Ezüstérem zárásként

Rangos svájci regattával búcsúztatták az idei szezont az előző hétvégén a Römi KKSK sárkányhajósai. A kiváló versenyzőkből álló gárda a Bernben megrendezett nemzetközi viadalon esélyesként indult és csak két apró baki miatt csúszott le az aranyéremről.

Bern
Hír

Tavaly újoncként lett harmadik az Aramada-kupán a legsikeresebb magyar sárkányhajós csapat és saját bevallásuk szerint idén nyerni mentek az összesen 16, köztük svájci, német, francia, olasz és cseh hajókat felvonultató versenyre. A mieinket korábbi és jelenlegi élversenyzők, köztük Patyi Melinda, Sarudi Pál, Petkó András, Fekete Ádám és Györe Attila is erősítették. A 9 kilométeres távon ötös sorokban indulnak a hajók, így hatalmas előnyben van az az egység, amelyik az elsők között vághat neki a pályának.

„Az előző évben újoncként indultunk, akkor az utolsó sorból felverekedve magunkat szereztük meg a bronzérmet. Ennek köszönhetjük, hogy idén már az első sorból rajtolhattunk. A hajót kint béreltük, sajnos olyat adtak, ami jóval nehezebb volt az előírtnál, de talán így is nyerhettünk volna, ha nem ülünk fel egy homokpadon. A versenyt végül megnyerő német egység jobban ismeri nálunk a helyi viszonyokat, ők már negyedszer szerezték meg zsinórban az aranyérmet. Ennek ellenére nem vagyunk csalódottak, a verseny színvonalas volt, a helyi nézők imádják a sárkányhajót és az eredményhirdetés után hatalmas bulit is szerveztek a résztvevőknek, így kellemes körülmények között zártuk ezt az évet – számolt be a svájci túráról az ezüstérmes hajót kormányzó csapatvezető, Reményi „Römi” Péter.

Slihoczki, Szőke: a felnőttek között is megmutatnák, hogy számolni kell velük

Az idén két kiváló kenus, Slihoczki Ádám és Szőke Attila vehette át a legjobb utánpótláskorú versenyzőnek járó Kolonics György-díjat. A versenyzők C-2 1000 méteren világ- és Európa-bajnoki aranyérmet nyertek, a legbiztosabb tagjai voltak az ifjúsági válogatottnak. A fiúk egyöntetűen vallják, túlszárnyalták az elképzeléseiket és rengeteg motivációt adott számukra ez az év.

Hír

Jó úton jár Slihoczki Ádám és Szőke Attila. A két kenus nagy reménysége a sportágnak, az olimpiai számban, C-2 1000 méteren magasan a korosztályuk fölé tudnak emelkedni, olyan időkkel nyerik a versenyeket, amellyel az U23-as korosztályban is a legjobbak lennének. Hogy a tehetségük mellett minek köszönhetik ezt a sikert? És miként értékelik ezt az idényt?

“Az egész év olyan volt mint amilyennek elterveztük – meséli Slihoczki Ádám. – Előzetesen a világbajnoki dobogót céloztuk meg, ami meglett, ráadásul aranyat nyertünk Pitestiben, szóval túl is szárnyaltuk önmagunkat. Teljesen elégedett vagyok ezzel az idénnyel, és úgy érzem, új szintre emelkedett a pályafutásom. Szerintem rengeteget fejlődtünk Attilával, idén a táv utolsó fele egyértelműen jobb volt, mint korábban. Sokat készültünk rá, hogy minél jobban meg tudjunk indulni az utolsó kétszáz méteren. A legnagyobb erősségünknek azt tartom, hogy legjobb barátként szinte egy emberként evezünk a hajóban, és tényleg mindenről nyíltan tudunk beszélni.”

“Nekem is mindenképp pozitív az év – teszi hozzá Szőke Attila. – Sok jó eredményt értünk el, és sokat tanultunk, amiből meríthetünk a következő évre is. Én leginkább motivációban és koncentrációban fejlődtem. Úgy érzem, egyre több mindenre odafigyelek egy edzés vagy verseny alkalmával, összeszedettebb vagyok, jobban be tudom osztani az időmet. Hogy mitől jó a párosunk? Szerintem egy jó egységhez elengedhetetlen a jó kapcsolat, ami a bizalomra épül, s ez megvan közöttünk Ádámmal. Jó érzés, hogy megkaptuk ezt a díjat, mert úgy érzem figyelnek ránk, és ez az elismerés is rengeteg motivációt ad. Sokkal könnyebb így elkezdeni a téli alapozást.”

És hogy mit terveznek az elkövetkező idényre a fiatalok?

“A jövő évben az U23-as korosztályban szeretnénk a legjobbak lenni itthon, s jó lenne indulni a korosztályos világ- és Európa-bajnokságon – mondta Slihoczki Ádám. – És természetesen a felnőtt mezőnyben is szeretnénk megmutatni, hogy számolni kell velünk. A Kolonics-díj óriási megtiszteltetés kenusként, igyekszünk a továbbiakban is méltók lenni ehhez a kitüntetéshez.”

Kammerer Zoltán hazatért

A Győr fiatal kajakosaival közösen kezdi meg a felkészülést a szezonra a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán. A 39 éves klasszis a téli alapozás után tavasszal álomcsapattal szállna vízre.

Hír

Újra csapatban?

Igen, hazatértem – felelte a Graboplast Győri Vízisport Egyesület 39 éves kajakosa, Kammerer Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok versenyző a múlt év után, amelyre egyetlen csapattárssal, új módszerek kipróbálásával készült fel, hamarosan újra nagyobb csoportban kezdi meg a munkát. – Novembertől Győrben, Tokár Krisztián irányításával, egy fiatal kajakosokból álló csapattal fogok edzeni. Persze, ahogyan mindig, a szárazföldi tréningeket egy ideje már önállóan elkezdtem.

Ingázik majd Göd és a Rába-part között?

A téli alapozás időszakára Győrbe költözöm, olyan lesz, mintha edzőtáborban lennék: a hétfői edzésre odautazom, és hétvégén visszajövök Gödre.

Az előző szezont egyfajta tesztévnek szánta, amelybe új edzésmódszerekkel és nevelőedzőjéhez visszatérve, szinte egyedül vágott bele – a végén K–4 1000 méteren világbajnoki ezüstérmet ünnepelhetett. Nem akarta ezt az utat továbbjárni?

Már korábban eldöntöttem, hogy ismét nagyobb csapattal folytatom. Érdekes, izgalmas év volt a tavalyi, de miután majd’ három évtizedet csapatban készültem, rájöttem, nekem az az optimális. Az előző szezonban új, szokatlan módszert próbáltam ki, és bár az első válogatón még nagyon izgultam, mi sül ki belőle, végül nem vallottam szégyent, és sikerült kivívnom a vébé-indulás jogát. Összességében jó évet zártam, akár elégedett is lehetnék…

Mégsem az?

Én ahhoz szoktam hozzá, hogy huzamosabb ideig képes vagyok stabil teljesítményre, januártól decemberig mindig tudok hozni mondjuk kilencven százalékot. Ez a mutató az előző szezonban úgy nézett ki, hogy egyszer száz-, másszor negyven százalékot nyújtottam. Túl nagy volt a hullámzás.

Azért be tud építeni egy-egy új elemet az idei felkészülésébe?

Amikor elkötelezem magam egy edző mellett, nem okoskodom, maximálisan rábízom magam. Megtisztelem azzal, hogy az általa előírt tervet követem, és nem kontárkodom a munkájába – ezúttal sem lesz másként.

Mi döntött a győri bázis mellett?

A döntés előtt átbeszéltem a helyzetet Kadler Gusztávval, akit arra kértem, ne klubelnökként, hanem a kajak-kenu sportág egyik jelentős szaktekintélyeként mondjon véleményt. Hamar arra jutottunk, ez a kézenfekvő, egyben ideális megoldás. Egyelőre a januárig tartó időszakot terveztük meg, de a tavaszi folytatáson is gondolkodtam már.

Megosztja lapunkkal, mire jutott?

Álmomban egy erős, kibővült csapatot látok a tavaszi vízre szállás idején, amelyben ott vannak a régi négyes tagjai, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel. Minden adott a két csoport közös munkájához, nem mellékesen, nekem is sokat segítene, miután a győri csapat jelentős részét sprinterek alkotják. Én meg ugye ezer méterre készülök.

Az előző év tapasztalatáról szólva épp korábbi csapattársa, Kulifai Tamás mondta a minap: az olimpiai táv változásával speciális ötszázas felkészülésre van szükség. Ön marad az ezernél?

Én kicsit másképp vélekedem a kérdésről. Az egész pályafutásom és a többi sikeres ezres magyar kajakos eredménye is azt erősítette meg bennem, hogy aki az egy kilométeres távra tisztességgel felkészül, annak ötszázon is van keresnivalója. Nem áll tőlem távol a rövidebb táv, amelyen egy évtizeden át ugyancsak eredményesen versenyeztem, de én továbbra is az ezerméteres fő számaimban szeretnék elsősorban jól teljesíteni.

A távhoz hasonlóan a motivációja is a régi?

Épp a napokban volt harminc éve, hogy lementem az első kajakedzésemre. Azóta is minden reggel azzal az érzéssel ébredek, hogy én ezt akarom csinálni. Csak az változott, hogy már nem négyéves ciklusokban, hanem rövid távú célokban gondolkodom.

Mi a terve a jövő évre?

Szeretnék ott lenni a világbajnokságon.

 

TOKÁR Krisztián, a Graboplast Győr edzője: „Nagyon örülünk Zoli érkezésének, és életvitelszerű győri tartózkodásának. Hiszem, hogy jól döntött, miután a versenyzőink rendre jól szerepelnek a téli felméréseken. A sprinterek mellett több tehetséges ezres versenyző is van a csapatban, akik jelentős vetélytársai lehetnek úszásban, futásban és az erősítésben is. A közös munkából mindannyian profitálhatunk, a fiatalok már abból is tanulhatnak, ha csak beszélgetnek vele, míg a srácaim lendülete őt segítheti hozzá ahhoz, hogy jövőre, negyvenévesen is meglepetést szerezzen.”

Forrás: Nemzeti Sport/Pircs Anikó