Én köszönöm szépen!

Idén február elején levelet kaptam a Szövetségtől, melyben meghívtak február 13-ára egy évzáró ünnepségre. Mivel a szövetségi kapitánnyal egyébként is kellett volna találkoznom, úgy gondoltam, elmegyek, összekapcsolom a két eseményt.

Hír
Kellemes meglepetésemre Baráth elnök úr az ünnepség vége felé kihívott a jelenlevők elé és megköszönte 28 évnyi közreműködésemet, mivel 2008 december 31-vel lemondtam vezető keretorvosi tisztségemről.
Én köszönöm szépen.
    Részben a váratlanság miatt nem voltam elég összeszedett, részben a jelenlevők kis száma miatt én nem tudtam volna elköszönni méltó módon attól a nagyszámú közösségtől, mely kívülről jöttként – hiszen én sosem kajakoztam, kenuztam – befogadott, és közel 3 évtizedig elviselt. Ezt most itt szeretném megtenni.
    28 év. Sok. 53 éves vagyok, az életem több mint fele, a tudatos életem kétharmada a kajak-kenu jegyében zajlott. Számos mai válogatottat tudnék felsorolni, akiknek a szüleit ifi versenyzőként kísértem versenyre.
Gyakran érdemtelenül használunk magasztos kifejezéseket. A továbbiakban nem udvariasságból írom le a dicsérő jelzőket, hanem őszintén gondolom.
    Én köszönöm, hogy személyetekben számos csodálatos sportembert és embert ismertem meg mind a vízen, mind a parton. Büszke vagyok arra, hogy személyes ismeretség, megkockáztatom, barátság köt azokhoz, akik sok-sok ember számára méltán példaképek. Nem a szó mai, esetenként lejáratott, hanem a szó klasszikus értelmében.
    Én köszönöm, hogy 1981 óta Olimpián, VB-n, EB-n, felnőtt, U23 és ifi versenyeken közel 200 alkalommal hallhattam a Himnuszt.
    Sosem voltam és nem vagyok szólista alkat. Mindig arra törekedtem, hogy egy gyönyörűen játszó zenekar tagja legyek (ha már Dobos…). A kajak-kenu válogatott bármelyik „évfolyama” mindig jó zenekar volt. Én köszönöm, hogy széles értelemben véve tagja lehettem.
    Én köszönöm a feledhetetlen élményeket. Bármennyire furcsának is tűnhet, nagyon-nagyon jó érzés agyonizzadt, talpig vizes emberekkel összeborulni a befutó után és együtt örülni. Összekovácsoló élmény volt az is, bár senkinek nem kívánom, mikor 1984-ben a dunavarsányi edzőtáborban egymás vállán zokogtunk, sirattuk az olimpiai részvételt.
Én köszönöm azt a bizalmat, amit akár nem tudatosan nyilvánítottatok ki, mikor a dopping vizsgálathoz szükséges anyag alkalmanként több órás gyűjtése közben a várakozás hosszú percei alatt a beszélgetések során tanúsítottatok, elmondtatok az életetekből olyan részleteket, amit valóban csak barátainak mond el az ember.



Én köszönöm, hogy személyes példamutatásotokkal erősítettétek bennem a meglevő hitet, hogy a padlóról felállva is meg lehet fordítani a nehéz helyzeteket, hogy a kitartó, következetes munka hosszútávon meghozza eredményét.

Az ünnepség bevezetőjében elhangzott, hogy a kajak-kenus sikerek alapja a sportág előbb jellemzett szellemisége. Ezzel teljesen egyetértek. Amíg ezt a vezetők, edzők meg tudják őrizni, át tudják adni a kezdő versenyzőknek, addig nem féltem a későbbi eredményességet. Kívánom, hogy a külvilág ezzel ellentétes behatásaival szemben sikerüljön gátat építeni. Amíg a munka lesz a központban, amíg a magyar edzők hozzáértése lesz az útmutató, amíg az egymás közti versengés (bármely szinten) megmarad a sportszerűség keretein belül, addig nem kell félni a jövőtől.

Az ünnepségen díjazták a legjobb ifi versenyzőket is. Anna, Bence, András! Kívánom, hogy éljétek át Ti is azt, amit elődeitek! Kívánom, hogy néhány év múlva Ti legyetek a példaképek. Ha csak néhány gyerek a Ti eredményeitek, helytállásotok hatására hajóban ülve, térdelve friss levegőt fog szívni és nem füvet, valós teljesítményre fog törekedni és nem a napjainkat egyre inkább behálózó felszínes, üres, délibáb jellegű látszat-csillogásra, már nagyon-nagyon sokat tettetek.
    Én köszönöm közvetlen munkatársaimnak, mindenek előtt felejthetetlen Vásárhelyi Gyuri bácsinak valamint Klenyán Tominak és a Sportkórház munkatársainak munkám segítését.
    Lányok, fiúk! Szüleitek és edzőitek után a legnagyobb szurkolótok én leszek. Ha a munkámmal összeegyeztethető lesz, ott leszek Ferihegyen a virágokkal és pezsgőkkel.
    Ha, ne adj Isten, olyan gondotok lenne, amin szerintetek tudok segíteni, számíthattok rám.
    Sok sikert kívánok mindenkinek.

                                                                               Dobos József

4200 futó áll rajthoz a Kolonics György emlékfutáson

Október 23-án elrajtol a Kolonics György emlékfutás, amelyre 4200 nevezés érkezett. A futók 2 és 11 kilométeren, valamint félmaratonin versenyezhetnek. Szombaton és vasárnap 12-18 óráig a Magyar Kajak-Kenu Szövetség székházában át lehet venni a rajtszámokat.

Koló futás
Hír

Hogy miért éppen október 23-án rendezi meg a Kolonics György Alapítvány a Kolonics György emlékfutást?

Mert Koló rendszeres részvevője volt a Bécs-Budapest szupermaratoni utolsó szakaszának, az október 23-án Budakesziről induló és a Hősök terére érkező félmaratoninak. Sőt, volt, amikor ő rajtoltatta el a mezőnyt ezen az ötnapos versenyen. Szupermaratoni már két éve nincs, de a Kolonics György Alapítvány minden október 23-án megrendezi az emlékfutást, amelynek központja a Népszigeten lévő KSI vízitelep.

Az eseményre ma lezárult a nevezés, 4200 futó regisztrált, köztük olimpiai és világbajnoki érmes kajakosok és kenusok. A szervezők információi szerint a rajtszámok átvétele már szombaton és vasárnap megkezdődik, 12 és 18 óra között a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Latorca utcai székházában lehet átvenni a rajtszámokat. A szervezők kifejezett kérése, hogy a verseny napján senki se próbáljon meg autóval bemenni a Népszigetre, mert nem lehet, az Északi összekötő híd le lesz zárva. A Duna Plaza parkolója lesz megnyitva a versenyzők és kísérőik számára. Új információ, hogy a nagyszámú nevezés miatt megváltozott a verseny programja, amely az esemény Facebook oldalán érhető el.

Csabai Edvin, a Kolonics Alapítvány elnöke elmondta: a női és férfi dobogósok érem díjazásban részesülnek, a félmaratoni során a legjobb női és férfi kajakos vagy kenus versenyző vándorserleget kap. Emellett nagy értékű tárgynyereményeket is kiosztanak, a több mint 10 nevezést leadó kajak-kenu klubok között egy 200 ezer forint értékű fűnyírót sorsolnak ki a szervezők. A félmaratonin az összes célba érkező egyedi érmet vehet át.

Születésnap! Ötven esztendős a Szarvasi Kajak-Kenu Club

Az úttörőház padlásán kezdődött minden. Két roncs vöcsök típusú kajak és egy szandolin adta az alapokat egy ma már virágzó, családias, eredményes klub számára. A Szarvasi Kajak-Kenu Club idén lett ötven esztendős, az egyesület ma este ünnepli születésnapját. Ennek kapcsán készítettünk interjút Dobruczky Zsolt tiszteletbeli elnökkel.

Ünnep
Hír

Minden esztendőben megrendezik a Körös Kupát, amely Sándor Tamás emlékverseny egyben. A gyerekek tudják, hogy kinek az emlékére szállnak vízre?

Biztos vagyok benne, hogy sokan tudják, hiszen a kajak-kenu sportág Szarvason való meghonosításának ötlete Sándor Tamásé volt. A megvalósításában segítségére volt az úttörőház akkori igazgatója, Laurenczy Jenő is. Nekik köszönhetjük, hogy Szarvason létezik egy ilyen eredményes klub, amely az úttörőház padlásán talált két roncs vöcsökre és egy szandolinra épült. Kijavításuk után ezek a kajakok lettek a szakkör első hajói, majd később az MTK-nak és a Csepelnek köszönhetően tíz-tizenkét javításra váró kajakot és evezőt sikerült összegyűjteni a csapat számára. De megesett olyan is, hogy a békésszentandrási kajakosok áteveztek Szarvasra, és átadták kajakjaikat, hogy a mieink is tudjanak edzeni. Először heti két, majd négy edzés volt a vízitelepen, ami az egykori KISZ-üdülő csónakházában működött. Szűkösek voltak a körülmények, több mint harminc főre mindössze két strandkabin jutott, de azért nyolc évig húztuk itt. Majd lebontásra került a „csónakház”, és mennünk kellett.

Hova?

1968 tavaszán sok utánjárással sikerült a Szarvasi Állami Gazdaság MEDOSZ sportegyesületébe belépni. A MEDOSZ négy új portyakajakkal ajándékozta meg a szakosztályt. Az első szakosztályvezető Csonka Pista bácsi, a gazdaság főkönyvelője volt. Nagyon sokat köszönhettünk neki, ő harcolta ki az első műanyag hajókat. És sok segítséget nyújtott Simon Fiala Tibor is, aki mint gyógyszerész került Békésszentandrásra, és korábban Szegeden volt versenyző. A hetvenes években a Magyar Kajak-Kenu Szövetség támogatásával bővíteni tudtuk a hajóparkunkat, a megyei sportszövetség révén pedig minden évben tíznapos edzőtábort rendezhettünk Békésszentandráson, igazi nomád körülmények között. A régi vízitelepet 1975-ben kellett a szakosztálynak elhagynia, ebben az időben az Állami Gazdaság sportkörétől a Főiskola Spartacus Sportklubhoz került szakosztályunk. A versenyzők számára a főiskola csónakháza lett a bázis. Aztán a városi tanács felajánlott egy telket az akkori kertészet területén, itt jött létre a jelenlegi vízitelep, amelyet három évig építettünk. A versenyzők edzés után, szombaton és vasárnap társadalmi munkában dolgoztak: téglát pucoltak, maltert kevertek, ásták a csónakház alapját, betonoztak. Ez az új otthon hozta meg a szakosztály fellendülését. De még mindig nem nyugodhattunk meg teljesen. 1989-ben a főiskolai klub néhány szakosztályától, többek között a kajak-kenu szakosztályától is meg akart válni. Ebben az időben a létünk kétségessé vált, és a megmentésünk érdekében aláírásgyűjtést szerveztünk, támogatókat kerestünk, majd új tagdíjbeszedéssel egy nehéz esztendő után sikerült a szakosztályt anyagilag fenntartanunk. Ezek után 1992-ig a Spartacustól kvázi független szakosztályként, igen nehéz körülmények között működtünk, majd 1992-ben önálló klubbá alakult a kajak-kenu szakosztály.

A vidéki klub hangulatát, a családias légkört mindvégig sikerült megőrizniük, s talán a múltnak, az elmondott erőfeszítéseiknek is köszönhető, hogy biztos lábakon tudják az egyesületet.

Mindenki hozzátett a létezésünkhöz. A versenyzők, a szülők, az edzők, akik nélkül nem tartanánk itt. Sándort Tamás, Szebegyinszki György, Bodnár Ildikó, Korim Magdolna, s a jelenleg is edzőként dolgozó Bátor György és Nyerges Attila is mind a felemelkedésen dolgozott, olyan szellemiséget teremtettünk, s vittünk tovább, amelyre lehetett építeni, amit szívesen támogat az önkormányzat és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, s amelynek köszönhetően az egyesületünk a tartós középmezőnyből a 2016-s évre eljutott a bajnoki pontverseny 12. helyére. Tavaly a serdülők között mi lettünk a legeredményesebbek a fiú kajak szakágban, ami nagy fegyvertény. Ahogyan az is, hogy sokak szerint a klubunk az ország egyik legszebb vízitelepén működik, a támogatások mellett ezt köszönhetjük a volt klubvezetőnknek, Kiszely Andrásnak és a Kohút családnak. Telepünk az elmúlt tíz évben látványos fejlődésnek indult, mólót, csónaktároló faházakat, motorcsónak tárolót építettünk, a szociális épületet felújítottuk, s ez a folyamat a lapos tetős épület átépítésével fog befejeződni. Fontos, hogy lehetőségünk van a fejlődésre, és fontos, hogy mindezt az eredményeinkben is meg tudjuk mutatni.

A sportág egyik eredményes utánpótlás-nevelő bázisa a szarvasi klub. Sosem akartak úgymond versenyistálló lenni?

Soha. Nagy tehetségeket adtunk a sportágnak, hiszen nálunk kezdett Dombvári Bence, Bodonyi Dóra, Homonnai Luca és Kuli Pisti is, de ahhoz, hogy mi eredményesen tudjuk őket továbbvinni a felnőtt korosztályba, sok pénzre lenne szükség. A klub költségvetése nem elegendő ehhez. De nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nevelőegyesületként ilyen fontos szerepet tudunk betölteni a sportág életében.

Milyen célokat fogalmaztak meg az elkövetkező ötven évre?

A telep lehetőségeit és az emberi erőforrásainkat szerintem már most maximálisan kihasználjuk, eredményes, jó szemléletű klubot tudunk működtetni itt Szarvason. Bízom benne, hogy a sikereinket és ezt a szellemiséget meg tudjuk tartani az elkövetkező ötven esztendőben is.


Ezt jelenti nekik az egyesület:

Dombvári Bence: Mint annyi gyereknek Szarvason, nekem is a vízitelep jelképezte a gyerekkorom legszebb éveit. Több időt töltöttünk itt, mint otthon, így a vízitelepen kialakult kapcsolataink formáltak bennünket. Eleinte a foci, a tengó, merthogy itt erre is volt lehetőség, és az edzések utáni fürdés vitt le minket a telepre, később már a sukorói bajnokságokra a felkészülés motivált bennünket. Attila és Gyuri bá második szüleinkként terelgettek bennünket, Kojak pedig Pali bával figyelt a rendre és fegyelemre – rájuk gyerekként is hatalmas tisztelettel néztünk mindig. A klub kiépítése és a vízitelep szépsége eddig minden külsős látogatót elvarázsolt, a mai napig szeretek visszajárni, nosztalgiázni életem egyik meghatározó helyére.

Pintér-Bodonyi Dóra: Szarvason kezdtem a pályafutásomat, itt szerettem meg kajakozni, itt tanultam meg az alapokat. A közös sátras versenyeknek olyan hangulata volt, mint amilyet más egyesületben azóta sem tapasztaltam. Megesett, hogy már kedden lementünk Velencére, pedig csak vasárnap volt a számunk, ezekre a napokra mai napig jó szívvel gondolok vissza. Rengeteg embert akkoriban ismertem meg, s a mai napig jó kapcsolatban vagyok velük, példának okáért a legjobb barátnőm is kajakozott valamikor. Nyerges Attila kezei alatt edzettem közel hét évig, s okoztunk neki néhány nehéz percet. Nagyon jó alapokat kaptunk tőle, amit az is bizonyít, hogy, aki már nincs a sportágban, a mai napig visszajár ide, és az élete más területén kiválóan helyt áll. Amit akkoriban még nem igazán értékeltem, azon ma már mindig elcsodálkozom: gyönyörű a holtág, az Erzsébet-liget, ahol futottunk, és amit akkor olyan nagyon utáltam. A telep szépsége elvarázsol, ritka az ilyen szépen rendben tartott környezet.

Kuli István: Sokat jelent a szarvasi klub, hiszen a nevelőedzőm, Bátor György itt tanított meg kajakozni. A városban nagy szerepet tölt be a víz, egyszer szinte mindenki kipróbálja a kajakozást. Én is így tettem tíz évesen, aztán ott is ragadtam a vízitelepen. A víz általában tükörsima, szélvédett, így ideális volt a kajakozáshoz. Ma már tudom, hogy nagyon kemény is, de aki ott kezdi, annak már sehol sem fog a kemény víz gondot okozni. A vízitelepen mindig remek a hangulat, elsőre mindenkit ez fog meg. Aztán ahogy idősebb lesz az ember, észreveszi, hogy milyen szép helyen vagyunk. Szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az ország egyik, ha nem a legszebb vízitelepe a szarvasi. Tehát összefoglalva a jó hangulat, a tökéletes körülmények, a szép táj, és a remek pedagógia érzékkel megáldott, kiváló utánpótlásedzők adják a különlegességét az egyesületnek. Én a nevelőedzőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot, és általában átbeszélünk minden kajakkal kapcsolatos dolgot.

Homonnai Luca: Az életemet a szarvasi egyesület alapozta meg. Minden napunk érdekes, izgalmas volt. Sosem fogom elfelejteni a fatáblácskát a lugason, mert az alatt áthaladva egy másik világba érkeztem meg. A köredzések a kondiban, a 3xmalom időre, a 6x800m futás, vagy még sorolhatnám a finomabbnál finomabb edzéseket, amelyeket imádtam. És a mai napig boldogan emlékezem vissza a régi edzésekre és bolondozásokra.

Kós Benedek: Számomra öröm, hogy egy ilyen nagy múltú egyesület tagja lehetek, ahol példaképek is felnevelkedtek. Édesapám is kajakozott, az ő hatására mentem le a vízitelepre kilenc évesen. Kezdetben a jó társaság és a víz szeretette csalt le, most már a céljaim motiválnak. A hosszú évek alatt nagyon összeszoktunk ezzel a kis csapattal. Az edzőnk, Nyerges Attila mindig mellettünk van, és sokat tanulunk tőle. Mindig igyekszik számunkra az edzések mellett programokat szervezni, ami még inkább erősíti azt, hogy mi ehhez a klubhoz tartozunk, valójában olyan mintha egy nagycsalád lennénk.