Mégse

Fazekas-Zur Krisztina: új rendszer, új célok

Hazatért Kaliforniából kétszeres olimpiai bajnok kajakosunk, Fazekas-Zur Krisztina. A kiváló versenyző első napjai egyelőre szervezéssel telnek, hiszen Szolnok helyett az idén Dunavarsány lesz a hazai bázis, ahol a Londonban olimpiai ezüstérmet szerző férfi négyes három tagjával, Tóth Dáviddal, Kulifai Tamással és Pauman Dániellel készül együtt.

Hír

– Új helyszín, új csapat, új tervek?

– Inkább azt mondom új tervezés, más időbeosztás és gondolkodásmód – mondja Fazekas-Zur Krisztina. – Tavaly férjem, Rami Zur elvállalta Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dani edzéseinek az irányítását is, és természetesen ez hozott változásokat az életünkben. Korábban is edzettem fiúkkal, a szlovák kajakosokkal, de a mostani közös munka azért egészen más. Egy csapatot alkotunk és Ramira most sokkal több hárul.

– Ami jó?

– Ami jó. Mert megoszlik a figyelme, és nem csak rám koncentrál. De a viccet félretéve, jó volt együtt készülni a fiúkkal az elmúlt hat hétben. Igaz, a végére elfáradtam, elsősorban fejben. Az elején még tudtam követni a srácokat, a végére azonban felgyorsultak, ami természetes. De mellettük lassúnak éreztem magam, és ezt lelkileg helyre kellett tennem magamban.

– Nyilván nem az volt a célja, hogy a férfiakkal versenyre keljen.

– Nem, de ilyenkor az ember nem mindig tudja elhelyezni magát. Nem érzed a sebességedet, csak a különbségeket látod. És bár ott van az óra, ami vigasztal, hiszen kétezer méteren jobb időket kajakoztam, mint tavaly ilyenkor, de azért csak piszkálta a lelkemet ez az érzés.

– Itthon, Dunavarsányban mennyiben módosulnak majd az edzéseik?

– Az elmúlt időszakban a mennyiségi munka, a kilométergyűjtés volt hangsúlyos, most, hogy pályára megyünk majd, nyilván változni fognak az edzések és az időbeosztások is. Ez elsősorban Ramit érinti, mert kétszer annyit kell majd vízre mennie, neki lesz nehezebb összeszervezni a munkát.

– A családi életükben is hozhat ez változást, példának okáért a kisfiúk, Noah körüli teendőkben.

– Mivel a családomban mindenki dolgozik még, így Noah ismét óvodába megy, mint ahogyan Szolnokon is tette. Egyelőre még keressük a helyet számára, de mindenképpen könnyebbség lesz most, hogy a családom közelében lehetünk. Példának okáért a testvérem szomszédságában sikerült házat bérelnünk. Most ezek az első napok kicsit zaklatottabbak számunkra, de hamarosan beáll a rendszer az életünkben. Aztán pedig mindjárt itt a versenyidőszak, május közepén rangsoroló, majd utazok Montemorba és hamarosan itt van a szegedi Világkupa is.

– Mire helyezi idén a fő hangsúlyt?

– Szeretnék egyesben olyan teljesítményt nyújtani, amivel be tudok kerülni a négyesbe. Ez az elsődleges cél, de nem zárkózom el egy páros lehetőségétől sem. Egyelőre még nem egyeztettem senkivel, volt, aki már megkeresett azzal, hogy próbáljuk ki együtt a párost, de még van idő a júniusi válogatóig. Mondhatnám azt, hogy nem terveztem olyan keményre ezt az idényt, mint mondjuk a tavalyi olimpiai évet, de ilyenkor még talán a fáradtság is beszél belőlem. Ha jönnek a versenyek, akkor jobban felpörög az ember. Az igazság az, hogy mostanában szeretnék többet foglalkozni a kajakozáson kívüli életemmel is, mert gondolnom kell a jövőmre. A Bajnokok Útja Alapítványt szeretném az Egyesült Államokban is elindítani, amelyhez jogszabályokat kell böngésznem, ott is csapatot kell építenem, és ez energiát vesz el.

– A tokiói olimpia már nem szerepel a céljai között?

– Dehogynem, sőt! Csak már más dolgokra is koncentrálnom kell, hiszen más felépíteni egy életet, kialakítani egy életszínvonalat az Egyesült Államokban, mint idehaza. Nem panaszkodom, mert Magyarországon minden téren elismerik az olimpiai bajnokokat, s most nem vagyok rákényszerítve, hogy az edzések mellett dolgozzak, úgy, mint a londoni olimpia előtt. Megteszi ezt Rami, aki az edzői munkája mellett még két vállalkozást irányít, és erre szükségünk van ahhoz, hogy megalapozzuk az életünket Amerikában.

– Haza már nem jönne?

– Most már nem hagynám magam mögött ezt a világot. Ott van olyan életünk, életterünk, amelyben szeretném Noaht felnevelni.

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.

A vb-re hajrázta magát Bodonyi és a Kárász, Kozák páros

A Kárász Anna, Kozák Danuta páros és Bodonyi András nyerte a világbajnoki indulásról döntő szétlövést Szolnokon.

Hír

Az első szétlövésben az első válogatón győztes Medveczky Erika, Csipes Tamara kettős a második válogató győztesével, a frissen alakult Kárász Anna, Kozák Danuta duóval csapott össze a kajak párosok 500 méteres versenyében. A táv első felében fej-fej mellett haladt a két hajó, 250-300 méternél váltott tempót a Kárász, Kozák kettős, és végül magabiztosan, mintegy fél hajó előnnyel nyert, ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra.

A második szétlövésben C-1 1000 méteren, tehát olimpiai számban Bodonyi András és Kiss Tamás küzdött meg a vb-indulásért. Hasonló volt a forgatókönyv, mint az előző futamban, az elején szoros volt kettőjük harca, majd Bodonyi ritmust váltott, és a hajrát jobban bírva győzött. Bodonyi András először állhat rajthoz felnőtt világbajnokságon, ha Hüttner Csaba és a szakmai bizottság is így dönt. Várhatóan a jövő héten hirdet hivatalos keretet a szövetségi kapitány.

A világbajnokságot Portugáliában rendezik meg augusztus 22. és 26. között.