Mégse

„Fontos, hogy hasznos legyek”

A hétvégén ünnep volt a Margitszigeten, mégpedig kettős: egy mesteredzőé, akinek a születésnapi tortáján ragyogó gyertyák fele – éppen harminc - az Építőknél töltött évek számát is jelzi. A duplán kerek dátum apropójából Szilárdi Katalinnal beszélgettünk.

Hír

– Akárhogy is, nem átlagos évfordulóról van szó. Mennyire érintett meg ez az esemény?

– Nem érzékenyülök el ilyen helyzetekben. Emlékszem például, mennyire örültem, amikor Szegeden annak idején Kucsera Gábor világbajnokságot nyert. Megkérdezték, hogy ugye, most nagyon meghatódtam. Akkor is azt válaszoltam, hogy nem, nem vagyok az a típus.

– „Befelé örülök” – így mondtad egyszer, amikor a tanítványaid olimpiai győzelme utáni pillanatokról meséltél.

– Igen, ez így van. Egy siker is inkább a kompetenciaérzésemet erősíti meg, mint hogy látványosabban örüljek. Ettől az érzelem, az öröm természetesen még megvan, de másképp reagálok. Lassabban zajlódnak le bennem ezek a folyamatok. Kisebb hőfokkal, de tartósabban.

– London után azt kívántad magadnak, hogy edzőként még sokáig kitartson benned a reggelenkénti „de jó, hogy ma is mehetek” érzés. Hogy állsz most ezzel?

– Megvan most is; jó érzés nap mint nap találkozni a sportolókkal, edzést tartani, technikát tanítani,még a tanmedencében is. Jó tartozni egy csapathoz.

– Ezekben az edzői mindennapokban olykor azt is megéli az ember, hogy ebből a csapatból kiválik egy-egy meghatározó tanítvány…

– Amikor Dombi Rudi azt mondta nekem, hogy beül Hüvös Viktor négyesébe, de dolgozzak vele továbbra is, és üljek be én is a motorosba, akkor én nem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel. Azt viszont tudtam, hogy ez a felállás nekem nem -lenne megfelelő, és nem érezném jól magam úgy, hogy másik edző írja az edzéstervet, én pedig mint egy asszisztens ülök a motorcsónakba. Ehhez nekem nem volt kedvem. Sokkal inkább ahhoz, hogy magam irányítsam a csoportom edzéseit, hogy a magam elképzeléseit valósítsam meg, és azokkal dolgozzam, akik igazán igénylik, hogy rájuk fókuszáljak. Ez sokkal fontosabb volt számomra, mint az, hogy kijön-e egy újabb eredmény abból a négyesből, vagy sem. Rudival azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, mindig örülünk egymásnak, amikor találkozunk, csak mások voltak a preferenciáink. Ennyi történt.

– Korábbi beszélgetéseink során szó esett arról, hogy nőként adott esetben még mindig speciális kihívás edzőként bizonyítani. Hogyan látod most ezt a kérdést?

– A legmeghatározóbb tapasztalatom nem is a sportból, hanem a médiábólszármazik ezen a téren, amikor egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy-hogy magára hallgatnak a férfi versenyzők, hiszen maga egy nő. Akkor nekem az jutott eszembe, hogy például Csipes Ferinek sose tették fel a kérdést: hogy-hogy hallgatott magára Kovács Kati vagy Kozák Danuta, hiszen maga egy férfi… Nem mondom, hogy az egész társadalom viszonyulását tükrözi egy ilyen felvetés, de ha egy újságíró ilyet kérdez, akkor az azt jelenti, hogy a közfelfogásban még mindig van olyan meggyőződés, hogy ilyen vonatkozásban csak a férfi dominálhat. Bár szerintem felnőtt versenyzőknél nem is a dominancia a lényeg, hanem az együttműködés. De bevallom, a fejemben egyre kisebb a jelentősége ennek a kérdésnek. Nagyon jó érzés látni, hogy Demeter Irén sikerre tudja vinni Kopasz Bálintot, illetve más nők is sikeresek, például Gintl Andi is rendszeresen hozza a jó eredményeket család és két gyerek mellett, és még folytathatnám a sort. Van egyfajta lelki kapcsolat ezekkel a női edzőkkel, sok mindent megvitatunk. Szeretném, ha tovább erősödne a női edzői vonal.

– Mit tartasz a legértékesebb tanulságnak, amit edzői tevékenységed kapcsán levonnál, továbbadnál?

– Az, hogy a sportban mindenki egyformán fontos, a csoport legkevésbé eredményes versenyzője is. Nem csupán az élen járókkal érdemes foglalkozni, mert

a „hátulja” nagyszerűen tudja tolni a csapatot,

és ha az utolsó embert ösztökéljük-segítjük, akkor az eleje is gyorsabban halad. Talán ez a legfontosabb tanulság a számomra. Ezt az elvet egyébként Counsilman már ’72-ben leírta „A versenyúszás kézikönyvé”-ben, az én tapasztalataim csak alátámasztják. Érdemes az edzősködés filozófiája című részt tanulmányozni, mert működik.

– Sportpszichológiai vonatkozású előadásaidban is hangsúlyosak a „saját bőrön szerzett” megerősítések, visszaigazolások?

– Igen, és ezért is öröm számomra, ha felkérnek egy-egy ilyen előadás megtartására, hiszen azt jelzi, hogy igény van a tapasztalataimra, a tanulmányaimra. Ezek az előadások tényleg attól egyediek, hogy a gyakorlatban kipróbált dolgokat fogalmazok meg. Egy részük konkrétan edzés közben áll össze, amikor figyelem a versenyzőt és közben néhány gondolatot gyorsan bejegyzek a telefonomba. Aztán eszembe jutnak pszichológiai elméletek, amiket a látottak alátámasztanak és este, amikor nem tudok elaludni, jönnek a további gondolatok, amik addig nem hagynak el, amíg le nem írom őket.

– Mi az a konkrét téma, amivel most foglalkozol?

– Az olimpiára való felkészítés. A legutóbbi előadásom már konkrétan arra volt kihegyezve, hogy miben különbözik egy olimpiai felkészülés és részvétel, egy világbajnokságon, vagy más nagy nemzetközi versenyen való szerepléstől.

– Apropó, felkészülés. Hogyan tekintesz most az előtted álló évekre, évtizedekre?

– Tetszik, hogy ez egy kerek évforduló, örülök, hogy megéltem, mert azt látom magam körül osztálytársak, ismerősök példáján, hogy ez már önmagában nagy dolog. Amiatt pedig külön boldog vagyok, hogy ilyen életminőségben, egészségi állapotban éltem meg. A gondolataim viszont valóban inkább előre tekintenek, mint visszafelé. Arra, hogy mit akarok a következő időszakban. Mire kell figyelnem, hogy hosszú ideig hasznos lehessek, ami számomra nagyon fontos. Az, hogy a szeretteimnek miben tudok segíteni, most kiemelkedik a terveimben. Ez foglalkoztat, illetve, hogy megőrizzem az egészségemet és nagyobb életfegyelemmel végezzem a dolgaimat, példát véve az édesanyámról, aki minden reggel ott van az uszodában és leússza a maga ezerötszáz méterét, aztán elgyalogol a Lehel piacra és bevásárol. A legkorszerűbb táplálkozást folytatja, mindent időben csinál, megvannak a kedvenc olvasmányai, filmjei, magas szinten funkcionál szellemileg és lelkileg is. Számomra ő abszolút követendő példa.

– Szakmai téren is tervezel fókuszváltást?

– Ott már részben zajlik is: arra figyelek, hogy a kollégáim sikereit segítsem elő, hogy tanítsam őket tanítani. Természetesen, tartok minden nap edzést, de már nem a saját sikeremet tartom fontosnak.

– A külföldön való edzősködés gondolata már egyáltalán nem foglalkoztat?

– Kaptam néhány ajánlatot, utoljára a szerb válogatotthoz hívtak vezetőedzőnek, de azonnal nemet mondtam rá. Nagyon szerettem velük dolgozni, született is a közös munkánk révén egy olimpiai ezüstérem, de itt az édesanyám, a lányom és a klubom fejlődésért is felelős vagyok. Szeretek utazni, de visszatérni is: három hét múlva már vágyom haza…

– Az imént azt mondtad, nem szoktál nagyon visszatekintgetni, de azért kiemelnél néhány igazán emlékezetes történést, pillanatot?

– Életem egyik legboldogabb hete volt, amikor megszületett a lányom. Azt a hetet végignevettem, felszabadultan boldog voltam, biztonságban éreztem magam,

csoda egy hét volt, ami kiragyog a többi közül.

Hasonlóan szép életszakasz volt, amikor a 77-es korosztállyal dolgoztam együtt, azzal a csapattal, amellyel igazi egységélményt éltünk meg. Imádtam a sevillai edzőtáborokat, azokat az alkalmakat, amikor kimentünk a komárnói szlovák csapathoz edzeni, amikor külföldi versenyekre utaztunk. Jó kis időszak volt. ’95-ben került be az első versenyzőnk a korosztályos válogatottba és onnantól kezdve huszonegynéhány évig folyamatosan neveltünk válogatott versenyzőket. Ezt a folytonosságot is jó volt megélni.

– Mostanában mikor nevettél igazán nagyot?

– Például tegnap egy Facebook-bejegyzésen. Megaz edzés előtti foci alkalmával. Nagyon szeretem nézni a gyerekek játékát, amikor a tornatermi edzések előtt együtt tengózom velük. Ez a játék nagyon a jelenben tartja az embert: nem enged se a múltba, s a jövőbe, és közben még a gyerekek személyiségét is jól meg lehet ismerni. Eszembe jutottak a régi emlékek is: gyerekkoromban Szabadszálláson, ahol felnőttem, hazamentünk az iskolából, ledobtuk a táskát, aztán már rohantunk is ki a szabadba és játszottunk sötétedésig. A tengózások alkalmával még mindig azt kamatoztatom.

– Milyen jelszót választasz magadnak az elkövetkezendő harminc évre?

– „Több vidámság!” És hogy olyan dolgokkal nem szükséges foglalkozni, amire nincs ráhatásom. Talán ez a legfontosabb felismerése ennek a hatvan évnek.

Elment Szent Jupát földi helytartója

Hosszan tartó, súlyos betegség után 72 éves korában szerdán késő este elhunyt Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes kenus, Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója. A sajtót, és a közösségi médiát elárasztották a megemlékezések, az ország egy emberként síratja a kenukirályt.

Hír

Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Egész pályafutása alatt, 1962-től 1983-as visszavonulásáig az MTK kenusa volt.

Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.

1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

Sportpályafutását 1983-ban fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be.

1979-ben az év sportolójának választották. 1991-ben bekerült a magyar sport halhatatlanjainak klubjába. 1998-ban kézlenyomata felkerült a Csillagok Falára. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.

2020 janárjában az Év Sportolója gálán Wichmann Tamás átvehette a Magyar Sportújságíró Szövetség (MSÚSZ), és a a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) életműdíját is.

A díjátadáson Deutsch Tamás, az MTK elnöke így méltatta a bajnokot:

“50, 100, 200 év múlva, ha valaki, és sokan lesznek ilyenek, apaként, nagyapaként, tanárként, edzőként, vagy sportújságíróként más emberek elé példát akar állítani, akkor Wichmann Tamás élettörténetét fogja elmesélni. Azt a regénybe illő történetet, ami tele van sikerekkel, győzelmekkel, dobogós helyezésekkel, tele van kitartással, tisztességgel, barátsággal, tele van szeretettel, tele van vagánysággal, tele van valami egészen hihetetlen, megtörhetetlen akarerővel. Majd 50, 100, 200 év múlva, amikor példát állítanak apák, nagyapák, edzők, és újságírók mások elé, akkor azt fogják mondani, hogy légy olyan, dolgozz, sportolj, élj úgy, mint Wichmann Tamás. Számora megtisztelő, és megható, hogy apaként, nagyapaként, az MTK elnökeként, a MOB alelnökeként talán

minden magyar nevében mondhatom ki, mindent köszönök Tamás, amit tőled kaptunk, igyekszünk olyanok lenni, mint Te.”

Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első “alternatív” kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok “védőszentjéről” nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.

Amikor 2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül.

A kenukirály életéről és karrierjéről készült “Magyar Lapát” című portréfilmet 2020 januárjában nagy sikerrel mutatta be a Kolonics Alapítvány az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A bemutatón adta élete utolsó interjúját a Kajak-Kenu TV-nek.

Wichmann Tamást, számtalan kajakos és kenus örök példaképét az egész sportág gyászolja. Sokan közülük a Kenus sirató soraival búcsúznak a közösségi oldalakon:

Kenus sirató

Hogyha egyszer meghalok,
Elvisznek az angyalok,
Fektessetek kenumba,
Bocsássatok a tóra.
Rakjatok meg kövekkel,
Amíg a víz el nem nyel.
Ringatnak a hűs habok,
Szent Jupáthoz eljutok.
Betoppanok elébe,
Lejattolok ővéle.
Kenus élet, de szép volt!
Kár, hogy tovább nem tartott.
Bizony, tovább nem tartott!

Isten nyugosztaljon, Tamás!

Ki (nem) nevet a végén?

Első nagyobb csoportként Hüvös Viktor férfi kajakosai vonultak melegégövi edzőtáborba, a csapat múlt hét eleje óta készül a dél-afrikai Roodeplaatban. A "Kicsi Team" idén is szeretné elvinni az 500 négyest a hazai riválisok orra elől, de ha ez sikerül, az öt fős csapatból akkor is lesz valaki, aki nagy valószínűséggel nem indulhat az olimpián.

Hír

Ahogy korábban írtunk róla, első fecskeként Birkás Balázs érkezett meg két hete a magyar válogatott közkedvelt melegvízi táborába, Roodeplaatba, ahova már több éve járnak felkészülni tél végén, kora tavasszal a versenyzők.

Hüvös Viktor és a többi négy felnőtt férfi kajakos, Molnár Péter, Tótka Sándor, Kuli István és Nádas Bence a múlt hét elején landolt a dél-afrikai nyárban.

“Mi már otthon is eveztünk, de itt a 30-35 fokos melegben jóval könnyebb elvégezni a melót, bár ezt az időjárást is meg kellett szokni az első néhány napban a mínuszok után – meséli Tótka Sándor. – Az edzőtábort most a brit csapattal osztjuk meg, a K-1 200 méteren olimpiai bajnok Liam Heath is itt van. A körülmények változatlanul nagyok jók, nekünk nincs is más dolgunk, mint keményen készülni a válogatóversenyre.”

A csapatnak jól sikerült a téli felkészülés utáni vízreszállás, annak ellenére, hogy a munkát eleinte nehezítette egy nem várt körülmény.

“Az első evezésnél meglepődve tapasztaltuk, hogy a tó felénél nem jutunk tovább, a vízfelületet annyira benőtte a világ leggyorsabban szaporodó vízinövénye. Szerencsére írtják, de még mindig szélfüggő, hogy éppen merre és mennyit tudunk evezni, volt, hogy csak két kilométeres részen köröztünk – mondta Hüvös Viktor, a csapat edzője. – A felkészülés ettől függetlenül nagyon jól megy,

gyorsabban haladunk a tervezetnél is.

Alapállóképességet fejlesztünk, hosszúkat evezünk, és elkezdjük a gyorsaságfejlesztő edzéseket is a vízen, emellett a konditermi erőfejlesztés is hangsúlyos marad a következő hetekben.”

Az edzésprogramban most a napi két evezés kívül heti három erősítés szerepel. Ezekben a napokban az alapozás mellett a legfontosabb, hogy vízen minden versenyző ráérezzen a számára legkedvezőbb evezési stílusra.

– Az első egy-két hétben kell összerakni a technikát, mert utána már nehéz változtatni rajta, szerencsére minden edzés után jó érzésekkel szállok ki a hajóból – mondja Kuli István, aki a csapat idei terveiről is beszél. – Mi 2020-ban is csak a négyesre fókuszálunk, hiszen most még csak öt kvótánk van, és az 1000 egyesben jó eséllyel Kopasz Bálint indulhat majd. Az teszi nehézzé a felkészülést, hogy

öten vagyunk négy helyre,

így a csoportunkból egy ember sajnos szinte biztos, hogy nem fog tudni indulni az olimpián.”

Tavaly a Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István összeállítású férfi négyes ötödik lett a felnőtt világbajnokságon, és ezzel négy férfi kajakos kvótát szerzett (a világbajnok Kopasz Bálint gyűjtötte be az ötödiket). Tótka Sándor azonban nemcsak négyesben szerepelt jól, hanem K-1-ben is nyert hazai, valamint nemzetközi versenyt, ennek ellenére idén is a négyesre koncentrál.

“Most úgy tűnik, hogy senki sem indulhat majd csak 200 egyest, hanem a négyesből jelölnek ki a spintszámra egy versenyzőt, szóval mi ezért csakis a K-4 500-ra készülünk. Remélem, hogy a kapitánynak sikerül majd megtalálnia a négy legjobb versenyzőből álló egységet. Bízom magamban,

azért kelek fel minden reggel, hogy a legjobb négy között legyek”

– tette hozzá Tótka Sándor.