Mégse

Fiatal kajak-kenusokat díjaztak

Hétfőn már második alkalommal adták át a 2016-ban létrehozott Kovács István Alapítvány ösztöndíjait. Az alapítvány fő célkitűzései, hogy támogassa az Érd Megyei Jogú Város általános és középiskoláiban tanuló, kiemelkedő tanulmányi-, sport,- művészeti és közösségi munkát végző diákokat, és hozzájáruljon a kajak-kenu sport ifjú tehetséggondozásához. A Művészetek Palotájában megrendezett átadó ünnepségen tíz érdi diák és tizenhét kajakos fiatal részesült a rangos kitüntetésben.

Hír

A szervezet küldetése, hogy a névadó emlékének adózva, szellemi örökségének folytatása és a pozitív jövő érdekében, a tehetséges fiatalok oktatását és sportpályafutását támogassa. A kuratórium ebben az évben is az Érden tanuló középiskolások és utánpótláskorú kajak-kenu versenyzők közül várja a legjobbak jelentkezését.

A kuratórium döntése alapján, egy fő maximum 120.000 Ft támogatásért pályázhatott idén is. Az érdi diákok tekintetében a pályázónak be kellett töltenie a 13. életévet és Érd valamelyik középiskolájába kell járnia. A kuratórium azon diákok pályázati anyagát fogadta be, akik kiemelkedő sport-, tanulmányi-, művészeti és közösségi munkát végeznek, és ezt az oktatási intézményük alátámasztja, igazolja írásban. Az elbírálás tekintetében előnyt jelentett a kiemelkedő közösségi munka. Az utánpótlás kajakosok tekintetében továbbra is a 23 év alatti versenyzők jelentkezését várták, akik közül többen, fiatalságuk ellenére is elképesztően komoly felnőtt eredménysorral rendelkeznek, elég, ha csak Balaska Márk világ- és Európa-bajnokot említjük.

A nyitóbeszéd során Kovács Zoltán alapító felidézte a névadónak, a kibontakozó Érd városában betöltött meghatározó szerepét, majd örömét fejezte ki, hogy az első év támogatott fiataljai nagyszerű eredményeket értek el, ezáltal megerősítve, hogy a kezdeményezésnek milyen pozitív hatásai lehetnek hosszú távon. Kovács Anita, a kuratórium elnöke elmondta, hogy idén is nagyon sikeres volt a pályázati szakasz, hiszen harmincheten fordultak hozzájuk ösztöndíjért, s ebből 27 fiatalt tudtak támogatni, közülük 10 érdi diákot. Kovács Anita kiemelte, hogy szigorú feltételeket szabtak, így támogatva a valódi tehetségeket. Az alapítvány kuratóriumát Szilasné Mészáros Judit igazgatónő és Dr. Szűcs Balázs kuratóriumi tag is képviselte az ünnepségen.

A remek hangulatú eseményen Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok és Doma Gergely, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai igazgatója is tiszteletét tette, valamint aktívan közreműködött a díjátadás során. Az estét mintegy keretbe foglalták Sapszon Orsolya és Cseke Gábor produkciói, de Kellner Viktória zongoraelőadása és az érdi Bon-ton táncegyüttes Európa-bajnok táncospárja, Kirschner Virág és Metzl Milán is felpezsdítette a hangulatot. A díjátadó után közös fotózás és önfeledt beszélgetés következett, jó volt látni a sok fiatal tehetséget és szüleiket, edzőiket, örömtől ragyogó büszke arccal.

Az érdi és a kajak-kenu tehetségek március 31-ig „megduplázhatják” az ösztöndíjukat, ugyanis az ünnepség végén meghirdették a #kiajochallenge versenyt is, amelynek lényege, hogy a díjazottak bármilyen érdekes, figyelemfelkeltő, vagy motiváló eseményen készítsenek egy fotót (majd osszák meg a közösségi médiában), amely inspirálja az ismerőseiket, és segíti a díjazottakat is céljaik elérésében.

Taroltak a magyar kajakosok Valladolidban

Hét érmet, közte négy aranyat nyertek a magyarok a 21. Gran Premio Internacional de Valladolid elnevezésű maratoni versenyen.

Hír

A fő szám a kajak négyeseké volt Spanyolországban, 5000 méteren a nőknél a Czéllai-Vörös Zsófia, Katona Lili, Bara Alexandra, Lazúr Margaréta egység győzött, a férfiaknál pedig Boros Adrián, Szakály Viktor, Mészáros Márton és Máthé Krisztián ezüstérmet nyert. Másnap, 6000 méteren a női négyes ismét az élen végzett, míg a férfiak a negyedik helyen értek célba.

Egyéniben a nőknél és a férfiaknál is kettős magyar siker született, Czéllai-Vörös Zsófia nyert Bara Alexandra előtt, valamint Boros Adrián győzött, Máthé Krisztián pedig másodikként zárt.

Az összetettben a nőknél a mieink az első, a férfiak pedig a harmadik helyen végeztek, míg az összevont versenyben Magyarország második lett.

A négyes verseny itt visszanézhető:

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.