Én köszönöm szépen!

Idén február elején levelet kaptam a Szövetségtől, melyben meghívtak február 13-ára egy évzáró ünnepségre. Mivel a szövetségi kapitánnyal egyébként is kellett volna találkoznom, úgy gondoltam, elmegyek, összekapcsolom a két eseményt.

Hír
Kellemes meglepetésemre Baráth elnök úr az ünnepség vége felé kihívott a jelenlevők elé és megköszönte 28 évnyi közreműködésemet, mivel 2008 december 31-vel lemondtam vezető keretorvosi tisztségemről.
Én köszönöm szépen.
    Részben a váratlanság miatt nem voltam elég összeszedett, részben a jelenlevők kis száma miatt én nem tudtam volna elköszönni méltó módon attól a nagyszámú közösségtől, mely kívülről jöttként – hiszen én sosem kajakoztam, kenuztam – befogadott, és közel 3 évtizedig elviselt. Ezt most itt szeretném megtenni.
    28 év. Sok. 53 éves vagyok, az életem több mint fele, a tudatos életem kétharmada a kajak-kenu jegyében zajlott. Számos mai válogatottat tudnék felsorolni, akiknek a szüleit ifi versenyzőként kísértem versenyre.
Gyakran érdemtelenül használunk magasztos kifejezéseket. A továbbiakban nem udvariasságból írom le a dicsérő jelzőket, hanem őszintén gondolom.
    Én köszönöm, hogy személyetekben számos csodálatos sportembert és embert ismertem meg mind a vízen, mind a parton. Büszke vagyok arra, hogy személyes ismeretség, megkockáztatom, barátság köt azokhoz, akik sok-sok ember számára méltán példaképek. Nem a szó mai, esetenként lejáratott, hanem a szó klasszikus értelmében.
    Én köszönöm, hogy 1981 óta Olimpián, VB-n, EB-n, felnőtt, U23 és ifi versenyeken közel 200 alkalommal hallhattam a Himnuszt.
    Sosem voltam és nem vagyok szólista alkat. Mindig arra törekedtem, hogy egy gyönyörűen játszó zenekar tagja legyek (ha már Dobos…). A kajak-kenu válogatott bármelyik „évfolyama” mindig jó zenekar volt. Én köszönöm, hogy széles értelemben véve tagja lehettem.
    Én köszönöm a feledhetetlen élményeket. Bármennyire furcsának is tűnhet, nagyon-nagyon jó érzés agyonizzadt, talpig vizes emberekkel összeborulni a befutó után és együtt örülni. Összekovácsoló élmény volt az is, bár senkinek nem kívánom, mikor 1984-ben a dunavarsányi edzőtáborban egymás vállán zokogtunk, sirattuk az olimpiai részvételt.
Én köszönöm azt a bizalmat, amit akár nem tudatosan nyilvánítottatok ki, mikor a dopping vizsgálathoz szükséges anyag alkalmanként több órás gyűjtése közben a várakozás hosszú percei alatt a beszélgetések során tanúsítottatok, elmondtatok az életetekből olyan részleteket, amit valóban csak barátainak mond el az ember.



Én köszönöm, hogy személyes példamutatásotokkal erősítettétek bennem a meglevő hitet, hogy a padlóról felállva is meg lehet fordítani a nehéz helyzeteket, hogy a kitartó, következetes munka hosszútávon meghozza eredményét.

Az ünnepség bevezetőjében elhangzott, hogy a kajak-kenus sikerek alapja a sportág előbb jellemzett szellemisége. Ezzel teljesen egyetértek. Amíg ezt a vezetők, edzők meg tudják őrizni, át tudják adni a kezdő versenyzőknek, addig nem féltem a későbbi eredményességet. Kívánom, hogy a külvilág ezzel ellentétes behatásaival szemben sikerüljön gátat építeni. Amíg a munka lesz a központban, amíg a magyar edzők hozzáértése lesz az útmutató, amíg az egymás közti versengés (bármely szinten) megmarad a sportszerűség keretein belül, addig nem kell félni a jövőtől.

Az ünnepségen díjazták a legjobb ifi versenyzőket is. Anna, Bence, András! Kívánom, hogy éljétek át Ti is azt, amit elődeitek! Kívánom, hogy néhány év múlva Ti legyetek a példaképek. Ha csak néhány gyerek a Ti eredményeitek, helytállásotok hatására hajóban ülve, térdelve friss levegőt fog szívni és nem füvet, valós teljesítményre fog törekedni és nem a napjainkat egyre inkább behálózó felszínes, üres, délibáb jellegű látszat-csillogásra, már nagyon-nagyon sokat tettetek.
    Én köszönöm közvetlen munkatársaimnak, mindenek előtt felejthetetlen Vásárhelyi Gyuri bácsinak valamint Klenyán Tominak és a Sportkórház munkatársainak munkám segítését.
    Lányok, fiúk! Szüleitek és edzőitek után a legnagyobb szurkolótok én leszek. Ha a munkámmal összeegyeztethető lesz, ott leszek Ferihegyen a virágokkal és pezsgőkkel.
    Ha, ne adj Isten, olyan gondotok lenne, amin szerintetek tudok segíteni, számíthattok rám.
    Sok sikert kívánok mindenkinek.

                                                                               Dobos József

Edzői konzultáció már Tokió jegyében

Október végén Japánban, a 2020-as olimpiai játékok helyszínén járt Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, valamint Hüttner Csaba felnőtt szövetségi kapitány. A szakemberek szerdán az olimpiai terepszemlén látottakat osztották meg a szakma képviselőivel, edzőkkel, egyesületi vezetőkkel.

Hír

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség székházában tájékoztatta a szakmát Hüttner Csaba felnőtt szövetségi kapitány és Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke a 2020-as olimpia előkészületeiről. Október végén egy kisebb magyar delegáció járt Japánban, ahol szakembereink az olimpiai pálya mellett feltérképezték a szállás és edzéslehetőségeket is a Szigetországban.

“Az edzőket ma tájékoztattuk a Japánban tapasztaltakról, arról, hogy milyen benyomásaink vannak az olimpiai pályáról és a körülményekről. A pályánál a hullámzás kulcsfontosságú kérdés, a japán szervezők most azon dolgoznak, hogy miként oldják meg a hullám elvezetést a betonfalak között, hogyan létesítsenek hullámfogókat, illetve hullámtörőket a pályán. A szakmát a két preferált szállodáról is tájékoztattuk, valamint megmutattuk azt a helyszínt is, amely jó edzőtáborozási lehetőséget jelenthet a magyar csapat számára – mondta Hüttner Csaba.

A szerdai megbeszéléséne 12 szakember volt jelen, többen is megfordultak már Ázsiában, Japánban, Szingapúrban, Malajziában, így Hüttner Csaba arra volt kíváncsi nekik milyen tapasztalataik vannak az akklimatizációval kapcsolatban. Tóth László 2003-ban ott volt Japánban az ifjúsági világbajnokságon, amelyen kiváló eredményeket könyvelhettek el versenyzőink.

“Mi csak az utolsó pillanatban érkeztünk meg a versenyhelyszínre, itthon készültünk az eseményre, de úgy tapasztaltuk, hogy a versenyzők számára két-három nap elegendő volt az akklimatizálódásra. Nehézséget a magas páratartalom és az erős hullámzás jelentett, de fiataljaink, akik közül többen a Dunán nőttek fel így is helyt tudtak állni. Nyilván egy olimpiai felkészülés egészen más előkészületet igényel, így a vezetőség tervei szerint jövőre két csapat is elutazik Japánba, hogy tesztelje az átállás nehézségeit, felmérje, milyen kényelmetlenségekkel jár a hosszú utazás. Ami még kulcsfontosságú lesz majd, hogy milyen ételeket tudnak enni versenyzőink a szigetországban, bár ahogy hallottuk, nem csak az ázsiai, de az európai konyha ízvilágából is választhatnak a sportolók” – tette hozzá Tóth László.

Kihívás, kaland, Hongkong

Vasárnap ismét vízre száll Boros Adrián. Kiváló maratonistánk ezúttal a surfski, vagyis a tengeri kajak világbajnokságon rajtol Hongkongban.

Hír

Új kihívás, új kaland előtt Boros Adrián a tolnaiak maratoni világbajnok kajakosa. Barina József tanítványa vasárnap a hongkongi tengeri kajak világbajnokságon rajtol. Adrián már a helyszínen edz, szokja a körülményeket és a nagy hullámokat.

“A helyszín tökéletes, csak a hullámok változnak napról napra, vannak kisebb, nagyobb és óriási hullámok is, amellyekkel meg kell barátkoznom. Egész sokat gyakoroltam már, kezdek belerázódni, de azért a nagy eredményhez hiányzik úgy húsz évnyi rutin a tengeren. Itt a többség erre a szakágra specializálódott. Az egyik nap sikerült vízre szállnom Oscar Chalupskyval, ő a Nelo egyik embere, aki rengeteg hasznos tanácsot adott, de öt perc alatt nem lehet átültetni a gyakorlatba ezeket az infókat, érezni kell nagyon, hogy miként kell a hullámok között jól haladni. Ez a verseny tulajdonképpen a hullámlovaglásról szól, csakhogy a hullámok nem egy irányból jönnek, mint ahogy azt a Dunán megszoktuk, hanem mindenfelől. Na, ezeket a hullámokat kellene úgy összekötni, hogy a legjobb eredmény süljön ki belőle” – mondta Boros Adrián, aki elmondta: ez az a szakág, amelyben nem számít, hogy hány éves vagy. Akár hatvan évesen is te lehetsz az, aki a legjobban érzi ezt a műfajt.