességet és fontos információt fogunk megosztani a következő hetekben a világbajnoksággal kapcsolatban is. Akik pedig a közeljövőbe tekintenek, és a tavasz jövetelével várják a vízreszállást, azokat várjuk szeretettel vízitúráinkon, sárkányhajós és SUP-os eseményeinken, valamint először a szezonnyitó versenyünkön, az A-Híd Építő Kupa, Öbölkör Bajnokságon április végén.

„Túl tudok lépni önmagamon”

„Hit és türelem – a legfontosabb erények, amire edzőként szükség lehet”- állítja Vajda Attila, aki Tajvan és Japán után Dunaújvárosban, a Dunaferr SE kenusaival készül az elkövetkezendő megmérettetésekre.

Hír

Amikor az ember egy új tevékenységbe kezd – még ha a megszokott közegén belül is – lehet egyfajta elképzelése, feltételezése arról, hogy a gyakorlatban milyen lesz. Hogy érzed, mennyire találkozott a valóság az elvárásaiddal

Amikor abbahagytam az élsportot, nem tudtam, hogy edző leszek; az csak később alakult ki. Ezért nem is voltak különösebb elvárásaim. Minden nap egy újabb kihívást jelent és a lehetőségekhez képest megpróbálok mindenből a legjobbat kihozni. Azt gondolom, ha valaki edző akar lenni, akkor nem lehet ragaszkodni mindenképpen valamilyen sémához, hanem meg kell ismerni a csapatot, aztán a csapat igényeinek kell megfelelni. Én hoztam a múltból dolgokat, mint versenyző, illetve Ázsiában már foglalkoztam gyerekekkel, bár hozzá kell tenni, hogy az egy egészen más kultúra, ahol egészen mások a motiváló tényezők is. Az mindenképpen nagyon jót tesz nekem, hogy edzőként nem kell egyedül dolgoznom, hiszen ott van mellettem Molnár Gergely, akinek már jóval több tapasztalata van és sokat át is ad abból nekem. Ő ismerte a csapatot, ami nagy könnyebbséget jelent. Így fel tudom gyorsítani azt a folyamatot, ami eljuttat oda, hogy a csapat maximálisan megbízzék bennem.

A saját személységét, habitusát, hitvallását nem tudja félretenni az ember. Mi az, ami a te edzői munkádban sajátosan „vajdaattilás”?

Következetesnek tartom magam és határozottnak. Én pontosan tudom, hogyan lehetséges elérni azt a célt, amit a versenyzők el akarnak érni, hiszen én már elértem. Tudom, hogy ezért mennyit kell dolgozni és milyen áldozatokat kell hozni. Ha azt akarom, hogy a tanítványom versenyzőként olyan legyen, mint én, akkor nyilván egyfajta szigornak is meg kell lennie és el kell végezni egy bizonyos edzésmunkát. Ugyanakkor, nem csak így tréningezem őket. Nagyon sokat beszélgetek velük, mondjuk úgy: coachingolom is őket, vagyis mentálisan is felkészítem a versenyzőimet az előttük álló feladatokra és az azokkal járó érzésekre. El tudom nekik mondani, hogy a fájdalom mikor fog jelentkezni és pontosan milyen lesz. Azt, hogy „750 méterig el tudsz jutni, de utána csillagokat fogsz látni, le fog szakadni a karod és főképpen azt fogod mondani, hogy mi keresek itt?”

Ennyi feladattal elbír manapság egy edző egymaga edző?

Valóban, ez egy nagyon nagy team-munka, ami nem csak az edzőről szól. Versenyzőként mellettem is volt ilyen, pontosabban én megkerestem magamnak azt a csapatot, akivel együtt tudtam dolgozni. Volt benne pszichológus, dietetikus, belgyógyász is. Ennek köszönhetően vagyok az, aki most vagyok. A versenyzőim számára is próbálok hasonló, támogató hátországot teremteni és szerencsére az egyesület vezetése partner ebben. Pető Zsolt nagyon jó elnök; valóban jót akar a versenyzőknek, igyekszik lehetőségeket biztosítani arra, hogy profi szinten tudjunk dolgozni.

A kiemelkedően sikeres élversenyzőkből ritkábban lesz edző vagy csak ideig-óráig. Te mitől válhatsz a szabályt erősítő kivétellé?

Én ezt

úgy élem meg, hogy nincs bennem önzőség.

Túl tudok lépni önmagamon. Nekem az az érdekem, hogy ezek a srácok sikeresek legyenek és számukra a legjobb edző legyek. Persze ez a kategória viszonylagos, illetve nincs is. Már csak azért is, a legjobb edző is holtig tanul, mint a jó pap. Folyamatosan új dolgok, kutatási eredmények, új edzésmódszerek jönnek, vannak nagyon jó előadások a szövetség és a Magyar Edzők Társasága szervezésében is, amiket érdemes figyelemmel követni. Azok a dolgok, amik régen beváltak, nem biztos, hogy most is helytállóak.

Maradjunk még egy gondolat erejéig az edző személyénél. Mit gondolsz, a folyamatos önképzés, a korszerűség mellett milyen ismérvekkel, képességekkel kell rendelkeznie?

Például pedagógiai érzékkel. Ez nagyon fontos. Látnia kell a versenyzőt és megérteni. A versenyzőnek az edző a legfőbb támasza, és ha azt látja rajtam, hogy hiszek benne, akkor mindent meg is fog tenni azért, hogy megfeleljen ennek a hitnek.

Említetted, hogy sok mindent hoztál haza Ázsiából szakmailag, emberileg egyaránt.

Nem minden arany, ami fénylik. Nem biztos, hogy az az igazi érték, amit annak gondolunk. Érdemes saját magunkban tisztázni, mi az, ami valóban az.

Számodra most mi tekinthető valós értéknek?

Például, ha szeretem azt, amit csinálok. Az pedig, hogy később lesz valami anyagi vonzata, huszadrangú számomra. Nagyon örülnék neki, hogy ha a tanítványaim sikeresebbek lennének nálam és annak is, hogy én ehhez hozzá tudtam segíteni őket.

Korábban egyszer úgy fogalmaztál, hogy „itt gladiátorokra van szükség”. Mondhatjuk akkor, hogy most a te műhelyed voltaképp egy gladiátorképző?

Igen, mondhatjuk így is. De azért nem úgy kell elképzelni, hogy akkor én most kőkemény ridegtartással sanyargatom a tanítványaimat. Viszont meg kell edzenem őket, szellemileg és testileg egyaránt.

A szellemieket, morális értékeket tekintve, a mai korosztály a sportágban is sajátos kihívások elé állítja a legtöbb edzőt…

Úgy gondolom, van egy generációs váltás, amit meg kell tanulnunk kezelni. A mai fiatalok sokkal nehezebben motiválhatóak, nehezebb velük együtt dolgozni, sőt, küzdelem, de csak addig, amíg az ember meg nem találja a hozzájuk való kulcsot és el nem kezdenek bennünk bízni. Az értékrendeket persze helyre kell rakni. Amíg valakinek az a legfőbb érték, hogy meg tud venni egy iPhone 10-est, addig nem biztos, hogy jó helyen vagyunk.

Mi a kulcs a te versenyzőidhez? Például Hajdu Jonatánhoz?

A türelem. Az egyetlen dolog, amivel kezelni lehet. Nála nem használ semmi más. Nem érdekli a pénz, nem érdekli semmi. Öntörvényű, de türelemmel el tudom érni, hogy meghallgat és kinyílik.

Mennyire látod reális célkitűzésnek, hogy edzőként érdekelt legyél a tokiói olimpián?

Nem tartom lehetetlennek. Nagyon bízom Kiss Balázsban, aki talán a leginkább esélyes erre, de Slihoczky Ádám, Bucsi Bence is sokat fejlődött és Johnny-ról (Hajdu Jonatán) se feledkezzünk meg. Két év elég hosszú ahhoz, hogy még bármi kialakuljon. Az első és legfontosabb, hogy az idei versenyeken megszerezzük a kvótát. Mindegy, ki szerzi most meg, csak legyen meg, aztán úgyis lesz egy újabb válogató 2020-ban, amikor oda kell állni.

Milyen egy átlagos napod manapság?

Mindegyik más. Sose tudom, hogy milyen aktuális helyzet adódik, kezdve attól, hogy valamelyik versenyző esetleg bal lábbal kel fel, nem tudom, mivel kell szembenéznem, így minden eshetőségre fel kell készülnöm. De mindennap úgy kelek fel, hogy bármi is lesz, meg fogom oldani.

Segítsünk egy kicsit a versenyzőidnek: ha adott esetben netán te kelnél bal lábbal, hozzád mi a kulcs?

Nyilván az én magánéletemben is vannak olyan dolgok, amelyek befolyásolják a kedélyemet, de én azokat nem viszem magammal. Nyilván, majd otthon tovább kattogok a problémáimon, de azokkal nem akarok kihatni másokra.

Szóval ezt a rizikófaktort máris törölhetik a Vajda-csapat gladiátor-jelöltjei?

Abszolút. Régen rossz, ha egy edző a bal lábas énjét is becipeli az edzésre…