Mégse

Én köszönöm szépen!

Idén február elején levelet kaptam a Szövetségtől, melyben meghívtak február 13-ára egy évzáró ünnepségre. Mivel a szövetségi kapitánnyal egyébként is kellett volna találkoznom, úgy gondoltam, elmegyek, összekapcsolom a két eseményt.

Hír
Kellemes meglepetésemre Baráth elnök úr az ünnepség vége felé kihívott a jelenlevők elé és megköszönte 28 évnyi közreműködésemet, mivel 2008 december 31-vel lemondtam vezető keretorvosi tisztségemről.
Én köszönöm szépen.
    Részben a váratlanság miatt nem voltam elég összeszedett, részben a jelenlevők kis száma miatt én nem tudtam volna elköszönni méltó módon attól a nagyszámú közösségtől, mely kívülről jöttként – hiszen én sosem kajakoztam, kenuztam – befogadott, és közel 3 évtizedig elviselt. Ezt most itt szeretném megtenni.
    28 év. Sok. 53 éves vagyok, az életem több mint fele, a tudatos életem kétharmada a kajak-kenu jegyében zajlott. Számos mai válogatottat tudnék felsorolni, akiknek a szüleit ifi versenyzőként kísértem versenyre.
Gyakran érdemtelenül használunk magasztos kifejezéseket. A továbbiakban nem udvariasságból írom le a dicsérő jelzőket, hanem őszintén gondolom.
    Én köszönöm, hogy személyetekben számos csodálatos sportembert és embert ismertem meg mind a vízen, mind a parton. Büszke vagyok arra, hogy személyes ismeretség, megkockáztatom, barátság köt azokhoz, akik sok-sok ember számára méltán példaképek. Nem a szó mai, esetenként lejáratott, hanem a szó klasszikus értelmében.
    Én köszönöm, hogy 1981 óta Olimpián, VB-n, EB-n, felnőtt, U23 és ifi versenyeken közel 200 alkalommal hallhattam a Himnuszt.
    Sosem voltam és nem vagyok szólista alkat. Mindig arra törekedtem, hogy egy gyönyörűen játszó zenekar tagja legyek (ha már Dobos…). A kajak-kenu válogatott bármelyik „évfolyama” mindig jó zenekar volt. Én köszönöm, hogy széles értelemben véve tagja lehettem.
    Én köszönöm a feledhetetlen élményeket. Bármennyire furcsának is tűnhet, nagyon-nagyon jó érzés agyonizzadt, talpig vizes emberekkel összeborulni a befutó után és együtt örülni. Összekovácsoló élmény volt az is, bár senkinek nem kívánom, mikor 1984-ben a dunavarsányi edzőtáborban egymás vállán zokogtunk, sirattuk az olimpiai részvételt.
Én köszönöm azt a bizalmat, amit akár nem tudatosan nyilvánítottatok ki, mikor a dopping vizsgálathoz szükséges anyag alkalmanként több órás gyűjtése közben a várakozás hosszú percei alatt a beszélgetések során tanúsítottatok, elmondtatok az életetekből olyan részleteket, amit valóban csak barátainak mond el az ember.



Én köszönöm, hogy személyes példamutatásotokkal erősítettétek bennem a meglevő hitet, hogy a padlóról felállva is meg lehet fordítani a nehéz helyzeteket, hogy a kitartó, következetes munka hosszútávon meghozza eredményét.

Az ünnepség bevezetőjében elhangzott, hogy a kajak-kenus sikerek alapja a sportág előbb jellemzett szellemisége. Ezzel teljesen egyetértek. Amíg ezt a vezetők, edzők meg tudják őrizni, át tudják adni a kezdő versenyzőknek, addig nem féltem a későbbi eredményességet. Kívánom, hogy a külvilág ezzel ellentétes behatásaival szemben sikerüljön gátat építeni. Amíg a munka lesz a központban, amíg a magyar edzők hozzáértése lesz az útmutató, amíg az egymás közti versengés (bármely szinten) megmarad a sportszerűség keretein belül, addig nem kell félni a jövőtől.

Az ünnepségen díjazták a legjobb ifi versenyzőket is. Anna, Bence, András! Kívánom, hogy éljétek át Ti is azt, amit elődeitek! Kívánom, hogy néhány év múlva Ti legyetek a példaképek. Ha csak néhány gyerek a Ti eredményeitek, helytállásotok hatására hajóban ülve, térdelve friss levegőt fog szívni és nem füvet, valós teljesítményre fog törekedni és nem a napjainkat egyre inkább behálózó felszínes, üres, délibáb jellegű látszat-csillogásra, már nagyon-nagyon sokat tettetek.
    Én köszönöm közvetlen munkatársaimnak, mindenek előtt felejthetetlen Vásárhelyi Gyuri bácsinak valamint Klenyán Tominak és a Sportkórház munkatársainak munkám segítését.
    Lányok, fiúk! Szüleitek és edzőitek után a legnagyobb szurkolótok én leszek. Ha a munkámmal összeegyeztethető lesz, ott leszek Ferihegyen a virágokkal és pezsgőkkel.
    Ha, ne adj Isten, olyan gondotok lenne, amin szerintetek tudok segíteni, számíthattok rám.
    Sok sikert kívánok mindenkinek.

                                                                               Dobos József

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.

Férfi K-1 200 méteren jött a meglepetés

Az egyesek között 200 méteren Kozák Danuta és Balla Virág, 1000 méteren Kopasz Bálint, párosban 200 méteren a Hajdu Jonatán, Fekete Ádám egység, 500-on pedig a Mozgi Milán, Somorácz Tamás duó az első után a második világbajnoki válogatót is megnyerte szombaton, Szolnokon. Ugyanakkor meglepetés született férfi K-1 200 méteren, ahol Csizmadia Kolos legyőzte Birkás Balázst.

Hír

A férfi K-1 1000 méter fináléjában a nagy esélyes, 21 éves algyői Kopasz Bálint ellenfele csak az óra volt, hasonlóan az első fordulóhoz, most is hatalmas fölénnyel nyerte meg a futamot, így készülhet az augusztusi világbajnokságra.

Mögötte a második helyért zajlott a küzdelem, ezt a Honvéd kajakosa, Ceiner Benjámin nyerte, aki majdnem négy másodperccel Kopasz után ért célba. A kétéves doppingeltiltása után visszatérő Dombvári Bence ötödik lett a döntőben.

“Nagyon örülök, hogy nem kellett senkivel csatáznom.

Keményen készültem erre a versenyre. Jó rajt után erős utazóval haladtam, és ez elég volt” – nyilatkozott Kopasz, aki azt is elárulta, hogy egyelőre nem sikerült párostársat találnia, mert ugyan Dombvári Bencével összeültek, két közös edzésük is volt, de végül úgy döntöttek, hogy nem dolgoznak együtt.

Férfi C-1 1000 méteren a “címvédő” Kiss Tamás most is az első válogatón mögötte második Bodonyi Andrással vívott nagy csatát, szinte végig fej-fej mellett haladtak. A hajrához érve aztán úgy tűnt, a csepeliek olimpiai bronzérmese most is “behúzza” a győzelmet, de a szegedi rivális sokkal jobban rúgta be a hajóját, ezzel Bodonyi András megnyerte élete első felnőtt válogatóját.

“Nagyon küzdős pálya volt, a balos szél főleg a jobbosoknak egyáltalán nem kedvez. Ilyenkor nem tud az ember olyan szépen kenuzni, nem tudja magát kievezni.

Tamással egész évben hatalmasakat csatáztunk, kétszer ő nyert, kétszer én, most jön a döntő ütközet”

– utalt a szétlövésre Bodonyi András.

Centiméterek, egészen pontosan 17 ezredmásodperc döntött K-1 200 méteren is, ahol az első versenyen győztes Birkás Balázs nyakában végig ott lihegett az akkor második Csizmadia Kolos, aki most remek ritmusban rúgta be a hajót, így sikerült megvernie szegedi ellenfelét. Ebben a számban is szétlövés dönthet.

“Nagyon ideges voltam a verseny előtt. Az edzőm Pál Zoltán mondogatta, hogy nincs vesztenivalóm, úgyhogy vágtassak egy nagyot és lesz, ami lesz. Ezt is tettem. Nem nézelődtem, csak mentem egy nagyot. A berúgás az elég érdekesen sikerült, korábban még sosem borultam be a célba érve. Meg is ijedtem egy kicsit, mert elég rosszul éreztem magam a végén, de szerencsére nem lett baj, ki tudtam kászálódni a vízből” – mesélte a partra érve Csizmadia Kolos.

C-2 200 méteren Hajdu Jonatán és Fekete Ádám esélyeshez méltóan második győzelmét aratta, és a kajakpárosok 500 méteres fináléjában is papírforma eredmény született, miután újra a friss Európa-bajnok Mozgi Milán és Somorácz Tamás szerezte meg az első helyet.

A négy női döntő közül az elsőben, K-1 1000 méteren a hazai közönség előtt versenyző, szolnoki Bodonyi Dóra diadalmaskodott nagyon magabiztosan. Mögötte az a Takács Tamara végzett a második helyen, aki az első válogatón is másodikként ért célba a most ebben a számban rajthoz sem álló Medveczky Erika mögött, majd az Eb-n is ő indulhatott, és ott is ezüstérmes lett. Női párosban, szintén 1000 méteren Medveczky és Csipes Tamara duója ért elsőként a célba, az első válogatót megnyerő Szabó Gabriella, Bodonyi kettős ezúttal harmadikként zárt.

Női K-2 200 méteren az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta beragadt ugyan a rajtnál, de utána elképesztő tempót diktált, végüls le is hajrázta ellenfeleit, ezzel – hasonlóan az 500 méter egyeshez – ebben a számban is második sikerét aratta a válogatón. Danuta a belgrádi Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett ebben a versenyszámban.

“Nekem a 200 méter mindig nagy kihívás, mert nem kifejezetten vagyok sprinter alkat, valamiért mégis kedvelem a számot. Nagy koncentrációt igényel az, hogy jól kapjam el a rajtot, nekem magamhoz képest erőn felül kell ehhez teljesítenem, viszont

nagyon szeretem az ilyen kihívásokat”

– mondta a döntő után az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta.

Az új ötkarikás számban, női kenu egyes 200 méteren is duplázót láthatott a közönség, a friss Eb-bronzérmes győri Balla Virágnak ugyancsak egy elrontott rajt után sikerült nyernie. A 24 éves versenyző a pénteki, 500 méteren aratott diadala után második győzelmét ünnepelhette a Holt-Tiszán C-1-ben, mögötte Lakatos Zsanett futott be a második helyen, párja, a szintén győri színekben versenyző Devecseriné Takács Kincső pedig harmadik lett.

“Azt vártam, hogy Kincső fog nyerni, mert jól felkészült és tényleg hihetelen nagy energiákat mozgósított azért, hogy a második válogatón sikeres legyen. Nem volt túl reális a pálya, hiszen a szél nekem kedvezett. Ha mondjuk szembeszél, vagy teli hátszél lett volna, akkor sokkal nagyobb lett volna a csata a győzelemért” – ismerte el rendkívül sportszerűen Balla Virág.

A szolnoki felnőtt világbajnoki válogató vasárnapi versenynapján 11.30 órakor kezdődnek a döntők. A finálékat a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hivatalos Facebook oldalán élőben közvetítjük majd.